Lapunk 2007-es és korábbi számai kedvezményes áron (300 Ft/példány) megrendelhetőek. Rendelje meg most!

2003 ősz – Új média rovat

Bayer Judit, dr.

Személyiségijog-sértések kontra szólásszabadság a neten: eltávolítás vagy válaszadás? (6/10)

Archívumképzés: meddig friss egy weboldal?

Az ajánlás szerint a nemzeti jognak kellene meghatároznia azt a határidőt, amelyen belül a média köteles lenne a közzétett információ egy másolatát megőrizni, legalább a válaszadás igénylésére nyitva álló határidőn belül. A válaszadás igényének gyakorlására a tervezet a gumiként alakítható „ésszerű” határidőt szabja, és a másolat megőrzésére vonatkozó határidővel ellentétben azt sem köti ki, hogy a tagállamok töltsék ezt meg konkrét tartalommal. Amennyiben ilyen másolat nem áll rendelkezésre, akkor úgy kell tekinteni, hogy a médium nem vitatja, hogy közzétette a vitatott információt. Ez a mondat kissé félreérthető, de valószínűleg arra az esetre utal, amikor a médium egyáltalán nem tárol másolatokat vagy más bizonyítékot arról, hogy milyen tartalmat tett közzé. Ellenkező esetben, ha vannak ilyen másolatok, de éppen az, amit a panaszos panaszol, nem áll rendelkezésre, túlzás lenne abból kiindulni, hogy a sajtó nem vitatja a közzétételt: éppen ellenkezőleg, a másolat nem léte azt jelzi, hogy az érintett anyagot ők nem tették közzé (hanem esetleg egy másik weboldal). Ezenkívül túlzott terhet jelentene a magánszemély tartalomszolgáltató számára, ha az archívumnak online is elérhetőnek kellene maradnia. Az archiválási kötelezettséget legfeljebb offline adatrögzítőkön szabad előírni. A javaslat erre nem ad egyértelmű jelzést, tehát valószínűleg nem várja el az online archívum fenntartását. A válaszadásra nyitva álló határidőn túl az archiválás fenntartására való kötelezés funkciótlan, ezért alkotmányellenes is lenne.

Franciaországban egy központi archívum tárolja az összes internetes hírközlő oldal tartalmát, a kötelespéldány szisztémáját követve. Ez a rendszer felmenti a szolgáltatókat a tárolás terhe alól, viszont az állami megfigyeltség kellemetlen benyomását kelti. A központi archívumot továbbá közpénzekből kell fenntartani, ezért összességében nem pozitívabb megoldás, mint ha a tartalmat individuálisan, legfeljebb a szükséges határidőn belül, offline szükséges rögzíteni.

Amennyiben a támadott információ a nyilvánosság számára továbbra is elérhető marad, akkor egy linket kell melléje tenni, amely a válaszhoz vezet. Érdekes módon az a tény, hogy a válaszadás nem foglalja magában az eredeti tartalom eltávolítását, más hatást eredményez az internet esetében, mint a hagyományos médiumoknál: a valós idejű médiumoknál, mint amilyen a rádió és a televízió, az anyag egyszeri elhangzás után nem elérhető. Újság esetében, bár továbbra is elérhető marad, ezt általában nem olvassák sokan. Kivéve azokat a folyóiratokat, amelyek hetente, havonta, vagy még ritkábban jelennek meg, hiszen ezek a következő megjelenésig frissnek számítanak, ami ritkább frissülést jelent, mint az átlagos hírközlő weboldalé.

Az internet leginkább a nyomtatott sajtóhoz hasonlítható, amint azt Lawrence Lessig internetjogász is állította a nemrégiben lezárult amerikai könyvtári számítógépek kötelező szűrése kapcsán indult ügyben. Szerinte 1791-ben a sajtó még nem olyan volt, mint most, amikor néhány hatalmas tulajdonos uralja a piacot, hanem sokkal inkább a mai internethez hasonlított. A nyomtatás költségei alacsonyak voltak, az olvasótábor szűk, és gyakorlatilag bárkiből lehetett, illetve lett is kiadó. Amit az amerikai alkotmány „sajtón” értett, az olyan struktúrát jelentett akkor, amilyen ma az internet¹⁸.

Az internet abban a tekintetben is jobban hasonlít a sajtóhoz, mint az elektronikus médiához, hogy bár az interneten elérhető marad az információ, a címoldalról általában lekerül, ezért csak az talál rá, aki kifejezetten keresi. Ez a lehetőség pedig az újságnál is fennáll, hiszen akár az otthon heverő régi újságok között, akár könyvtárban, az újság korábbi példányai aktív keresés esetén különösebb nehézség nélkül hozzáférhetőek. Az is igaz azonban, hogy az internet időt és teret nélkülöző természete még jobban megkönnyíti a régi anyaghoz történő hozzáférést is, hiszen nem kell elmenni könyvtárba, hanem az íróasztalnál ülve néhány gombnyomással előnyerhetjük a keresett régebbi tartalmat. Ahhoz azonban, hogy a panaszolt anyag eltávolítására kötelezzék a tartalomszolgáltatót, bírósági ítéletre van szükség, amelyet egy simán lezajló helyreigazítás közzététele nem feltételez. A közzététel korlátozása nyilvánvalóan durvább beavatkozás a szólásszabadságba, mint a helyreigazítás vagy válasz kötelező közzététele. Véleményem szerint a korábbi anyagok könnyebb internetes hozzáférhetősége nem olyan forradalmi változás az újságok régebbi példányainak megtekintéséhez képest, különösen, ha a ritkábban megjelenő folyóiratokra gondolunk, hogy represszív szankció, tehát az anyag betiltása, levétele reális alternatívaként merüljön fel egy jogállamban.

© Médiakutató Alapítvány 2000–2009.   ::    Főoldal   ::    Impresszum   ::    Szerzőinkhez   ::    Beköszöntő

• Az értesítési-eltávolítási eljárás: egy következetlen kövület
• A gyors eljárás fontossága
• A válaszadás joga
• Ki legyen a helyreigazításra kötelezett?
• Az Európa Tanács helyreigazítást ajánló politikája
• Archívumképzés: meddig friss egy weboldal?
• Nemzetközi visszhangok
• Politikai-közéleti diskurzusban ne legyen válaszadás
• Zárszó
• Irodalom

Kisebbség

Mátay Mónika:

Egy prostituált lemészárlása: a Város, a Nő és a Bűnöző

Margit Patrícia:

Megalázó szavak fogságában

Vicsek Lilla:

Beszélgetések a prostitúcióról

Új média

Mark Deuze:

A web és a webes újságírás típusai

Dányi Endre – Altorjai Szilvia:

A kritikus tömeg és a kritikusok tömege

Bayer Judit, dr.:

Személyiségijog-sértések kontra szólásszabadság a neten: eltávolítás vagy válaszadás?

Gyakorlat

Kardos Zoltán:

Közérthetőség a rádiós hírekben