Médiakutató

Lapunk 2007-es és korábbi számai kedvezményes áron (300 Ft/példány) megrendelhetőek. Rendelje meg most!

2003 ősz – Új média rovat

Bayer Judit, dr.

Személyiségijog-sértések kontra szólásszabadság a neten: eltávolítás vagy válaszadás? (9/10)

Zárszó

A válaszadás joga internetes környezetben valóban a legalkalmasabb megoldás a személyiségi jogoknak a szólásszabadság sérelme nélküli védelmére. Az internet viszonylag alacsony költsége mindenki számára lehetővé teszi a megszólalást. A szinte korlátlan tárhely miatt a válasz közzététele nem korlátozza a szerkesztői szabadságot. Azonban főleg az internet szerkezete, az oldalak között linkek útján történő szabad átjárás az a tényező, amely egyenesen kézenfekvővé teszi, hogy egy témáról ugyanonnan több vélemény is elérhető lehessen. Ez a szerkezet teszi azt is lehetővé, hogy a választ anélkül lehessen beszúrni, hogy az oldal szerkezetét, áttekinthetőségét meg kellene változtatni: úgy, hogy csak az ahhoz vezető linket illesztik az anyag mellé. A válaszadás jogával élni kívánó személy által megjelölt weboldalra történő linkelés egyrészt hasznos lehet a támadott anyag szolgáltatója számára, amennyiben nem neki kell tárhelyet biztosítania a szöveghez. Másrészt ezzel egyúttal reklámozza is a másik weboldalát, amire viszont nem kötelezhető, hiszen lehetséges, hogy a másik oldal nézetei, minősége vagy stílusa nem felel meg az eredeti tartalomszolgáltató profiljának. Ez a megoldás ugyanígy vegyes értékű a válasszal élni kívánó számára is. Lehetséges, hogy számára az a legegyszerűbb, ha a saját oldalára irányítja a linket, de ha nincs weboldala, amiatt sem szenvedhet hátrányt: ez nem lehet a válaszadási jog gyakorlásának feltétele. Ezért ezt a lehetőséget a felek választására kell bízni; sem kötelezővé tenni, sem megtiltani nem szabad.

Az Európa Tanács nem javasolja, hogy a sérelmezett anyagot eltávolítsák vagy hozzáférhetetlenné tegyék. Ezzel azonban nehéz helyzetbe kerül az a szolgáltató, amely egyúttal saját tartalmát is szolgáltatja: ha helyreigazítási kérelemmel fordulnak hozzá, azzal azt is tudatják vele, hogy a tartalom jogsértő, hiszen valakinek a személyiségi jogait sérti. Ebben az esetben viszont el kell távolítaniuk az anyagot. A vélt vagy valós sérelmet szenvedett személy előtt tehát két út áll nyitva: vagy a szolgáltatót tájékoztatja arról, hogy az általa tárolt tartalom a jó hírét sérti, tehát jogellenes, vagy a tartalomszolgáltatótól kér helyreigazítást.

Véleményem szerint a két szólást korlátozó intézmény közül mindenképpen elegendő lenne csak az egyiket alkalmazni. A személyiségi jogok védelmére pedig jobban megfelel a válaszadás joga, mint az értesítési-levételi eljárás. Természetesen vannak olyan jogtárgyak, amelyek sérelmét nem lehet helyreigazítással orvosolni: ilyet véd a gyermekpornográfia és a gyűlöletre uszítás büntetőjogi tényállása vagy a szerzői jogok sérelme. Ezekre az esetekre meg lehetne tartani az értesítési-eltávolítási eljárást. A szolgáltatók számára is könnyebb ez utóbbi jogsérelmek tényét egyszerűen megállapítani, mint a személyiségi jog sérelemét – habár a gyűlöletre uszítás elhatárolása az alkotmányosan védett szólástól sokszor még a bíróságnak is fejtörést okoz. A hatékony és gyors eltávolításhoz fűződő érdek is erősebb ezek esetében, mint a személyiségi jogok védelménél. Ezért összességében indokoltnak tartom, hogy az értesítési-eltávolítási eljárás személyiségi jogok sérelme esetén szűnjön meg; ebben az esetben felválthatja a helyreigazítás. A helyreigazításra kötelezendők körét azonban úgy kell meghatározni, hogy a tartalomszolgáltatókat ne kényszerítsék bele általuk nem választott kategóriákba. A magáncélú vagy szűk körre irányuló weboldalakat ki kell vonni a helyreigazítás köréből, csakúgy, mint bizonyos témákat is, mint: a közügyek vitatását, a politikusok és közéleti személyiségek munkájával összefüggésben tett állításokat, valamint a termékekkel és szolgáltatásokkal kapcsolatos állításokat. Amennyiben ezeknek a feltételeknek megfelel, a helyreigazítás a személyiségi jogok sérelmének előremutató orvoslata lehet a szólás korlátozása helyett. A beszédre a még több beszéd legyen az orvosság; és az új médiumot tulajdonságai alkalmassá is teszik ezen ideál megvalósítására.

2003. július 30.

© Médiakutató Alapítvány 2000–2009.   ::    Főoldal   ::    Impresszum   ::    Szerzőinkhez   ::    Beköszöntő
Keresés:
Rovatok
Archívum
Pódiumbeszélgetések

A frankfurti és a birminghami iskola. Császi Lajossal és Istvánffy Andrással Bajomi-Lázár Péter beszélget. A Budapesti Gazdasági Főiskola és a Médiakutató pódiumbeszélgetése, 2009. november 9.

Pártosság vagy pártatlanság? A mai magyar média. Médiakutató Pódiumbeszélgetés 2010. szeptember 16.

Támogatónk

A Médiakutató megjelenését az Open Society Institute magyarországi Szükségalapja támogatja.