Lapunk 2007-es és korábbi számai kedvezményes áron (300 Ft/példány) megrendelhetőek. Rendelje meg most!

2003 tél – Erőszak rovat

Stachó László – Molnár Bálint

Médiaerőszak: tények és mítoszok (5/10)

5. Az agresszív műfajok értelmezése

Buckingham (1993) empirikus vizsgálatában a médiának a gyermekek érzelmeire gyakorolt hatását vizsgálta. Buckingham szerint a gyerekek gyakran néznek végig egy jelenetet azért, hogy egy bizonyos lelkiállapotba kerüljenek, mert a televízió pozitív érzelmi élményekkel is kecsegtetheti őket. Buckingham vizsgálatának eredményei arra mutatnak, hogy a gyermekek érzelmi percepciója nem egységes a fejlődés során: például míg eleinte félelemmel ülnek végig egy-egy horrorfilmet, később már nem veszik komolyan ezek tartalmát, mert tudják, hogy a horrorfilmek nem valós történeteket dolgoznak föl. A boszniai vagy ruandai háborús helyzetről tudósító dokumentumfilmeket azonban mindig lényegesen nehezebben dolgozzák föl. Buckingham nem úgy értelmezi eredményeit, hogy a fiatal nézők érzéketlenné válnának az erőszak iránt – szerinte csupán megtanulják az egyes műfajokat és az erőszakot az életben elfoglalt helyüknek megfelelően kezelni (Buckingham, 2001).

A legfontosabb agresszív műfajok, a krimi és a horror jellemzésében és értelmezésében Császi Lajos (1999, 2003) magyar szociológus elemzését vesszük alapul.

A krimi és a horror a félelem és a szorongás érzését kelti a nézőben. Császi szerint a krimi a mindennapi kultúra leegyszerűsítő vélekedését közvetíti, amely morális értelmezési keretül szolgál a látottak feldolgozásához. A bűnügyi történetek olvasása során az emberek felismerik a morális meséket, és ezek segítségével igazodnak el a mindennapi életüket érintő kérdésekben. Míg a rendőrségi tudósítások lényeges eleme, hogy megtudjuk, mi történt, a krimiből azt kell megtudnunk, hogyan történt mindez. A krimi az erőszak logikájának, keletkezésének, történetének bemutatásával az erőszak létrejöttének összefüggéseit világíthatja meg. Az összetett eseteket, kérdéseket a gonosztevők közötti harcra egyszerűsíti le, amelynek célja az eredeti ártatlanság helyreállítása. A krimi a szorongás és a megnyugvás közötti állandó váltakozás játéka. Császi Durkheim ([1893] 2001) társadalomelméletére hivatkozik azzal kapcsolatban, hogy mi lehet a bűnügyi történetek bemutatásának jelentősége: ezek a társadalom minden tagja számára lehetővé teszik az általános érvényű normák megismerését és elsajátítását a bemutatott deviáns eseteken keresztül. A kollektív érzelmek kiélése s a bosszúállás látványa iránti vágy integratív feladatot tölt be a késő modern társadalmakban, amelyekben már nincsen koherens, mindent magában foglaló zárt értékrend. A nyilvános büntetés eltűnése óta csak a média jeleníti meg naponta a bűnesetek következményeit a társadalom egészének okulására (lásd erről Sumser, [1996] 1999 tanulmányát is).

A horrorban a krimikre jellemző viszonylagos bizonyosságot folyamatos bizonytalanság és lezáratlanság váltja fel. A médiaagresszió-vita kapcsán külön érdemes fölhívnunk a figyelmet a horrorfilmeknek az 1980-as évektől elterjedt sajátos típusára, a tinédzserhorrorra – így a Gyermekjáték, a Rémálom az Elm utcában és a Halloween című filmre –, amelyben magukra maradt tinédzsereknek kell egy gyilkossal és a társadalommal szemben érvényesülniük. E filmek számos szociológus szerint azért játszanak fontos szerepet célközönségük, a serdülők szocializációjában és életszerepeik elsajátításában, mert példákkal szolgálnak a fiatalok számára arról, hogy miként kell harcolniuk a felnőtt társadalomba való beilleszkedésért, s hogyan kezeljék vágyaikat (lásd Császi [2003] összefoglalóját és értelmezését). Bár az agresszorok és agresszív cselekedeteik a horrorfilmek sztenderd szimbolikájának részei, már itt kívánunk emlékeztetni a Császiéhoz hasonló értelmezések komoly korlátjára: egy gyilkossal vagy egy horrorisztikus agresszorral való találkozás nemcsak nem mindennapi, de egyenesen irreálisan ritka helyzet. Természetesen könnyedén találhatók a horrorfilmekhez hasonlóan izgalmas, ám kevesebb agressziót közvetítő, a szocializációs szerepeknek reálisabb mintákat nyújtó médiaműfajok.

© Médiakutató Alapítvány 2000–2009.   ::    Főoldal   ::    Impresszum   ::    Szerzőinkhez   ::    Beköszöntő

• 1. Bevezetés
• 2. A pszichológiai agressziókutatás gyakorlata: kísérlettípusok, kísérleti eredmények és metaelemzések
• 3. Hogyan fejti ki hatását az agresszió?
• 4. A médiaerőszak társadalomelméleti kutatói: elméleti megfontolások a médiaerőszak hatásairól
• 5. Az agresszív műfajok értelmezése
• 6. A morális pánik elmélete
• 7. Részletes recepcióvizsgálatok
• 8. A szabályozás vagy az oktatás a megoldás?
• 9. A médiaerőszak-vita jövője
• Irodalom

Erőszak

Kálmos Borbála:

Az erőszakosság relativitásának elmélete

Stachó László – Molnár Bálint:

Médiaerőszak: tények és mítoszok

Történelem

Szajda Szilárd:

Fordulat vagy a fejlődés betetőzése?

Európa

Sükösd Miklós:

Kommunikációs deficit Magyarország európai uniós csatlakozásának médiabemutásában

Kertész Krisztina:

Jogharmonizáció az audiovizuális szektorban

Jog

Szente Péter – Agárdi Péter – dr. Bayer Judit – Cseh Gabriella – Gellért Kis Gábor – Haraszti Miklós – Molnár Péter – dr. Nahlik Gábor – Szalai Annamária – Szekfű András:

Vita egy új médiatörvény-koncepcióról

Sorozatok

Soós Zsuzsanna:

Hogyan főzzünk szappanoperát?

Kritika

Vágvölgyi B. András:

WAParadicsom avagy információs társadalom keitai denwára hangolva