   |
|
Lapunk 2007-es és korábbi számai kedvezményes áron (300 Ft/példány) megrendelhetőek. Rendelje meg most! 2003 tél – Történelem rovat Fordulat vagy a fejlődés betetőzése? (5/7)A rendszerváltozás gondolata a rendszerváltozás utolsó szakaszában A magyar demokrácia 1949-ben végnapjait élte. A többpártrendszer már 1949 elején is csonka volt, a Magyar Dolgozók Pártján és két meggyengített koalíciós partnerén kívül Balogh páter pártja és a lassan eggyé váló két liberális párt volt jelen a közéletben.28 Még 1948 decemberében megindult a támadás az egyetlen valódi demokratikus ellenzéki párt, a Demokrata Néppárt ellen. 1949. február elsején megalakult a Népfront („vezető ereje” az MDP), amelybe belépett az összes még működő párt. 1949 májusában már csak a Népfront listájára lehetett szavazni. Február elejéig a radikálisok ellenzékben voltak, de mindent megtettek, hogy részesei lehessenek a Függetlenségi Népfrontnak. Az 1949-es esztendő a szocialista népköztársaság első éve volt, egy olyan esztendő, amelynek az elején még köztársasági, a végén pedig népköztársasági volt az államforma. A rendszerváltozás tehát egész esztendőben napirenden volt. A radikálisok hetilapja, a Haladás 1949-ben továbbra is zavartalanul megjelent. Kende Zsigmond „A karaván halad” című vezércikkében a felszabadulás óta eltelt időszak három „csodá”-ját említette meg: az „újjáépítés csodáját”, a négy esztendő alatt
Eszerint a többpártrendszer, az alkotmányos köztársaság évei az állandó fejlődés: a forradalom fejlődésének évei voltak, amelyek a szocializmushoz vezettek. A Haladás olvasóközönségében olyan képet próbáltak kialakítani, amely szerint a szocialista berendezkedés kialakítása nem jelent megrázkódtatás jellegű változást, rendszerváltozást. Ezzel azt a célt is elérték, hogy demonstrálják a kommunistáknak: a szocialista berendezkedésben is létezhet többpártrendszer. Ugyancsak Kende Zsigmond írt cikket a Radikális Párt Népfrontba való belépéséről. Ismét cáfolta a radikálisok korábbi politikai céljait, amikor elavultnak nevezte azt a polgári demokráciát, amely mellett a Haladás 1945-től kiállt:
Ez a néhány mondat persze propagandisztikus meghamisítása az 1945 utáni esztendők történéseinek. Kende olyan dolgokat akart elhitetni az olvasókkal, amelyeket 1947-ben még a kommunista sajtó se mert volna leírni. A radikálisok vezető publicistája azonban immár a Népfront oldaláról szemlélte a polgárságnak az új rendszerben betöltött szerepét. A szerző szerint a polgárok eddig is együtt meneteltek a proletárokkal, és az együttműködéstől az se riasztja vissza őket, „hogy a közös út most már a szocializmus felé vezet”.31 Azaz a polgári gondolkodástól vezet út a szocializmusig: a polgárság szülötte a haladó értelmiség, amely – látva a proletáriátus szenvedéseit – összefogott a munkássággal, és együtt megalkották a szocialista gondolatot. A választások után ismét Kende Zsigmond ragadott tollat. „Új fejezet” című írásában már a megelőző négy esztendő alatt lezajlott „átnevelődés”, a „lelkek átépítése” jegyében írt arról, hogy a könyvek, a rádió, az újságok, a gyűlések, a szemináriumok, az előadások feladata valósággá tenni az embereknek az „átélt demokráciá”-t. Mindennek a célja „a szocializmusnak mindenkit befogadó szilárd” épületének megépítése.32 (A szocialista „demokrácia” „átélt demokráciá”-ra való átkeresztelésének célja az volt, hogy a liberális közönséggel, pontosabban maradékával elfogadtassa a fordulatot és ezen keresztül az új rendszert.) A fordulatot és a rendszerváltozást ehhez hasonlóan reprezentálta a Polgári Demokraták lapja, a Világ is. Supka Géza 1949 februárjában „Mi, a nép…” című írásából rövid áttekintést kaphatott az olvasó a magyar történelem elnyomatással teli évszázadairól. A cikkíró szerint a magyar nép csak néhány esztendővel azelőtt vette kezébe sorsát:
A Világ kommentálta a Népfront újjáalakítását is. A lap szerint 1945 után sok energiát kellett pazarolni a felvilágosításra, miközben építeni kellett az új társadalmi rendszert. A Népfront megalakulásakor azonban megváltozott a helyzet, hiszen a „Függetlenségi Népfront megalakulása végét jelenti ennek az átmenetnek”.34 Azaz a korábbi pár év csupán átmeneti időszak volt egy jobb, stabilabb rendszer elérése érdekében: mivel az 1945 és 1949 közötti rend(szer) ideiglenes volt, nem egy önálló típusa a politikai rendszereknek, nem történhetett rendszerváltozás sem. A Szabad Nép a Népfront megalakítása előtt „A demokratikus egység” címmel jelentetett meg vezércikket. Magából a címből és a további cikkekből kitűnik, hogy az MDP újságíróinak elsőszámú üzenete az volt: az egységfront létrehozása nem érinti a demokrácia létét. A cikkíró hangsúlyozta azt is, hogy a Népfront a köztársaság évfordulóján alakul meg, ezzel is mutatva a folytonosságot, a törésmentességet, egyben csökkentve az 1946-os, második köztársaság évfordulójának jelentőségét. A változások élét tompítandó az is szerepelt az írásban, hogy a politikai színtéren maradó pártok támogatják a fordulat módját:
A cikk kiemelte továbbá: vége a pártok öncélú versengésének, amely csak az ellenséget erősítette; természetes, hogy a „vezető erő” a munkásosztály pártja, mert korábban nehéz volt úgy építkezni, hogy közben a pártnak fél kézzel harcolnia kellett a „hegemóniá”-ért.35 Az 1949-es választások után a Szabad Nép „Győzött a Népfront, éljen a párt!” főcímmel jelentkezett, publicisztikájukban pedig „A nép diadaláról” írtak. A cikkíró szerint „ha a múlt év a fordulat éve volt a demokratikus politikai és gazdasági fejlődésünk terén, akkor ez az év a fordulat éve a tömegek magatartásában!”; és úgy vélte, hogy „a demokratikus nemzeti egység élő valóság lett Magyarországon”.36 Mert a Szabad Nép ekkor is úgy jelenítette meg a „fordulat”-ot, tehát a változást, mint ami a demokratikus fejlődés része: a folytonosság „elhitetése” volt a cél az érezhető változások közepette is. Ezért sugallták azt az olvasóközönségnek, hogy a politikai erők egységesítése a demokrácia magasabb foka, mint a versengő pártrendszer. A Kis Újság irányítói is úgy vélték: a lap olvasóit szintén fel kell készíteni a népfronttal beköszöntő változásokra. Gyöngyösi János arról írt, hogy „[a]z új Függetlenségi Népfront feladata lesz, hogy a magyar köztársaságot igazi népköztársasággá építse ki”, olyan népköztársasággá, amelynek alkotmánya minden, a demokráciákra jellemző szabadságjogot garantálni fog. Továbbá új, szebb és boldogabb Magyarországot ígért híveiknek.37 A Népfront megalakulásának kommunikációja szorosan összefüggött az 1946-os köztársaság kikiáltásának ünnepével. A Szabad Nép, bár nem a címoldalon, de megemlékezett erről. „A negyedik köztársaság” című írás szerzője – a kommunista népköztársaság megalkotása előtt fél évvel – harmadik köztársaságnak a Tanácsköztársaságot, e baloldali diktatúrát tartotta. A cikk idézte Rákosi Mátyás 1946-os mondatait, miszerint a köztársaságot tartalommal kell megtölteni az elkövetkező esztendőkben. E tartalommal való feltöltés vezetett el a népköztársasághoz, amely ekkor, 1949 februárjában megvalósult, bár az elnevezés még nem követte a változásokat. „Negyedik köztársaságunk tehát azért válhatott népköztársasággá – olvasható az újságban –, azért győzhetett ellenségei felett, mert e köztársaság vezetése a munkásosztály kezében van” – és természetesen az MDP kezében.38 Ezzel teljesen összhangban tükrözi a változásokat a Kis Újság „A nép köztársasága” című cikke, Antalffy Gyula tollából. Maga a cím is jellegzetes: a szociáldemokrata Népszava 1946-os publicisztikáit idézi, amelyek a köztársasági államformát már ekkor a „nép köztársasága”-ként jellemezték. Jellemző a politikai és a sajtóhelyzetre, hogy a lap az 1946-ban kikiáltott köztársaság történelmi előzményei között 1849-et, 1918-ot és 1919-et említette – azaz már a kisgazdák is bevették a magyar történelem nagy eseményei sorába a Tanácsköztársaságot. A cikkíró kitért a Népfront megalakulására is, amely szerinte új korszakot nyit a köztársaság megerősítése terén.39 A köztársaság megerősítése jelentheti azt az olvasók számára, hogy létre fog jönni a népköztársaság. Az 1946-os köztársaság évfordulójának és 1949. augusztus 20-ának, a népköztársasági alkotmány napjának sajtóbeli ünneplése között – nem meglepő módon – csak apró különbségeket találunk. A parasztpárti Szabad Szó „Jogunk és kenyerünk” című írásában megemlítette, hogy nemcsak az új alkotmányt, hanem Szent Istvánt és az új kenyeret is ünneplik augusztus 20-án. A cikk 1848-at és 1919-et tekintette az 1949-es augusztus 20-a történelmi előképének, tehát két forradalmi eseményt40 – akkor, amikor a propaganda azt hirdette: nincs forradalmi helyzet az országban, csak az apró változások folyamata létezik. A Kis Újság „Közelebb a szocializmushoz” címmel közölt cikket. Eszerint az ország az új alaptörvénnyel nagyot lép előre a szocializmushoz vezető úton, az elmúlt időszak pedig a szocializmus alapjai lerakásának ideje volt.41 A Magyar Nemzet „Hármas ünnep” címmel közölt vezércikket. A cikkíró megpróbálta összekötni a történelmi múltat a jelen eseményeivel:
A haladás pedig azt jelentette, hogy Magyarország
Mint látjuk, 1949-ben minden megmaradt párt elfogadta, minden megmaradt pártlap hirdette: az ország a szocializmus felé halad. Mindezt úgy interpretálták, mintha ez egy szerves demokratikus fejlődés része lett volna, amelyben egy lépcsőfok volt a köztársaság, a következő pedig a népköztársaság.
© Médiakutató Alapítvány 2000–2009. :: Főoldal :: Impresszum :: Szerzőinkhez :: Beköszöntő
| |
Lapozás
Rovatok
Archívum
Erőszak Kálmos Borbála: Az erőszakosság relativitásának elmélete Stachó László – Molnár Bálint: Médiaerőszak: tények és mítoszok Történelem Szajda Szilárd: Fordulat vagy a fejlődés betetőzése? Európa Sükösd Miklós: Kommunikációs deficit Magyarország európai uniós csatlakozásának médiabemutásában Kertész Krisztina: Jogharmonizáció az audiovizuális szektorban Jog Szente Péter – Agárdi Péter – dr. Bayer Judit – Cseh Gabriella – Gellért Kis Gábor – Haraszti Miklós – Molnár Péter – dr. Nahlik Gábor – Szalai Annamária – Szekfű András: Vita egy új médiatörvény-koncepcióról Sorozatok Soós Zsuzsanna: Kritika Vágvölgyi B. András: WAParadicsom avagy információs társadalom keitai denwára hangolva Pódiumbeszélgetések
A frankfurti és a birminghami iskola. Császi Lajossal és Istvánffy Andrással Bajomi-Lázár Péter beszélget. A Budapesti Gazdasági Főiskola és a Médiakutató pódiumbeszélgetése, 2009. november 9. Pártosság vagy pártatlanság? A mai magyar média. Médiakutató Pódiumbeszélgetés 2010. szeptember 16. Támogatónk
A Médiakutató megjelenését az Open Society Institute magyarországi Szükségalapja támogatja. Partnereink
Magyar Kommunikációtudományi Társaság Sajtószabadság Központ (rendszeres tevékenységét források hiányában megszüntette) |
| ||||||||||||||||||
