   |
|
Lapunk 2007-es és korábbi számai kedvezményes áron (300 Ft/példány) megrendelhetőek. Rendelje meg most! 2003 tél – Történelem rovat Fordulat vagy a fejlődés betetőzése? (6/7)Epilógus: a rendszerváltozás reprezentációja a kommunista diktatúra első éveiben A Népfront MDP-n kívüli pártjainak sajtója 1949 után rövid ideig tovább működhetett.44 E lapok és más újságok oldalain időnként visszatekintettek a megelőző rendszerre, megemlékeztek a köztársaságról. A diktatúra viszonyai között a már bevált receptet követték: úgy reprezentálták a köztársaságot, mintha a népköztársasággá való átalakítása semmiféle cezúrát sem jelentett volna. Így tett a Szabad Nép is 1950 februárjában: az alkalmi írás tartalma egyértelmű folytatása volt annak a köztársasággal kapcsolatos ideológiai eszmefutatásnak, amely már 1946-ban jellemezte a lapot. A köztársaság eszerint záróaktusa és egyben kezdete volt a rendszerváltozásnak. Mint ahogy a lap fogalmazott: „Négy esztendeje annak, hogy formálisan is lezártuk a királyság rosszemlékű és népellenes évszázadait: Magyarország köztársaság lett.” 45 Ez azonban közel sem volt tökéletes megoldás, hiszen „Még a királyság eltörlésének kimondásakor is ott ültek a parlamenti padsorokban a nép legmegátalkodottabb ellenségei is” – azaz a dolgozók ellenségei, akik a dolgozó nép érdekei ellen küzdöttek. A velük való politikai leszámolás „tehát” nem egy újabb rendszerváltozást szolgált, hanem a köztársasági rendszer védelmét. Miként az 1949-es népköztársasági alkotmánynak és azt megelőzően a hatalom monopolizációjára való kommunista törekvésnek is egyetlen egy célja volt: a nép hatalmának biztosítása. A köztársaság kikiáltása és a népköztársasági államforma bevezetése közötti időszak a Szabad Nép szerint a párt vezetésével a „felfelé vezető út” volt. Az út kezdete 1946. február 1-e volt, amikor
A magyar köztársaság létrejötte tehát
Azaz a köztársaság megszüntetése nem váltás volt, hanem továbbfejlesztés, egy zökkenőmentes folyamat egyik állomása. A Kis Újság „Négy esztendeje” címmel emlékezett meg 1950-ben a második magyar köztársaságról. A cikk a történelmi hagyományokra hivatkozott: 1948–49-re és 1919-re. Feltűnő, hogy nem 1848-ra és 1918-ra, tehát nem az áprilisi alkotmányosságra és az első köztársaságra. Ebben a cikkben a második köztársaság kikiáltása szintén egy folyamat első lépése, amely folyamat végén, „a fejlődés betetőzéseként, valóban a nép állama, a legteljesebb értelemben vett demokratikus állam, népköztársaság lehettünk”.47 Itt is egy korábban már használt érvelési móddal találkozunk: a köztársasági államformát fejletlenebbnek, kevésbé demokratikusnak próbálták mutatni a népköztársaságnál. Az 1949-es alkotmány egyéves évfordulóján Dobi István „Az alkotmány ünnepe” című írását jelentette meg a Kis Újság.48 Dobi cikkében a népi demokrácia nem a korábbi köztársasági államrendre vonatkozott – mint a megelőző évek kommunikációjában. A népi demokrácia szerinte egy út, amely a szocializmus felé vezet, a népi demokrácia államformája pedig a népköztársaság. Eszerint a népi demokrácia útján egy állomás volt a köztársaság és egy állomás a népköztársaság is, vagyis Magyarország állandó változásban van, amelyben nem törések, rendszerváltozások vannak, hanem szerves fejlődés. A Kis Újság 1951-ben is megemlékezett a „Magyar Köztársaság ünnepé”-ről. A kisgazda sajtóorgánum szerint a köztársaság az egyedül lehetséges politikai forma, amely a modern nemzethez, a szabad emberekhez méltó. E kijelentés némileg ellentétes a záró gondolattal, miszerint az „egyedül lehetséges politikai formán” is túl lehetett lépni: „A köztársaság az első lépés azon az úton, amely a népi demokrácia, a népi demokrácián át pedig a szocializmus felé vezet bennünket.”49 Ezek az írások annak a teremtésmítosznak a megjelenései tehát, amely szerint a köztársaságon és a népi demokrácián át egyenes út vezet a szocializmusig. Ez a mítosz már 1949-ben kialakulóban volt, 1951-re kiforrott egységes dogmává, kánonná vált. Dobi István, a minisztertanács elnöke 1951-ben „Az alkotmány ünnepén” címmel közölt írást a Kis Újságban.50 A szocializmus nem a demokráciától különböző politikai berendezkedés, hanem Dobi szerint a demokrácia egyik, igen fejlett változata, amely különbözik a nyugati demokráciáktól, mivel
A szocialista demokrácia viszont nemcsak elméletben biztosítja a jogokat, hanem az ehhez szükséges anyagi feltételeket is szavatolja. A szocializmus tehát nem politikailag más, hanem gazdaságilag különbözik a nyugati demokráciáktól.
© Médiakutató Alapítvány 2000–2009. :: Főoldal :: Impresszum :: Szerzőinkhez :: Beköszöntő
| |
Lapozás
Rovatok
Archívum
Erőszak Kálmos Borbála: Az erőszakosság relativitásának elmélete Stachó László – Molnár Bálint: Médiaerőszak: tények és mítoszok Történelem Szajda Szilárd: Fordulat vagy a fejlődés betetőzése? Európa Sükösd Miklós: Kommunikációs deficit Magyarország európai uniós csatlakozásának médiabemutásában Kertész Krisztina: Jogharmonizáció az audiovizuális szektorban Jog Szente Péter – Agárdi Péter – dr. Bayer Judit – Cseh Gabriella – Gellért Kis Gábor – Haraszti Miklós – Molnár Péter – dr. Nahlik Gábor – Szalai Annamária – Szekfű András: Vita egy új médiatörvény-koncepcióról Sorozatok Soós Zsuzsanna: Kritika Vágvölgyi B. András: WAParadicsom avagy információs társadalom keitai denwára hangolva Pódiumbeszélgetések
A frankfurti és a birminghami iskola. Császi Lajossal és Istvánffy Andrással Bajomi-Lázár Péter beszélget. A Budapesti Gazdasági Főiskola és a Médiakutató pódiumbeszélgetése, 2009. november 9. Pártosság vagy pártatlanság? A mai magyar média. Médiakutató Pódiumbeszélgetés 2010. szeptember 16. Támogatónk
A Médiakutató megjelenését az Open Society Institute magyarországi Szükségalapja támogatja. Partnereink
Magyar Kommunikációtudományi Társaság Sajtószabadság Központ (rendszeres tevékenységét források hiányában megszüntette) |
| ||||||||||||||||||
