Médiakutató

Lapunk 2007-es és korábbi számai kedvezményes áron (300 Ft/példány) megrendelhetőek. Rendelje meg most!

2004 tavasz – Kisebbség rovat

Barát Erzsébet, Dr. – Pataki Kinga – Pócs Kata Rita

Gyűlölködni szabad (?) (2/9)

2. A feminizmus definícióinak erőtere: az ideológiakritika
szükségessége

A médiaszövegek jelen elemzésével a feminizmus jelentését meghatározó társadalmi gyakorlatok ideológiakritikáját kívánjuk adni, s egyúttal magunk is részt kívánunk venni a lehetséges definíciók kialakításának harcában. Mindenekelőtt szeretnénk leszögezni, hogy ideológián egészen mást értünk, mint a domináns magyar (tudományos) közbeszéd. Mi az ideológiát a nyelvhasználatban (is) tetten érhető hatalmi viszonyok pillanatnyi erőegyensúlya kifejeződésének tekintjük. Vagyis az ideológia a nyelvhasználat következtében, a szignifikáció eredményeképpen jön létre. Mint ilyen, behatárolja és meghatározza, hogy egy adott történelmi pillanatban mi számít valóságnak. Ebben az értelemben tehát egy adott beszédaktus olyan, anyagi természetű hatalom, amely a fennálló társadalmi viszonyokat legitimálja vagy átrendezi. Tehát bármit is mondjunk mi, feministák arról, mit tekint(s)ünk feminizmusnak, állításainkat szükségképp behatárolja az adott történelmi pillanat ideológiai relációiban elfoglalt helyünk, állításaink szükségképp az adott erőviszonyok változását vagy megerősítését eredményező értelmezési eljárások is lesznek egyben. Rosemary Hennessy egyesült államokbeli feminista szociológus megfogalmazásában tehát a heteroszexualitás mint ideológia azt jelenti, hogy

„a férfit és a nőt egymástól jól elkülöníthető, egymással ellentétes neműnek gondoljuk el […] A nő alávetett mássága, (szexuális) tulajdon-pozíciója, illetve kizsákmányolt dolgozó helyzete ennek a heteroszexuális mátrixnak a következménye, amelyben a nő mint a férfi természetes ellentettje van jelen” (Hennessy, 2000: 24).2

Másként megfogalmazva tehát ez azt jelenti, hogy a férfi és nő közötti egyenlőtlen hatalmi viszonyok a nemi különbségeket ideologikus érdekek mentén rendezik el. Ezért aztán a szexualitás, illetve a feminizmus jelentésének (a médiában zajló) definiálása körüli küzdelemnek nem kevesebb a tétje, mint hogy hozzájárulunk-e a heteroszexista társadalmi rend lehető legkonfliktusmentesebb működéséhez, kijelentéseink hozzájárulnak-e a női vágy és munka megzabolázásához a patriarchális hatalmi viszonyok fennmaradása érdekében.

A médiaszövegek jelentésadó gyakorlatainak ideológiakritikájára a brit feminista nyelvész, Deborah Cameron (1995) által megfogalmazott kettős kritikai elvárás értelmében tettünk kísérletet. Egyfelől tehát nem leíró tanulmányt szerettünk volna közreadni, nem arra voltunk elsősorban kíváncsiak, hogy miféle jelentések mentén jelenik meg a feminizmus a magyar közbeszédben (függetlenül a megjelenítők perspektívájától), sokkal inkább arra, hogy miért éppen ezek a perspektívák rajzolódnak ki. Másfelől azzal, hogy elemzésünk megjelentetésével magunk is részeseivé kívánunk lenni ennek a közbeszédnek, illetve azzal, hogy a médiában jelenlevő feminista öndefiníciókat is kritikánk tárgyává tettük, igyekeztünk eleget tenni az önreflexivitás követelményének is, amelynek értelmében a kritikusnak saját hatalmi pozícióját is szisztematikus vizsgálódás tárgyává kell tennie.

Cameron szavaival:

„A feminizmus nem a háziasszonyok erőfeszítéseinek elismerésére, hanem a házimunkát előidéző társadalmi feltételek teljes körű megváltoztatására irányuló tevékenység. Hasonlóképp, a feminizmus nem érheti be a nőkre jellemző nyelvi stratégiák érvényességének elismerésével, hanem azt a kérdést is meg kell válaszolnia, hogy a nők miért ítélnek bizonyos kommunikációs stratégiákat a helyzetüknek inkább megfelelőnek, mint másokat. Ez olyan kérdés, amely a nők társadalmi helyzetére, a számukra megengedett társadalmi gyakorlatokra világít rá” (Cameron, 1995: 41; kiemelés tőlünk – a szerzők).

A feminista vizsgálódó tekintetének ilyenfajta önmaga felé fordításának igénye nélkül a nők kirekesztettségének csökkentésére irányuló szándékaink könnyűszerrel a kijelentések szintjén rekedhetnek, s a nyereség – a helyzet ironikus és demoralizáló fintoraként – saját (további) szakmai előremenetelünkben realizálódhat csupán.

© Médiakutató Alapítvány 2000–2009.   ::    Főoldal   ::    Impresszum   ::    Szerzőinkhez   ::    Beköszöntő
Keresés:
Rovatok
Archívum
Pódiumbeszélgetések

A frankfurti és a birminghami iskola. Császi Lajossal és Istvánffy Andrással Bajomi-Lázár Péter beszélget. A Budapesti Gazdasági Főiskola és a Médiakutató pódiumbeszélgetése, 2009. november 9.

Pártosság vagy pártatlanság? A mai magyar média. Médiakutató Pódiumbeszélgetés 2010. szeptember 16.

Támogatónk

A Médiakutató megjelenését az Open Society Institute magyarországi Szükségalapja támogatja.