Lapunk 2007-es és korábbi számai kedvezményes áron (300 Ft/példány) megrendelhetőek. Rendelje meg most!

2004 tavasz – Kisebbség rovat

Barát Erzsébet, Dr. – Pataki Kinga – Pócs Kata Rita

Gyűlölködni szabad (?) (5/9)

4. Feminista öndefiníciók

Mindenekelőtt vegyük szemügyre, mikor és milyen műfajban fogalmazódik meg, mi is értendő feminizmuson az érintettek szerint! Az újságcikkek ismeretében arra a következtetésre juthatunk, hogy a kevés megszólalási felület, amikor a feminista társadalomkutatók és/vagy aktivisták álláspontja olvasható a nyomtatott országos politikai sajtóban, nem annyira az érintettek kezdeményezésére, mint inkább az adott társadalmi-kulturális közeg értékrendje szerint hírértékkel bírónak ítélt esemény kapcsán adódott. Például akkor, amikor megjelent egy feminista szempontú társadalomtudományos kötet, bejelentette megalakulását egy nőket segítő nem profitorientált szervezet, esetleg megjelent egy női tudományokat oktató tanszék, illetve a néhány törvénykezési alkalom, amikor is a nők mint a férfi értékrendet kifejező törvényalkotás tárgya jelennek meg a politika érdekegyeztető mechanizmusában, amint az az abortusz feltételeinek vagy a házasságon belüli nemi erőszak törvényi szabályozásának, illetve tiltásának tárgyalása kapcsán történt. S ezek zömükben interjúk – kivétel csak a 6. idézet, amely tudósítás.

Milyen jelentőséget tulajdonítunk a műfajválasztásra vonatkozó rendszeresen ismétlődő újságírási eljárásoknak? Szándékosan nem újságírói gyakorlatról beszélünk, mert az az individualizmus ideológiai gyakorlatának megnyilvánulási formájaként, a bűnbakképzés logikája mentén a kérdéses társadalmi jelenséget az egyes ember, az adott újságíró, jobb esetben a szerkesztőség felelősségére redukálná. A feminizmus médiareprezentációja bizonyos logika szerint látszik szerveződni: mintha az írott sajtó igyekezne a feminizmus politikumát kiemelni a tényleges politikacsinálás közegéből, s egyfajta kulturális cselekedetté redukálni. A műfajválasztás szempontjából kivételnek látszó, a jogalkotói gyakorlatról szóló „tudósítás” jelenléte sem változtat(na) azon a tényen, hogy a nők továbbra sem lesznek a politika, azaz saját esélyeik alakítói. Mint a (férfiúi) törvénykezést elszenvedő szubjektumok jelennek meg csupán. Innen nézve aztán a női mozgalmak politikai cselekvési szándéka is kultúrává szelídítve jelenik meg csupán, amit könnyebben lehet majd a médiában (is) kontrollálni. A riporter alanyaként „csak fecsegő” női kutató így könnyűszerrel jelenhet meg a megbélyegző „pletykáló nő” tudományos életre jellemző legújabb változataként.

© Médiakutató Alapítvány 2000–2009.   ::    Főoldal   ::    Impresszum   ::    Szerzőinkhez   ::    Beköszöntő

• A dolgozat célkitűzései
• A feminizmus definícióinak erőtere
• A kommunizmusellenesség beszédmódja
• Az amerikaellenesség beszédmódja
• Feminista öndefiníciók
• Reformfeminista öndefiníciók
• A radikális pozíció
• Konklúzió
• Irodalom

Kisebbség

Hammer Ferenc:

Közbeszéd és társadalmi igazságosság

Messing Vera:

Süketek beszéde

Barát Erzsébet, Dr. – Pataki Kinga – Pócs Kata Rita:

Gyűlölködni szabad (?)

Piac

Juhász Gábor:

A jobboldali hetilapok piaca 1989-2003

Urbán Ágnes:

A magyarországi televíziós piac stabilizálódása

Történelem

Takács Róbert:

A polgári sajtó, a koalíciós időszak és a személyi kultusz újságírásának reprezentációja a Kádár-korszakban

Európa

Hegedűs István:

Csatlakozás, népszavazás, alkotmányozás, európai választások

Jog

Szente Péter:

Vita egy új médiatörvény-koncepcióról II.

Térkép

Alex Lupis:

Haladás házi őrizetben