   |
|
Lapunk 2007-es és korábbi számai kedvezményes áron (300 Ft/példány) megrendelhetőek. Rendelje meg most! 2004 tavasz – Kisebbség rovat Barát Erzsébet, Dr. – Pataki Kinga – Pócs Kata Rita Gyűlölködni szabad (?) (7/9)4.2. A radikális pozíció: a heteronormatív társadalmi rend A reformfeminista pozíció kritikai elemzése alapján eljutottunk addig a pontig, ahol rá kellett mutatnunk, hogy a nemek közötti hegemonikus hatalmi viszonyok destabilizálásához megkerülhetetlen a szexualitás szerepének végiggondolása. A radikálisabb pozíció szükségességének beláttatása éppen a 2. és a 3. idézet partnerkapcsolattal szemben támasztott párhuzamossága, illetve a reformfeminista és a neokonzervatív kirekesztő domináns pozíció családról vallott nézeteinek kétségbeejtő egybeesése kapcsán vehetné kezdetét. A helyzet iróniájából adódóan a két radikálisan kritikus hang, az 5. és a 6. idézet, amelyből kiindulva rá lehetne kérdezni a fennálló társadalmi rend logikájának miértjére, akár a reformpozícióból felvetődött kérdések kapcsán is, éppen a szexualitás domináns gyakorlatának kritikájára épül. Ráadásul az egyik interjúalany brit feminista aktivista, „idegen”, aki mára már el is hagyta az országot, másikuk pedig a Habeas Corpus egyesület képviselője, aki a melegek érdekképviseletét vállalta fel Magyarországon az 1990-es évektől. Marginalizáltságuk további jeleként értelmezhetjük azt a tényt is, hogy mindketten a MaNcsban kaphattak nyilvános teret („Női szakasz: Zaklatás”, illetve „Rejtőzködés és félelem” címmel, 1996-ban és 2000-ben), abban a heti politikai magazinban, amely maga is sokáig küzdött az államhatalom kirekesztésre irányuló médiapolitikájával szemben. Ám még itt, az 5. idézetben is, ahol a napilapot képviselő újságíró megszólal, a média humora – amikor az interjúalanyt a cikk legelején „a feminista, de nem harap” fordulattal mutatja be – végül is a feminista pozíció kárára elsütött tréfa. De legalább az egyensúly helyreállítása érdekében az interjú műfajának struktúrája szempontjából ugyanennyire hangsúlyos helyen, a zárásban a szöveg leszbikus öndefinícióval zárul, az önirónia hiteles hangján. 5. idézet. MaNcs, 1996. július 29.
6. idézet. MaNcs, 2000. november 19.
A két szöveg közötti viszonylagos különbség azért fontos az elemző számára, mert kimutatása révén olyan sokszínűség mellett tud érvelni, amely egyúttal megengedi a normatív elvárásokat is. Az 5. idézet a heteroszexualitás kirekesztő logikáját a paródia ismétlő gesztusánál fogva leplezi le, amikor a kutató visszakérdezvén megismétli a megfélemlítőnek, elnémítónak szánt szexuális identitására vonatkozó „vádakat” („De szokták persze a feministáknak azt is mondani, hogy leszbikusok, és ha emiatt ellenkeznek, csak még elégedettebbek lesznek, mert sikerült témát váltani, a mondanivalójukról elterelni a figyelmet, esetleg más nőket elriasztani a hasonló gondolkodásmódtól. Úgyhogy ilyenkor az egyetlen jó taktika, ha erre azt mondja egy feminista: persze, hogy az vagyok, na és?”). Ezzel szemben a 6. idézet az alkotmány kritikátlan elfogadását a kritikus gondolkodás érvrendszerének veti alá. Így láttatja be, hogy az újfajta válaszok elengedhetetlen feltétele a nézőpontváltás, ami a kirekesztés logikája helyett a befogadáson alapuló hatalomgyakorlást jelentené. Hogy a kétféle nyelvi stratégia vajon a kétféle nem normatív szexualitásra jellemző beszédmód része-e, az a rendelkezésünkre álló adatok alapján megválaszolhatatlan. Az 52 szövegelőfordulásból álló adatbázisunkban a radikális nézőpontot csupán ez a két szöveg képviseli. De mindenképp szolgálhatnak egy következő nyelvészeti kutatás kiindulási pontjául. Az adatbázis mérete ellenére is bizton állíthatjuk, hogy társadalmi vizsgálódásaikban mindkét beszédmódban azt figyelik, hogy a másságra való hivatkozás vajon az esélyérvényesítés egyenlőtlenségeit kívánja-e normalizálni, vagy épp ellenkezőleg, az esélyegyenlőség előmozdítását van hivatva elősegíteni. Laurent Berlant (1997) észak-amerikai feminista kultúrakutató szavaival élve tehát mindkettő tisztában van azzal, hogy bárminő politikai terv (felszabadító) korlátokkal bír:
Azaz nem az a kérdés, hogy vannak-e értékeink – beleértve önmagunk parodisztikus vagy racionális nyelvi stratégiáit is –, amelyeket szeretnénk érvényesülni látni, hanem az, hogy mennyire vagyunk (lehetünk) tisztában azzal: miközben azon vagyunk, hogy például áthágjuk a heteroszexista nyomtatott sajtó normáit, aközben szükségképp normákat (is) igyekszünk elfogadtatni. Esetü(n)kben remélhetőleg olyanokat, amelyek a médiához való hozzáférés esélyeinek kialakulásakor irrelevánssá teszik adott csoportok szexuális gyakorlatát, vágyait vagy identitását.
© Médiakutató Alapítvány 2000–2009. :: Főoldal :: Impresszum :: Szerzőinkhez :: Beköszöntő
| |
Lapozás
Rovatok
Archívum
Kisebbség Hammer Ferenc: Közbeszéd és társadalmi igazságosság Messing Vera: Barát Erzsébet, Dr. – Pataki Kinga – Pócs Kata Rita: Piac Juhász Gábor: A jobboldali hetilapok piaca 1989-2003 Urbán Ágnes: A magyarországi televíziós piac stabilizálódása Történelem Takács Róbert: Európa Hegedűs István: Csatlakozás, népszavazás, alkotmányozás, európai választások Jog Szente Péter: Vita egy új médiatörvény-koncepcióról II. Térkép Alex Lupis: Pódiumbeszélgetések
A frankfurti és a birminghami iskola. Császi Lajossal és Istvánffy Andrással Bajomi-Lázár Péter beszélget. A Budapesti Gazdasági Főiskola és a Médiakutató pódiumbeszélgetése, 2009. november 9. Pártosság vagy pártatlanság? A mai magyar média. Médiakutató Pódiumbeszélgetés 2010. szeptember 16. Támogatónk
A Médiakutató megjelenését az Open Society Institute magyarországi Szükségalapja támogatja. Partnereink
Magyar Kommunikációtudományi Társaság Sajtószabadság Központ (rendszeres tevékenységét források hiányában megszüntette) |
| ||||||||||||||||||
