Lapunk 2007-es és korábbi számai kedvezményes áron (300 Ft/példány) megrendelhetőek. Rendelje meg most!

2004 tavasz – Kisebbség rovat

Barát Erzsébet, Dr. – Pataki Kinga – Pócs Kata Rita

Gyűlölködni szabad (?) (8/9)

5. Konklúzió

A feminizmusnak a csevegés/beszéd választóvonal stratégikus újrarajzolása mentén lejátszódó médiareprezentációjának elemzéséből szomorú következtetésekre kellett jutnunk. A tetten ért beszédmódok elkeserítő módon arról árulkodnak, hogy az 1990-es években a politikai élet állítólagos demokratizálódása Magyarországon nem adott teret a feminista szempontú értékrendeknek. Helyette mindenekelőtt a feministák szinte tetszés szerinti gyűlölködő kirekesztésének, lejáratásának adott szabad utat, amelyben a leghangosabb, leggátlástalanabb hang a homofóbiáé. Elemzésünknek legfájóbb eredménye azonban mégsem ez, hanem az általunk reformfeministának nevezett pozíció vaksága, megalkuvása. Az a hallgatólagos stratégia, amely a nemiség biológiai alapú, heteroszexuális nézőpontjából huny szemet a homofóbia felett, egyezik bele ebbe a kirekesztésbe – önnön vélt reformigényeinek érvényesítése reményében. Jóllehet az egyetlen használható és ígéretes kitörési pontot, a heteroszexuális feministák életlehetőségeinek átalakulását is ígérő beszéd hangjait – az abortuszvita és a házasságon belüli nemi erőszak körüli csatározások kapcsán – éppen a minimális nyomdafestéket kapó nem heteroszexuális pozícióból megfogalmazódó kérdésfelvetésekből olvashattuk ki.

Mint a nyelvhasználat ideológiai beágyazódottságát kutató nyelvészek, tanulmányunkban csak arra kerestük a választ, miként, milyen domináns beszédmódok eredményeképp rekesztődik ki a feminizmus a nyomtatott magyar (politikai) sajtóból, illetve miért járatódik le, szelídítődik meg a rendszerváltás utáni magyar nyilvánosság eme meghatározó intézményében. Azt találtuk, hogy a nyíltan feminizmusellenes beszédmód és a nehezen szóhoz jutó reformfeminista pozíció egyaránt abban érdekelt, hogy védje és továbbra is fenntartsa az írott sajtó hetero jellegét. Annak megválaszolására, hogy miért rekeszti ki a tágabb értelemben vett médianyilvánosság a feminizmust, s hogy ebben mely társadalmi és politikai csoportok játszanak szerepet és hogyan, csak újabb, a társadalmi-politikai gyakorlat egyéb tereiről származó, az adott sajtóorgánumok szerkesztési gyakorlatát kölcsönösen alakító más szövegek hasonló elemzése után tehetnénk csak kísérletet. Például érdemes lenne megnézni, milyen politikai események kapcsán kerül elő a napi, heti sajtóban egyáltalán a „feminizmus” szó, illetve miként kapcsolódnak az általunk elkülönített szójelentések a médiatörvény körüli csatározásokhoz, az egyes kormányok médiatámogatási gyakorlatához, s mindenekelőtt az 1990-es években újrainduló nőmozgalmak, segítők célkitűzéseihez, napi gyakorlatához. Reméljük, hogy a tanulmányunkban kirajzolódó ideológiai-politikai nézőpontok segítséget nyújthatnak egy ilyen irányú szisztematikus vizsgálódáshoz.

© Médiakutató Alapítvány 2000–2009.   ::    Főoldal   ::    Impresszum   ::    Szerzőinkhez   ::    Beköszöntő

• A dolgozat célkitűzései
• A feminizmus definícióinak erőtere
• A kommunizmusellenesség beszédmódja
• Az amerikaellenesség beszédmódja
• Feminista öndefiníciók
• Reformfeminista öndefiníciók
• A radikális pozíció
• Konklúzió
• Irodalom

Kisebbség

Hammer Ferenc:

Közbeszéd és társadalmi igazságosság

Messing Vera:

Süketek beszéde

Barát Erzsébet, Dr. – Pataki Kinga – Pócs Kata Rita:

Gyűlölködni szabad (?)

Piac

Juhász Gábor:

A jobboldali hetilapok piaca 1989-2003

Urbán Ágnes:

A magyarországi televíziós piac stabilizálódása

Történelem

Takács Róbert:

A polgári sajtó, a koalíciós időszak és a személyi kultusz újságírásának reprezentációja a Kádár-korszakban

Európa

Hegedűs István:

Csatlakozás, népszavazás, alkotmányozás, európai választások

Jog

Szente Péter:

Vita egy új médiatörvény-koncepcióról II.

Térkép

Alex Lupis:

Haladás házi őrizetben