Médiakutató

Lapunk 2007-es és korábbi számai kedvezményes áron (300 Ft/példány) megrendelhetőek. Rendelje meg most!

2004 ősz – Piac rovat

Gálik Mihály

A médiatulajdon hatása a média függetlenségére és pluralizmusára Magyarországon (1/10)

A médiatulajdon szabadsága olyan alapérték, amelyet – a pártállami évtizedeket feledve, gyakorlatukat már csak hírből vagy egyáltalán nem ismerve – lassan nálunk is természetesnek tekintünk. Ugyanakkor a média szabadságának – amely távolról sem olyan egyértelmű fogalom, mint a tulajdon szabadsága – érvényesülése mindig is összefügg azzal a mechanizmussal, ahogyan a médiatartalmakat előállítják és terjesztik. A magyar média meghatározó részben piaci alapon működik, s ennek a piacnak az egyik lényeges, belső jellemzője a nagyfokú koncentráció. Ez a médiakutatók szerint egyáltalán nem kívánatos állapot, mégis létezik. Az alábbi tanulmány bemutatja, hogy az újságkiadásban, valamint a rádiózásban és a televíziózásban milyen is a magyar médiapiac koncentrációja az új évezred elején, s hogy a normatív kellene és a gyakorlati van közötti örök ellentmondás milyen eszközökkel tompítható, feltételezve az e célt szolgáló jogi háttér szakszerűségét és az ilyen intézmények rendeltetésszerű működését1.

1. Bevezetés

Ez a tanulmány arra tesz kísérletet, hogy vázolja a magyarországi média tulajdonviszonyainak rendszerét a 2000-es évek elején2. A magyar médiát piaci erők uralják: a médiapiac kialakulásáig vezető „hosszú menetelés” 1988-ban kezdődött, és nagyjából egy évtizedig tartott. Erős külföldi tulajdon, a politikai sajtó visszaszorulása és a bulvárlapok növekvő példányszáma, győzedelmeskedő kereskedelmi rádió- és televíziócsatornák, minimális társadalmi presztízzsel és alacsony piaci részesedéssel rendelkező, gyenge közszolgálati szektor, plusz egy mélyen megosztott újságíró-közösség – ezek jellemzik a leginkább az ország mai médiahelyzetét. Mindez aligha az az eredmény, amelyet a politikai rendszer 1989–90-es forradalmi változásait kísérő sajtóátalakulástól várni lehetett volna, s nem is az, amit a médiaszakértők az úgynevezett demokratikus média kereteként felvázolnak – de sajnos ez a helyzet.

A második világháború után fél évszázadig a közép- és kelet-európai médiarendszerek adott politikai, intézményi, gazdasági és jogi szerkezeti keretekbe ágyazódtak, amelyeket azután az 1989–90-es „dicsőséges esztendők” törtek szét. Magyarország esetében a sajtószabadságot az alkotmány garantálta, s a parlament 1986-ban elfogadott egy külön sajtótörvényt is, de ez a jogszabály csak álca volt. A hírhedt 1986-os magyar sajtótörvény engedélyhez kötötte, hogy az állampolgárok kiadóvállalatot alapítsanak, míg a rádiós és a tévés szektor gyakorlatilag állami ellenőrzés alatti pártmonopólium maradt.

Az 1980-as évek legvégén a „befagyott” társadalmi struktúra mind Magyarországon, mind Kelet-Közép-Európa más részein hirtelen olvadni kezdett. Lehetségesnek kezdett tűnni a parancsuralmi rendszerből a demokráciába, a tervutasításos gazdaságból a piacgazdaságba való átmenet, s magától értetődőnek látszott, hogy a médiarendszer is alapvető változásokon megy majd át igen rövid időn belül.

A nyomtatott sajtó engedélyezési rendszere 1989 júniusában teljesen megszűnt. Ez – a társasági törvény hat hónappal azelőtt elfogadott rendelkezéseivel együtt – új szereplők előtt is megnyitotta az utat a kiadói szférában. A távozóban lévő kommunista kormányzat egy médiatörvényt mindazonáltal már nem mert elfogadni, helyette moratóriumot rendelt el a frekvenciák felosztására – ez az intézkedés 1989-ben politikai gesztus volt a nemzeti politikai kerekasztal-tárgyalások során megerősödő ellenzéki erők felé. E moratórium különböző okokból meglehetősen tartósnak bizonyult, s 1995 legvégéig nem is fogadtak el médiatörvényt. Amikor végül a köztársasági elnök aláírásával életbe lépett, az 1996. évi I. törvény a rádiózásról és televíziózásról (a továbbiakban médiatörvény) néven cikkelyezték be.

© Médiakutató Alapítvány 2000–2009.   ::    Főoldal   ::    Impresszum   ::    Szerzőinkhez   ::    Beköszöntő
Keresés:
Rovatok
Archívum
Pódiumbeszélgetések

A frankfurti és a birminghami iskola. Császi Lajossal és Istvánffy Andrással Bajomi-Lázár Péter beszélget. A Budapesti Gazdasági Főiskola és a Médiakutató pódiumbeszélgetése, 2009. november 9.

Pártosság vagy pártatlanság? A mai magyar média. Médiakutató Pódiumbeszélgetés 2010. szeptember 16.

Támogatónk

A Médiakutató megjelenését az Open Society Institute magyarországi Szükségalapja támogatja.