Médiakutató

Lapunk 2007-es és korábbi számai kedvezményes áron (300 Ft/példány) megrendelhetőek. Rendelje meg most!

2004 ősz – Gasztronómia rovat

Alexandrov Andrea

Stahl konyhája (7/11)

4. A body-projekt26

4.1. A női szerep változása

Az utóbbi 80–90 évben jelentős és sokat elemzett változáson ment keresztül a társadalom testhez, evéshez való viszonya. Ezen belül is szembetűnő a nők társadalmi szerepmodelljeit, s ezzel összefüggésben az énképüket, valamint a testképüket érintő metamorfózis.

Az 1950-es és 1980-as évek között többszörösére nőtt a házon kívül munkát vállaló férjezett nők száma (Ferguson, 1985: 190). Ezzel függ össze, hogy míg a 20. század elején a társadalom által a nők számára felkínált szereplehetőségek meglehetősen korlátozottak voltak, addig az 1970-es évektől elmondható, hogy ezek spektruma hirtelen számottevően kiszélesedett. A női magazinok által preferált „modern nő” nemcsak a családjára mindig elég időt áldozó feleség és anya, de emellett önálló, saját életét kreatív módon megélő asszony is (Vidmar, 2002: 53). Függetlenül a „szingli” nőképek erősödő térhódításától, az anyaság máig a női lét csúcspontjaként jelenik meg, amely még a karrier oltárán sem áldozható fel (Vidmar, 2002: 53). Hasonlóképp, a férfipartner birtoklása továbbra is a nőiség kiteljesítésének egyik státusszimbóluma maradt, s így a nők világában érzékelhető presztízst jelent (Ferguson, 1985: 190–191). Ugyanakkor a női szerep opcionális összetevői közé tartozik a „háziasszony” és a „sikeres nő” képe, amely mögött az a rejtett üzenet húzódik meg, hogy a mai nők szabadon választhatnak: a kettő közül melyik nőtípust, illetve e két fő változat milyen elegyét (Ferguson, 1985: 8; Vidmar, 2002: 38–39) kívánják életükben megvalósítani.

4.2. A média szerepe

Széles körben kutatott kérdés, hogy milyen szerepe van e változásokban a médiának. Produktívnak tűnik az a Durkheim nyomdokain haladó megközelítés, amely szerint a média, s ezen belül például a női lapok nem csupán reflektálnak a nő társadalmi szerepére, hanem e szerep definíciójának egyik forrását és az ez irányú szocializáció egyik fontos táplálóját is jelentik (Ferguson in O’Sullivan et al. 2002: 138). Ezt oly módon teszik, hogy követendő attitűdöket és végrehajtandó rítusokat ajánlanak a beavatandóknak, amelyek bizonyosan eljuttatják majd őket az áhított célhoz, légyen az akár a femme fatale, akár a szuperszakács vagy épp a vállalatvezető (Ferguson, 1985: 185).

Ebből következik, hogy a nőket nem szemlélhetjük csupán úgy, mint a női szerep médiareprezentációjának passzív áldozatait, tekintve, hogy ők maguk aktívan azonosulnak e reprezentáció egy vagy több vonásával (HrzŠenjak, 2002: 15). Hogyan zajlik ez a folyamat? Mindenekelőtt a női újságok virtuális közösségeket hoznak létre. Az általuk bemutatott világkép szerint az egyes nők nem annyira a társadalom, mint inkább a nők külön világának polgárai. Ebből a közös női sorsból táplálkozik az a szolidaritás, amely áthidalhatja a nők közötti gazdasági, társadalmi vagy személyiségbeli különbségeket (Ferguson, 1985: 6, 11). Az utóbbi időben a nők egységes világa további kisvilágokra látszik tagolódni, amelyek mindegyike saját rítusvariációkkal operál, sajátos megosztó gyakorlatot követ (Ferguson, 1985: 192; HrzŠenjak, 2002: 24). Az adeptus elsajátítja a közvetített gondolatokat, érzéseket, majd megteszi a szükséges gyakorlati lépéseket is afelé, hogy e közösségek teljes jogú tagjának érezhesse magát. E gyakorlati lépések persze általában vásárlási aktusokat jelentenek: bizonyos javak birtoklása révén érezheti magát az egyén beavatottnak, s azonosíthatják őt a többiek is ilyenként (HrzŠenjak, 2002: 21–22). A vásárolt javak tehát nem elsősorban szükségleteket tükröznek, inkább választott életformát, orientációt. A cél egyfajta életstílus, imázs létrehozása, önmagunkból való megalkotása, hogy így találhassuk meg vágyott helyünket a társadalomban (Skumavc, 2002: 122).

4.3. Test – hatalom – személyiség

Itt kapcsolódik a női szerepek médiareprezentációjának kérdése a személyiség–hatalom–test foucault-i problémaköréhez, mert szerinte az ember a tudományos megfigyelés és értelmezés tárgyává vált, a hatalom és a tudás terméke lett. Az ember saját testéről alkotott elképzeléseit és öntapasztalását a fegyelmezési módok és a
diskurzusok együttesen alakítják (lásd Foucault in Lafferton, 1997). A tudományos diskurzusokra támaszkodó női lapok így válnak képessé arra, hogy az „egészségesség” és a „szépség” nevében fegyelmezzék például a női testet. Persze nem elsősorban külső kontrollra kell gondolnunk: a folyamat főképp az önkontroll és az önfegyelmezés technikáit hozza működésbe (HrzŠenjak, 2002: 16–18).

A nők esetében a test fegyelmezésének egyik legfontosabb eszköze a „férfiszem örökké jelenvaló tekintélye”. Ez körülbelül úgy működik, mint Bentham panoptikuma Foucault Felügyelet és büntetés. A börtön története című művében. Ez nem más, mint egy központi torony, ahonnan a börtönőrök minden cellába belátnak, anélkül azonban, hogy a rabok észrevennék, hogy épp nézik őket. Mivel tehát az elítéltek tudják, hogy láthatóak, de nem tudják, mikor kerül rájuk a sor, viselkedésüket folyamatosan az őrök által megszabott normákhoz igazítják. Hasonlóképp a nők többsége is interiorizálta a férfitekintetet, amelynek jóváhagyásától egykor valóban az élete függött (HrzŠenjak, 2002: 19). A nők tehát úgy látják magukat, mint akiket állandóan néznek, ennélfogva szinte folyamatosan kísér(t)i őket önmagukról alkotott képük (Berger in: Vendramin, 2002: 89). Ennek a képnek pedig a 20. század folyamán a test egyre meghatározóbb része lett.

© Médiakutató Alapítvány 2000–2009.   ::    Főoldal   ::    Impresszum   ::    Szerzőinkhez   ::    Beköszöntő
Keresés:
Rovatok
Archívum
Pódiumbeszélgetések

A frankfurti és a birminghami iskola. Császi Lajossal és Istvánffy Andrással Bajomi-Lázár Péter beszélget. A Budapesti Gazdasági Főiskola és a Médiakutató pódiumbeszélgetése, 2009. november 9.

Pártosság vagy pártatlanság? A mai magyar média. Médiakutató Pódiumbeszélgetés 2010. szeptember 16.

Támogatónk

A Médiakutató megjelenését az Open Society Institute magyarországi Szükségalapja támogatja.