Médiakutató

Lapunk 2007-es és korábbi számai kedvezményes áron (300 Ft/példány) megrendelhetőek. Rendelje meg most!

2005 nyár – Pornó rovat

Gradvohl Edina

Phrüné keblei (2/9)

2. A morális pánik és a társadalmi nyilvánosság

A morális pánik elméletének kutatói közül néhányan a 15–17. századi boszorkányüldözésekig vezetik vissza a jelenséget, és úgy vélik, hogy kialakulásának nem előfeltétele a tömegmédia megjelenése, hiszen a röpiratok, a prédikációk és a pletyka csatornáin is lehetséges a hiedelmek és a félelmek körforgása. Mások azt állítják, hogy a morális pánik előfeltétele a közvélemény, amelyről nem beszélhetünk a sajtó megjelenéséig (Kitzinger, 2000: 30, részletesebben lásd Császi, 2002).

Jellemző, hogy az ókort vagy egyáltalán nem, vagy csak nagyon felületesen vonják be a vizsgálatokba, eleve feltételezve, hogy a preindusztriális társadalmakban – így a klasszikus antikvitásban – nem is létezhettek a közvélemény csatornái, így a morális pánik sem. Nyilvánvaló, hogy akik ezt állítják, nem olvasnak antik szerzőket, és megfeledkeznek Cicero felkiáltásáról a Catilina elleni első beszédben: O tempora, o mores! (Ó idők, ó erkölcsök – ahol persze a mos „erkölcs”-ként való fordításával óhatatlanul csak töredékesen tudjuk visszaadni annak jóval gazdagabb eredeti tartalmát). No, de azt azért illik tudni, hogy a korábbi, még latinos műveltségű nemzedékek éppen ezzel az idézettel szálltak harcba a „káros” új jelenségek ellen, talán nem egészen véletlenül. A nyilvánosság görög modelljére mindenesetre – még ha igen röviden is – Habermas is pozitív mintaként hivatkozik (Habermas, 1971: 13). Az athéni demokrácia közvetlen, nem pedig választott demokrácia volt, vagyis mindenki személyesen vehetett részt a népgyűlésen, ha befért a Pnüx domb oldalán kialakított nézőtérre. A mintegy 20 000 polgár közül ugyan csak 6000 tartózkodhatott ott egyszerre (az összes polgár mintegy egyharmada), de a modern társadalmakban is meghatározónak tekinthetjük azt a közvéleményt, amely a lakosság közel egyharmadát reprezentálja! A görög poliszok méretüket és polgáraik számát tekintve egy nagyobb falunak feleltek meg, és tudjuk jól, hogy a falu a mai napig olyan közeg, ahol mindenki ismeri egymást, és ahol a közösség nagyon is markánsan fejezi ki az egyénekről és a közösség egészéről a véleményét. Tévedés tehát azt állítani, hogy az athéni népgyűlés nem fejezhetett ki – nyomtatott sajtó híján – nyomásgyakorlásra alkalmas közvéleményt, csak közhangulatot vagy közösségi véleményt (Kitzinger, 2000: 29–30). Vajon mi alkalmasabb a nyomásgyakorlásra, mint az, hogy az adott politikust, véleményével együtt, leszavazzák? Ez könnyen vezethetett pénzbírsághoz, polgárjogtól való megfosztáshoz vagy akár halálbüntetéshez. Mindezt pedig – még egyszer hangsúlyozom – egy olyan intézmény teszi, amelynek ülésén közvetlenül vesz részt a polgárok harmada. Így az ókori morál megítélésében is fontos szerepet játszik az a tény, hogy a népgyűlés bármiről hozhatott (és hozott is) törvényt, így az erkölcsökről, a prostitúció szabályozásáról és egyáltalán a férfiak és nők legszélesebben vett viszonyrendszeréről. Ha tehát eltérést látunk az ókori és a modern gyakorlat között, annak nem az lehet az oka, hogy akkor még nem létezett közvélemény, hanem az, hogy az antik közvélemény mást tartott kívánatosnak és elítélendőnek, mint a mai.

© Médiakutató Alapítvány 2000–2009.   ::    Főoldal   ::    Impresszum   ::    Szerzőinkhez   ::    Beköszöntő
Keresés:
Rovatok
Archívum
Pódiumbeszélgetések

A frankfurti és a birminghami iskola. Császi Lajossal és Istvánffy Andrással Bajomi-Lázár Péter beszélget. A Budapesti Gazdasági Főiskola és a Médiakutató pódiumbeszélgetése, 2009. november 9.

Pártosság vagy pártatlanság? A mai magyar média. Médiakutató Pódiumbeszélgetés 2010. szeptember 16.

Támogatónk

A Médiakutató megjelenését az Open Society Institute magyarországi Szükségalapja támogatja.