Lapunk 2007-es és korábbi számai kedvezményes áron (300 Ft/példány) megrendelhetőek. Rendelje meg most!

2005 nyár – Pornó rovat

Gradvohl Edina

Phrüné keblei (3/9)

3. Filozófiai alapok

Amikor Platón a Lakoma című írásában arra a kérdésre keresett választ, hogy mi a szerelem, a komédiaköltő Arisztophanész azt válaszolta: nem más, mint az ember törekvése arra, hogy megtalálja elveszített másik felét. A tréfás mítosz szerint korábban négykezű, négylábú, kétfejű gömbemberek népesítették be a földet. Voltak közöttük férfiak, nők és hímnős hermafroditák is. Nagy erejükben bízva ujjat húztak még az istenekkel is, ezért Zeusz büntetésből kettévágta őket. Így alakultak ki a mai egyfejű, kétkezű és kétlábú férfiak és nők. Ezek a félemberek boldogtalannak érezték magukat, amíg meg nem találták elvesztett korábbi társukat. Az egykor két férfirészből összetett, megfelezett gömbemberek férfi, a két női részből állók pedig női párjukat keresik, és csak a volt hímnős lények keresik a másik nem társaságát. A heteroszexualitás eszerint nem különb, de nem is elítélendőbb, mint a homoszexualitás vagy a leszbikus kapcsolatok. Minden ember szerelme egyenlő, ha az valódi szerelem (amit az égi Aphrodité testesít meg), és alacsonyabb rendű, ha csak testi vágyból áll (közönséges Aphrodité). Platón mindebből azt a következtetést vonja le, hogy az ideális hadsereg csupa homoszexuális párból állna, hiszen a szeretők egymás előtt szégyellnének megfutamodni, inkább hősiességükkel akarnának párjuknak imponálni. Ez a hadsereg szinte legyőzhetetlen lenne.

Ennél azonban jóval meredekebb elméletek is léteztek. Gondoljunk csak Diogenészre, a híres cinikus filozófusra, Nagy Sándor kortársára, aki történetfilozófiai érvelésére példát hozva a piactéren nyilvánosan maszturbált. Elméletének lényege ugyanis, hogy természeti szükségleteinket azonnal és nyíltan kell kielégíteni, vagy pedig le kell mondani róluk, különben függeni fogunk tőlük, és őrültségeket követünk el. A nyilvános önkielégítést olyannyira nem tartotta szégyennek, hogy szerinte, ha a trójai Parisz a Helené iránt érzett szexuális vágyát maszturbálással vezette volna le, akkor ki sem robban a trójai háború. Ez az 1960-as, 1970-es évek hippimozgalmából ismertté vált „szerelmeskedj, ne háborúzz” korai és meglehetősen sajátos megfogalmazása. Az önkielégítés ilyesféle provokatív vállalása a nézőkből nem morális pánikot, hanem őszinte érdeklődést váltott ki: miért teszi ezt? Diogenész válasza (Diogenész Laertiosz, 1994: 69. fejezet): „Bárcsak az éhséget is elűzhetném az üres hasam dörzsölésével!

Ebből is láthatjuk, hogy a görög társadalom erkölcsi határai olykor meglehetősen távol estek a manapság Európában és különösen az Egyesült Államokban megszokottakétól. Természetesen Diogenész viselkedése nem felelt meg minden szempontból a kor erkölcsiségének, és sok mindent bűnnek tartottak abból, amit tett – száműzték is érte. De nem árt felidézni Michel Foucault véleményét, aki szerint az antik világban a szexualitás a társadalmi törvényeknek és hagyománynak rendelődött alá, de nem kapcsolták össze sem az eredendő bűnnel (ilyet nem is ismertek), sem pedig a gonosszal (Foucault, 1999: 251). Erósz játékait nem tekintették sem az önmagunkkal, sem pedig a másokkal való visszaélésnek. Igaz, erős korlátokat támasztottak a polgári családból származó nőkkel szemben, és a házasságban olyannyira védték a férj érdekeit, hogy az a felesége csábítóját – tettenérés esetén – büntetlenül megölhette. Ugyanakkor a férfiak számára szabad volt az út a házasságon kívüli (hetérákkal folytatott) heteroszexuális, az ifjakkal való homoszexuális vagy inkább pederasztikus kapcsolathoz, így az ókori görög férfiak viszonylag nagy százaléka volt biszexuális. A törvények hatalmát jelezte ugyanakkor, hogy a nősülést elkerülő homoszexuálisokat büntették, de nem homoszexualitásuk miatt, hanem azért, mert nem teljesítették az állam iránti kötelességüket, vagyis nem nemzettek gyermekeket (Dover, 2001: 235–247).

© Médiakutató Alapítvány 2000–2009.   ::    Főoldal   ::    Impresszum   ::    Szerzőinkhez   ::    Beköszöntő

• 1. Kétszer két kebel
• 2. A morális pánik és a társadalmi nyilvánosság
• 3. Filozófiai alapok
• 4. Költészet
• 5. A tárgyi kultúra/5.1. Kultusz
• 5.2. Babona
• 5.3. Szexuális szolgáltatás
• 6. Összegzés
• Irodalom

Pornó

Gradvohl Edina:

Phrüné keblei

Szigeti Péter:

Benne lettek a tévében

dr. Bayer Judit:

Internetkorlátozás a kereskedelmi szféra eszközeivel: szűrők és felbukkanó ablakok

Új média

Dormán Emese:

Társkeresés az interneten

Bodoky Tamás:

A hírportál mint tömegmédium

Jog

Fleck Zoltán:

A szólás szabadsága és a személyiség védelme a polgári jogi bírói gyakorlatban

Piac

Lakatos Zoltán:

A hanghordozó-piaci kereslet szerkezete és a zeneipar kilátásai a digitális technológia korában

Történelem

Cieger András:

A vizsgálóbizottság és a nyilvánosság

Kritika

Jenei Ágnes:

A televízió