   |
|
Lapunk 2007-es és korábbi számai kedvezményes áron (300 Ft/példány) megrendelhetőek. Rendelje meg most! 2005 nyár – Pornó rovat Phrüné keblei (4/9)4. Költészet Aki az antik erotikus költészetre kíváncsi, könnyen tájékozódhat a Hárman az ágyban címen megjelent antológiából (Csehy, 2000). Ez a gyűjtemény – az eddigiektől eltérően – kísérletet tesz rá, hogy visszaadja a görög és a latin kifejezések eredeti stílusrétegét. A görög binein vagy a latin futuo nem a „szeretkezik” vagy a „közösül”, hanem a „baszik” szó formában jelenik meg, ami a magyar olvasónak egy szépen illusztrált, kemény kötésű, klasszikus irodalmi antológiában több mint meglepő. A fordító eljárásán lehet vitatkozni, de azon kevéssé, hogy a görögök és a rómaiak számára ezek az igék mit jelentettek. Nézzünk erre egy-két példát. Ha ma egy nyilvános WC falán olvasunk olyan feliratot, ami az alábbi pompeii szövegre hasonlít, nem lepődünk meg (Maulucci Vivolo, 2002: 63):
Az igaz, hogy Pompeii nem minden lakosát töltötték el ezek a falfirkák lelkesedéssel (Maulucci Vivolo, 2002: 23):
A példa azonban jól mutatja a futuo ige stílusértékét. Ilyesmit magyar irodalmi művekben a legritkább esetben szoktak megtűrni (emlékezzünk rá, milyen botrányt okozott bemutatása idején Spiró György Csirkefej című drámája hasonló szabadszájúsága miatt). Az egyik leghevesebb vitát a trágárság irodalmi szerepéről Magyarországon 1968-ban folytatták le. Devecseri Gábor, számos pajzán antik mű (például Arisztophanész, Plautus, Catullus írásainak) fordítója nagyon rokonszenvesen amellett érvelt, hogy a trágár szavaknak is lehet funkciójuk az irodalmi művekben, már csak azért is, hogy ne csámcsogjon az olvasó a különben tiltott szavakon: „Ha nem lesz tiltás, nem lesz csámcsogás” (Devecseri, 1973: 304). Az mindenesetre jellemző, hogy ehhez képest Devecseri éppúgy finomított Arisztophanész vaskosságán, mint korábban Arany János (Bolonyai, 2002: 15). Szepes Erika volt az első, aki a Lüszisztraté című komédiát egy az egyben ültette át magyar nyelvre – Devecseri fordításának felhasználásával. A darab arról szól, hogy az athéni Lüszisztraté úgy akar véget vetni a Spárta elleni háborúnak, hogy megállapodik a spártai asszonyokkal: addig nem fekszenek le férjükkel, amíg azok békét nem kötnek. Az egész komédia hemzseg a frivol célzásoktól és a vaskos megjegyzésektől. Nézzük meg, hogyan is fest magyarul az a jelenet, amikor az asszonyok rájönnek: nemcsak a férjek maradnak szex nélkül, hanem ők maguk is (Szepes, 1995: 15).
A komédia közönsége az egész athéni nép volt, a színházba nagyjából tizenhétezren fértek be. Ha a Krisztus előtt 411-ben, a Borsajtó ünnepén bemutatott darab – vaskossága miatt – elutasításra talált volna, ma bizonnyal nem olvashatnánk, hiszen elfelejtették volna sok száz, mára már csak címéről ismert komédiával együtt. De a közönség pontosan tudta, mit vár el egy komédiától, és Arisztophanész nem azért nyert számos darabjával, mert kevésbé volt szabadszájú, mint a többi szerző, hanem azért, mert darabjai – sikamlós megfogalmazásuk ellenére – nagyon is komoly dolgokról szóltak: ebben az esetben például a háborúról és a békéről. A görög komédiák tehát – különösen Arisztophanész fennmaradt darabjai – hemzsegnek az erotikus, olykor obszcén utalásoktól, de a komoly tragédiaköltőknek is kellett a drámai versenyre egy-egy szatírjátékot írniuk, márpedig a szatírok kórusát alkotó színészek többnyire derekukra kötözött, hatalmas, merev falloszokkal léptek fel. A színházi előadások így a verbális és a vizuális erotikus impulzusok valóságos tárházát jelentették közönségük számára. A Lüszisztratéban például az Athénba érkező spártai delegáció tagjai, minthogy jó ideje nélkülözniük kellett feleségük gyöngédségét, hatalmas, álló falloszokat viselve léptek a színpadra – ezzel is indokolva heves békevágyukat. Voltak persze olyan alkotók is, akik témáikban nem lépték át a magánélet kereteit. A költészetben talán az egyik legszabadosabb költőnek a teószi lírikus és epigrammaíró, Szküthinosz (Kr. e. 5–4. század) mondható, aki homoszexuális verseivel vált ismertté az utókor számára. Ebben a versében saját péniszét korholja:
Nemcsak homoszexuális témákban alkottak hasonlót a költők, hanem éppúgy divatosak voltak a leszbikus és a heteroszexuális költemények is. Ha ugyanis a görög világban szerelem vagy testi vágy alakult ki két ember között, akkor nem az számított, hogy ugyanazon nemből valók-e vagy sem, hanem a legfontosabb az volt, hogy a világ megtudja, ki az a két ember, akik között létrejött ez az égető szenvedély. A homoszexualitás és a leszbikus szerelem éppúgy elfogadott volt, mint a férfi-nő szerelem. Fontosnak tartották és egyfajta késztetést is éreztek arra, hogy bemutassák a testiséget, amely századokkal később zavarba ejtette az antik kultúrával foglalkozó tudósokat. Persze, voltak költők, mint például a római Martialis, akiket a kor – nagyon is megengedő – mércéje szerint is erkölcstelennek tartottak. Jellemző, hogy a művész hogyan védekezik: az isteni Augustus epigrammáját idézi, és megjegyzi, hogy az uralkodó, mint annyi mindenben, ebben is mintájául szolgált:
A pajzánkodni kész császár, Augustus azonban nem mért mindenkit ugyanazzal a mércével. Ovidiust, a szerelmes természetű költőt Krisztus után 8-ban élete végéig száműzte, mert egy műve (carmen) és egy botlása (error) felbőszítette. Az irodalomtörténészek szerint a carmen A szerelem művészete lehetett, amely – Augustus versikéjénél lényegesen visszafogottabban – arra oktatja a férfiakat és a nőket, milyen trükkökkel tudják elnyerni legkönnyebben a másik nem vonzalmát.
© Médiakutató Alapítvány 2000–2009. :: Főoldal :: Impresszum :: Szerzőinkhez :: Beköszöntő
| |
Lapozás
Rovatok
Archívum
Pornó Gradvohl Edina: Szigeti Péter: dr. Bayer Judit: Internetkorlátozás a kereskedelmi szféra eszközeivel: szűrők és felbukkanó ablakok Új média Dormán Emese: Bodoky Tamás: Jog Fleck Zoltán: A szólás szabadsága és a személyiség védelme a polgári jogi bírói gyakorlatban Piac Lakatos Zoltán: A hanghordozó-piaci kereslet szerkezete és a zeneipar kilátásai a digitális technológia korában Történelem Cieger András: A vizsgálóbizottság és a nyilvánosság Kritika Jenei Ágnes: Pódiumbeszélgetések
A frankfurti és a birminghami iskola. Császi Lajossal és Istvánffy Andrással Bajomi-Lázár Péter beszélget. A Budapesti Gazdasági Főiskola és a Médiakutató pódiumbeszélgetése, 2009. november 9. Pártosság vagy pártatlanság? A mai magyar média. Médiakutató Pódiumbeszélgetés 2010. szeptember 16. Támogatónk
A Médiakutató megjelenését az Open Society Institute magyarországi Szükségalapja támogatja. Partnereink
Magyar Kommunikációtudományi Társaság Sajtószabadság Központ (rendszeres tevékenységét források hiányában megszüntette) |
| ||||||||||||||||||
