Médiakutató

Lapunk 2007-es és korábbi számai kedvezményes áron (300 Ft/példány) megrendelhetőek. Rendelje meg most!

2005 nyár – Pornó rovat

Gradvohl Edina

Phrüné keblei (6/9)

5.2. Babona

A fallosz- és a vaginaábrázolásnak az ókori görög világban igen nagy jelentőséget tulajdonítottak. Számos ház fala és küszöbe örökített meg ilyen motívumokat. A két nemi szerv közül a fallosz az erőt, a férfiasságot jelképezte. Ha egy ház falán két lábon járó vagy szárnyakkal díszített falloszt látunk, akkor biztosak lehetünk benne, hogy a házban lakókkal nem volt tanácsos kikezdeni, mert tulajdonukat és személyüket varázserő védelmezte mindenfajta rontástól. Az ilyen ábrázolások gyakran szerepeltek küszöbökön, hogy megakadályozzák a gonosz behatolását. Egy hadrumetumi küszöbmozaik két vagina között egy spriccelő hímtagot ábrázolt, egy pompeji agyag dombormű egy ház bejárata mellett egy vaginával, egy phallosszal és Héraklész bunkójával ijesztette el a gonoszt. Ez utóbbi nyilvánvalóan elrettentő lehetett a gonoszok számára, hiszen az istenné vált hős nem kevesebb, mint tizenkét szörnyet csapott agyon a hatalmas doronggal.

2. ábra: Hadrumetumi küszöbmozaik

Előfordult, hogy nemcsak házfalat vagy küszöböt ékesítettek phallosszal, hanem középületet is. Ennek egyik legszebb példája a Pont du Gard vízvezetéke Franciaországban. Mivel a víz a lakosság számára létfontosságú volt, nem csoda, ha minden eszközzel a védelmére keltek. A vízvezeték egyik oldalára a rómaiak egy hatalmas falloszt faragtak. A középkorban, amikor az emberek ezt meglátták, nem akartak hinni a szemüknek, és addig-addig nézegették a hatalmas falloszt, mígnem elkezdtek „mást” látni benne. Végül is megállapodtak abban, hogy ez nem is lehet fallosz, hiszen miért ékesítettek volna a rómaiak egy középületet (ami még akkor is hídként szolgált) ilyen erkölcstelen, szemérmetlen dologgal? Megegyeztek tehát abban, hogy ez nem lehet más, mint egy hatalmas nyúl. Feltehetnénk a kérdést, hogy miért éppen nyúl? Meglehetősen egyszerű választ találtak. Létezett ugyanis egy mese, ami megoldást jelentett számukra, és megszabadította őket az erkölcstelennek vélt értelmezéstől. A középkori mese szerint ez a híd építése során többször összedőlt, mint Déva vára, és az embereknek mindig újra kellett építeniük. Egy nap megjelent az ördög, aki – látva az emberek elkeseredettségét – felajánlotta, hogy egyetlen éjszaka felépíti hídjukat, ha az első áthaladó lény lelkét elviheti magával. A kétségbeesett, elcsigázott emberek természetesen beleegyeztek az alkuba. Abból soha nem sül ki jó, ha az ember az ördöggel cimborál, ugyanis amikor a híd elkészült, senki sem volt hajlandó átsétálni rajta. A két végén toporogtak az emberek, mondván, kinek van kedve az ördöggel a pokolra kerülni. Míg az emberek egy része a híd mellett álldogált, és azon töprengett, hogy miként lehetne ebből a kilátástalannak tűnő helyzetből kikerülni, mások az erdőben vadásztak. A vadászat során a felhajtott állatok menekülni kezdtek a fák közül, s egy fürge nyúl a híd felé rohant. Az emberek félreálltak a gyorsan szaladó nyúl útjából, aki a hídra felérve rögvest az ördög prédájává vált. Tulajdonképpen mindenki jól járt, az embereknek többé nem dőlt össze a hídjuk, az ördög pedig megkaparintott egy ártatlan lelket. Ha belegondolunk, annyit elértek, hogy a középkori franciák lelke megnyugodott.

Az ókori sírokból százával kerültek elő falloszamulettek. Különösen a gyerekek, a betegek és a valamilyen oknál fogva gyengének, a rontás számára könnyű prédának tartott emberek nyakába akasztották ezeket a többnyire bronzból készített apró hímvesszőket. Előfordult az is, hogy az amulettet arra a testrészre kötötték rá, amelyet a betegség fenyegetett, például a lábra, a karra, a hasra. Olykor féldrágakőből készített gemmákra vésték a bajelhárító ábrázolást, amelyet mágikus varázsigékkel tettek még hatásosabbá. A legkülönösebb falloszamuletteket Germaniában, a határvédő limes térségében találták meg (Dierichs, 1997: 110). A bronzfalloszokat egy ló szerszámzatára erősítették föl. Minthogy a katona számára a lova életmentő lehetett egy csatában, nem csoda, hogy megpróbálta megóvni minden rontástól. A versenylovak számára is ajánlatos volt a rontás elleni védekezés, ugyanis több olyan mágikus ólomtáblát találtak, amelyek vagy egy lovast, vagy egy hajtót a lovaival, sőt egy esetben egy teljes sportklubot átkoztak el. Nem csoda: a sportfogadáson már akkor is vagyonokat lehetett nyerni vagy elveszíteni.

3. ábra: Fallikus amulettek Tarragonából

A rontás ellen hangokat, például csilingelést is bevetettek. Az ajtó nyitására megszólaló kis, felaggatott csengők, úgynevezett tintinnabulumok egyszersmind azt is jelezték, ha valaki belépett az üzletbe vagy a szobába. Kifejezetten a gonosz ellen óvtak azonban azok a csengettyűk, amelyek egy jókora bronzfalloszon függtek, sőt előfordult, hogy a nagy fallosznak is volt egy vagy több kisebb hímtagja. Egyszóval az ilyesféle tintinnabulum csak abban az esetben utalt az üzletben kapható szolgáltatásra, ha történetesen egy nyilvánosház ajtaján lógott. Ellenkező esetben nem tulajdonítottak neki semmiféle erotikus jelentést.

4. ábra: Tintinnabulum

Ugyancsak mellőztek minden szexuális utalást azok a fogadalmi felajánlások, amelyekkel tele volt minden szentély, különösen a gyógyító isteneké. Ma is láthatunk kis márványtáblákat templomokban, amelyeket csodás gyógyulásukért helyeztek ott el Szűz Mária vagy egyes szentek számára. Az antik szentélyekben azonban azoknak a testrészeknek az agyagmodelljeit ajánlották fel, amelyeket az isten meggyógyított. Találhatunk közöttük apró szemet, fület, kezet, lábat, de anyaméhet, sőt falloszokat is. Ezek minden kétséget kizáróan semmiféle morális sokkot nem okoztak a templomba látogató hívőknek.

© Médiakutató Alapítvány 2000–2009.   ::    Főoldal   ::    Impresszum   ::    Szerzőinkhez   ::    Beköszöntő
Keresés:
Rovatok
Archívum
Pódiumbeszélgetések

A frankfurti és a birminghami iskola. Császi Lajossal és Istvánffy Andrással Bajomi-Lázár Péter beszélget. A Budapesti Gazdasági Főiskola és a Médiakutató pódiumbeszélgetése, 2009. november 9.

Pártosság vagy pártatlanság? A mai magyar média. Médiakutató Pódiumbeszélgetés 2010. szeptember 16.

Támogatónk

A Médiakutató megjelenését az Open Society Institute magyarországi Szükségalapja támogatja.