Médiakutató

Lapunk 2007-es és korábbi számai kedvezményes áron (300 Ft/példány) megrendelhetőek. Rendelje meg most!

2005 nyár – Pornó rovat

Szigeti Péter

Benne lettek a tévében (6/9)

Sex sells

„Paris Hilton egy érdekes nő. Napjaink kultúrájának közvetítője, igazi mai lány, aki lenyűgözte a cégünk legfontosabb üzletfeleit. Ők pedig fiatal, éhes srácok és fiatal, éhes lányok” – nyilatkozta a Velvet című internetes kiadvány tanúsága szerint Brad Haley, a Carl’s Jr. amerikai gyorsétterem-hálózat marketingigazgatója nemrégiben.12 Haley arra reagált ezzel, hogy az amerikai Szövetségi Kommunikációs Bizottság (Federal Communications Committee, FCC) betiltani tervezi az excentrikus szexbombával készített legújabb televíziós reklámfilmjüket, mondván, hogy az új fűszeres burgerüket népszerűsítő szpot szoftpornóba hajlik, ennélfogva nem lenne szabad olyan időben sugározni, amikor azt fiatalok is láthatják.13 A munka megítélésén lehet vitatkozni, Haleynek viszont abban vitathatatlanul igaza van, hogy a szőke modell bizony nagyon is hordozója a mai tömegkultúrának.

Az FCC-nek – csakúgy, mint az itthon évről évre jó néhány hasonló jellegű ügyet vizsgáló Önszabályozó Reklámtestületnek – nagyon nehéz dolga van, és még nehezebb lesz. Egy-egy reklám betiltható, a küzdelem azonban – bár bizonyos esetekben kétségtelenül érvényesíteni kell például a fiatalkorúak védelmét – szélmalomharcnak tűnik. A Carl’s Jr. hirdetése annak a leginkább a Playboy, majd a nyomában születő férfimagazinok (a Penthouse, az FHM, a GQ, no meg természetesen a Hustler) által megalapozott esztétikai forradalomnak a terméke, amely a vágykeltés és ezen keresztül az eladás szolgálatába állítja a média ikonográfiáját. Ezek a magazinok a hozzájuk kapcsolódó egyéb csatornákkal – elsősorban a bulvársajtóval és a kereskedelmi televíziókkal – véglegesen a profitmaximálás részévé tették az erotikát. A szex a modern tömegmédia és a ráépülő reklámipar motorja és jelképe. A dolog remekül működik, éppen ezért ebből a körből senkinek nem érdeke kiszállni.

„Nem tudom pontosan, mit értünk »kulturális ikon«-on. De ha az emberek azt gondolják, hogy én az vagyok, amiért képes vagyok a dolgoknak új értelmezést adni, hát legyen! Ha meghallom a »kulturális ikon« szót, leginkább Marilyn Monroe jut eszembe. Tényleg nem tudom, hogy én magam azon a szinten vagyok-e, mint ő”14

– mondja Jenna Jameson, a világ egyik legismertebb pornószínésznője egy interjúban, amely a Berlinben kiadott Zoo magazinban jelent meg idén májusban (in Belverio, 2005). A Zoo nem pornóújság, hanem a kontinens egyik legmenőbb divatmagazinja, a színésznőről az interjút követően 20 oldalas divatfotó-sorozat jelent meg, amelyet Philippe Cometti, a jelen egyik legmenőbb divat- és reklámfotósa készített.15

Jamesonnal szemben én tudom, hogy mit értünk kulturális ikonon: olyan személyt vagy jelenséget, aki vagy amely önmagán túlmutatva, de pusztán önmagában képes egy jelenség, életérzés vagy kortünet reprezentálásra. Paris Hilton, Jenna Jameson, Pamela Anderson vagy lokális szinten Cicciolina és Michelle Wild a tömegmédiának köszönhetően ilyen ikonná vált.

A reklám legfontosabb mércéje a hitelesség. Hilton megjelenése a reklámfilmben vagy Jamesoné a kifutók világában azt mutatja, hogy a hitelességre sokat adó cégek megbíznak a testiparból érkező hőseikben. Nem félnek attól, hogy dollármilliókért felépített márkáik értékét rombolni fogja, ha a fogyasztók fejében ezekhez a figurákhoz kötődnek. Ellenkezőleg: bíznak abban, hogy a szexipar által teremtett kontextus hozzáad a brand erejéhez, és végső soron segít nekik abban, hogy több pénzt kereshessenek.

© Médiakutató Alapítvány 2000–2009.   ::    Főoldal   ::    Impresszum   ::    Szerzőinkhez   ::    Beköszöntő

Keresés:
Rovatok
Archívum
Pódiumbeszélgetések

A frankfurti és a birminghami iskola. Császi Lajossal és Istvánffy Andrással Bajomi-Lázár Péter beszélget. A Budapesti Gazdasági Főiskola és a Médiakutató pódiumbeszélgetése, 2009. november 9.

Pártosság vagy pártatlanság? A mai magyar média. Médiakutató Pódiumbeszélgetés 2010. szeptember 16.

Támogatónk

A Médiakutató megjelenését az Open Society Institute magyarországi Szükségalapja támogatja.