Médiakutató

Lapunk 2007-es és korábbi számai kedvezményes áron (300 Ft/példány) megrendelhetőek. Rendelje meg most!

2005 nyár – Pornó rovat

dr. Bayer Judit

Internetkorlátozás a kereskedelmi szféra eszközeivel: szűrők és felbukkanó ablakok (2/5)

Állami és civil szerepvállalás a szűrés terén

Lényeges, hogy a gyermek szellemi étrendjének megválasztása a szülő feladata maradjon, és abba az állam semmilyen formában ne avatkozzon bele. Az állami beavatkozás e területen ugyanúgy alkotmányellenes, mint az alkotmányosan védett beszéd közlésének korlátozása.

A gyermekek internettől való megvédésére alkalmasnak tartott eszköz, a szűrőprogram korlátozza a véleménynyilvánítási szabadságot, mert tartalmi alapon tesz különbséget közlések között. Értékítéletet alkot, amelynek során egyes közléseket megfelelőnek, másokat nem megfelelőnek minősít. Nincs ezzel baj, amíg ez kizárólag magánpénzből, magánvállalkozások által, magánszemélyek részére, önkéntes alapon történik. De mivel alkotmányosan érzékeny területről van szó, ügyelni kellene arra, hogy állami szerepvállalás vagy közpénz ne keveredjen bele a magánszférába. Tehát ne válhasson közpénzekből támogatottá a szűrőhasználat, és semmilyen szinten se válhasson kötelezővé bármelyik fajta szűrő használata.

Az államnak nem lehet joga a szülőket felülbírálva vagy megkerülve megválasztani, hogy mi alkalmas a gyermekek számára, és mi nem. Semmilyen egyéb entitásnak nincs joga másokra kötelező döntést hozni e téren. Ez mindenekelőtt a szülő feladata, valamint azoké, akikre a szülők rábízzák ezt a döntést, azaz a nevelőké, a tanároké. A szülők többsége megbízik annak az iskolának az értékítéletében, amelybe a gyermekét beíratja. De az a kisebbség, amely nem így gondolkodik, tarthasson igényt arra, hogy a gyermeke számára szűrő nélkül is hozzáférést engedjenek az internethez. Az állami iskolák kötelesek lehetővé tenni a világnézetileg semleges nevelést. A szűrés esetében ez azt jelenti, hogy a szülő kérésére kötelesek szűretlen, manipulálatlan internethozzáférést biztosítani a gyermek számára. Egyes országokban – többek között Magyarországon – az egyházak még ma is fenntartják maguknak a privilégiumot, hogy az állam diszkriminációmentes és világnézetileg semleges politikáját magukra nézve ne ismerjék el kötelezőnek. Más országokban – például Franciaországban – nem ez a helyzet. Az állami szabályozás részleteitől függ, hogy az egyházi iskolák vagy magánkönyvtárak alkalmazhatnának-e kötelezően szűrőket.

Az amerikai Legfelsőbb Bíróság szerint nem alkotmányellenes, ha az állam megválasztja, hogy mely intézményeknek ad támogatást a közpénzekből. Ezért hatályában fenntartotta azt a törvényt (CIPA), amely az államilag támogatott könyvtárakat és iskolákat szűrők megvásárlására kötelezi (lásd még Bayer, 2003). Ugyanakkor viszont azt is kijelentette, hogy a könyvtár nem köteles a megvásárolt szűrőket használni – tehát a szűrő használatát nem tette kötelezővé, a szűrő megvásárlását viszont igen. Ebből az következik, hogy a cél nem a gyermekek védelme volt, hanem az, hogy felvevőpiac biztosítsanak a szűrők számára. Talán nem indokolatlan azt feltételezni, hogy a szűrőket gyártó cégek sikeres érdekérvényesítése van a háttérben.

Az Alkotmányba és a versenytörvénybe ütközne, ha egyetlen magánvállalkozás terméke válna kötelezővé. Ugyanígy az előbbi normákba ütközne az is, ha valamely magánvállalkozás által előállított szűrőt a kormány közpénzekből támogatna.

A szűrés bizonyos erkölcsi szempontok szerint szelektál, ezért mindegyik szűrő magán hordozza annak a világnézetnek a lenyomatát, amelynek alapján kifejlesztették. Ha egy szűrő kifejlesztését vagy beszerzését az állam támogatja, egyúttal azt a világnézetet is támogatja, amely a károsnak tartott tartalom kiválogatásában szerepet játszott. Nem véletlen, hogy az egyházak mind aktívabb szerepet vállalnak a szűrőprogramok kifejlesztésében (School Board Fundation Survey).2 Néhány szűrőt nyíltan a vallási morál jelszavával ajánlanak, mások csak csendben érvényesítik a vallásos szempontokat. Ezek zöme szerveralapú szűrés, azért, hogy a szűrőprogramot ki se lehessen kapcsolni. Ez leveszi a szülők válláról a szűrő telepítésének és gondozásának terhét, és nem kell aggódniuk, hogy tehetséges csemetéjük kikapcsolja a szoftvert. Nagyszerű lenne, ha minél többféle szervezet kínálna szűrést különféle, nyíltan vállalt világnézeti alapokon. Sajnos azonban a szűrőprogramok nem mindig teszik egyértelművé világnézeti elfogultságukat, és többnyire azt sem teszik közzé, hogy mely oldalakat blokkolnak. A világnézetileg elfogult szűrők gyakran azokat az oldalakat is blokkolják, amelyek kritikusak az érintett világnézettel, magával a szűréssel vagy az érintett szűrővel szemben. Természetesen egymás ellen is kampányolnak, és egymás honlapját is blokkolják. Nemcsak konzervatív értékrendet valló szervezetek tesznek így: például állítólag a CyberPatrol nevű szűrő blokkolta a keresztény Amerikai Családok Egyesületének (American Family Association, AFA) weboldalát, mert az a homoszexuálisok diszkriminációját hirdeti.3 (Az AFA honlapján tett látogatás valóban alátámasztotta ezt a feltételezést, de a CyberPatrol már nem blokkolja az oldalt.4) Mindazonáltal az elfogultság és a pártosság ilyen kavalkádjában nyilvánvaló, hogy egyetlen filter általánossá válása súlyosan befolyásolná a véleményszabadság érvényesülését az interneten.

© Médiakutató Alapítvány 2000–2009.   ::    Főoldal   ::    Impresszum   ::    Szerzőinkhez   ::    Beköszöntő
Keresés:
Rovatok
Archívum
Pódiumbeszélgetések

A frankfurti és a birminghami iskola. Császi Lajossal és Istvánffy Andrással Bajomi-Lázár Péter beszélget. A Budapesti Gazdasági Főiskola és a Médiakutató pódiumbeszélgetése, 2009. november 9.

Pártosság vagy pártatlanság? A mai magyar média. Médiakutató Pódiumbeszélgetés 2010. szeptember 16.

Támogatónk

A Médiakutató megjelenését az Open Society Institute magyarországi Szükségalapja támogatja.