   |
|
Lapunk 2007-es és korábbi számai kedvezményes áron (300 Ft/példány) megrendelhetőek. Rendelje meg most! 2005 nyár – Pornó rovat Internetkorlátozás a kereskedelmi szféra eszközeivel: szűrők és felbukkanó ablakok (3/5)És mit gondolnak a szülők? Az amerikai kormányzat érvelése jól szemlélteti a bürokratikus gondolkodásmódot. A kereskedelmi céllal pornográfiát kínálókat ügyfeleik azonosítására kötelező törvény alkotmányossági felülvizsgálatának ügyében, az úgynevezett COPA-ügyben a bíróság felhívta a figyelmet arra, hogy a szűrő használata is alkalmas a kívánt cél elérésére, ugyanakkor kevésbé korlátozza a szabadságjogokat. A kormány azonban azon kételyének adott hangot, hogy a szülők és az iskolák valóban megvásárolnák-e és használnák-e a szűrőt. A bíróság természetesen nem fogadhatta el ezt a feltételezést az internet tartalmának kötelező korlátozását alátámasztó érvként, hiszen nem indulhatott ki abból, hogy ha van jobb megoldás, akkor nem fogják alkalmazni. Sajnálatos módon a bíróság elmulasztotta felhívni a figyelmet arra, hogy ha a szülők nem akarják használni a szűrőt, akkor az államnak nincs joga felülbírálni ezt a döntésüket. Az állam őrködhet a gyermekek jogainak biztosítása felett, de a gyermeknevelés szempontjainak megválasztása elsősorban a szülők feladata. Az államnak csak egyes szélsőséges esetekben van lehetősége beavatkozni, például akkor, ha megállapítja, hogy a szülő magatartása veszélyezteti a gyermek fejlődését. Ha az állam kötelezővé teszi a szűrőhasználatot, azzal mintegy azt állítja, hogy annak mellőzése bűncselekményt valósít meg (például a kiskorú veszélyeztetése bűncselekményét, Btk. 195. §). Számos kutató végzett vizsgálatokat azzal kapcsolatban, hogy leginkább mitől féltik a szülők a gyermeküket. Leslie Haddon tanulmánya a gyermekek médiahasználatával kapcsolatos véleményeket elemezte. Ebből az derült ki, hogy a hat-kilenc éves korú gyermekek szüleit jobban aggasztják gyermekük iskolai eredményei, mint az internet által teremtett veszélyek. A nagyobb gyermekek szülei elsősorban azért aggódnak, hogy talál-e a majd munkát a gyermekük, tartanak az illegális drogok fenyegetésétől, valamint attól, hogy gyermekük bűncselekmény áldozatává válik (lásd az 1. és a 2. táblázatot). 1. táblázat: A szülők 6-9 éves gyermeküket veszélyeztető, aggodalomra okot adó dolgokból három közül egyet választhattak
2. táblázat: A szülők 15-17 éves gyermeküket veszélyeztető, aggodalomra okot adó dolgokból három közül egyet választhattak
Forrás: Livingstone & Bovill (1999), idézi Haddon (2001). A tanulmányból az is kiderül, hogy a szülők előnyben részesítik a problémák megbeszélését a tiltással szemben, megbíznak abban, hogy gyermekük követi intelmeiket, és engedik számára a felügyelet nélküli tévézést, telefonálást (Haddon, 2001). Egy amerikai tanulmány a szülői aggodalom első helyén a gyermek fizikai biztonságát, majd egészségét és iskolai előmenetelét jelöli meg. Az interneten leselkedő veszélyek csak a 10. helyen szerepelnek, olyan aggodalmak mögött, mint a barátok rossz befolyása (4. hely) vagy a szociális beilleszkedés (6. hely). (Még így is eggyel megelőzik a szexuális tevékenységgel kapcsolatos aggodalmat.) A tanulmány szerint a szülők 83 százaléka elégedett gyermeke internethasználatával, ezen belül 54 százalék „nagyon elégedett”. A 6–12 éves gyerekek 76 százaléka, az idősebbek 35 százaléka arról számol be, hogy szülei jelenlétében internetezik. Az internethasználat ellenőrzöttségéről hagyományosan eltérnek a szülők és a gyermekek beszámolói: a szülők rendre nagyobb, a gyermekek kisebb ellenőrzésről számolnak be. Az amerikai tanulmány szerint a szülők 95 százaléka úgy gondolja, tudja, milyen tartalmat látogat a gyermeke az interneten, de még a gyermekek 76 százaléka is ezt állítja. Ugyanakkor a szülőknek csak 69 százaléka gondolja azt, hogy befolyással van arra, milyen on-line tartalmakat látogat a gyermeke, és a gyermekeknek sem sokkal kisebb része, 61 százaléka állítja ezt. A szülők 81 százaléka szerint az internet hasznos a tanulásban (bővebben lásd Corporation for Public Broadcasting, 2002). Ugyanakkor egy kanadai tanulmány sokkal nagyobb különbséget tár fel a szülők és a gyermekek véleménye között: a gyermekek lényegesen kisebb ellenőrzöttségről adnak számot, mint a szülők, illetve a szülők túlbecsülik tájékozottságukat a gyermekük internethasználatát illetően. A gyermekek 38 százaléka azt állítja, hogy szüleik nagyon keveset vagy semmit sem tudnak arról, hogy milyen weboldalakat látogatnak, és csak 16 százalékuk nyilatkozott úgy, hogy szüleik jól tájékozottak e téren. Ugyanakkor a szülők 71 százaléka úgy gondolta, hogy jól tudja, milyen oldalakat látogat a gyermeke, és csak 28 százalékuk mondta, hogy keveset vagy semmit sem tud erről. A gyermekek 36 százaléka kitörli a meglátogatott oldalak regiszterét, hogy ne lehessen nyomon követni, merre járt, és csak 22 százalékuk állította, hogy nem ismeri ennek a módját. A gyerekek 70 százaléka szerint a szüleik keveset vagy egyáltalán nem beszélnek velük arról, hogy mit látnak az interneten, míg a szülők 78 százaléka szerint sokat, illetve eleget beszélnek erről (bővebben lásd Media Awareness Network, 2001). Az Európai Unió megrendelésére készített tanulmány szerint a gyermekek 14 százaléka találkozott már olyan személlyel, akit az interneten keresztül ismert meg, holott a szülőknek csak négy százaléka feltételezte ezt. A gyermekek 30 százaléka már látott erőszakot ábrázoló anyagot az interneten, holott a szülőknek csak 15 százaléka gondolja így.5 Az amerikai weboldalakon mára elterjedtté váltak azok a tájékoztató anyagok, amelyek gyerekeknek szólnak, és az internet veszélyeiről közérthető formában igyekeznek tájékoztatást nyújtani. Ezek felhívják a felhasználó (a gyermek) figyelmét arra, hogy ne adja ki személyes adatait az interneten anélkül, hogy egy felnőttet megkérdezne; hogy a weben fellelhető információ valódisága kétséges lehet; hogy az interneten megismert levelezőpartnerrel ne találkozzon felnőtt felügyelete nélkül és így tovább. Az európai uniós Biztonságosabb Internetért Akcióterv (Safer Internet Action Plan) kezdeményezés keretében létesített SAFT weboldal játékos kvíz formájában oktat ki az on-line viselkedés helyes szabályaira és a netikettre (beleértve az iskolai dolgozatban való plagizálás jogellenességére való figyelmeztetést is, www.saftonline.org). A tanácsadók azonban nemcsak a gyerekeket célozzák meg: a szülők és a nevelők számára is elérhetővé tesznek arról szóló tájékoztatókat, hogyan kezeljék a gyermek internethasználatát, hogyan segítsék azt, és mire vigyázzanak. Felhívják a figyelmet arra, hogy az internettel kapcsolatban ugyanolyan szükség van a szülői irányításra, mint az élet egyéb területein. Biztatják a szülőt, hogy üljön gyermekével a számítógép elé, beszélgessen vele a kedvenc oldalairól és a neten szerzett élményekről. A számos családcentrikus (gyakran keresztény) weboldal is a szülők felelősségét hangsúlyozza, és az értékek átadását fontosabbnak tartja, mint a technikai megoldásokat. Egyes tájékoztatók a gyermekeket bátorítják arra, hogy kezdeményezzék szüleikkel az internetezés otthoni szabályainak megbeszélését. Minden tájékoztató anyag hangsúlyozottan ösztönzi a gyermekeket, hogy kérjék felnőtt segítségét vagy tanácsát, valahányszor zavarba ejtő dolgokkal találkoznak a neten. Ezek az információs oldalak minden bizonnyal többet segítenek a tévhitek és a félelmek eloszlatásában, mint a technológiai megoldások. A kampány legnagyobb része nyilvánvalóan olyan civil kezdeményezésből valósul meg, mint az Amerikai Iskolatanácsi Alapítvány (National School Boards Foundation, www.nsbf.org). Ugyanakkor érezhető a kormányzati akarat is, például az Európai Unió SAFT projektje esetén. Az amerikai könyvtárak „házirendjeinek” elkészítésében és közzétételében nyilvánvalóan szerepe volt az évekig elhúzódó CIPA-ügynek.
© Médiakutató Alapítvány 2000–2009. :: Főoldal :: Impresszum :: Szerzőinkhez :: Beköszöntő
| |
Lapozás
Rovatok
Archívum
Pornó Gradvohl Edina: Szigeti Péter: dr. Bayer Judit: Internetkorlátozás a kereskedelmi szféra eszközeivel: szűrők és felbukkanó ablakok Új média Dormán Emese: Bodoky Tamás: Jog Fleck Zoltán: A szólás szabadsága és a személyiség védelme a polgári jogi bírói gyakorlatban Piac Lakatos Zoltán: A hanghordozó-piaci kereslet szerkezete és a zeneipar kilátásai a digitális technológia korában Történelem Cieger András: A vizsgálóbizottság és a nyilvánosság Kritika Jenei Ágnes: Pódiumbeszélgetések
A frankfurti és a birminghami iskola. Császi Lajossal és Istvánffy Andrással Bajomi-Lázár Péter beszélget. A Budapesti Gazdasági Főiskola és a Médiakutató pódiumbeszélgetése, 2009. november 9. Pártosság vagy pártatlanság? A mai magyar média. Médiakutató Pódiumbeszélgetés 2010. szeptember 16. Támogatónk
A Médiakutató megjelenését az Open Society Institute magyarországi Szükségalapja támogatja. Partnereink
Magyar Kommunikációtudományi Társaság Sajtószabadság Központ (rendszeres tevékenységét források hiányában megszüntette) |
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
