Médiakutató

Lapunk 2007-es és korábbi számai kedvezményes áron (300 Ft/példány) megrendelhetőek. Rendelje meg most!

2005 nyár – Új média rovat

Bodoky Tamás

A hírportál mint tömegmédium (1/8)

Tanulmányomban új tömegmédiumként definiálom az internetes hírportálokat, áttekintem a két vezető, ma már az országos nyomtatott sajtóval vetélkedő olvasottságú magyar nyelvű internetes hírportál – az Index.hu és az [origo] – kialakulásának körülményeit. Statisztikai adatokkal bizonyítom, hogy növekedési ütemük egyedülállóan magas a magyar médiapiacon, és kitérek működésük üzleti és jogi aspektusaira is.

Új disztribúciós csatorna vagy új médium?

A tömegmédia kifejezéssel a társadalom szinte minden tagját kisebb-nagyobb mértékben elérő és érintő, széles hatókörű kommunikációs eszközt jellemzi a szakirodalom (McQuail, 2003). Ez számos olyan, ma már közkeletű és ismert médiumra magától értetődően vonatkozik, mint a könyv, a hírlap, a film, a rádió, a televízió vagy a zenehordozók. Az internetes hírportál mint tömegmédium azonban a kommunikációelméletben még nem nyert polgárjogot: Denis McQuail szerint noha az internet sajátos technológiával, felhasználási móddal, tartalom- és szolgáltatáskörrel és önálló arculattal rendelkező médium, a tömegkommunikáció eszközeként marginális a szerepe. Mások szerint az internet nyilvános teret jelent, ám még nem alkot nyilvános szférát, mert reprezentatív jellegét csökkentik az információhoz való hozzáférés és a digitális írástudás terén jelentkező egyenlőtlenségek (Papacharissi, 2003).

A tömegkommunikáció-kutatás nem csak az internettel nem foglalkozik eleget; ebből a szempontból a számítógép közvetítette kommunikáció más területei is feltáratlanok, mert a hagyományosabb médiaformákra – elsősorban a nyomtatott és az elektronikus sajtóra – jobban illenek a tömegkommunikációs elméletek, modellek és kutatási témák. A kommunikációkutatás az internetet elsősorban a személy-, a csoport- és a szervezetközi kommunikáció szempontjából vizsgálja (Morris & Ogan, 1996). Álláspontom szerint azonban az internetes kommunikáció a való világ-belihez hasonlóan strukturált nyilvánosság, és az elmúlt néhány évben létrejött egy olyan szegmense – a hírportál –, amely klasszikus tömegmédiumként viselkedik, ezért alkalmazhatók és alkalmazandók is rá a tömegkommunikáció elméleti keretei.

A hírportál definíciója nem egyszerű, mert meglehetősen új keletű jelenségről van szó. A portálok olyan weboldalak, amelyek az internet információ- és szolgáltatásdzsungelében való eligazodást próbálják megkönnyíteni azáltal, hogy számos különböző témájú és funkciójú elemet tesznek elérhetővé a nyitóoldalukról. A portáloknak számos változatuk van: a horizontális portál általános felhasználói célokat szolgál: internetkeresőt, híreket, e-mailt, on-line vásárlási lehetőséget, beszélgetőfórumot, webtárhelyet, további szolgáltatásokat kínál egy helyen. A vertikális portál meghatározott témakörre – például a gazdaságra – szűkítve teszi ugyanezt. A vállalati portál csoportmunkát tesz lehetővé, és személyre szabott hozzáférési lehetőséget kínál a cég belső és külső információforrásaihoz. A hírportál folyamatos hírszolgáltatást kínál, és mivel ez a szolgáltatás az egyik legalkalmasabb módszer a felhasználók egy-egy portál iránti folyamatos érdeklődésének fenntartására, a leglátogatottabb horizontális portálok egy része egyben hírportál is, mert hírfolyamot kínál a nyitóoldalán. A nagy hírportálok önálló szerkesztőséggel, napi 24 órában, heti hét napon keresztül dolgoznak, és az azonnali megjelenési lehetőséget kihasználva percrekészen közvetítik saját értesüléseiket, valamint a hírügynökségek és más orgánumok híreit. A hagyományos nyomtatott újságokkal és elektronikus médiumokkal kialakított partnerségük eredményeképpen számos, eredetileg más csatornára szánt, webre igazított tartalomhoz is hozzáférhetünk rajtuk keresztül. Néhány hírportál – köztük a két leglátogatottabb magyar hírportál, az Index.hu és az [origo] – saját tartalmat is előállít.

Nem volt ez mindig így: a kanonizált tömegmédiumok szerkesztői és tulajdonosai korábban szerettek úgy tekinteni az internetre, mint pusztán egy új disztribúciós csatornára a sok közül. Az eredetileg akadémiai kutatóhálózatnak indult internet kommercializálódását és tömeges elterjedését követően minden jelentős nyomtatott újság és elektronikus médium on-line szolgáltatást indított. A nyomtatott újságok és elektronikus médiumok on-line verziói kezdetben mindössze az adott orgánum on-line disztribúciós csatornájaként és digitális archívumaként működtek, vagyis az eredeti csatornán már közölt vagy sugárzott szöveges, hangzó és képanyag volt elérhető rajtuk digitális formában. Az új médium sajátosságait jobban kihasználó, exkluzív tartalmat közlő honlapok megjelenése és az övékénél nagyobb sikere később arra késztette ezeket a médiumokat, hogy maguk is valódi on-line változatot állítsanak elő, szervezetileg elkülönített szerkesztőséggel és legalább részben önálló tartalomszolgáltatással véve fel a versenyt tisztán on-line riválisaikkal. Az on-line változatok nagy része mára valamiféle pusztán tartalmi vagy tartalmi és gazdasági együttműködés keretében betagozódott egy-egy nagy hírportál alá, oldalaik egy hírportálon keresztül válnak „láthatóvá”, elérhetővé az interneten.

A más médiumok tartalmának puszta utánközlésére vállalkozó weboldalak soha nem váltak igazán sikeressé. Az on-line médium sajátosságait kihasználó, teljesen önálló vagy egy-egy hagyományosabb médiummal szoros szimbiózisban működő vezető on-line hírportáloknak viszont 2004-ben már a fejlett országokban és Magyarországon is a nyomtatott sajtó és az elektronikus média vezető orgánumaival összemérhető közönségük volt. Azokban az országokban, amelyekben az internetpenetráció már elérte a 15–20 százalékos „kritikus tömeget”, a hírportálok a médiapaletta megkerülhetetlen részévé, meghatározó tömegmédiummá váltak, nem csupán a „végfelhasználóra”, vagyis a nagyközönségre, de a hírközvetítő szerepet játszó hagyományosabb médiaformákra gyakorolt hatásuk által is (Deuze, 2003). Ez a folyamat az Amerikai Egyesült Államokban a legelőrehaladottabb, ahol a leglátogatottabb hírportálok szinte kivétel nélkül egy-egy nagy televíziótársasághoz kötődnek – ilyen például a CNN.com, az MSNBC.com, az ABCNews.com és a FoxNews.com. Magyarországon a helyzet másképpen alakult: a televíziótársaságok későn ébredtek, a kezdetben sokszereplős mezőnyből tartósan kiemelkedni és mértékadó hírforrássá válni két olyan hírportálnak – az Index.hu-nak és az [origo]-nak – sikerült, amely nem rendelkezik ilyesfajta „médiabirodalmi” háttérrel.

A két legnagyobb magyar hírportál ma már tömegmédiumként viselkedik abból a szempontból is, hogy a közhatalom ellenőrzésének igényével lépnek fel, és adaptálták például az angolszász oknyomozó újságírás műfaját, illetve szerkesztési gyakorlatukban világosan tetten érhetők a hírmédia fősodrában tapasztalható tendenciák, például a bulvárosodás. Az oknyomozó újságírás játékszabályai a vezető hírportálokon sem mások, mint a nyomtatott sajtóban vagy az elektronikus médiában, és a saját stábbal feltárt sztorik eredményeképpen a két portál egyre gyakrabban jelenik meg primer hírforrásként a magyar nyilvánosság előtt (Bodoky, 2004b). A bulvárosodás folyamata pedig az üzleti modell diktálta állandó növekedéskényszer és a teljes közönség visszajelzését azonnal közvetítő technológia eredőjéből következik: a portálok valós idejű forgalmi adatait figyelő szerkesztők pontosan látják, hogy az olvasótábor leginkább a bulvártémák iránt érdeklődik. Viszont akármennyire is „bulvárosodik” a két nagy magyar hírportál, hírszerkesztési alapelveik között a bulvárlapokkal szemben elsődleges maradt a mértékadó sajtót jellemző aktualitás. A hagyományos tömegmédiumok közül tehát a nagy hírportálok a magyar médiapiacon leginkább az újságok konkurenciájaként jelennek meg: „Úgy is néznek ki, mint a hírlapok, úgy is működnek, mint a hírlapok, szerkesztőgárdáikat hírlapoknál edződött szerkesztők vezetik” (Uj, 2004).

© Médiakutató Alapítvány 2000–2009.   ::    Főoldal   ::    Impresszum   ::    Szerzőinkhez   ::    Beköszöntő
Keresés:
Rovatok
Archívum
Pódiumbeszélgetések

A frankfurti és a birminghami iskola. Császi Lajossal és Istvánffy Andrással Bajomi-Lázár Péter beszélget. A Budapesti Gazdasági Főiskola és a Médiakutató pódiumbeszélgetése, 2009. november 9.

Pártosság vagy pártatlanság? A mai magyar média. Médiakutató Pódiumbeszélgetés 2010. szeptember 16.

Támogatónk

A Médiakutató megjelenését az Open Society Institute magyarországi Szükségalapja támogatja.