Médiakutató

Lapunk 2007-es és korábbi számai kedvezményes áron (300 Ft/példány) megrendelhetőek. Rendelje meg most!

2005 ősz – Bulvár rovat

Jenei Ágnes

Kereskedelmi televízió és demokrácia1 (1/6)

Vajon mi a kereskedelmi televízió társadalmi jelentése? Lehet-e neki egy közösség szempontjából fontos szerepet tulajdonítani? Az alábbi tanulmány arra a meghökkentő következtetésre jut, hogy például a vallomásos és kibeszélő talk-show-k is – amelyek a kiugróan magas nézettségi mutatók ellenére a közvélekedés szerint az erkölcsi és társadalmi értékek szétzüllesztői – társadalmilag meglehetősen hasznosak. Többek között azért, mert egy széles, demokratikus nyilvános szférát jelenítenek meg, és ezen keresztül bekapcsolják a műsorban szereplőket és a nézőket a társadalmi kommunikációba, beleszólási lehetőséget kínálva nekik az értékek, normák kulturális és társadalmi konstrukciójába. Lehetőséget adnak a participációra.

1. Bevezető

A tanulmány a kereskedelmi televíziók által, különösen a talk-show-k által létrehozott nyilvánosság feltárásával és elemzésével foglalkozik. Ehhez először szükségesnek tűnik néhány, az írás szempontjából fontos premissza tisztázása, valamint az alkalmazott szemléleti keret bemutatása. A bevezetőt követően, a kereskedelmi televízió nyilvánosságának feltárásához célszerű egyrészt magából a kereskedelmi televízióból, a kereskedelmi televíziózás logikájából, műsorszerkesztési elvéből, műfaji sajátosságaiból, majd a habermasi nyilvánosságkoncepció főbb pontjaiból kiindulni. Bár szinte minden pontját kritizálták Habermas polgári nyilvánosságelméletének, mégis évtizedek óta ez a paradigma uralja a társadalomtudományi diskurzust, így jelen esetben is ez fog vonatkozási keretként szolgálni. A kereskedelmi televíziózás és a habermasi nyilvánosságkoncepció vázlatos ismertetése után a talk-show-nak mint a kereskedelmi televízió legjellemzőbb nyilvánosságának elemzése következik. Végül a konklúzió kísérletet tesz arra, hogy a kereskedelmi televíziót elhelyezze egy modern nyilvánosságfelfogásban, és összefoglalja annak lehetséges társadalmi hasznát.

1.1. Erős kontra gyenge hatás

A kereskedelmi televízióval kapcsolatos társadalmi diskurzus közkedvelt témája a szexuális és az erőszakos jelenetek felülreprezentáltsága, illetve a kereskedelmi televízió feltételezett káros hatása. Az itt következő megközelítés nem a televízió hatásával, hanem műsorainak értelmezési lehetőségével és használatával foglalkozik. Ezzel nem a hatás problematikáját kívánja megkerülni, egyszerűen más kérdésekre keres választ. A médiával, jelen esetben a kereskedelmi televízióval kapcsolatban feltehető egyik legfontosabb kérdés kétségkívül az, hogy milyen hatást gyakorol a nézők strukturált tudásrendszereire, gondolataira, hiedelmeire, véleményére, attitűdjeire. Érdemes azonban leszögezni, hogy az 1920-as évek óta tartó hatásvizsgálatok eredményei (összefoglalóan lásd például McQuail, 2003) meglehetősen ellentmondásosak, a hatáskutatások pedig tulajdonképpen zsákutcába jutottak.

Ez a tanulmány nem tagadja, hogy a kereskedelmi televízió hosszú távon bizonyos domináns ábrázolási minták kultivációjával (Gerbner, 2000) ne venne részt a nézők világképének formálásában. Ugyanakkor feltételezi, hogy a televízió hatása mellett egyéb hatások (más médiumok, oktatás, család, barátok, mikrokörnyezetünk véleményirányítóinak hatása) is érik a befogadókat, amelyek felerősíthetik, ugyanakkor semlegesíthetik is az említett hatásokat. A kereskedelmi televízió csak egyike a szocializációs és véleményformáló ágenseknek. A tömegkommunikáció hatásmechanizmusa nem lineáris, hanem minimum kétlépcsős2 (Lazarsfeld in Wolf, 1985), így – normális körülmények3 között – a televízió hatása csak áttételes, és a számos változót, valamint az ellentétes előjelű hatásokat is figyelembe véve semmiképp sem automatikus, hanem csak esetleges. Ráadásul a befogadásvizsgálatok4 eredményei szerint a nézők elsősorban a már meglévő véleményeik, attitűdjeik megerősítésére használják a médiát (szelektív észlelés, lásd Kendall in Wolf, 1985), és az előzetes véleményüktől távol eső tartalmakat is „félre” dekódolják, hogy azok ne keltsenek disszonanciát már meglévő tudásrendszereikben.

A mindenható, de legalábbis nagy társadalomformáló erővel bíró média koncepciójában úgy tűnik, mintha a média a társadalmat felülről vagy valahonnan kívülről manipulálná, holott természetesen a média is a társadalom, a rendszer része. Mindaz, amire hatással van, vissza is hat rá. Nem a társadalmi valóság fölött vagy azon kívül áll, nem egyszerűen „utána jön” és mesél róla (Stella, 2004), hanem annak része, és tevékenyen részt vesz a társadalmi valóság építésében, miközben az is alakítja, formálja a médiatartalmakat.

1.2. Passzív kontra aktív néző

Az empirikus vizsgálatok kimutatták, hogy a nézők egy adott műsort valóban sokféleképpen interpretálnak (Morley, 1992), bár az értelmezésnek is vannak határai (Eco, 1990). A néző vagy elfogadja a szöveg által felkínált, sugalmazott, „preferált” jelentést, vagy vitatkozik vele, egyezkedik a jelentésen, vagy elutasítja, hogy egy alternatívát dolgozzon ki (lásd Hall ide vonatkozó kódolás-dekódolás elméletét [1980] vagy az elmélet empirikus tesztelését végző Morley befogadásvizsgálatának leírását [Morley, 1980]). A műsorok végső jelentéseit tehát maguk a befogadók hozzák létre, a jelentésalkotás egyezkedési folyamat eredménye (erről összefoglalóan lásd McQuail, 2003).

A befogadásvizsgálatok eredménye szerint a néző nem passzív, védtelen áldozat, korlátlanul manipulálható báb, egyszerű objektum a média, jelen esetben a televízió kezében, hanem aktív, a látottakat-hallottakat értelmező befogadó, tehát cselekvő szubjektum, aki társadalmi helyzete és egyéb tényezők (kor, társadalmi nemi szerep, motiváció, kulturális kompetencia stb.) által meghatározott tényezőktől függően különféle értelmezési stratégiákat alkalmaz a televíziós tartalmak befogadására, és több intertextuális kapcsolaton keresztül5 végül kialakítja egy adott televízióműsor számára érvényes jelentését.

1.3. Normatív kontra interpretatív szemlélet

Kérdés, hogy az aktív, értelmező nézők mit kezdenek a kereskedelmi televízió műsoraival. A választ keresve e tanulmány nem normatív, hanem leíró megközelítést alkalmaz. Nem úgy teszi fel a kérdést, hogy mit kellene tennie a kereskedelmi tévének ahhoz, hogy mindenki elégedett legyen a teljesítményével, hanem úgy: mit tesz? És annak, amit tesz és ahogyan teszi, vajon mi a kulturális, társadalmi jelentése? Mi a kereskedelmi televízió társadalmi szerepe?

A kereskedelmi televíziónak tehát nem politikai, gazdasági összefüggésben történő vizsgálata következik, nem is a közvetített tartalmak minőségéről lesz szó. Az írás a kommunikáció szimbolikus aspektusait helyezi előtérbe. Ehhez az új amerikai kulturális szociológiai irányzat neodurkheimi szemlélete tűnik a legmegfelelőbb keretnek (összefoglalóan lásd Császi, 2002). Ez az interpretatív megközelítés nem a jelenségek minősítésére, értékelésére, hanem azok megértésére törekszik. A tanulmány állításainak alátámasztására különféle (a megfelelő pontokon hivatkozott) elméleti jellegű írások és egy empirikus vizsgálat eredményei szolgálnak alapul (Manga, 2001).

© Médiakutató Alapítvány 2000–2009.   ::    Főoldal   ::    Impresszum   ::    Szerzőinkhez   ::    Beköszöntő
Keresés:
Rovatok
Archívum
Pódiumbeszélgetések

A frankfurti és a birminghami iskola. Császi Lajossal és Istvánffy Andrással Bajomi-Lázár Péter beszélget. A Budapesti Gazdasági Főiskola és a Médiakutató pódiumbeszélgetése, 2009. november 9.

Pártosság vagy pártatlanság? A mai magyar média. Médiakutató Pódiumbeszélgetés 2010. szeptember 16.

Támogatónk

A Médiakutató megjelenését az Open Society Institute magyarországi Szükségalapja támogatja.