Médiakutató

Lapunk 2007-es és korábbi számai kedvezményes áron (300 Ft/példány) megrendelhetőek. Rendelje meg most!

2005 ősz – Bulvár rovat

Szabados Péter

Karnevál a médiában (4/6)

4. A közszolgálatiság és a Szuperbuli

Amikor az 1950-es évek végén, az 1960-as évek elején Közép-Európában megjelent a televíziózás, annak kitalálóit nem hagyhatta hidegen a Nyugat-Európában már működő közszolgálati televíziózás. A „magaskultúra” képviselői tartották kezükben az irányítást, és a műsorpolitikát is az ő szemléletük hatotta át. Alternatíva nem létezett, hiszen a másik út, a populáris kultúra, azaz a fogyasztás hirdetése nem fért össze a szocialista ideológiával (György, 2000). A rendszerváltás után a kereskedelmi adók lecsaptak a populáris kultúrára, ily módon a kulturális hierarchiát újradefiniálta a piac. A televízió a felvilágosodás eszméit hirdetők és az eszmék terjedése felett bábáskodók pedagógiai eszköze helyett immár azoké lett, akik fogyasztani akartak: szórakozni, kukkolni, dáridózni és szuperbulizni (György, 2000).

Bár Lajcsi Szuperbuliját a kritika gyakran nevezi tévés kocsmazenei büntetőműsornak, kultúrmocsoknak, „pántlikás esztrádműsornak”,16 ő erre a vádra határozottan reagál: „Ezt nem ismerik el zenei értéknek, nem is kell, hogy elismerjék, mert ez nem az. »Csak« a közönség hangulatát és szórakozását hivatott szolgálni.” Lajcsi műsorai ilyen értelemben nagyon is közszolgálatiak, hiszen a közt szolgálják. „Engem csak a közönség válthat le, mert az emelt fel” – teszi hozzá a zenész.17

Amint ez az egy társadalmon belül megtalálható különböző kulturális szintek közötti kapcsolat elemzőitől tudható, a 17. századtól kezdve a „magaskultúra” mindig is arisztokratikusan viszonyult a közízléshez, hajlamos volt elutasítani és megvetni az önfeledt vidámságot. A szabad televíziózás ezzel szemben elvezetett az önfelszabadításhoz; a médiában egyfajta szaturnáliának, rabelais-i karneválnak lehetünk a tanúi, különösen 1997 ősze, az országos kereskedelmi televíziók megjelenése óta (György, 2000). Ezen az áramlaton „vitorlázott be” a sztárságba Lagzi Lajcsi a maga mulatós világával.

A Kádár-korszakban és még közvetlenül a rendszerváltás éveit követően is igaz: a televízióból egyszerűen kifelejtették az alsó középosztálybeli és általában az alsóbb osztályok rítusait. Ebben az esetben a mulatozás azon gyakorlatáról van szó, amely nem kapcsolható egyetlenegy értelmiségi ideológia által preferált stílushoz sem (György, 2000). Az értelmiség ellenséges attitűdjén túl volt más oka is Lajcsi kezdeti Canossa-járásának. A lakodalmas zene felbukkanása a hivatalos hazai könnyűzenei palettán esetleg azt eredményezte volna, hogy a trombitás leszorítja a slágerlistáról a Neoton Famíliát és az államszocialista könnyű műfaj egyéb terméseit (György, 1998). Hiába volt már túl a sok százezredik kazetta eladásán, ezért rúgták ki Lajcsit már a Hungaroton előszobájából is az 1980-as években.

A gyalulatlan populáris kultúra a televízió képernyőjén később, még az 1990-es évek első felében sem kapott helyet. Sorozatosan jöttek a búcsúkoncertek, a műsorkínálat zenei téren erőteljesen „retróízű” volt, rendre visszaköszöntek a korábbi évtizedek sikerzenekarai. Amikor 1998-ban a Dáridó felbukkant a TV2-n, György Péter így fogalmazott az Élet és Irodalomban:

„A Dáridó tükör, amelyet mi, mai magyarok tartunk – végre – magunk elé, s ha bepillantunk, és ha nem tetszik, amit látunk, akkor csak magunkat okolhatjuk.”18

Az esztéta írásában visszaköszön a már korábban idézett turneri gondolat, amely szerint a kitüntetett liminális helyzetekben magára ismerhet a társadalom. György Péter delikát gyomrú olvasói nem csekély frusztrációjára megjegyzi, hogy a Dáridó ellen nehéz kifogást emelni, hiszen nem amerikai kultúrmocsok és nem a vadnyugat liberális nemzetrombolásának vadhajtása. Ez a műfaj igazán magyar és autentikusan népi (György, 1998).

Amikor György Péter elemzése napvilágot látott, sajtópolémia vette kezdetét, amelyben az elitkultúrát védelmező kritikusok azon értetlenkedtek, miért is üdvözli az esztéta oly lelkesen a magyar populáris kultúra megjelenését a médiában, és egy füst alatt meg is vádolták az értelmiségiellenes értelmiségi műszerep alakításával. Azt azonban György sohasem állította, hogy a mulatós zene Bartók és Kodály színvonalán lenne, vagy hogy a műfaj zenei pedigréje megkérdőjelezhetetlen. Csupán arra hívta fel a figyelmet, hogy a régi-új karneváli műfaj s annak a televízióban való felbukkanása szükségszerű volt.

Annak ellenére, hogy sokan ízlésrombolónak tartják a Szuperbulit és annak elődjét, a Dáridót, Lajcsi megtartott valamit – érdekes módon éppen a már többször emlegetett Kádár-korszakra jellemző – a pedagógiai, népművelő szerepvállalásából. Bár Zámbó Jimmy sajátos hangszerelésében, de Lajcsi a Bánk bánból is énekelt, sőt műsorában feltűnt Gregor József és Miklósa Erika, a hazai opera két csillaga. A közelmúltban Erkel jól ismert Palotásának dallamai csendültek fel a Szuperbuliban.

A lakodalmas muzsikus repertoárját teljes mértékben alárendeli a közönség igényének és a mulattatásnak, de ezzel saját bevallása szerint is békében összeegyeztethető némi kultúrmisszionárius küldetés:

„A kommersz zenén keresztül szeretnék művészetet is bevarázsolni az emberek lakásába. Persze ezt finoman kell adagolni, mert a Dáridó a szórakozást, a mulatozást szolgálja.”19

Ezt a népművelői attitűdöt tükrözi Lajcsi „haknizása” vagy – ahogyan a színházi zsargon mondja – a „tájelőadás” fogalma. Nem kétlem, hogy ennek marketingszempontból is jelentősége van, mégsem lehet figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy csapatával, ha úgy hozza az élet, a szatmárcsekei lekvárfőző versenyen is felbukkan.

© Médiakutató Alapítvány 2000–2009.   ::    Főoldal   ::    Impresszum   ::    Szerzőinkhez   ::    Beköszöntő
Keresés:
Rovatok
Archívum
Pódiumbeszélgetések

A frankfurti és a birminghami iskola. Császi Lajossal és Istvánffy Andrással Bajomi-Lázár Péter beszélget. A Budapesti Gazdasági Főiskola és a Médiakutató pódiumbeszélgetése, 2009. november 9.

Pártosság vagy pártatlanság? A mai magyar média. Médiakutató Pódiumbeszélgetés 2010. szeptember 16.

Támogatónk

A Médiakutató megjelenését az Open Society Institute magyarországi Szükségalapja támogatja.