Médiakutató

Lapunk 2007-es és korábbi számai kedvezményes áron (300 Ft/példány) megrendelhetőek. Rendelje meg most!

2005 ősz – Bulvár rovat

Szabados Péter

Karnevál a médiában (5/6)

5. Zárszó

A kritikusok egyéb lesújtó megállapításai mellett Lagzi Lajcsi mulatós műsorát gyakran a giccs, sőt az új divatszó szerint a megagiccs kategóriájába sorolják. Abraham A. Moles A giccs, a boldogság művészete című könyvében azt állítja, hogy a giccs inkább létezési mód, semmint tárgy, még kevésbé stílus (Moles, 1996). Csakúgy, mint a tömegkultúra, a giccs jelensége is a fogyasztásban, a fogyasztói társadalomban gyökerezik, amely azért alkot, hogy termeljen, és azért termel, hogy fogyasszon. A felénk áramló médiaszövegek is a fogyasztás tárgyát képezik, és legyen szó értékes vagy értéktelen üzenetről, a fogyasztás funkciója a lényeges, tehát minél gyorsabban és egyszerűbben befogadni, majd egyre gyorsabb ütemben eljuttatni a bölcsőtől a sírig, a gyártól a szemetesládáig. Így persze giccsé válnak a „magaskultúra” olyan becses darabjai is, mint a Bánk bán vagy a Palotás egy sajátos, könnyed, gyorsan fogyasztható – és máris eldobható – formában, Lagzi Lajcsi műsorában.

A giccs egyik alapvető funkciója pedagógiai eredetű (Moles, 1996). A giccsőr, azaz a giccseket készítő személy – jelen esetben Lagzi Lajcsi – a népművelő küldetésen túl felvállalta a „tehetségfelkaroló” szerepét is. Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy minden műsorban igyekszik bemutatni néhány ígéretes tehetséget. „Van például egy fiatal zenekar – nyilatkozik Varga Krisztina, Lajcsi első asszisztense. – Bemutattuk őket, és ezzel heti ezer darabbal nőtt a lemezeladásuk.”20

Társadalomlélektani szempontból a giccs, Galambos Lajos muzsikája a boldogság művészete. Célja a mindennapok megédesítése, az önigazolás biztosítása, a társadalmi koherencia megteremtése, s ha emellett még belefér valami, akkor az a többlet hozzáadható. Lajcsi dallamai a biztonság illúzióját keltik, a sámán védőburokba bugyolálja a nézőket, s ők láthatólag így jól érzik magukat. A jelenséget lehet értelmezni, lehet bírálni, és lehet felette hüledezni, de létezését tudomásul kell venni. A populáris média rítusai megkerülhetetlenek, a mindenkori nyilvánosság részei, legfeljebb a forma és a mókamester változik.

© Médiakutató Alapítvány 2000–2009.   ::    Főoldal   ::    Impresszum   ::    Szerzőinkhez   ::    Beköszöntő
Keresés:
Rovatok
Archívum
Pódiumbeszélgetések

A frankfurti és a birminghami iskola. Császi Lajossal és Istvánffy Andrással Bajomi-Lázár Péter beszélget. A Budapesti Gazdasági Főiskola és a Médiakutató pódiumbeszélgetése, 2009. november 9.

Pártosság vagy pártatlanság? A mai magyar média. Médiakutató Pódiumbeszélgetés 2010. szeptember 16.

Támogatónk

A Médiakutató megjelenését az Open Society Institute magyarországi Szükségalapja támogatja.