   |
|
Lapunk 2007-es és korábbi számai kedvezményes áron (300 Ft/példány) megrendelhetőek. Rendelje meg most! 2005 tél – Történelem rovat Apró hirdetések és apróhirdetések Magyarországon 1850–1900 (2/5)Hogyan használták az apróhirdetéseket? Csorba Géza és felesége, Táncsics Eszter – Táncsics Mihály lánya – 1873 és 1876 között (házasságuk első éveiben) közösen vezetett naplót (Táncsics & Csorba, 1994).7 Táncsics Eszterék ezekben az években gyakran cserélték bérelt lakásaikat. Minden egyes költözködést pár napos bolyongás előzte meg a városban. Tudjuk például, hogy amikor 1874. március 18-án és 19-én délután lakást néztek, csak találomra indultak el otthonról. Ahol az utcán ki volt rakva a cédula, hogy lakás kiadó, ott bekukkantottak, érdeklődtek. Amikor megfáradtak, betértek a Lloyd-épületben lévő sörházba „tormás virslizni, sörözni, újságot olvasni és pihenni”. Megnézték ott a Wohnungsanzeigert is, majd „megpihenve, újult erővel” folytatták útjukat (Táncsics & Csorba, 1994: 152–153.). Mit érthettek e naplóbejegyzésben a fiatal házasok azon, hogy Wohnungsanzeiger (magyarul: lakáshirdető)? Egy ingatlaniroda kifüggesztett plakátját? Valószínűleg egy folyóiratra, a Budapester Bau-Zeitung und Wohnungs-Anzeigerre vonatkozik a bejegyzés.8 E lap 1872 februárjában indult Pest-Ofner Wohnungs-Anzeiger címen, Kornhoffer Ede ingatlanügynök vezetésével, majd még az év májusában Pest-Ofner Wohnungs-Anzeiger und Bau-Zeitungra, decemberben pedig Pest-Ofner Bau-Zeitung und Wohnungs-Anzeigerre változott a címe. A következő év februárjától Budapester Bau-Zeitung und Wohnungs-Anzeiger lett a folyóirat címe, majd 1875 májusától Budapester Bau-Zeitung (szerkesztője végig Kornhoffer maradt). De miért is fontos ez? Azért, mert a lap címeinek változása hűen tükrözi tartalmának átalakulását is. A folyóirat ugyanis eredetileg egy ingatlanközvetítő iroda orgánuma volt, és szinte csak (fővárosi) lakások közvetítésével foglalkozott. Az eladásra/kiadásra felkínált ingatlanok leírásakor azonban pontos cím nem, csak kerület jelent meg, így az érdeklődőnek bővebb információért az irodába kellett befáradnia és – vélhetőleg – fizetnie. Később a lap építészipari közlönnyé alakult át, az eredeti rész, a Wohnungs-Anzeiger már csak a lap végén, különálló mellékletként jelent meg (Collective Fach-Anzeigen, majd Kollektiver Wohnungs-Anzeiger cím/rubrikacím alatt) egyre csökkenő terjedelemben, majd 1875 tavaszától/nyarától teljesen eltűntek e lapból a lakáshirdetések. Táncsics Eszterék 1874 márciusában tehát még forgathatták e lapot a sörházban, sok hasznát azonban nem vették. A naplóból kiderül, hogy Csorba Géza 1875 elején már teljesen „vaktában” nézelődött a városban új lakás után. Az 1875. április 28-i naplóbejegyzés egy új bérlakásba történt beköltözésükről számol be: „…baj nélkül elértünk az új lakásra, a IX. ker. Soroksári [Ráday] utca 43. sz. alá a 3-dik számú lakásba” (Táncsics & Csorba, 1994: 280.). Ősszel azonban – valószínűleg – anyagi nehézségeik miatt arra kényszerültek, hogy bérelt lakásukat elhagyják, és visszatérjenek a Tömő utcai Táncsics-házba. Előbb azonban gyorsan találniuk kellett valakit, aki a lakást kiveszi. Vélhetőleg ugyanis hosszabb időre (akár fél évre/évre) előre kifizették a lakbért, és amennyiben nem találtak volna saját helyükre új lakót, e pénzt mindenképpen elveszítik. Október 5-én a következőket írták ezzel kapcsolatban naplójukba:
Azonban sem e társaságban, sem másutt nem találtak érdeklődőt a lakásra az elkövetkező héten. Így történhetett, hogy október 11-én – Táncsics Eszter bejegyzése szerint – „Géza írt egy kis hirdetést a Pester Journalba a lakás iránt”, amelyet délután aztán el is vitt feladni (Táncsics & Csorba, 1994: 306.). Másnap, október 12-én valóban meg is jelent „apróhirdetésük” a Neues [!] Pester Journalban. Táncsics Eszter tehát tévesen írta a naplóba az újság nevét, ami arra utalhat, hogy e német lapokat nem ismerhette jól. De lássuk ezt a – 18293-as iktatási számmal megjelent – hirdetést: Eine billige A módszer, vagyis a lapban feladott „apróhirdetés” (amely magyarul így hangzik: „Olcsó, kétszobás, konyhás, kamrás stb. lakás – azonnal beköltözhető; Soroksári utca 43., 3-as ajtó.”) kiválóan bevált. A következő napra (tehát a hirdetés megjelenésének napjára) vonatkozó bejegyzés így számolt be az érdeklődők felbukkanásáról:
Csorba Géza lapválasztása apróhirdetésük számára meglepőnek tűnhet hírlapolvasási szokásainak ismeretében. E kérdéskörrel már Lipták Dorottya is foglalkozott. Többek között azt is megállapította, hogy Táncsics Eszterék a fővárosi napilapok közül leggyakrabban A Hont, a Fővárosi Lapokat, az Ellenőrt olvasták,9 ám ezekben az években – naplóbejegyzéseik tanúsága szerint – egyáltalán nem olvasták a pesti német nyelvű napilapokat.10 A Csorba házaspár esetében nem a német nyelvismeret hiányáról volt szó, hiszen gyakran olvastak német nyelvű – ausztriai, németországi – (főként heti-) lapokat. Feltételezésem szerint a főváros, illetve a fővárosi zsidók németnyelvűségét találták ellenszenvesnek a germanizációellenes és (ezekben az években még) antiszemita fiatal házasok; több naplóbejegyzés is arról tanúskodik, hogy nem szívelték sem „a” zsidókat, sem „a” németeket (lásd például Táncsics & Csorba, 1994: 81., 202., 291.). Felmerül tehát a kérdés: Csorba Géza 1875 októberében miért a Neues Pester Journalnál adta le apróhirdetését? Vagy még lényegbe vágóbban: miért egy pesti német nyelvű napilapnál? A szakirodalmat fellapozva alapvetően hasonló állításokat találunk az apróhirdetések kérdésköréről. Az 1954-es összefoglalás szerint „a Pesti Hirlap apróhirdetési rovatával évtizedekig egyetlen más újság sem tudott versenyezni” (Dezsényi & Nemes, 1954: 143.). A Márkus-féle újságíró-iskolai tankönyv így fogalmaz: „a Pesti Hírlap […] teremtette meg igazából […] az apróhirdetés üzletet” (Márkus, 1977: 59.). Az „akadémiai” sajtótörténeti munkában az olvasható, hogy
Buzinkay Géza tanulmányaiban a következő állításokkal találkozunk: a Pesti Hírlapban jelent meg „az első magyar nyelvű apróhirdetés” (Buzinkay, 1993: 92.); a Pesti Hírlaphoz köthető újdonság volt az apróhirdetés, „mely itt jelent meg először” (Kókay & Buzinkay & Murányi, 1994: 161.); a Pesti Hírlapnál „a publikumra, azaz a lapot vásárló közönség igényeire érzékeny beállítottság következményei egészen odáig terjedtek, hogy az apróhirdetés létrejötte is annak köszönhető” (Buzinkay, 1997: 34.). A szakirodalom tehát kizárólagos elsőséget tulajdonít az apróhirdetések tekintetében a Pesti Hírlapnak, vagy legalábbis e laphoz köti e műfaj meghonosodását. Ezzel szemben – és erre utal a táblázat is – az apróhirdetés Magyarországon már jóval a Pesti Hírlap 1878–79-es indulása előtt meghonosult, rendszeressé vált, csak – jellemzően – nem a magyar nyelvű lapokban. A Pesti Hírlap térhódítása az apróhirdetési piacon csak a 20. század elejére – tehát indulása után évtizedekkel – következett be. A pesti német nyelvű napilapok már a kiegyezést megelőző években is hoztak apróhirdetéseket, igaz, több közülük nem feltétlenül teljes rendszerességgel, mindennap. Például Tettau Lázár11 mindössze fél éven át megjelenő Pester Tageblattja 1866-ban – változó intenzitással ugyan – apróhirdetési rovattal jelent meg. Korábban egyébként a „kis hirdetésekre” áhítozó honi olvasóközönség – legalábbis többnyire – vélhetőleg kénytelen volt beérni az osztrák vagy külföldi lapok vonatkozó rovataival. Például Toldy István egyik 1864–1865-ben keletkezett írásának főhőse azt látta egy pesti kávézó, a Kávéforrás női termében, hogy egy „tisztes hölgy barátnéja” elmélyülten a bécsi Fremdenblatt
Az 1870-es évek közepére azonban már a pesti német nyelvű napilapokban is rendszeressé váltak az apróhirdetések, a legnagyobb számban a Neues Pester Journalban: hétköznaponként (hétfő kivételével) és szombatonként általában fél-, vasárnaponként egész oldalnyi terjedelemben. De 1875 októberében a Silberstein Adolf által alapított Pester Journal (1874–1884) is rendszeresen 10–20 apróhirdetéssel jelent meg.13 Az apróhirdetés azonban nem feltétlenül tudott meghonosodni egy-egy lapnál. Például az 1875. szeptember közepén induló Budapester 2krer Journal (1875–1876) az év októberére már – két hét sem telt – felhagyott ezzel a hirdetési műfajjal; ide tehát semmiképp nem mehetett volna hirdetésével Csorba Géza. A Pester Lloyd is csak olykor (például 1877. június 12-én) jelent meg külön rubrikában kis hirdetések csoportjával. A korszak magyar nyelvű fővárosi lapjai között is találunk azonban olyanokat – igaz, főként csak 1875 után –, amelyek kis terjedelemben ugyan, de apróhirdetés rovattal jelentek meg. A Reform 1874 őszén jelentkezett ugyan néhány alkalommal a „Reform apróhirdetése” című rovattal, valójában azonban ez (is) a Weiss hirdetési cég bérelt rubrikája volt. A Budapesti Napilap külön „kishirdetés” elnevezésű rovattal jelentkezett már indulása első napján, 1876. január 4-én. Az 1878 júniusában induló Független Hírlap másfél hónappal megjelenése után, augusztus 8-án jelentkezett először apróhirdetési rubrikával („Kishirdető”), a következő ajánlással: „E rovatot olcsóságánál fogva ajánljuk üzleti jelentések, háztartási, s általán a nyilvánosságra szánt minden magánközlönyre.” Csorba Géza esetében – 1875 őszén – a magyar nyelvű napilapok közül a Független Polgár ugyan szóba jöhetett volna, mégsem kereste fel annak kiadóhivatalát. Ennek oka véleményem szerint abban rejlik, hogy ott nem mindennap jelent meg apróhirdetési rovat – sőt általánosságban kijelenthetjük, hogy nem is volt jellemző. Márpedig Csorbáék sürgősen meg akartak szabadulni a lakástól. Végső soron választásuk (másik) fő oka abban rejlett, hogy Pesten, vagyis a potenciális „lakáskivevők” tartózkodási helyén a Neues Pester Journal örvendett messze a legnagyobb elterjedtségnek. E lap elődje, a Constitutionelles Pester Journal 1872. augusztus 2-án – mielőtt még egyesült volna a Pester Journallal, amelyből nem sokkal korábban vált ki – azt állította egy lakáshirdetésekre specializálódott apróhirdetési rovatában, hogy csak Pest-Budán mintegy 6000 példányban kel el. A következő év nyarán az immár egyesített lap úgy hirdette magát az Ungarischer Lloyd hasábjain, hogy már hónapok óta több mint 10 ezer példányban jelenik meg.14 Ugyanebben az évben György Aladár úgy vélte, hogy e lap „több előfizetővel rendelkezik, mint a komoly magyar lapok” (György, 1873: 290.). (Kérdés azonban, hogy mire értette ezt: esetleg valamennyi komoly magyar nyelvű magyar lap együttes példányszámára?) Sturm Albert 1875-re vonatkozóan egyértelműen fogalmaz: ő elképzelhetőnek tartja, hogy a Neues Pester Journal annyi példányban jelenik meg, mint az összes fővárosi magyar nyelvű napilap együttvéve, vagyis a lapot az első helyre teszi példányszáma alapján a budapesti (magyarországi) napisajtóban (Sturm, 1876: 274.). E lapot tehát jóval 10 ezret meghaladó példányszámúnak tarthatta. Sturm adatai talán maguktól a főnökeitől származhattak. A Neues Pester Journal tulajdonosai szerint ugyanis lapjuk 1874. szeptember végére már 11–12 ezres példányban jelent meg naponta. Szerintük a Neues Pester Journal helyben értékesített példányszáma (9–10 ezer) annyi volt, mint amennyi az összes többi fővárosi napilapnak Pesten kézbesített/eladott példányai együtt véve.15 Ez utóbbi állítás túlzásnak tűnik; úgy vélem azonban, hogy a pesti napilapok pesti piacának, ha nem is 50, de akár 35–40 százalékát valóban bírhatta. A Neues Pester Journal 1881-ben – egy nyomdászberkekből származó értesülés szerint – már napi 19 ezres példányszámban jelent meg (Typo, 1881). Továbbá 1875 őszén a Neues Pester Journalnak volt a legnagyobb apróhirdetési rovata a helyi napilapok közül, tehát aki újság-apróhirdetésen keresztül akart lakáshoz jutni, annak célszerű volt ezt a lapot átböngésznie. Ezzel Csorba Géza is tisztában lehetett, és ezért – más alternatíva nem lévén – kereste fel ezen általa bizonyosan lenézett lap hirdetésfelvevőjét.16 A szakirodalom fentebb idézett és e felsorolt adatoknak ellentmondó állításai jórészt az 1920-as évek Pesti Hírlapjának viszonyait visszavetítő visszaemlékezéseken alapszanak, amelyek szerzői azt hangoztatják, hogy az akkor sok tekintetben – így az apróhirdetések terén is – kimagasló eredményű lap mindenben első és újító volt. A Pesti Hírlap jubileumi emlékkönyve így torzít az apróhirdetések kérdésében:
Ennek azonban más „visszaemlékezések” is ellentmondanak: a szintén jól ismert (és hasonlóan nem mindig megbízható), 1896-os Hírlapjaink című „hírlapéletrajz-gyűjteményben” az 1877-ben (tehát a Pesti Hírlap előtt) induló Budapestről is hasonló olvasható. Maga a lap itt úgy „mutatkozott be” – szintén alaptalanul –, mint amely meghonosította a „magyar [nyelvű?] lapokban” az apróhirdetéseket. Majd e rubrikáról általánosságban megjegyzik – és ennek már forrásértéke is van –: „ma [1896-ban] már egyik legkedveltebb és leghasznosabb rovata a hirdető közönségnek” (Budapest, [1896]: 6–7.). Egy másik emlékező, Illés József (1860-ban született, 1885 és 1891 között a Budapesti Hírlapnál dolgozott, itt kezdte kiadóhivatali pályafutását) 1930-ban megjelent munkájában vélhetőleg mesterének, Zilahi Simonnak, a modern honi sajtó egyik megteremtőjének18 megállapításai, valamint Illésnek az ő iránta érzet tisztelete köszön vissza:
Illés máshogy is fogalmaz, az „elsőbbséget” azonban megtartja a Neues Pester Journalnak:
A források tehát egyértelműen mutatják, hogy nem a Pesti Hírlaphoz köthető az apróhirdetés alkalmazásának elsősége és elterjesztése. Ez egyúttal arra is ráirányíthatja a figyelmet, hogy vélhetőleg nem is ennek a lapnak az indulása jelenti az üzleti alapon működő sajtó magyarországi kezdetét.
© Médiakutató Alapítvány 2000–2009. :: Főoldal :: Impresszum :: Szerzőinkhez :: Beköszöntő
| |
Lapozás
Rovatok
Archívum
Hírműsorok Tóth Péter: Csigó Péter: László Miklós: Történelem Balogh János Mátyás: Apró hirdetések és apróhirdetések Magyarországon 1850–1900 Sorozatok Gayer Zoltán: Nyelv Fehér Katalin: Hírműsorok Törőcsik Ferenc: Pódiumbeszélgetések
A frankfurti és a birminghami iskola. Császi Lajossal és Istvánffy Andrással Bajomi-Lázár Péter beszélget. A Budapesti Gazdasági Főiskola és a Médiakutató pódiumbeszélgetése, 2009. november 9. Pártosság vagy pártatlanság? A mai magyar média. Médiakutató Pódiumbeszélgetés 2010. szeptember 16. Támogatónk
A Médiakutató megjelenését az Open Society Institute magyarországi Szükségalapja támogatja. Partnereink
Magyar Kommunikációtudományi Társaság Sajtószabadság Központ (rendszeres tevékenységét források hiányában megszüntette) |
| ||||||||||||||||||
