Médiakutató

Lapunk 2007-es és korábbi számai kedvezményes áron (300 Ft/példány) megrendelhetőek. Rendelje meg most!

2006 nyár – Kampány rovat

Rimay Andrea

Ha nem lett volna Dávid Ibolya… (1/8)

Politikusnők médiaszereplése a választási kampányban

Beszélhetünk, írhatunk a női esélyegyenlőségről, kvótarendszerrel segített közéleti szerepvállalásról vagy éppen a self made womenekről, a politikai korrektségről, a kiegyensúlyozott tájékoztatásról. Amint komolyra fordulnak a dolgok a politikában és valódi tétjük lesz a csatározásoknak, amikor a szavak és a gesztusok is számítanak, amikor nem mindegy, hogy ki, mikor, hol, mit és hogyan mond, vagyis amikor választási kampány van, akkor a politikusnők úgy eltűnnek a sajtó által közvetített politikai színpadról, mintha soha nem is lettek volna ott. Az alig néhány hete lezárult választási kampányban legalábbis így történt. Még ha a pártok tettek is bizonytalan lépéseket női jelöltjeik szerepeltetése érdekében, a sajtóban ennek csak halovány nyomai látszottak: női politikusok gyakorlatilag nem jutottak szóhoz a kampány során. Az egyetlen kivételt Dávid Ibolya MDF-elnök szereplése jelentette, ami azzal magyarázható, hogy az MDF a várakozásokkal ellentétben bejutott a parlamentbe, és a második fordulóig Dávid Ibolya a választások egyik legmeghatározóbb személyévé vált. Soha ennyi cikk nem született még politikusnőről (politikusnővel), mint ahány 2006. április 10. és 21. között Dávid Ibolyáról megjelent. Mivel azonban Dávid is csak a második fordulóban kapott ekkora figyelmet, feltehető, hogy ha az MDF nem érte volna el az ötszázalékos küszöböt, és nem került volna be a parlamentbe, az MDF elnök asszonyáról sem jelent volna meg több néhány elköszönő interjúnál. Ez az elemzés a Népszabadság,a Magyar Nemzet cikkei, illetve a Nap-kelte és a Mokka interjúi alapján készült, és azt mutatja be, hogy milyen szerep jutott a politikusnőknek a kampány hat hetében az említett lapokban és műsorokban.

A kampány újdonsága

A választásokat megelőző kampány elemzése nem része e tanulmánynak, a női politikusok médiaszereplésének megértéséhez mégis fontos rámutatni a kampány néhány újdonságára. Az egyik legfontosabb változás a korábbi évekhez képest az volt, hogy minden parlamenti párt programja foglalkozott valamelyest a női esélyegyenlőség kérdésével, a nők sajátos problémáival. Persze mindegyik politikai erő ragaszkodott alapvető ideológiai beállítódásához, így a jobboldali pártok – a Fidesz-MPSZ és az MDF – a konzervatív nő- és családpolitikát hirdették, míg a szocialisták az esélyegyenlőség erősítése mellett érveltek, igaz, meglehetősen kurtán. A leginkább kidolgozott nőprogrammal az SZDSZ rukkolt elő, középpontba helyezve a női esélyegyenlőséget, s példamutatóan kiállt a nőket sújtó hátrányok (a családon belüli erőszak, a diszkrimináció) felszámolása mellett. A pártok azonban egyelőre nem jutottak tovább a programok megírásánál, hiszen a kampány során a médiában szereplő politikusok kommunikációjában ezekkel a kérdésekkel már egyáltalán nem foglalkoztak.

Szintén újdonsága volt a kampánynak, hogy több párt is női kampányt hirdetett. Az SZDSZ új jelöltjei, Sándor Klára (SZDSZ-ügyvivő) és John Emese (képviselőjelölt) számos rendezvényen vett részt, és a női esélyegyenlőség kérdésével a visszatért szabaddemokrata jelölt, Ungár Klára, sőt Eörsi Mátyás is szerepelt nyilvános fórumokon. Aliberálisok még négypárti konzultációt is kezdeményeztek a parlamenti pártok vezető női politikusaival, hogy egyeztessenek a nők közéleti szerepvállalásának növeléséről. Sajnos ebből nem lett semmi. Az MSZP nem indított külön női programot, sőt el is utasította a Fidesz hasonló kezdeményezését. A pártot elsősorban a politikusfeleségek – Dobrev Klára és Hillerné Farkas Julianna – népszerűsítették, mert az MSZP női tagozatának rendezvényeit kevés választó látogatta. E csekély erőfeszítések mellett mégis a szocialista párt volt az egyetlen, amely valamiféle kvótarendszerrel növelte női jelöltjeinek parlamentbe jutási esélyeit, és messze a legtöbb, szám szerint 116 női jelöltet állított.A leginkább figyelemreméltó – legalábbis annak indult – a Fidesz női kampánya volt, amelyet már nagyon korán, januárban beharangozott a párt. A Fidesz külön alelnöki posztot is kreált a női program hitelesítésére, amelybe a korábban szinte teljesen ismeretlen Pelczné Gáll Ildikót ültették. Ilyen előzmények után komoly csalódást okozott, hogy a frissen kinevezett alelnök valójában nem képviselt modern nőprogramot, és kizárólag a konzervatív nőideál és családpolitika mellett kardoskodott. Eszerint a nő helye a családon (és az otthon falain) belül van, s a nő feladata a gyermeknevelés, az idős rokonok ápolása, a férfi kiszolgálása. Az alelnök országjáró körúton is ismertette nézeteit, így nyilvános fellépésein sokszor kényszerült bele abba a badar helyzetbe, hogy retorikája értelmében semmi keresnivalója sem volt ott, ahol éppen tartózkodott. Ugyanakkor számos rendezvényen megengedték Pelcznének azt is, hogy – demonstrálandó, mennyire fontosak a Fidesz számára a nők – Orbán Viktor pártelnök közvetlen közelében álljon. Ez nagy szó, hiszen a Fidesz a korábbi választások során politikusnőket még csak a kampány közelébe sem engedett.

A sajtó ezekről a kezdeményezésekről szinte egyáltalán nem számolt be. Kivétel a Fidesz kampánya volt, amely minimális terjedelemben ugyan, de legalább néhány mondat erejéig eljutott a nyilvánossághoz. A sajtóban emellett egyetlen cikkben, annak is egy részletében találhattunk csak némi információt arról, hogy miként is valósult meg a gyakorlatban a pártok által szorgalmazott: „több nőt a közéletbe” elv. Sajnálatos, hogy csak ennyi. És az is sajnálatos, hogy a Magyar Nemzet cikkírója is inkább csak a nyelvét köszörülte a témán. Legalább elfogulatlanul tette volna:

„Közismert, hogy a szocialistáknak hosszú ideje az esélyegyenlőség, illetve a nők közéleti szerepvállalásának kiterjesztése az egyik vesszőparipájuk. Ehhez képest az országos lista első huszonöt helyén mindössze hat női politikust találunk, akik közül csupán Szűcs Erika és Vadai Ágnes tekinthető viszonylag új arcnak. Az első huszonöt helyről hátrébb tekintve még inkább kitűnik a férfidominancia, mert a 66. helyre besorolt Vojnik Máriá­ig kizárólag férfijelöltek nevei sorakoznak egymásután. Fenti tények határozottan azt sugallják, hogy a vezető baloldali párt esetében a női egyenjogúsítás problémaköre is csupán szlogenek formájában létezik, mivel a hangzatos ígéreteket tényleges cselekvés nem követi. A tényszerűség kedvéért ismerjük el, hogy ezen a téren a Fidesz sem forradalmasította a parlamenti választások statisztikáit, mert mindössze három nő szerepel az első huszonöt jelölt között. Viszont ha figyelembe vesszük, hogy a Fidesz politikusai együttvéve sem prédikáltak annyit a nők és a politika kapcsolatáról, mint az önjelölt szüfrazsett Lendvai Ildikó, akkor nem is annyira rossz ez az arány” (Magyar Nemzet, március 16.).

© Médiakutató Alapítvány 2000–2009.   ::    Főoldal   ::    Impresszum   ::    Szerzőinkhez   ::    Beköszöntő
Keresés:
Rovatok
Archívum
Támogatónk

Lapunk megjelenését 2009-ben és 2010-ben az Országos Rádió és Televízió Testület támogatja.