Médiakutató

Lapunk 2007-es és korábbi számai kedvezményes áron (300 Ft/példány) megrendelhetőek. Rendelje meg most!

2006 nyár – Kampány rovat

Rimay Andrea

Ha nem lett volna Dávid Ibolya… (5/8)

Férfidominancia az újságokban

A Magyar Nemzetben a kampány hat hetében 582 írás foglalkozott a választással, és első ránézésre imponáló adat, hogy ezek közül 94-ben szerepelt női politikusok neve is. A Népszabadságban még jobb a helyzet: 442 cikkből 117-ben bukkanhattunk politikusnőkre. Kiábrándító azonban, hogy az esetek jelentős részében a női politikusokat csak megemlítik a lapok, főleg mint a listák tagjait, különböző rendezvények, események résztvevőit vagy mint lehetséges jelölteket.

Példák:

„A nőnapi virágokról Herényi Károlynak temetői hangulata támadt (különösen a szocialisták üres padsorain elhelyezett virágok láttán),Szili Katalin házelnök viszont megköszönte a frakcióknak a figyelmességet” (Népszabadság, március 9.).

„…és Sándor Klára, szegedi ügyvivő kaphat helyet az első húsz jelölt között, s ez vonatkozik John Emesére, az Új Generáció elnökére is. Értesülésünk szerint Kóródi Mária nem ragaszkodik képviselőséget érő helyhez, ellentétben az államfőválasztáson nyíltan Szili Katalint támogató Béki Gabriellával, aki korábban a visszavonulást fontolgatta a politikától, mégis előkelő helyen szerepelhet” (Magyar Nemzet, március 9.).

„Az első húszban négy nő található, a szűkebb pártvezetés által támogatott Sándor Klára mellett Béki Gabriella, Mézes Éva és T. Asztalos Ildikó” (Népszabadság, március 11.).

„A belső feszültségekkel, múltbéli sérelmekkel teli élcsapat tehát a vereség óta változatlan, Szíjjártó Péter és Selmeczi Gabriella visszatérése, valamint Pelczné Gáll Ildikó megjelenése édeskevésnek tűnik a bravúros médiaoffenzívához” (Népszabadság, március 11.).

„Schmitt Pál munkáját segíti Pelczné Gáll Ildikó…” (Magyar Nemzet, március 11.).

„A táskában megtalálták Vojnik Mária névjegykártyáját” (Magyar Nemzet, március 23.).

„Erősen ennek a határán billeg viszont a szocialisták másik roma politikusa, Katonáné Kállai Katalin, akinek csak a 82. hely jutott” (Népszabadság, március 25.).

„Orbán Viktor megköszönte a hölgyek erő feletti munkáját, amit a kampány során végeztek. Felhívta a figyelmet, Pelczné Gáll Ildikó alelnök, s az ismert fideszes nők népes tábora bebizonyította, képesek eljutni a gyengébb nem szinte minden tagjának lelkéhez a férfiak segítsége nélkül, és családjaik összetartására is maradt idejük” (Magyar Nemzet, április 1.).

„Tegnap délután visszalépett Ványai Éva, az MDF szegedi jelöltje is »egyoldalúan és feltétel nélkül«” (Magyar Nemzet, április 19.).

„(Úgy tűnik, ezúttal az április elsejei nagygyűlésen beszédet mondó Szili Katalin országgyűlési elnök nem lép színpadra – kampánykötelességei Siklósra szólítják.)” (Népszabadság,április 18.).

A politikusnők nevét azonban nem kizárólag semleges közegben említik a cikkek. A Magyar Nemzetre jellemző, hogy sértő, pejoratív jelzőkkel illeti a lap ideológiájával nem egyező személyeket, így a politikusnőket is:

„…népnek olykor beintő Medgyessy és Gyurcsány – karöltve Lamperth marcona rohamrendőreivel – négy év alatt olyan ideális (ruhátlan) köztársaságot rittyentett ide a Kárpát-medence közepébe” (március 17.).

„Ezzel a rendelettel Lamperth Mónika szocialista párti belügyminiszter megteremtette a lehetőségét annak, hogy a parlamenti választásokon tömeges visszaélés történjen – hangsúlyozta” (március 22.).

„Ha mondjuk Ungár Klára feleségül vehet egy nőt, akkor, hogy úgy fogalmazzak, nagytermészetű Kovács László joggal érzi magát diszkriminálva, hogy akkor a szegény felesége mellé miért nem veheti el három-négy további barátnőjét, és akkor egész háremmel mehetne Brüsszelbe – fogalmazott a KDNP elnöke” (március 29.).

„…hogy a sokak szerint kilóra megvett MDF-es pártelnök, Dávid Ibolya ebben a rendkívül kiélezett helyzetben hirtelen a jobboldal válságáról kezd beszélni, csak a bemelegítés. Lehet, hogy a volt miniszter asszony lesz a következő, aki védelmet kér” (március 22.).

„…Dávid Ibolya miniszterelnök-jelölt és pártkotkoda” (március 27.).

„a Fidesz »macsó« volta miatt aggódó Lévai Katalin alapvető feladata a mosolyoffenzíva volt, mivel máshoz a kormányzattól pénzt nemigen kapott” (március 29.).

A felsorolásszerűen vagy más módon feltüntetett nevek, illetve a női politikusok mint bizonyos események szereplői az elemzés szempontjából nem tekinthetők médiaszereplésnek, így ezeket kihagytuk, és csak azokat a cikkeket vettük figyelembe, amelyekben a politikusnők megszólalnak, kommentálnak egy-egy eseményt vagy interjúalanyként szerepelnek, illetve ők maguk írták meg véleményüket. Szintén bekerültek a vizsgálatba azok a többnyire szubjektív véleményeket tartalmazó cikkek, amelyek politikusnőkről szólnak.

Amennyiben a fenti kritériumok alapján vizsgálódunk, kiderül, hogy a Magyar Nemzet csaknem hatszáz cikkéből mindössze hetvenben szerepeltek politikusnők. Ebből 28 olyan írás volt, amelyekben a női politikusok vagy képviselőjelöltek mint megszólalók szerepeltek, azaz legalább egy mondatot idézett tőlük a lap. Ezek mellett 42olyan írás jelent meg a lapban, amely részben vagy egészben egy-egy politikusnővel, azok tevékenységével foglalkozott vagy véleményt fogalmazott meg. A 42 véleményező, publicisztikai jellegű cikkből 38 Dávid Ibolya személyét, illetve az ő személyét is érintette. (A publicisztikák elemzését lásd később.) A Népszabadságban ennél kedvezőbb arányokat találunk: a csaknem 450 cikkből 47 az olyan írás, amelyekben a politikusnők a nevük említése mellett szóhoz is jutnak, legalább egy mondatnyi terjedelemben. Ezek mellett 27 cikk, illetve főleg cikkrészlet tartalmaz politikusnőkről alkotott véleményt.

A Népszabadság 47 írása azt mutatja, hogy meglehetősen korlátozott volt a politikusnők megszólalási lehetősége, a Magyar Nemzet 28 cikke pedig egyenesen rendkívül alacsonynak mondható. De még ezt a képet is lehet tovább rontani, ha megvizsgáljuk, hogy összesen hány politikusnő szólalt meg a lapokban, s mindezt mekkora terjedelemben tehették. Az összesen 63 nőiképviselőjelöltből összesen 12-en kerültek a Magyar Nemzetbe és tízen a Népszabadságba:

Magyar Nemzet Népszabadság
Béki Gabriella (SZDSZ) Dávid Ibolya (MDF)
Dávid Ibolya (MDF) Lendvai Ildikó (MSZP)
Gál Kinga (Fidesz) Papolczy Gizella (MIÉP)
Gyula Ferencné (MSZP) Pelczné Gáll Ildikó (Fidesz)
Lamperth Mónika (MSZP) Perjési Klára (MSZP)
Lendvai Ildikó (MSZP) Pusztai Erzsébet (MDF)
Pelczné Gáll Ildikó (Fidesz) Selmeczi Gabriella (Fidesz)
Pusztai Erzsébet (MDF) Szili Katalin (MSZP)
Sándor Klára (SZDSZ) Ungár Klára (SZDSZ)
Selmeczi Gabriella (Fidesz) Wittner Mária (Fidesz)
Szili Katalin (az országgyűlés elnöke)  
Wittner Mária (fideszes képviselőjelölt)  

Látható, hogy néhány kivételtől eltekintve a lapok szerkesztői csak az ismertebb női politikusokat engedték szóhoz jutni. A kevéssé ismert politikusok, mint Gyula Ferencné, Perjési Klára és Wittner Mária kissé botrányszagú ügyek miatt kerültek a lapokba: Gyula Ferencné, berettyóújfalui MSZP-s jelölt azért került a Magyar Nemzetbe, mert a lap szerint:

„– Hétfőtől ide fogtok járni segélyért, ki foglak rúgatni! – mondták az első forduló előtt a Fidesz számára plakátoló aktivistáknak az MSZP-sek a város munkaügyi központjánál” (április 19.).

A Magyar Nemzet helyszíni riportban számolt be az ügyről. Az MSZP-s Perjési Klára, Gyula polgármestere vélhetően azért került a Népszabadságba, mert a gyulai kistérségi iroda egyik munkatársa belső adatokat szivárogtatott ki, lejárató e-maileket küldözgetett a polgármesterről, illetve illegális listákat készített a szavazókról.

Wittner Mária fideszes jelölt pedig elsősorban a MIÉP-Jobbikkal való szimpatizálása okán szerepelt a lapokban. Botrányra utaló, kissé szenzációhajhász, mondhatni, pikáns cikkek szép számmal kaptak helyet a lapokban a kampány ideje alatt. A Népszabadság hírt adott például „fideszes nagymamakommandókról”, idézett mozgósító sms-szövegeket, elemezte a miniszterelnökök autóit, s nem feledkezett el megemlíteni azt sem, hogy egy Fidesz-szimpatizáns letolt nadrággal pucér hátsóját mutogatta az MSZP nagygyűlésén. Mondhatni: a szerkesztőségek inkább adtak hírt a bulvárhíreknek, mint más, vélhetően fontosabb eseményeknek, amelyek közé például a női politikusok szereplése is tartozott volna. Mindez a sajtó általános felszínes, bulvárosodó jellegére utal. Ennek elemzése ugyan nem feladata e tanulmánynak, de mindenképp érdemes megjegyezni, mivel ez a jellemvonás a női politikusok szereplését is befolyásolta.

Ami a nyilatkozókat illeti, látható, hogy szinte csak az ismert politikusnők jutottak szóhoz a sajtóban, ám a nyilatkozatok terjedelme erősen korlátozott volt: többnyire egy-két mondatnyi kommentárra futotta. A Magyar Nemzetben az egyszer, egy-két mondatnyi terjedelemben szereplő politikusnők közé tartozik Béki Gabriella, Gál Kinga, Pelczné Gáll Ildikó, Pusztai Erzsébet, Sándor Klára és Wittner Mária. A Népszabadság egymondatosai: Pelczné Gáll Ildikó és Perjési Klára. A baloldali újságban a MIÉP kampányfőnöke, Papolczy Gizella szintén csak egyszer kapott helyet, de akkor a lap hosszasan idézte álláspontját. A Magyar Nemzet kétszer idézte Lamperth Mónika belügyminisztert egy-egy mondatban.

A kampány időszakában háromszor juthatott szóhoz mind a Magyar Nemzet, mind a Népszabadság hasábjain Selmeczi Gabriella, a Fidesz szóvivője két-három mondattal. A Népszabadság még két politikusnőnek adta meg a háromszori megszólalás lehetőségét: Pusztai Erzsébetnek és Wittner Máriának. Ez utóbbi, Fidesz-jelöltként indult politikusnő ráadásul kétszer is teljes cikknyi terjedelmet kapott, holott ez a kiváltság még a „legnagyobbaknak” is csak igen ritkán adatott meg. A női politikusok megszólalásaira általánosságban az volt a jellemző, hogy egy cikkben, összefoglalásszerűen két-három, olykor még több ember is nyilatkozott ugyanarról a témáról.

A második legtöbbet megszólaló politikusnő mindkét lapban Lendvai Ildikó volt: a Magyar Nemzetben öt alkalommal, a Népszabadságban pedig kilenc esetben kommentálhatott különböző eseményeket. A megszólalások között egy-két mondatos nyilatkozat is volt, de akadt már-már egy félcikknyi terjedelem is. Önálló cikke nem volt, mindig más politikusokkal kellett osztoznia. A legtöbbször mindkét lapban Dávid Ibolya szerepelt: a Magyar Nemzetbenhatszor, a Népszabadságban22 esetben. A jobboldali újság ugyanakkor mindössze egyetlen hosszabb cikket engedélyezett a pártelnöknek. A Népszabadság ennél nagyvonalúbban járt el, de a nagyvonalúságnak itt is világos korlátai voltak: hét alkalommal mindössze egymondatnyi kommentárt idéztek tőle a baloldali újságírók. Teljes, önálló írást csupán kétszer találtunk, a többi írásban egy-két bekezdésnyi vagy legfeljebb félcikknyi terjedelem jutott a politikusnőnek (Dávidnak!), s akkor is más politikusokkal együtt szerepelve. Mindkét újság közölte azt a levelet, amelyet Dávid Orbán Viktornak írt, illetve a Népszabadság a teljes levélváltást publikálta.

Megállapítható, hogy Dávid Ibolya három cikkét kivéve egyetlen politikusnő sem szerepelt úgy, hogy egy írás kizárólag az ő véleményét, kommentárját tartalmazta volna. A politikusnők által elmondottakat a lapok csak más politikusokéival együtt közölték, ráadásul röviden, néhány mondatnyi reakcióval kommentálva a saját politikai szándékot vagy a politikai ellenfél párt, vagy politikus által elmondottakat. Nem így a férfi politikusok, akiket sokkal gyakrabban megkérdeztek az újságírók. A Magyar Nemzetben a laphoz ideológiailag közel álló férfiak, például Orbán Viktor, Mikola István, Deutsch-Für Tamás, Schmitt Pál, Stumpf István, Pokorni Zoltán, Szíjjártó Péter, Kósa Lajos és Áder János jócskán kaptak lehetőséget nézeteik kifejtésére. A lap szellemiségével nem azonosuló politikusok is jelentős terjedelemben szerepeltek a lapban: Gyurcsány Ferenc, Kuncze Gábor, Kóka János, Hiller István, Kiss Péter, Herényi Károly, Gál J. Zoltán. Le kell szögezni, hogy ez utóbbi politikusok többnyire szintén más politikusokkal együtt jelentek meg, s az is tény, hogy a szocialista, illetve liberális politikusok közül is elsősorban a „nagyágyúk” tűntek fel a konzervatív napilapban, vagyis azok a politikusok, akik magas pozíciójuk miatt megkerülhetetlenek a média számára. A Népszabadságban is megfordultak a magas posztot betöltő férfiak, bár talán több szerep jutott a koalíció tagjainak, illetve jelöltjeinek.

Interjú a Magyar Nemzetben egyetlenegy politikusnővel sem készült a kampány hat hete alatt. A lap kizárólag férfi politikusoknak, közülük is csak a Fidesz férfi politikusainak biztosította ezt a lehetőséget. Így olvashattunk interjút Orbán Viktorral, Mikola Istvánnal, Pokorni Zoltánnal, Kövér Lászlóval, Stumpf Istvánnal, és interjút adott a lapnak Gémesi György is. A névsor teljesen érthető. Nehezen értelmezhető viszont, hogy miért adott interjút a jóval ismeretlenebb Sisák Imre és Szabolcs Attila, és miért nem adhatott például Pelczné Fidesz-alelnök (Sisák és Szabolcs MDF-es jelöltek voltak, akik a második fordulóban visszaléptek a Fidesz javára). Ezt a kérdést nyilván a lap szerkesztői tudnák megválaszolni.

A Népszabadság is igen fukarul bánt a lapfelülettel, amikor a női politikusok interjúiról lett volna szó. A lap egyedül Dávid Ibolyával készített interjút, de vele is csak a választások első fordulója után, amikor az MDF parlamentbe kerülése okán kialakult helyzetben Dávid lett a politikával foglalkozó média sztárja: számos hetilap címlapon hozta a pártelnök portréját, televízió- és rádióinterjúkat adott – naponta többet is. Utólag természetesen már csak hipotetikus marad az a kérdés, hogy vajon az MDF jósolt bukása után is elkészült volna-e a Népszabadság-interjú vagy csak jóval később került volna sor egy búcsúbeszélgetésre. A tényeknél maradva: a Népszabadság is számos férfi politikussal közölt interjút: Gyurcsány Ferenccel és Kuncze Gáborral kettő is készült, mellette olvashattuk Csapody Miklós, Kóka János, Kupa Mihály, Mikola István, Németh Zsolt és Martonyi János gondolatait is.

© Médiakutató Alapítvány 2000–2009.   ::    Főoldal   ::    Impresszum   ::    Szerzőinkhez   ::    Beköszöntő
Keresés:
Rovatok
Archívum
Pódiumbeszélgetések

A frankfurti és a birminghami iskola. Császi Lajossal és Istvánffy Andrással Bajomi-Lázár Péter beszélget. A Budapesti Gazdasági Főiskola és a Médiakutató pódiumbeszélgetése, 2009. november 9.

Pártosság vagy pártatlanság? A mai magyar média. Médiakutató Pódiumbeszélgetés 2010. szeptember 16.

Támogatónk

A Médiakutató megjelenését az Open Society Institute magyarországi Szükségalapja támogatja.