A lap 29 véleménynyilvánító cikkéből 24 Dávid Ibolyáról, illetve
Dávid Ibolyáról is szólt. Emellett kétszer írt Sándor Kláráról
(egyszer önálló cikkben), mind a kétszer dicsérően szólva a politikus
esélyegyenlőségi programjáról. Szintén két írásban foglalkoztak
Wittner Mária személyével és politikai nézeteivel. Egyszer pedig Vígh
Ilona életrajza került be a lapba.
„Dávid Ibolya ezzel szemben a finom női kalapok
diadalmas himnuszát zengte, látszólag ladylike rúgott mindenkibe, de
ebből egy pár mélyre ment” (április 11.).
„Dávid Ibolyának meg kell ismerkednie egy régről ismert
udvarlóval, akiről jól tudja, hogy eddig a jobboldal satrafájának
tartotta őt, de az MDF körüli idős urak memóriája rosszabb, és
valószínűleg hajlamosak békejobbként elfogadni a Fidesz-vezér
fölajánlkozását… Amikor a gazella egy akolba kerül a
nagyvaddal, ha az ledől is pár percre az árnyékban, nem a nagyvad,
hanem a gazella sorsa van megpecsételve. A metaforán túllépve:
amennyiben Dávid eltökélt egy – a számára készült tanácsadói
tanulmányok által pedzegetett – mérsékelt, jobbközép párt
kiépítésében, nem köthet alkut senkivel, semmi áron. Csakhogy mától
jövő vasárnapig lesz része meleg, valamint fojtogató ölelésben
egyaránt… ha a regnáló koalíció hozza a papírformát, azaz győz,
a paktum azonnal nevetségessé válik, s Dávid Ibolya azt az arcát
veszítheti el, amelyre éveken át bátran és kitartón vigyázott”
(április 11.).
„A levél, amit Dávid Orbánnak írt, ügyesen szerkesztett
vádirat a Fidesz ellen, egyben az MDF programjának hatásos
ismertetése. A Fidesz első embere annak egyetlen sorát sem fogadhatta
el. Nem is azért írták… Nem egy a tábor, de a barakk így is
recseg-ropog, a korábban lenézett, kilóra megvehetőnek vélt, állva
maradt MDF-es jelöltek többsége ellenáll. A káosz immár teljes, Dávid
Ibolya tegnapi válaszlevele mattot jelenthet.” (áprilsi
13.).
„Dávid Ibolya a választások kulcsfigurájává lépett elő.
Megmentette az MDF-et a parlamenten kívüliségtől, és politikusi
hitelét nem hajlandó feláldozni Orbán ismételt kormányra kerülésének
oltárán… Dávid egyre karakánabb Fidesz-ellenességét látva a
Lezsák-féle »kiegyezéspárti« platform még 2003-ban
elzavarná, neki azonban sikerül az MDF élén maradnia… A kampány
Dávid Ibolya évek óta építgetett emberi és politikusi imázsán alapult.
Előbb korteskedés helyett inkább külföldre utazott a fiát
meglátogatni, visszatérvén utcai nagygyűlések helyett idősotthonokat
látogatott, kampányzáró helyett pedig adományokat osztott az
árvízkárosultaknak… A közeljövőben derül ki, hogy Dávid
Ibolyára egy populista antipopulizmusban utazó, ám örök közpolitikai
súlytalanságra kárhoztatott »honi kiadású Lady Dianaként«
emlékszik-e majd az utókor, vagy mint a magyarországi
konzervativizmus vasjellemű adu ászára, »a magyar Margaret
Thatcherre«, aki egy mérsékelt konzervatív párt egyszemélyi
garanciája lehet középtávon. (április 13.)
„Dávid Ibolya erős egyéniség, etikusan politizál,
és pontosan tudja, mit miért tesz. Lehetetlen, hogy innen üzengetnek
neki – hangsúlyozta a festőművész” (április 15.).
„Dávid Ibolya fáradtságot nem ismerő eltökéltségével az MDF
kitartó, ám alig néhány tízezres jobboldali törzsközönségét közel
másfél százezer új szavazóval bővítette. A vezető pártok
nagyotmondásait bíráló populizmusával számos rokonszenvezőt
nyerhetett a politikaellenes választók közül. De sok, a baloldalra
már átszavazni nem képes egykori Fidesz-támogató is voksolhatott a
pártra” (április 15.).
„Ez a törékeny nő férfiakat megszégyenítő bátorsággal és
eltökéltséggel tartott ki a legreménytelenebbnek látszó helyzetben.
Talpon maradt, győzött, kiharcolt magának, a pártjának – és a
jobboldalnak egy halvány esélyt. Egy halvány esélyt a megújulásra, a
megtisztulásra: egy valódi konzervatív párt, a valódi polgári
jobboldal újraépítésére. Ahelyett, hogy bocsánatot kérnétek tőle,
hogy megköszönnétek neki: még ezt az utolsó esélyt is el akarjátok
venni?…Tiétek Mikola és Semjén, tiétek a populizmus –
tiétek Orbán. …Az MDF nem a tiétek. …Honnan veszitek a
morális bátorságot, hogy leveleket irkáljatok Dávid Ibolyának? Hogy
határon túli magyarokkal, papokkal, az Antall-rokonsággal zaklassátok
őt? Hogy még most is – mint négy éven keresztül, csak kissé
finomabban – kommunistabérencnek meg árulónak nevezzétek?
Orbánék négy éven át mindent megtettek annak érdekében, hogy
felőröljék, megsemmisítsék, víz alá nyomják és megfojtsák őt meg az
MDF-et… Ez a törékeny nő férfiakat megszégyenítő bátorsággal és
eltökéltséggel tartott ki a legreménytelenebbnek látszó helyzetben.
Talpon maradt, győzött, kiharcolt magának, a pártjának – és a
jobboldalnak egy halvány esélyt. Egy halvány esélyt a megújulásra, a
megtisztulásra: egy valódi konzervatív párt, a valódi polgári
jobboldal újraépítésére. Ahelyett, hogy bocsánatot kérnétek tőle,
hogy megköszönnétek neki: még ezt az utolsó esélyt is el akarjátok
venni? Tőle, az MDF-től és magatoktól?”
Látható, hogy a Népszabadságban is Dávid Ibolyáról szólt a legtöbb
publicisztikai jellegű írás, illetve a politikusnő tevékenységéről
szóló véleménynyilvánítás. A lap nem közölt sértő, megalázó cikkeket,
s arról is csak egy esetben „gondoskodott”, hogy az
olvasók a választás második fordulója előtt ízelítőt kapjanak abból,
hogy a Fidesz politikusai és rajongói hogyan vélekednek Dávid
Ibolyáról:
„Dávid a Fidesz szemével – az öt százalék előtt
Vakondok
»Nyilván sokan meglepődtek azon, hogy a Fidesz-frakció nem
vett részt a szavazáson, ennek azonban csak egy célja volt, hogy
kiugrasszuk a nyulat a bokorból, nyulak helyett azonban vakondokat
találtunk.« (Áder János a köztársaságielnök-választás
első fordulója után. A Fidesz frakcióvezetője a Magyar Demokrata
Fórum vagy a Nemzeti Front képviselői között kereste az
átszavazókat.)
Dávid Ibolyával nem lehet
»Nehéz úgy kompromisszumot kötni valakivel, hogy az tárgyalni
sem akar. Ráadásul a kompromisszum Dávid Ibolya-féle változata azt
jelenti, hogy az MDF adja a miniszterelnököt. Mivel azonban az
MDF-nek esélye sincs a parlamentbe kerülésre, ezért meglehetősen
vicces követelésnek tűnik az említett feltétel… Ezt a fajta
politikai stratégiát az MDF számára egyébként az SZDSZ-hez közel álló
tanácsadók főzték ki boszorkánykonyhájukban. Mert már, aki az MDF-re
szavaz, annak semmi köze sincs a jobboldalhoz, pláne a valaha volt
Antall József-i örökséghez régen nincs köze.« (Kövér
László a 2006. március 18-i esztergomi Hídlapban).
Romboló szavazatok
»A nemzeti tábornak most nincs szövetségese. Ma már az MDF is
a balliberális oldal szekerét tolja. Aki a választásokon az MDF-re és
Dávid Ibolyára adja a voksát, az Gyurcsányékat
erősíti. Gyurcsány Ferencet csak a Fidesz tudja legyőzni. Minden
szavazat tehát, amit nem a Fidesz kap, az rombol« (Ugró
Miklós a Magyar Nemzetben, 2006. április 7-én.).
Ki nyer?
»Nem az a baj, de hát az se esik jól, amit az Ibolya mondani
szokott, de az még rendben van. A baj az, hogy nem fogja elérni az öt
százalékot. Nem fogja elérni.Kizárt dolog. És minden egyes szavazat,
ami oda megy, elveszett… Mondják el a MIÉP-es barátaiknak, meg
az MDF-es barátaiknak, hogy ne mentegessék azzal a lelkiismeretüket,
hogy az első fordulóban a szívnek, a második fordulón meg az
észnek… Aki az első fordulót megnyeri, mindig az nyerte a
választást. Mert, aki az első fordulót megnyeri, onnét kezdve
[…] arra folyik a víz is« (Pokorni Zoltán a
Fidesz 2006. március 17-i fórumán, a főváros XVIII.
kerületében.)” (április 11.).
