Médiakutató

Lapunk 2007-es és korábbi számai kedvezményes áron (300 Ft/példány) megrendelhetőek. Rendelje meg most!

2006 ősz – Digitália rovat

Hammer Ferenc

A veszély archeológiája (1/8)

A számítógép és a gyerekek esete1

Az alábbi esettanulmány bemutatja, hogy „a gyerekek és a számítógép” témáját tárgyaló közbeszédben hogyan kapcsolódik össze – olykor meglepő módokon – a hagyományos média az újjal, azaz a digitális hírportálok vagy a társadalmi mozgalmak hírújraelosztó tevékenységével vagy magánemberek blogírásával. Az esettanulmányból kitűnik, hogy az olyan kőkorszaki médiaszervezési elvek, mint a hagyományos hírértéknormák vagy egyszerűen a hírnév utáni vágy miként befolyásolják a netnyilvánosság tevékenységét. „A számítógép és a gyerekek” vita fejleményei egyrészt azt sugallják, hogy az online média nem annyira független a nyomtatott sajtótól, mint amennyire azt sokan gondolják. A másik előzetes tanulság pedig az, hogy amikor az információkészítés kikerül a médiakapuőrök vasmarkából, az eredmény olykor bizony annyira siralmas, hogy a decentralizált netnyilvánosság demokratikus szerepére való utalás ilyenkor inkább csak képzelgés vagy gonosz tréfa lehet.

Bevezető

A médiakutatás, illetve a médiaszabályozás kitüntetett jelentőségű területe a gyerekek és fiatalok kapcsolata a médiával, illetve az infokommunikációval. Hajdanán a mozi káros hatásáról születtek aggódó értekezések, később ezt a szerepet főként a televízió töltötte be. Az elektronikus média tartalomszabályozásában az emberi méltóság mellett főként a gyermekek védelme érdekében látták jónak az európai uniós és a nemzeti jogszabályok korlátozni a közlés szabadságát. Az infokommunikációs technológiák, azaz a mobilkommunikáció, a számítógép és az internet kapcsán féltik a gyerekek fülét, szemét, agyát, összpontosítási képességét, lelkét és még sok mást, amit lehet gyerekeken félteni. Az infokommunikációs technológiák terjedése kapcsán is megfigyelhető a régi tapasztalat, hogy eleinte a gyerekek testére gyakorolt káros hatásokra összpontosítottak az aggódó megfigyelések. Később a gyerekek elméjét, illetve pszichéjét féltették, míg a harmadik fázisban az egész társadalom integrációjára tartják sokan károsnak a digitális infokommunikációt, mondván: a jövendő generáció tagjai virtuális ábrándvilágokban magányosan töltik idejüket, ahelyett hogy kirándulni mennének vagy korcsolyáznának.

Az alábbi esettanulmány bemutatja, hogy „a gyerekek és a számítógép” témáját tárgyaló közbeszédben hogyan kapcsolódik össze – olykor meglepő módokon – a hagyományos média az újjal, azaz a digitális hírportálok vagy a társadalmi mozgalmak hírújra­­elosztó tevékenységével vagy magánemberek blogírásával. Az esettanulmányból kitűnik, hogy az olyan kőkorszaki médiaszervezési elvek, mint a hagyományos hírértéknormák vagy egyszerűen a hírnév utáni vágy miként befolyásolják a netnyilvánosság tevékenységét. „A számítógép és a gyerekek” vita fejleményei egyrészt azt sugallják, hogy az online média nem annyira független a nyomtatott sajtótól, mint amennyire azt sokan gondolják. A másik előzetes tanulság pedig az, hogy amikor az információkészítés kikerül a médiakapuőrök vasmarkából, az eredmény olykor bizony annyira siralmas, hogy a decentralizált netnyilvánosság demokratikus szerepére való utalás ilyenkor inkább csak képzelgés vagy gonosz tréfa lehet.

Az eddigiek fényében úgy tűnhet, hogy az esettanulmány a médiához kötődő morális pánik terjedéséről szól. A morális pánik kifejezést azonban két szempontból is problémásnak tartom. Beszélhetünk pánikról ugyanis egyaránt jogos félelem, például szállodatűz esetén, és akkor is, amikor valamilyen vaklárma miatt tapossák agyon az emberek egymást. A morális pánik kapcsán érzésem szerint gyakrabban van szó arról, hogy az elbeszélő nagyrészt oktalan vaklármának, illetve egy (többnyire) konzervatív világlátás politikai mesterkedésének tartja az aggódást. Még ha sok igazság lehet is egy ilyen feltételezésben, valamelyest lekezelőnek tartom ezt az eljárást azokkal szemben, akik mély meggyőződéstől vezettetve (meglehet, téves információkra támaszkodva) őszintén aggódnak a kultúra egyes jelenségei miatt. A morális pánik fogalma emellett pontatlan is, ugyanis tömeget igyekszik láttatni ott, ahol a jelenség lényege a rétegzettség. A morális pánik által azonosított „veszély” kapcsán a valóságban többnyire nem arról van szó, hogy vannak, akik (tévesen vagy hatalmi célokat követve) aggódnak, míg velük szemben úgymond a felvilágosodás gyermekei nem aggódnak. Minden társadalomban a veszély mibenléte és mértéke feletti tusakodás a hatalmi viszonyok kulcseleme, ezért a morális pánik eseteiben inkább arról van szó, hogy egyesek „így”, míg mások „úgy” aggódnak, amely összefüggés felismerését fölöslegesen nehezítik meg a morális pánik fogalma keltette „pánik az Operában” jellegű tömeg-képzettársítások.

© Médiakutató Alapítvány 2000–2009.   ::    Főoldal   ::    Impresszum   ::    Szerzőinkhez   ::    Beköszöntő
Keresés:
Rovatok
Archívum
Pódiumbeszélgetések

A frankfurti és a birminghami iskola. Császi Lajossal és Istvánffy Andrással Bajomi-Lázár Péter beszélget. A Budapesti Gazdasági Főiskola és a Médiakutató pódiumbeszélgetése, 2009. november 9.

Pártosság vagy pártatlanság? A mai magyar média. Médiakutató Pódiumbeszélgetés 2010. szeptember 16.

Támogatónk

A Médiakutató megjelenését az Open Society Institute magyarországi Szükségalapja támogatja.