Lapunk 2007-es és korábbi számai kedvezményes áron (300 Ft/példány) megrendelhetőek. Rendelje meg most!

2006 ősz – Jog rovat

Kertész Krisztina

Kiegyensúlyozottság és pártatlanság az elektronikus médiában a Panaszbizottság 2004-es döntéseinek tükrében (8/9)

4. Összegzés

A 2004-es évben a magyar elektronikus médiában alapvetően megvalósulhatott a véleménynyilvánítás szabadsága, azonban azt, hogy ehhez a médiatörvényben rögzített, a kiegyensúlyozott és pártatlan tájékoztatásra vonatkozó követelmény mennyiben járult hozzá, külön is vizsgálni kell.

Maga a jogalkotói szándék, amely arra törekedett, hogy a nézők és hallgatók az egyes közérdeklődésre számot tartó kérdésekről kiegyensúlyozott, sokoldalú, tárgyilagos, tényszerű és időszerű képet kaphassanak, elfogadható, sőt helyes, azonban az Rttv. alkalmazásának több mint tíz éve alatt nyilvánvalóvá vált, hogy a gyakorlatban nem mindig működik. Ennek elsődleges oka a panaszeljárás túlpolitizáltsága, illetve az, hogy maga a testület, illetve a testületi tagok által jelölt panaszbizottsági tagok sem függetleníthetik magukat a politikai szférától. Mindez ahhoz vezet, hogy a hírműsorok a számos panasz miatt kényes egyensúlyozásra kényszerülnek a politikai szféra egyes szereplői között, így pedig a közönség gyakran semmilyen képet sem kap a világ és hazánk eseményeiről, hiszen ezek bemutatásánál sokkal kevésbé kockázatos a bulvártémák tárgyalása.

Az alkalmazott jogkövetkezmények sem hatékonyak, hiszen ha a műsorszolgáltató nem ismeri el a panasz jogszerűségét, és ezért az eljárás mind a négy fokozata lezajlik, csak az egyoldalú tájékoztatást követő három-négy év elteltével kényszerül a műsorszolgáltató a másik álláspont közlésére. Az ekkor egy-két perc alatt, érzelemmentesen elhadart, jogi kifejezésektől hemzsegő közlemény nem orvosolja az eredeti sérelmet, hiszen ha a műsort esetleg ugyanazok nézik is, mint akik a jogsértő adást látták, nem biztos, hogy emlékeznek az eredeti közlésre. Nem vonható ugyanakkor kétségbe a panaszeljárás preventív, figyelemfelhívó hatása, hiszen a műsorszolgáltató a panaszeljárás hatására mindenképpen kénytelen szembesülni az általa elkövetett hibákkal.

A szabályozás hatékonyságát megkérdőjelezi az egyes műsorszolgáltatók által folytatott, a pártatlan tájékoztatás követelményét sértő, de semmilyen módon nem szankcionált gyakorlat is. Ilyen volt például tapasztalható a Magyar Rádió részéről a Krónika című műsorokban a 2004-es európai parlamenti választások kampányidőszakában, amikor is az ellenzéki Fidesz politikusainak saját hangú szereplése több mint kétszeresével haladta meg a nagyobb kormánypárt politikusainak saját hangú szereplését, és az még a nagyobb kormánypárt és a kormány összesített megszólalásainak arányát is csak kevesebb, mint egy százalékkal múlta alul (Monori, 2004).

Mindebből pedig az következik, hogy a jelenlegi szabályozás nem hatékony, és a jogsértést éppen akkor hagyja szó nélkül, amikor az nagyobb befolyással lehet a közvélemény alakulására.

Arra az esetre, ha mindenképpen ragaszkodunk a kiegyensúlyozott tájékoztatás követelményének és a szankciórendszernek a fenntartásához, megfontolásra ajánljuk a következő javaslatok megvalósítását:

• A panaszeljárások szabályainak és eredményének minél szélesebb körű nyilvánosságra hozása, és széles körű szakmai párbeszéd a kiegyensúlyozottsággal kapcsolatos követelményekről, az emiatt az újságírókra, szerkesztőkre háruló elvárásokról.
• A panaszt vizsgáló fórumok számának csökkentése, hogy a panaszügyek ne húzódhassanak el évekig. Elképzelhető lenne a sajtó-helyreigazítási eljárás szabályainak megfelelő alkalmazása vagy egy állandó jelleggel működő, főállású tagokból álló „Tartalomfelügyeleti Testület” létrehozása, amely bejelentés alapján és hivatalból is eljárhatna, és a kiegyensúlyozottság követelményének megsértése esetén annak megállapításán túl legfeljebb a jelenlegihez hasonló közlemény közzétételére kötelezhetné a műsorszolgáltatót (Szente, 2003). A javasolt szervezet döntésével szemben legfeljebb egy bírósági jogorvoslati fórum lenne igénybe vehető.

Megkerülhetetlennek látszik azonban a vizsgálat alapján egy drasztikusabb következtetés levonása is. A vizsgálat tanulságai határozottan kétségbe vonják, hogy a kiegyensúlyozottság követelményét mint kötelező előírást, illetve az ennek megvalósítása felett őrködő intézményrendszert szükséges lenne fenntartani, különösen a nem közszolgálati műsorszolgáltatók tekintetében. Ez ugyanis – mint láthattuk – kontraproduktív is lehet, mert lehetőséget ad a politikai szférának a műsorok tartalmába való beavatkozásra, és ekként a véleménynyilvánítás és a sajtó szabadságának korlátozására, míg a közönséget elfordítja a híradásoktól, és ekként tájékozottságuk szintjét is csökkenti.

Az utóbbi évek technikai fejlődése is ezt támasztja alá: azok számára, akik érdeklődést mutatnak a közérdeklődésre számot tartó hazai és külföldi események iránt, számos tájékozódási forrás áll rendelkezésre, köztük a sok kábeltelevíziós csatornán túl az internet is. Így az egyik oldalon megjelenő esetleges kiegyensúlyozatlanságra mód van szinte azonnal reagálni, míg a közéleti kérdések iránt kevéssé érdeklődők kiegyensúlyozott tájékoztatásának biztosítására a jelenlegi megoldás sem feltétlenül megfelelő, hiszen ez a célcsoport az, amelyre a helyesbítő vagy a kiegészítő tájékoztatást tartalmazó közlemények is a legkevesebb hatást gyakorolják.

Mivel a sokcsatornás tájékozódás révén megvalósulhat az úgynevezett külső pluralizmus (Halmai, 1994), sokan megkérdőjelezik még a mindenkori teljes objektivitásra való törekvés szükségességét is. Ezt az úgynevezett objektivitásdoktrína bírálói azzal támasztják alá, hogy a tájékozódás joga magában foglalja azt is, hogy a közönségnek nem egy, hanem több híradásból kell megfelelően tájékozódnia, mert a tájékozódás joga nem jelenti azt, hogy a közönségnek nem kell erőfeszítést tennie (Bajomi-Lázár, 2003), míg egy más szempontú, ámde ugyanazon következtetésre vezető kételyt fogalmaznak meg azok, akik szerint a kiegyensúlyozottság követelményének az egyenlőség érdekében való előírása a szükségesnél nagyobb mértékben korlátozhatja a szólás- és véleményszabadságot (Jakubowicz, 1993).

Akárhogyan is dönt a törvényhozó a kiegyensúlyozottság követelményének jövőjéről, az mindenképpen fontos, hogy a gyakorlati tapasztalatok birtokában sor kerüljön az eddig alkalmazott megoldás hasznosságának, költséghatékonyságának és esetleges jobbá tétele lehetőségeinek átgondolására.

© Médiakutató Alapítvány 2000–2009.   ::    Főoldal   ::    Impresszum   ::    Szerzőinkhez   ::    Beköszöntő

Lapozás

• A kiegyensúlyozott tájékoztatás követelményének helye a magyar jogrendszerben
• A kiegyensúlyozottság követelményének érvényesítésével kapcsolatos főbb tendenciák a 2004-ben lefolytatott panaszügyek tükrében
• A panaszosok és a panaszokkal érintett műsorok köre
• A szerkesztői szabadság elvének érvényesülése
• A szerkesztőktől, műsorvezetőktől elvárható gondosság
• A műfaji sajátosságok figyelembevétele
• Az ORTT egyéb jellegű tevékenysége a kiegyensúlyozott és pártatlan tájékoztatás biztosítása érdekében
• Összegzés
• Irodalom

Rovatok

Archívum

Politika

Lampé Ágnes:

A parlamenti ülések és a nyilvánosság

Digitália

Hammer Ferenc:

A veszély archeológiája

Bulvár

Baráth Katalin:

Revolver és vasvilla

Szabó Gyöngyi:

A Hajós-jelenség

Jog

Kertész Krisztina:

Kiegyensúlyozottság és pártatlanság az elektronikus médiában a Panaszbizottság 2004-es döntéseinek tükrében

Dr. Sarkady Ildikó:

A közszereplők személyiségvédelme a bírói gyakorlatban

Kritika

Szilágyi-Gál Mihály:

Napirenden egy könyv

Pódiumbeszélgetések

Támogatónk

Partnereink