Médiakutató

Lapunk 2007-es és korábbi számai kedvezményes áron (300 Ft/példány) megrendelhetőek. Rendelje meg most!

2006 tél – Politika rovat

Lampé Ágnes

Hazai „breaking news” (1/9)

Az MTV ostromának képei

Az MTV ostromának közvetítése televíziós és „nézői” szemszögből is előzmény nélküli. Dolgozatomban az országos közszolgálati és a két országos kereskedelmi csatorna hírigazgatójának véleménye alapján igyekeztem utánajárni, hogyan „reagáltak” a válsághelyzetre a televíziók. Milyen eszközökkel, milyen formában és szabályok szerint közvetítettek, illetve milyen tanulságai lehetnek egy breaking news szituációnak? Mikor és milyen keretek között indokolt az adás felfüggesztése és az élő tudósítás? Milyen gyorsan lehet és kell közvetíteni? A kérdések tisztázása rávilágíthat arra, lehet-e bármilyen különbség az eltérő tematikájú, működésű és finanszírozású televíziók „válságtudósítói funkciója” között.

Előzmények

Miután nyilvánosságra került Gyurcsány Ferenc miniszterelnök balatonőszödi beszédének hangfelvétele, szeptember 18-án este a Kossuth téren gyülekeztek az emberek. A tüntetők egy csoportja a Szabadság térre ment. Azt követelték, a Magyar Televízió (MTV) élő adásában olvassák be petíciójukat. Ezt a televízió vezetése nem engedélyezte. A tömeg erre átvonult a székházhoz, ahol órákon át farkasszemet nézett a rendőrökkel. Az emberek végül megostromolták a főbejáratot. Bejutottak a székházba, ahol jelentős károkat okoztak. Mivel csak a hírTV közvetítő kocsija volt jelen a Szabadság téren, a két nagy kereskedelmi csatorna – az RTL Klub és a TV2 – is átvette a képeit. Az MTV saját felvételekből, szerkesztett összefoglalókkal dolgozott. Az esemény televíziók általi közvetítési módjáról, hangneméről és lebonyolításáról Vásárhelyi Mária írt éles hangú kritikát. Úgy vélte, a katasztrófák (augusztus 20. és szeptember 18.) médiareprezentációja rámutatott: a média mély szakmai válságban van. Cserbenhagyta a nézőket és totális csődöt mondott, saját felelősségét pedig még csak fel sem ismerte:

„A televíziós csatornák közül egyedül a Hír TV nyújtott folyamatos képi tájékoztatást. Ám az a mélységes szakmai és erkölcsi mélyrepülés, amelyről ezen az estén a Hír TV tanúbizonyságot tett, remélhetően örök időkre elrettentő példaként fog szolgálni a hazai médiatörténetben [...] Ám míg a Hír TV-ben javában zajlott a »forradalom«, a többi televíziós csatornán rezzenéstelenül folytatódott az előre eltervezett műsor. Így annak, aki mégis neszét vette, hogy valami nincs rendben a fővárosban, és további információra vágyott, nem maradt más választása, mint nézni a hírcsatorna »forradalomról« szóló tudósítását.”1

Monori Áron a közvetítésről szóló elemzésében úgy vélte, a hírTV-s tudósító szakmailag és etikailag kifogásolható szóhasználata, felelőtlen és elfogult helyzetértékelése alapjaiban tért el a valós szituációtól:

 „A szeptember 18-ról 19-re virradó éjszakai Kossuth téri tüntetésből az MTV ostromába torkolló események Hír TV-s közvetítését alapvetően két folyamatosan visszatérő és persze szorosan összefüggő motívum határozta meg. Egyrészt az események forradalomként való megjelenítése, másfelől a rendőrséggel kapcsolatos negatív attitűd felkeltése, a rendőri brutalitásra való állandó utalgatás. Mindez annak fényében értékelhető, hogy minden demokratikus és komolyan vehető magyarországi politikai- és közszereplő egyetért abban, hogy az eseménysorozat nem forradalom volt, illetve hogy a rendőrség az MTV előtt igen visszafogottan lépett fel a tüntetőkkel és a vandálokkal szemben. A »forradalom–56–fiatalok« kifejezésekkel leírható nyelvhasználat, a rendőri brutalitást és könyörtelenséget emlegető fordulatokkal együtt, alkalmas volt a tévészékházat ostromló köztörvényes bűnözők melletti szimpátia felkeltésére is.”2

Horvát János a 2006. augusztus 20-i tragikus kimenetelű tűzijáték közvetítésével kapcsolatban pedig szintén a médiumok tehetetlenségét hangsúlyozta. Szerinte a televízióknak nincs se válsághelyzetben alkalmazható katasztrófatervük, sem a kivitelezéséhez elegendő szakemberük:

„Megtörténhet-e, hogy profi adók bénultan és gépiesen adják a sokéves filmeket, nem szakítják meg az adást, nem elérhetők, miközben stábjaik ott állomásoznak a helyszínen, mely időközben már nem egy vidám tűzijáték, hanem tömegkatasztrófa színhelye lett? Megtörténhet az, hogy ha mégis hírperiódusra ragadtatják magukat, akkor annak dadogás, összevisszaság és rémhírterjesztés a vége? Megtörtént. 2006. augusztus huszadikán Magyarországon.”3

Valóban ennyire rosszul vizsgáztak a televíziók? Valóban nem tudta a közvélemény, mi történik az ünnepen és a téren? Valóban csak egy forrásból lehetett értesülni az MTV ostromáról? Miért nem „változott” a közszolgálati televízió és a két országos kereskedelmi csatorna azonnal hírtévévé?

© Médiakutató Alapítvány 2000–2009.   ::    Főoldal   ::    Impresszum   ::    Szerzőinkhez   ::    Beköszöntő
Keresés:
Rovatok
Archívum
Pódiumbeszélgetések

A frankfurti és a birminghami iskola. Császi Lajossal és Istvánffy Andrással Bajomi-Lázár Péter beszélget. A Budapesti Gazdasági Főiskola és a Médiakutató pódiumbeszélgetése, 2009. november 9.

Pártosság vagy pártatlanság? A mai magyar média. Médiakutató Pódiumbeszélgetés 2010. szeptember 16.

Támogatónk

A Médiakutató megjelenését az Open Society Institute magyarországi Szükségalapja támogatja.