Lapunk 2007-es és korábbi számai kedvezményes áron (300 Ft/példány) megrendelhetőek. Rendelje meg most!

2007 nyár – Történelem rovat

Balogh János Mátyás

Napilapok és pénzintézetek kapcsolata a dualizmus korában (3/11)

Bródy Zsigmond és a „Lévay-história”

1872. július 22-én a Magyar általános földhitel-részvénytársulat közgyűlésén Lévay Henriket, a társulat „irányadó” igazgatósági tagját kihagyták az igazgatóságból. Erről az eseményről másnap reggel a kormánypárti Pesti Napló meglepő módon számolt be:

„…tudták, hogy ha Lévay kimaradását a bankból kárörvendő kommentárokkal kísérik, ez sokaknak tetszeni fog. Olyan hangon, mely azt akarta volna sejtetni, mintha ki tudja miféle nagy titkoknak volna birtokában, azt írta a Napló, hogy hír szerint Lévay »a magasabb financiák teréről egészen vissza akar vonulni s hogy azt is sajnálja, hogy Lónyay vagy Kerkapoly miniszterekkel valaha összeköttetésbe lépett.« A sajnálkozás – mint a P. N. megjegyzé – kölcsönös. Különösen Kerkapoly pénzügyminiszterről tudja, hogy azon drága szolgálatokat, melyeket Lévay úr neki az utolsó 30 milliós kölcsönnél tett, egyhamar nem fogja elfelejteni. A Pesti Naplónak ez az inkább fontoskodó, mint fontos közleménye a támadások egész raját bolygatta fel a kormány, különösen Lónyay ellen. Legalább ötven cikk jelent meg pesti és bécsi lapokban, mely mind a magyar kormány és egyes üzletemberek közt állítólag fennforgó összeköttetésekkel foglalkozott” (Halász, 1911: 659).

E közleményt nem az akkor szabadságát töltő főszerkesztő, Úrváry Lajos írta, hanem Bródy Zsigmond (1840–1906), aki akkor a Pesti Naplót – mint a lap főmunkatársa – ideiglenesen vezette.

„Írta pedig csupán azért, hogy érdekessé tegye a lapot. Hogy ez a közlés a kormánynak kellemetlen lehet, arra úgy látszik, nem is gondolt. Bródy Zsigmond titkár volt a belügyminisztériumban, hová Tóth Vilmos éppen azért nevezte ki, hogy neki zsurnalisztikai szolgálatokat tegyen. Megengedte neki, hogy a Pesti Naplónál is megtartsa régebbi állását” (Halász 1911: 662–663).

A cikk után Bródynak nem sokáig lehetett maradása a belügyminisztériumban, bár az életrajzírói által emlegetett „önkéntes távozás” lehetőségét esetleg valóban felajánlhatták neki. Természetesen a Pesti Naplónál betöltött állását is – így vagy úgy – elveszítette (vö. Magyar Politika, 1872. augusztus 23.), pedig néhány hónappal korábban még aktívan kampányolt a Deák-párt terézvárosi gyűlésén, Radocza János követjelölése mellett (Bródy, 1872).

Bródy Zsigmond 1872. augusztus 19-én (vagy az azt megelőző napokban) vehette meg a „régi” Pester Journált. Az üzletről a Magyar Újság számolt be elsőként, augusztus 20-án:

„Bródy Zsigmond miniszteri titkár, mint bennünket értesítenek, megvette a »Pester Journal« czímű helyi lapot 16,000 forintért, azonkívül tíz évig tartó évi 1500 forint és a tiszta jövedelem tíz perczentjének fizetése mellett.”

A pesti napilapok egy része (például a Pesti Napló, a Szabad Sajtó) „rezignáltan” vette tudomásul a hírt, kommentárként kiemelve Bródy tehetségét és a lap nagy elterjedtségét.¹⁵ Bródy egy nem sokkal későbbi, kissé zavaros nyilatkozatában a vételárról ugyan nem nyilatkozott, de megjegyezte:

„Midőn a »Pester Journal« czímű lapot megindítottam, kiléptem a »Pesti Napló« szerkesztőségéből. Minden erőmet azon lapnak akartam szentelni, melytől egész jövőmet tettem függővé, s hogy a kormánytól való függésnek még csak gyanúja se férjen lapomhoz, lemondtam a belügyminiszteri titkárságról is. A vételár azon részét, melyet rögtön le kellett fizetni, családom segítségéből, s jó nehány jó barátom kölcsönéből fizettem le, a többire, a vételár legnagyobb részére váltókat adtam” (Szabad Sajtó, 1872. szeptember 27.).

Bródy új lapja lényeges változáson ment át; személyének (és politikai írásainak) köszönhetően a Pester Journal bekerült bizonyos lapok – például az ellenzéki Szabad Sajtó – rendszeres lapszemle rovatába, vagyis azt nem minden orgánum tartotta már csupán egy egyszerű „Localblattnak”. Augusztus 21-én cikksorozat indult Lónyay ellen a lapjában: nem kizárt, hogy ekképpen kerülhetett Halász figyelmébe a lap, és így ajánlhatta azt megvételre egy új konzorciumnak.¹⁶

© Médiakutató Alapítvány 2000–2009.   ::    Főoldal   ::    Impresszum   ::    Szerzőinkhez   ::    Beköszöntő

Lapozás

• Két dialógus
• Journalok és Lloydok a dualizmus első éveiben
• Bródy Zsigmond és a „Lévay-história”
• A Guttenberg Hírlapkiadó Társulat megalakulása
• Tervek, eredmények, krach
• Krach után, Guttenberg után: Journalok és Lloydok
• Pénzintézetek és napilapok a dualizmus korában
• A lapfelület
• Összegzés
• Források
• Irodalom

Rovatok

Archívum

Közszolgálat

Csepeli György – Dessewffy Tibor – Hammer Ferenc – Kitzinger Dávid – Magyar Gábor – Monory Mész András – Rozgonyi Krisztina:

Közszolgálat a digitális korban

Koltay András:

A közszolgálati média fogalma

Környezet

Mikecz Dániel:

Zengő-konfliktus a napisajtóban

Politika

Polyák Gábor:

Értékelési szempontok a műsorszolgáltatók kiválasztására irányuló eljárásban

Történelem

Balogh János Mátyás:

Napilapok és pénzintézetek kapcsolata a dualizmus korában

Új média

Bodoky Tamás:

„Nincs tévém, nem olvasok papírújságot”

Térkép

Tóth Norbert:

Az Åland-szigetek médiastruktúrája, avagy a média szerepe a kisebbségi identitás megőrzésében

Pódiumbeszélgetések

Támogatónk

Partnereink