Lapunk 2007-es és korábbi számai kedvezményes áron (300 Ft/példány) megrendelhetőek. Rendelje meg most!

2007 nyár – Történelem rovat

Balogh János Mátyás

Napilapok és pénzintézetek kapcsolata a dualizmus korában (4/11)

A Guttenberg Hírlapkiadó Társulat megalakulása

A Franko-Magyar Bank „kormányzótanácsának” 1872. augusztusi 15-i közgyűlésen benyújtott előterjesztése még nem tartalmazott hírlapvállalkozással kapcsolatos terveket. Talán az a „még tárgyalás stádiumában álló egyéb üzletek” közé tartozott.¹⁷ A bank következő (1873. április 6-ai) közgyűlésén már említésre került az 1872 szeptemberében megalakult Guttenberg Hírlapkiadó Társulat – mint egy olyan vállalat, amelynél érdekeltségei voltak a banknak (vö. például Ungarischer Lloyd, 1873. április 7.). A vállalat két napilapot birtokolt: a Neues Pester Journalt és az Ungarischer Lloydot.¹⁸

A hírlapvállalat alapításához részben az osztrák Steyrermühl „médiakonszern” nyújthatta a példát, ahogy arra Halász Imre is utalt visszaemlékezésében. Az 1872 elején alapított részvénytársaság – amihez papírgyár, nyomda, valamint lapkiadó vállalat is tartozott – májusban a Neues Wiener Tagblatt című bécsi napilapot, augusztusban pedig egy másik – „népiesebb” – bécsi hírlapot, a Konstitutionelle Vorstadtzeitungot vásárolta meg (Paupié, 1960: 31, 150, 168).

Az Ungarischer Lloyd tulajdonos-kiadóival szeptember folyamán egyezhetett meg a Guttenberg-konzorcium. Igaz, egészen szeptember utolsó napjáig Rothfeld és Weiszkircher tulajdonosként szerepelt a lap impresszumában (talán azért, mert a szerződés még nem lépett életbe). Az új tulajdonos, Paul Waldstein csak a rá következő napon „köszönt be” a lap elején (a korábbi tulajdonosok ekkortól két héten át szerkesztő-kiadóként, Herausgeberként voltak feltüntetve). Bejelentette a tulajdonos változását, ugyanakkor az erőik egyesítését is; a lap formailag és tartalmilag is meg fog változni rövid időn belül; reményei szerint e változások által az Ungarischer Lloydot a legnagyobb európai lapok rangjára emelheti.

A Schnitzerék vezette Constitutionelles Pester Journallal az adásvételi ügyletet vélhetőleg már igen hamar, szeptember elején/közepén megkötötték.¹⁹ Az „új” Journal, illetve a már mögötte álló kör komoly erőfeszítéseket tett a régi Pester Journal megrogyasztására, a még makacskodó Bródy „megtörésére”. A lap első számaiban még csak negyedívnyi mellékletet tartalmazott (vagyis a nyolcoldalas, negyedrét hajtott laphoz további két oldalt csatoltak), augusztus 27-től már újabb negyed ívet, vagyis összesen fél ívet adtak mellékletként, szeptember 15-től pedig (ekkor már feltehetően a bank érdekeltségeként) egy teljes ívet. Vagyis naponta összesen két íven, tizenhat oldalon jelent meg a Neues Pester Journal. Többek között ezt látva adhatta fel végül Bródy a reménytelennek vélt küzdelmet, alig egy héttel később. Waldsteinék ajánlatairól, nyomásgyakorlásáról a következőket nyilatkozta pár nappal később:

„Lapomat néhány hétig szerkesztettem. Mindjárt az első hetekben egy consortium, melyet dr. Waldstein Pál, az »Ung. Lloyd« volt főmunkatársa képviselt, lapom megvétele tárgyában igen szép ajánlatokat tett. Én ez ajánlatokat nem fogadtam el. Nem azért vettem meg a lapot, nem azért adtam túl eddigi biztos és szép állásaimon, hogy néhány nap múlva a »Journalt« másnak adjam át. A nagy anyagi erő fölött rendelkező consortium lapomnak oly concurrentiát csinált, melyet már az első napokban anyagilag nem bírtam leküzdeni. A versenylap egy ív helyett kettőt nyújtott, műmellékletet adott, s két külön melléklapot ígért, minden díj nélkül. Ezt én nem tehettem. […] A versenyben tehát hátramaradni kezdtem. Azonkívül egészségem is cserben hagyott. […] Azt is átláttam, hogy képességemben tévedtem. Ha van némi journalistikai tehetségem, ez nem arra való, hogy úgynevezett kis lapot szerkesszek. Évek óta egy nagy lap komoly vezérczikkeit írtam, alig bírtam magam beletalálni az új hangba, az új modorba. S minél inkább át kezdtem látni, hogy a »Journal« megvétele talán leküzdhetetlen nehézségeket rótt reám; egészségem, pénzbeli erőm minél jobban cserben hagyott: annál nagyobb, annál szebb ajánlatokkal lépett elém a consortium. […] Én átadtam lapomat az új vállalatnak, mely azt a versenylappal összeolvasztotta. A szerződések megkötésénél meggyőződtem, hogy a cosortiumnak semmi köze a Franco-bankhoz, ennek semmi köze a consortiumhoz. Lónyay gróf pedig az egész vállalattól ép oly távol áll, mint akár a Szabad Sajtó t. szerkesztője” (Szabad Sajtó, 1872. szeptember 27.).

Bródy Zsigmond és az alakulófélben lévő vállalat között tehát már szeptember elején (talán előbb is) megkezdődhettek a tárgyalások, végül szeptemberben megállapodás is született a két fél között. A Pester Journal szeptember 24-én közölte olvasóival, hogy megszűnik: előfizetői majd az „új” Journalt kapják. A Neues Pester Journal mindössze egy hónapig jelent meg két íven: október 15-től már ismét csak félívnyi mellékletet adott naponta a lap: az átmeneti terjedelmi felduzzasztás (természetesen változatlan ár mellett) tehát elsősorban Bródy „meggyőzésére” szolgálhatott.

A Pester Journal puszta megszűnésének híre még csak kárörvendést váltott ki bizonyos lapokban,²⁰ ám amikor egy bécsi napilap, a Deutsche Zeitung szeptember 24-ei közleménye nyomán az a hír terjedt el, hogy az ügylet mögött a Franko-Magyar Bank áll, és hogy a titokban lezajlott tárgyalások további lapok megvásárlását is eredményezték – több orgánum is méltatlankodott. A hírt elsőként a Pesti Napló közölte magyarul, a szeptember 24-ei esti lapszámban:

„(Cohen úr journalistikai vállalatai.) Mint a »Deutsche Ztg.«-nek Pestről írják, a franko-bank, az ált. földhitelintézet és a municipális bank,²¹ vagyis Cohen I. I. úr megvette az »Ungarischer Lloyd«-ot, a régi és az új »Pester Journal«-t s a hármas vállalat élén dr Waldstein J. [sic!] úr áll. Úgy látszik, Cohen I. I. úrnak ismét nagy tervei vannak.”

Másnap a Magyar Újság első oldalon Hírlapvásár cím alatt hosszan kommentálta a történteket:

„Mennyi pénzt adtak az emlitett objectumokért, nem tudjuk, végeredményben ki fogja-e magát fizetni [e] gschäft [¸üzlet'], ezt sem, – de tudjuk, hogy ily hatalmas bankok protectiója ép oly mértékben fogja Magyarországon, különösen pedig a fővárosban a germanisatiót, mint a mekkora gyalázat e magyar zsíron fölhízott pénzintézetektől, ily hatványozott eszközökkel is járulni a germanisatióhoz. Az említett hírlapok és hírlapszerkesztői objectumok megvásárlása csak két tekintetből történhetett; vagy azért ugyanis, hogy legyenek lapok, melyek az említett pénzintézetek határtalan szédelgéseit szépítve a jámbor közönséget jégre vigyék, – vagy azért, mivel általa nyereséget véltek az illetők csinálhatni. Az első arczulcsapása a vállalkozói becsületességnek, a másik, tekintve, hogy Magyarországon vagyunk, s hogy e bankokat pénzzel és pénzt hozó vállalatokkal majdnem kizárólag a magát magyarnak nevező kormány látja el, arczulcsapása a magyar érzületnek. Az egészből pedig a magyar hírlapolvasó közönség is tanulhatott kettőt. Először azt, hogy a magyar journalistika nem eladó, másodszor hogy éppen azért, mert egészben és nagyban véve becsületes, megérdemelné, hogy a magyar olvasó közönségnek legalább is olyan pártolását, mint amilyenben – elég szégyen – a német journalistikát részesiti.”

A kortársak egy részének kétségbeesését, illetve felháborodását a valóban szinte követhetetlen gründolásokkal járó „hisztéria” okozhatta. Banki és ipari részvénytársaságok és egyéb vállalatok hatalmas tömege jött létre néhány év alatt. A még csak formálódó Guttenberggel kapcsolatos gyanakvást többek között az olyan bécsi hírek, tudósítások alapozhatták meg, mint például Devecseri L. Ignác tárcája 1872 tavaszán (Devecseri L., 1872):

„A lapokat részvénytársulatok kerítik kezükbe; a régi s új »Pressét« rég e jó sors érte,²² a politikai botrányt csináló, de frissen és érdekesen szerkesztett »Tagblatt«-ot a »Wechslerbank« vette meg kerekszámban 700,000 forintért, a »Vorstadtzeitung«-ot ugyanazon bank 260,000 forinton, a »Wanderer« a cseh »Zivnostenka bank«-nak adta el magát, a »Montagsrevue« az Union-bankkal alkuszik és így tovább.”

A későbbi Guttenberg-lapok vételárának összegéről több adat is napvilágot látott a szeptember 24-ét követő napokban. A Pesti Napló szeptember 27-ei reggeli lapja szerint az Ungarischer Lloyd 70 ezer forintért, a két Journal pedig (együttesen? külön-külön?) 60 ezerért került a hírlapvállalat tulajdonába. A Hon ugyanekkor megjelent száma szerint azonban az Ungarischer Lloyd 60 ezerért, a Bródy által szerkesztett Pester Journal pedig 30 ezer forintért „adta oda magát”. Utóbbi lap kapcsán a Magyar Újság fentebb idézet „tényfeltáró” cikke 60 ezer forintról írt.

A sorozatos támadások, találgatások után magának a leginkább érintettnek, Paul Waldsteinnak²³ is nyilatkoznia kellett. Ezt meg is tette, „miután azon lapokat, melyeknek az utóbbi hetekben tulajdonosává levék, személyesen átvettem”. Az 1872. szeptember 30-ai keltezésű közleményét több pesti napilap²⁴ is közölte október legelső napjaiban:

„Én egy bankkal sem állok más viszonyban, mint amelyben magánember bankjával állani szokott. Én sem a franco-magyar, sem más bármiféle bank által nem tétettem magamat valamely irodalmi vállalat vezetőjévé; én egyszerűen megvásároltam az »Ungarischer Lloydot« és a »Neues Pester Journalt« és az a szándékom, hogy az »Ungarischer Lloyd« eddigi főszerkesztőjével, Rothfeld Sámuel úrral egyesülve ez utóbbi lap szerkesztését vezetendem. Minthogy egy ily nagy s oly tetemes összegeket igénybe vevő vállalat üzleti vezetését – mert azt, mit eddig tettem, jelentékeny mérvben ki akarom egészíteni – egymagam nem győzném, két itteni úrral egy üzletemberrel s egy ügyvéddel szövetkeztem társtulajdonosokul vévén őket magam mellé. A vállalatra való üzleti felügyeletet e két úr, kiknek neve, éppúgy mint az enyém, valószínűleg már a napokban törvényszékileg be fog jegyeztetni, közreműködésem mellett fogja gyakorolni. Azon jogról, hogy a vállalat journalistikai vezetésére bármi néven nevezendő befolyást gyakoroljanak, valamint arról is, hogy jogaikat bármiféle más személyre átruházhassák azon urak szerződésileg lemondottak. – e szerződés mellett, melyet mindenki nálam megtekinthet, semmi egyéb pót- vagy mellékszerződés nem létezik. Ennyit az általam vezetett vállalatról. […] A »Neues Pester Journal«-ban, melynek tulajdonosa lettem, s különösen az »Ungarischer Lloyd«-ban, melynek szerkesztését Rothfeld úr társaságában átveszem, csak egyetlen egy váltás állott be: a régi erőkhöz s a régi pénzeszközökhöz új erők és új pénzeszközök csatlakoztak.”

Arról nem tudok, hogy végül bárki is felkereste volna Waldsteint ezen szeptember végi keltezésű nyilatkozat alapján a szerződés megtekintése végett. De nem is lett volna értelme ezt tennie október 2-a előtt, ugyanis a lapokat megvásárló és kiadó konzorcium tagjai csak ezen a napon kötötték meg a társasági szerződést (legalábbis azt, amely alapján majd a pesti váltótörvényszéknél társas cégként bejegyezték a Guttenberg Hírlapkiadó Társulatot 1872. november 4. és 7. között), ²⁵ továbbá azt egyébként sem lehetett volna kideríteni a szerződő felek együttműködése nélkül, hogy valóban nem létezett „semmi egyéb pót- vagy mellékszerződés”.

Talán nem véletlen, hogy nyilatkozatában nem tette még közzé társai nevét Waldstein. A Guttenberget mint társas céget ugyanis a következő három beltaggal jegyezték be: dr. Waldstein, Rechnitz és dr. Rosenberg „hírlapkiadó tulajdonosok”. Rechnitz Henrik egyértelműen Kohen, illetve a bank delegáltja lehetett: ő volt az egyik igazgatója 1872-ben a – részben a Franko-Magyar Bank által alapított – Általános Magyar Municipalis Hitelintézetnek,²⁶ amelynek igazgatótanácsában pedig természetesen ott találjuk többek között Kohent és Victor Erlanger bárót is (vö. például Leonhardt, 1873: 501), 1872 május 21-től 1873. március 20-ig pedig a Franko-Magyar Bank „címvezetője” volt titkári minőségben.²⁷ Rosenberg Lajos pesti ügyvéd szintén kötődhetett a bankhoz, az 1873. április 6-ai közgyűlésen például ő segédkezett egy szavazásnál. A Guttenbergnél a cég vezetésére mindhárom beltag jogosult volt, oly formában, hogy „a címbélyeggel nyomott cégszöveg alá mindenkor két tag együttes aláírása jő”.²⁸ Így hát Kohenék már Rechnitz és Rosenberg révén is ellenőrzéssel bírhattak az újságvállalatban. A Franko-Magyar Bank közgyűlésein a Guttenberg ügyei 1873-tól már említésre kerültek a bank ügyletei, érdekeltségei között. Valótlanul állította tehát Waldstein (akárcsak Bródy), hogy a konzorciumnak semmi köze Kohenhez, illetve a Franko-Magyar Bankhoz.²⁹ Majd' egy évtized távlatából Weiszkircher és Rothfeld úgy – kissé leegyszerűsítve – emlékezett vissza 1872-re, hogy akkor egykori lapjuknak Waldstein és a Franko-Magyar Bank volt a „kiadótulajdonosa”.³⁰

A Szabad Sajtó gunyorosan állapította meg még 1872 szeptemberének végén: „jelenleg nem is valamire való banküzlet vagy pénzember, a melynek vagy a kinek háta mögött fedezetül egy lap nem áll. […] Az koldus bankár, kinek lapja nincs.” Ám miért ne vehetnének részt bankok, bankárok egy lap kiadásában? Hiszen vezető beosztású újságírókkal és szerkesztőkkel (és lapokat párt- és magánpénzekkel, szubvenciókkal fenntartó politikusokkal) is találkozhatunk a pénzintézetek vagy az iparvállalatok vezetőségében, „kormányzótanácsában”. Az 1872-re és 1873-ra vonatkozó pénzügyi Compassokból is kiderül, hogy az Anglo-Magyar Bank igazgatótanácsában az egyik tag Falk Miksa, a Pester Lloyd kikezdhetetlen tekintélyű felelős szerkesztője, ugyanennél a pénzintézetnél Mandello Károly – a lap közgazdasági főmunkatársa – pedig „technikai konzulens”. Sőt a Pesti Lloyd-Társulat „Zeitungs-Comité”-jének, vagyis a Pester Lloydot felügyelő bizottságnak³¹ szinte nem is volt olyan tagja, aki ne lett volna legalább egy banknál igazgató, elnök, felügyelő-bizottsági tag stb. A már említett Anglo-Magyar Banknál – de ugyanígy a Pesti Könyvnyomda Rt.-nél is – az igazgatóság többsége egyben a Pester Lloyd felügyelője is volt. A sok lábon élő Falk ezekben az években (is) mindemellett az Iparosok Takarék- és Hitelegyletének elnöke (vö. Leonhardt, 1873: 487, 505; 1874: 2, 5), majd haláláig a bécsi Anglo-Österreichische Bank igazgatóságának is tagja.³²

Halász félmilliós tőkét említ a vállalat kapcsán, a kortársak közül – ismereteim szerint – egyedül a Magyar Újság tett erre vonatkozó (és természetesen nem feltétlenül megbízható) számításokat, még 1872. szeptember 28-án:

„A fővárosban nagy föltünést keltett és méltán, hogy egy kompánia, vagyis consortium lapvásárlásokra csak úgy szórja a pénzt, mint a polyvát. Senki sem tudta elgondolni, honnan telik ez a temérdek pénz, miután a bankok pénzének egészen más rendeltetését ismerték a részvényesek és a közönség.”

A lap végül 320 ezres végeredményre jutott, ami a bank augusztusi részvényműveleteiből folyt volna be (minden egyes – 80 ezer – új Franko-Magyar Bank-részvény után négy forintot kellett befizetni, „ami azért fizettetett állítólag, hogy ha a részvények el nem kelnek, a fönnmaradt új részvényeket az így begyűlt pénzért egy consortium fogja átvenni”). A lap szerint

„…a consorczium, mely a részvények átvételére alakult, miután a 320,000 frt be van fizetve, […] épen ezt a pénzt a lapok vásárlására fordítja. Tehát azért kellett minden részvényesnek 4 frtot fizetni, hogy saját befizetett pénzén szórják ezután a port a szemébe.”

A társulat lapjai 1872. október közepétől (a „Lloyd” 15-étől, a „Journal” 17-étől) már a Guttenberg-Zeitungs-Verlags-Gesellschaftot tüntették fel impresszumukban tulajdonosként.³³

© Médiakutató Alapítvány 2000–2009.   ::    Főoldal   ::    Impresszum   ::    Szerzőinkhez   ::    Beköszöntő

Lapozás

• Két dialógus
• Journalok és Lloydok a dualizmus első éveiben
• Bródy Zsigmond és a „Lévay-história”
• A Guttenberg Hírlapkiadó Társulat megalakulása
• Tervek, eredmények, krach
• Krach után, Guttenberg után: Journalok és Lloydok
• Pénzintézetek és napilapok a dualizmus korában
• A lapfelület
• Összegzés
• Források
• Irodalom

Rovatok

Archívum

Közszolgálat

Csepeli György – Dessewffy Tibor – Hammer Ferenc – Kitzinger Dávid – Magyar Gábor – Monory Mész András – Rozgonyi Krisztina:

Közszolgálat a digitális korban

Koltay András:

A közszolgálati média fogalma

Környezet

Mikecz Dániel:

Zengő-konfliktus a napisajtóban

Politika

Polyák Gábor:

Értékelési szempontok a műsorszolgáltatók kiválasztására irányuló eljárásban

Történelem

Balogh János Mátyás:

Napilapok és pénzintézetek kapcsolata a dualizmus korában

Új média

Bodoky Tamás:

„Nincs tévém, nem olvasok papírújságot”

Térkép

Tóth Norbert:

Az Åland-szigetek médiastruktúrája, avagy a média szerepe a kisebbségi identitás megőrzésében

Pódiumbeszélgetések

Támogatónk

Partnereink