   |
|
Lapunk 2007-es és korábbi számai kedvezményes áron (300 Ft/példány) megrendelhetőek. Rendelje meg most! 2007 nyár – Történelem rovat Napilapok és pénzintézetek kapcsolata a dualizmus korában (5/11)Tervek, eredmények, krachAz Ungarischer Lloyd jelentős formai és tartalmi változáson ment át ekkor: az október 15-étől kezdve nagyobb terjedelemben (reggeli számai kétívnyi, esti számai félívnyi), de kisebb, praktikusabb formátumban, negyedrét hajtva jelent meg, beosztása is átláthatóbb lett. A lap azt állította, hogy 1872. december 19-től napi 15 ezer példányban jelenik meg; e mennyiség azonban vagy erős túlzás (reklámfogás), vagy csak a nyomott, a talán főként Pesten terjesztett, de nem feltétlenül értékesített példányszámot jelenti. Bárhogy is volt, a lapot minden bizonnyal leginkább a Pester Lloyd rovására akarták népszerűsíteni. A vállalat másik lapja, a Neues Pester Journal 1873 nyarán úgy hirdette magát „testvérlapja” hasábjain (Ungarischer Lloyd, 1873. június 27., 28., 29. stb.), mint amely már hónapok óta több mint tízezer példányban jelenik meg. A szám ezúttal talán nem is áll olyan messze a valóságtól, hiszen György Aladár ekkoriban – igaz, talán csak a hirdetések hatására – úgy vélte, hogy a Neues Pester Journal „több előfizetővel [értsd: nagyobb példányszámmal] rendelkezik, mint a komoly magyar lapok” (György, 1873: 290). Mindezek alapján feltételezem, hogy a Guttenberg-lapok ebben az időben együttesen legalább mintegy 15 ezer példányban fogytak naponta (kétharmad részben Pest-Budán). E szám jelentőségét a pesti napilapok összesített terjesztési adatai ismeretében értékelhetjük igazán. Az egyebek mellett egy postai kimutatáson34 is alapuló becslésem szerint a pesti napilapokból – a hivatalos lap, a Budapesti Közlöny nélkül – 1873 elején naponta mintegy 45 ezer fogyott el összesen, közel 43 százalékában a fővárosban. A Guttenberg „főlapja”, az Ungarischer Lloyd a főváros (és nyilvánvalóan egyben Magyarország) harmadik, a társlap Neues Pester Journal pedig a második legnagyobb példányszámú napilapja lehetett. Becsléseim szerint a pesti napilapok összesített példányszámának harmadát, e lapok fővárosban értékesített összesített példányszámának pedig valamivel több mint felét adták a Guttenberg Hírlapkiadó Társulat lapjai (a Neues Pester Journal a főváros legolvasottabb napilapja lehetett). 2. táblázat: A budapesti napilapok példányszáma 1873 elején
Ebben az időben a Monarchia másik fővárosában, Bécsben, egy kimutatás szerint összesen 144 ezer példányban, vagyis a pesti viszonyokhoz képest mintegy háromszor nagyobb mennyiségben jelentek meg napilapok. A Neue Freie Presse 38,35 a Neues Wiener Tagblatt 33, a Konstitutionelle Vorstadtzeitung 20, a Freie Presse 13, a Neues Fremdenblatt 12, az Illustriertes Wiener Extrablatt tíz, a Deutsche Zeitung nyolc-, a Fremdenblatt öt és a Morgenpost is ötezer példányban jelent meg – írta a Fővárosi Lapok 1873 őszén.36 A Neue Freie Presséből 1873-ban naponta mintegy 2 600 példány érkezett Magyarországra (Winckler, 1875: 138), vagyis nagyobb volt magyarországi elterjedtsége, mint az itteni napilapok többségének. A német nyelvű pesti napilapok súlyát – és így a Guttenberg-lapokét is –példányszámukon kívül a hirdetési piacból való részesedésük is mutatja.37 Nemcsak a hirdetések terjedelmét/mennyiségét, de a hirdetések alapárát – egyszeri beiktatás esetén – tekintve is a Pester Lloyd utáni helyeket foglalták el.38 A Waldstein által említett anyagi és szellemi erők egyesítése valóban megvalósult mindkét lapnál;39 sőt a két „új” lap szerkesztősége között is lehetett átjárás: például a később nagy nemzetközi elismerést szerző német nyelvű író, Karl Emil Franzos, aki 1872 nyarán, Schnitzerék után és Bródy előtt rövid ideig a Pester Journalt szerkesztette, 1872 őszétől mintegy féléven át a Guttenberg-féle Ungarischer Lloyd tárcarovatát vezette. A Neues Pester Journal kiadóhivatalában az a Zwicker (később Zilahi) Simon dolgozott (korábban a Pester Journalnál volt), aki később a Pesti Hírlap, majd (és főleg) a Budapesti Hírlap sikereit is megalapozza 1878-tól, illetve 1881-től (vö. például Szinnyei, 2000: Z. S.). Halász Imre sem csak tanáccsal segített Kohennek: egy ideig a hírlapvállalatban is aktív szerepet játszott. Ő a miniszterelnök, Lónyay decemberi bukása után vált meg állásától. Minderre így emlékezett vissza (Halász 1911: 671):
Halász Imre neve 1873 januárjától bukkant fel az Ungarischer Lloyd impresszumában mint a „főszerkesztőség” tagja, Rothfeld és Waldstein mellett (a felelős szerkesztő változatlanul Weiszkircher maradt).41 Rövid idő elteltével azonban otthagyta a lapot, legalábbis látszólag: „Halász Imre kilépett az »Ung. Lloyd« szerkesztőségéből, s mint mondják, egy pénzintézet titkára lesz” (Fővárosi Lapok, 1873. február 11.). Februárban neve is eltűnt a lapról. Március elsején módosult a Guttenberg társasági szerződése is: megjelent Perl Viktor címvezetőként.42 A Guttenberg-lapok térben is közelebb kerültek egymáshoz: a Neues Pester Journal szerkesztősége 1872 novemberében abba a (terézvárosi) Kétszerecsen utcai (Zweiadlergasse) épületbe (Nr. 14.) került, ahol az Ungarischer Lloyd expedíciója (és feltehetőleg szerkesztősége is) működött; a lapok már 1872 októberében kölcsönösen hirdették egymást. A bank 1873. április 6-ai közgyűlésén bejelentették, hogy a Guttenberg-lapok előfizetőinek száma – vélhetőleg értékesített példányszáma – folyamatosan nő (tehát a vállalkozás ebből a szempontból valóban „jól indulhatott”, még ha nem is volt nyereséges).43 Hangsúlyozták, hogy a lapvállalat szerkesztői vezetése teljes függetlenséget élvez, mind politikailag, mind közgazdaságilag. Noha a „zsurnalisztikai függetlenséget” Waldstein már fél évvel azelőtt is hangoztatta, ezt illetően kételyeink lehetnek. A közgyűlésen az is elhangzott, hogy a bank a közeljövőben részt venne egy nyomda felszerelésében a vállalat lapjai számára (Ungarischer Lloyd, 1873. április 7.). Saját nyomdát végül nem rendeztek be, viszont 1873. július 21-től az Ungarischer Lloyd már nem „szülőhelyén”, a Légrády Testvéreknél, hanem a Deutsch-féle nyomdában készült. Ott, ahol indulása óta a Neues Pester Journal is. A vállalatnál ezen kívül újabb – magyar nyelvű – lap indítását is tervezték Halász Imre emlékei szerint (Halász, 1911: 655). A Guttenberg további terjeszkedését azonban meggátolta a májusi tőzsdekrach, illetve az egyéb krízisek, amelyek nemcsak az államháztartás, a tőzsde, a pénzintézetek és az ipar, de a bécsi (és a monarchiabéli) sajtóélet számára is nagy megrázkódtatást, valóságos cezúrát jelentettek (Kövér, 1986; Lipták, 2002: 36). A Borsszem Jankó című politikai élclap nem állta meg, hogy a krachot követően – immár kárörvendően – ne „vegye elő” ismét a Kohent és a Guttenberget (a lapkiadó körüli „hisztéria” ugyanis 1872 végére már szinte teljesen lecsillapodott a sajtóban), helyesen sejtve a Franko-Magyar Banknak és vállalatainak közeli bukását.44 A bank krach utáni első (rendkívüli), 1873. augusztus 3-ai közgyűlésén Kohen jelentésében a Guttenbergre is kitért. Bejelentette, hogy a lapok közül még csak a Neues Pester Journal termel tiszta nyereséget (a vállalat másik lapjánál, az Ungarischer Lloydnál – és a banknál – felmerülő gondokat az is jelezte, hogy időközben a lap terjedelmét a korábbinak mintegy háromnegyedére csökkentették), azonban ennek ellenére is úgy gondolta, hogy a vállalat előtt sikeres jövő áll. Ám az ülésen egy részvényes általánosságban is bírálta a bank vezetését és üzleteit; a Guttenberg Hírlapkiadó kapcsán az őszinteség hiányát vetette Kohenék szemére, kétségbe vonva a „sikerre” vonatkozó jóslat megalapozottságát. Kohen a banknak a Guttenbergnél való érdekeltségéről szóló megjegyzésre reagálva a jelentés korrektségét és azt hangsúlyozta: a lapvállalat anyagilag folyamatosan fejlődik (Ungarischer Lloyd, 1873. augusztus 5.). Két hónap sem telt el azonban, és szeptember 21-én a társulat mindkét lapja új tulajdonosokat nevezett meg impresszumában, Rechnitzet és Rosenberget,45 vagyis a Guttenberg két beltagját; Waldstein „eltűnt”.46 Az új „felállás” azonban csak néhány napig tartott. A Neues Pester Journal október 5-ei száma már nem tüntette fel őket, Schnitzer pedig ugyanekkor „visszakapta” régebbi titulusát, a Herausgebert (a felelős szerkesztő változatlanul ő maradt). A cégbírósági iratok többet elárulnak; ezek szerint a lap októberben Bródy és Schnitzer birtokába került.47 Hamarosan a vállalat „főlapjánál”, az Ungarischer Lloydnál is megváltoztak a tulajdonosi/kiadói viszonyok: október 6-tól Waldstein neve került a lap impresszumába Herausgeberként. A Guttenberg Hírlapkiadó Társaság mindössze egy évig működött. A céget 1874. január 26-án törölték a pesti váltótörvényszéknél, az utolsó hónapokban már nem végzett lapkiadói tevékenységet. Paul Waldstein már 1873 októberében kérte az általa a Neues Pester Journal számára biztosítékként letett betéti könyv kiadását.48 A Franko-Magyar Bankhoz 1873 decemberében kiküldött miniszteri megbízottak jelentést írtak a bank vállalkozásainak állásáról; egyebek mellett arra is kitértek, hogy: „A Guttenberg hírlapvállalatba fektetett 301.707 ft egészen elveszettnek tekintetik.”49 Ezt az összeget tehát mindenképpen befektették Kohenék a társaságba, azonban a kérdés inkább az, hogy mindezt milyen formában tették, illetve pontosan mire költötték. Talán a lapkiadás költségeinek, esetleg – még 1872 szeptemberében – a lapok vételárának (vagy annak egy részének) fedezésére (is) szolgálhatott, valamiféle hitel formájában. A társaság minden bizonnyal végig veszteséges volt (a vállalat „szerény” eredményeit az adóhatóság is figyelembe vette: a társaságnak 1873-ban 338 forint jövedelemadót kellett fizetnie, lásd Kőrösi, 1877: XV),50 vagyis a Neues Pester Journal által termelt ismeretlen nagyságú nyereséget meghaladhatta az Ungarischer Lloyd veszteségének és a cég általános költségeinek összege (amelyek szintén ismeretlenek előttem). Gyanítom, hogy döntően nem a „Lloyd” veszteséges üzletmenete, hanem az alapítás, a lapvásárlások meg nem térülő költségei okozhatták a negatív eredményt, a bank 300 ezer forintos veszteségét, hiszen a – nyereséges – Pester Lloyd éves kiadási költségei ezekben az években 400 ezer forint körüli összegre rúgtak. Maga a Franko-Magyar Bank „haláltusája”, likvidációja,51 amelyről csak az 1876. június 26-ai közgyűlésen született határozat, sokáig elhúzódott, még két évtizeddel később is tartott (Pólya, 1895: 72).
© Médiakutató Alapítvány 2000–2009. :: Főoldal :: Impresszum :: Szerzőinkhez :: Beköszöntő
| |
Lapozás
Rovatok
Archívum
Közszolgálat Csepeli György – Dessewffy Tibor – Hammer Ferenc – Kitzinger Dávid – Magyar Gábor – Monory Mész András – Rozgonyi Krisztina: Közszolgálat a digitális korban Koltay András: Környezet Mikecz Dániel: Zengő-konfliktus a napisajtóban Politika Polyák Gábor: Értékelési szempontok a műsorszolgáltatók kiválasztására irányuló eljárásban Történelem Balogh János Mátyás: Napilapok és pénzintézetek kapcsolata a dualizmus korában Új média Bodoky Tamás: „Nincs tévém, nem olvasok papírújságot” Térkép Tóth Norbert: Az Åland-szigetek médiastruktúrája, avagy a média szerepe a kisebbségi identitás megőrzésében Pódiumbeszélgetések
A frankfurti és a birminghami iskola. Császi Lajossal és Istvánffy Andrással Bajomi-Lázár Péter beszélget. A Budapesti Gazdasági Főiskola és a Médiakutató pódiumbeszélgetése, 2009. november 9. Pártosság vagy pártatlanság? A mai magyar média. Médiakutató Pódiumbeszélgetés 2010. szeptember 16. Támogatónk
A Médiakutató megjelenését az Open Society Institute magyarországi Szükségalapja támogatja. Partnereink
Magyar Kommunikációtudományi Társaság Sajtószabadság Központ (rendszeres tevékenységét források hiányában megszüntette) |
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
