Lapunk 2007-es és korábbi számai kedvezményes áron (300 Ft/példány) megrendelhetőek. Rendelje meg most!

2007 nyár – Történelem rovat

Balogh János Mátyás

Napilapok és pénzintézetek kapcsolata a dualizmus korában (7/11)

Pénzintézetek és napilapok a dualizmus korában

A Guttenberg és a mögötte álló bank kapcsolatát érdemes tágabb keretek között is vizsgálni.

Tomka Béla a századforduló bank–ipar-kapcsolatnak (ipari részvénytársaságok) a következő főbb formáit különbözteti meg (Tomka, 1999): hitelkapcsolatok; alapítási és más értékpapír-kibocsátási üzletek; bankok és ipar intézményes összefonódása (tulajdonosi kapcsolatok, személyi összefonódások, illetve összeköttetések). E megközelítést némi kiegészítéssel a bank–(napi)lapkiadás viszony vizsgálatra is kiterjeszthetjük. Az alábbiakban (a teljesség igénye nélkül) e kapcsolat néhány lehetséges esetére mutatok rá.⁵⁹

A Légrády Testvérek cég 1893-ban újságpalotája felépítéséhez (amely 1894-re készült el) 500 ezer forint (egymillió korona!) hitelben részesült a Pesti Hazai Első Takarékpénztár Egyesületnél (PHETE) tízévi részletre, évi hat százalék kamattal. Fedezetül jelzáloggal lekötötték a Légrády-ingatlanokat (Lipták, 1996: 227). A Légrádyakat, illetve lap- (Pesti Hírlap) és könyvkiadói, valamint nyomdai cégüket tehát igen „jó adósnak”, megbízható, nagy vagyoni háttérrel rendelkező ügyfélnek tarthatta a pénzintézet. A több napilapot is előállító Országgyűlési Értesítő Kő- és Könyvnyomdája Rt., amely a Magyar Újság című napilapnak kiadótulajdonosa is volt, 1893-ban nagyon kedvezőnek értékelhető kölcsönhöz jutott – szintén a PHETE-től.⁶⁰ Az új nyomdai épület felépítéséhez felvett kölcsön kamata kifejezetten alacsony, mindössze 5,30 százalék volt – 0,10 százalékkal kedvezőbb az akkor aktuális kamatlábnál. E jelzálogkölcsön törlesztetlen része az év végi mérlegben majdnem 72 ezer forintra (144 ezer koronára) rúgott. E teher a következő év végén is azonos összegként szerepelt, de a passzíváknál felbukkant a takarékpénztár újabb, 50 ezer forintos (100 ezer koronás) folyószámla-követelése is.⁶¹

Holló Lajos napilapjának tulajdonjogát 1895-ben adta át betétként a megalakuló Magyarország Hírlapkiadó Vállalat Rt.-nek. A Magyarország azonban némi passzívákkal is bírt: a VIII.–IX.–X. ker. Takarékpénztár Rt. követelése 4 000, a lapot előállító Kosmos nyomdáé pedig 6 500 forintot (vagyis nyolcezer, illetve 13 ezer koronát) tett ki.⁶² Tévedés lenne tehát a részvénytársasági keretek között működő lapvállalatok mérlegének teher részében szereplő, többnyire nem részletezett követeléseket kizárólag valamiféle banki hitelként azonosítani, hiszen az lehetett tartozás papírgyárral, nyomdával, saját munkatársakkal, beszállítókkal szemben is. Például 1907 nyarán a Magyar Állam című lapot – napi mintegy kétezer példányban – kiadó részvénytársaság egyedüli hitelezője a Globus nyomda volt, 58 ezer koronás követeléssel (ami öthavi ki nem fizetett nyomdaszámlát takarhatott).⁶³ Ugyanakkor Az Újság című napilapot kiadó Az Újság Rt. 1906. december 31-ei mérlegében 126 ezer korona követeléssel – legnagyobb hitelezőként – az a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank (PMKB) szerepelt,⁶⁴ ahol a lapkiadó részvénytársaság vezetője (és egyben főrészvényese, valamint a lap alapító-főszerkesztője), Gajári Ödön maga is igazgatósági tag volt. A politikus, országgyűlési képviselő, számos iparvállalat igazgatótanácsában helyet foglaló (nem bankár) Gajárit azonban nem tekinthetjük „a bank emberének”. Tomka Béla információközvetítő funkcióként értékeli Gajári helyzetét a bankban és a vállalatokban (Tomka, 1999: 144). Vagy esetleg az újság (és talán még inkább a lap által képviselt, Tisza Istvánhoz kötődő politikai irányzat) képviselője volt Gajári Ödön a banknál? A vállalat 1911-ben bankkölcsönből vásárolt a Rökk Szilárd utcában egy négyemeletes házát, a hitelt (talán 200 ezer koronát) minden bizonnyal a PMKB nyújtotta.

A Monarchia utolsó évtizedeinek másik jelentős bank–napilap-kapcsolata Az Est és a PMKB legfőbb riválisa, a Magyar Bank és Kereskedelmi Rt. (MBK) esete lehetett.⁶⁵ Visszaemlékezésében Krausz Simon, a korabeli bank- és tőzsdevilág legendás figurája is kitér e lapvállalatra. Saját jelentőségét ugyan gyakran túlértékeli, adatai azonban általában megbízhatók (Krausz, 1937: 78­­-79):

„A többiek között, amikhez még engedélyemet kérte [Elek Pál, az MBK vezérigazgatója], talán a Miklós Andor lapalapításához adott lombardkölcsön a legfontosabb. Miklós Andor hozzám is fordult azzal a tervével, hogy olyan lapot kíván indítani, amely csak az igazat írja, mindent megmond, ami a közérdeket szolgálja és senkitől pénzt nem fogad el. Válaszom az volt, hogy ilyen organumhoz szívesen kapcsolódom magam is, amire Miklós Andor megjegyezte, hogy megindulásának az ideje közelebb van, mintsem gondolom. Így is volt. Nemsokára részvényesek lettünk, én a Márton Miksa ívén jegyzett összegeken kívül még 20.000, vagy 25.000 koronával járultam hozzá az alapításhoz […] Elek Pál Miklós Andor részvényeire 200.000 koronát folyósított. […] Elek Pál a lapalapítást – mint később láttam – a [Pesti Magyar] Kereskedelmi Bank elleni élet-halálharca elleni eszközének szánta. Elvitathatatlan, hogy Miklós Andor Elek Pált haláláig hűségesen szolgálta­.”

Miből állhatott ez a nem is túl jelentős 200 ezer koronás lombardkölcsön (itt: értékpapír – a vállalat részvényei – fedezete mellett nyújtott hitel)? Az Est Lapkiadó Rt. tervezete 1910. március 10-ei keltezésű, a részvényjegyzés is ezen a napon történt. Húsz nappal később lezajlott az alakuló közgyűlés is; a vállalat 500 ezer koronás alaptőkével indult (500 részvény à 1 000 K). A lap csak április közepétől jelent meg, Miklós Andor mégis betétként (200 részvény ellenértékben) járulhatott „lapjával” az alakuló társasághoz, csak a fennmaradó 300 részvény névértékét fizették be a Magyar Általános Hitelbanknál (de azt teljes mértékben): Miklós László (hivatalnok) és Antal Sándor (ügyvéd) 100–100, Günsberg Imre (ügyvéd), Fényes Artúr (hivatalnok), Sebestyén Arnold és Pásztor Árpád (hírlapírók) pedig 25–25 ezer koronát (persze róluk sem tudhatjuk bizonyosan, hogy részvényeikhez, illetve a részvényekért befizetett összeghez hogyan, milyen minőségben és feltételekkel jutottak).⁶⁶

Pásztor Árpád, a lap (és a lapvállalat) egyik vezetője negyed évszázad távlatából úgy emlékezett vissza lapjuk és vállalatuk indulására, hogy egy februári napon Miklós Andor „elmondta a nagy újságot, hogy megvan a lapalapításhoz a szükséges pénz”.⁶⁷

A cégbírósági adatok és a Krausz-féle visszaemlékezés – nem teljesen „megnyugtató” – összevetése alapján feltételezhető, hogy Miklós nem a (még nem is létező) lapért, hanem a bank 200 ezer koronás – és a lap céljaira legalábbis részben már felhasznált – kölcsönéért kapott 200 részvényt március 30-án a vállalatban. Ekkoriban indulhatott a lap széles körű, hetekig tartó hirdetési kampánya, amely egy esetleges, az MBK-tól származó 200 ezer korona jelentős részét fel is emészthette,⁶⁸ vagyis így érhetett 200 részvényt Az Est lapcíme a vállalat megalakulásakor. Különös mindenesetre, hogy egy bank lombardkölcsönt ad olyan részvényekre, amelyek e kölcsön nélkül nem is léteznének (illetve jóval kevesebbet érnének). Vagyis – természetesen csak akkor, ha feltevéseim helytállóak – a bank burkolt formában ugyan, de alapításban vett részt.

Lengyel Géza – aki újságírói pályáját az 1910-es években kezdte – ugyanakkor véleményem szerint helyesen mutat rá arra, hogy egy-egy bankvezéri manőver mögött nemcsak üzleti megfontolások állhattak; könyvében sem ezen cégbírósági dokumentumokat, sem Krausz írását nem ismerve, a következő információkat gyűjtötte össze a lap indulásának finanszírozásával kapcsolatban (Lengyel, 1963: 65):

„A meginduláshoz a pénz az Angol Magyar Bank és Kereskedelmi Részvénytársaságtól [az MBK későbbi neve] származik. Vannak, akik ennek egyik igazgatóját, Krausz Simont emlegetik pénzforrás gyanánt […]. Valószínűbb az a verzió, hogy ennek a banknak vezére, Elek Pál adta »az első százezer koronát«. Miklós Andor csak 50 000 koronát emlegetett, mint pontosan visszafizetett »kölcsönt«, amely a megindulás pillanatáig az előzetes nagyszabású reklám és szervezés költségeire el is ment, újítani kellett. Azt beszélik a volt munkatársak, hogy erről az alapítási pénzről Miklós Andor váltót adott, idők folyamán a váltót kifizette, visszavette s berámázva ott volt látható íróasztala fölött a falon. […] Ha elfogyott az első százezer korona, nyilván jött utána a második; szerencse, hogy a bankok világában, akárcsak az újságokéban, otthonos a vetélkedés, személyes ellentét, parvenü gőg – erősebb olykor a tulajdonképpeni üzleti versenynél is. Miklós Andor ne tudta volna, milyen örömet okoz számos bankpalotában, ha a másiknak gazdáját [többek között, sőt leginkább Lánczy Leót] támadja mindjárt az első számban?”

© Médiakutató Alapítvány 2000–2009.   ::    Főoldal   ::    Impresszum   ::    Szerzőinkhez   ::    Beköszöntő

Lapozás

• Két dialógus
• Journalok és Lloydok a dualizmus első éveiben
• Bródy Zsigmond és a „Lévay-história”
• A Guttenberg Hírlapkiadó Társulat megalakulása
• Tervek, eredmények, krach
• Krach után, Guttenberg után: Journalok és Lloydok
• Pénzintézetek és napilapok a dualizmus korában
• A lapfelület
• Összegzés
• Források
• Irodalom

Rovatok

Archívum

Közszolgálat

Csepeli György – Dessewffy Tibor – Hammer Ferenc – Kitzinger Dávid – Magyar Gábor – Monory Mész András – Rozgonyi Krisztina:

Közszolgálat a digitális korban

Koltay András:

A közszolgálati média fogalma

Környezet

Mikecz Dániel:

Zengő-konfliktus a napisajtóban

Politika

Polyák Gábor:

Értékelési szempontok a műsorszolgáltatók kiválasztására irányuló eljárásban

Történelem

Balogh János Mátyás:

Napilapok és pénzintézetek kapcsolata a dualizmus korában

Új média

Bodoky Tamás:

„Nincs tévém, nem olvasok papírújságot”

Térkép

Tóth Norbert:

Az Åland-szigetek médiastruktúrája, avagy a média szerepe a kisebbségi identitás megőrzésében

Pódiumbeszélgetések

Támogatónk

Partnereink