Lapunk 2007-es és korábbi számai kedvezményes áron (300 Ft/példány) megrendelhetőek. Rendelje meg most!

2007 nyár – Térkép rovat

Tóth Norbert

Az Åland-szigetek médiastruktúrája, avagy a média szerepe a kisebbségi identitás megőrzésében (1/7)

1. Bevezetés

Mielőtt rátérnénk az elemzés lényegi részére, szükségesnek látszik néhány, a dolgozat tárgyát megalapozó információval ellátnunk a tisztelt olvasót. Először is, az Åland-szigetek Finnországhoz tartozó, területi autonómiával rendelkező entitás, 27 ezernyi lakójának körülbelül 92 százaléka svéd anyanyelvű.² A területi autonómia egyfajta önkormányzatiságot jelent, ám annak nem szinonimája, ugyanis az autonómia – legalábbis a kisebbségi jog terrénumán – legalább annyiban több az „egyszerű” önkormányzatnál, hogy célja egy adott csoport identitásának megőrzése.

Európában, de a világon másutt is, több válfaja alakult ki az autonómiának. Így először is létezik a nem területi elvű autonómia, amely – leegyszerűsítve – lehet kulturális, személyi elvű és funkcionális, bár ezek a típusok időnként egymásba is csúszhatnak, így a választóvonalak képlékenynek mondhatók (Heintze, 1998: 18–24).³ A nem területi alapú autonómia lényege, hogy a jogosítványok alanya a csoport tagjaként létező individuum, vagyis az autonómia alanya, a kisebbségekhez tartozók összessége a többségi társadalomban „szétszórtan”, minden szempontból kisebbségben létezik. A kulturális autonómia esetében arról van szó, hogy a szórványban élő csoporttagok identitásának megőrzése céljából a területi állam lehetőséget biztosít kulturális intézmények láncolatának megteremtésére és fenntartására (Eide, 1998: 251–276). Ehhez képest a területi autonómia, amelyet az autonómia királynőjének is szokás nevezni (Fábián & Ötvös, 2003: 87), legalább annyival több, hogy egy földrajzilag jól körülhatárolható területen élő és a többségi társadalomtól valamilyen ismérv alapján különböző csoportot ruház fel önkormányzatisággal. A területi autonómia lehet nemzetiségi,⁴ etnikai, vallási⁵ és nyelvi⁶ alapozottságú, de létezik úgynevezett heterogén autonóm entitás⁷ is. Területi autonómia a világ számos pontján funkcionál (Ackrén, 2005: 24), így megemlíthető például a Nicaragua keleti partján található Atlanti-partvidék, Dél-Szudán, Karakalpak (Üzbegisztán része), és természetesen számos európai példa is ismert. Fontos megjegyezni, hogy a nemzetközi jog expressis verbis nem ismeri a területi autonómiához való jogot (Alfredsson, 1997: 37), ugyanakkor a kétséges hatékonyságú úgynevezett nemzetközi soft law egyértelműen ajánlja, és mint az interkulturális konfliktusok kezelésének egyik lehetséges eszközét tartja számon (Alfredsson, 1997: 34).

A területi autonómiát tulajdonképpen jelentő jogosítványokat számos garancia övezheti. Az elméletileg elképzelhető megoldások közül a legmegfelelőbb az, ha az adott modellt a nemzetközi jog eszközei (is) védik.⁸ Ennél valamivel kevésbé hatékony – de polgári demokratikus államberendezkedésű országokban elegendőnek tűnő – védelmet jelent az, ha legalább az autonómia alapvető szabályait az alkotmányban is rögzítik, majd a részletszabályokat törvényi szinten határozzák meg.⁹ A legkevésbé megfelelő és ezért a legkevésbé megnyugtató megoldás az, ha csak „egyszerű” törvényben fogalmazzák meg az autonóm entitás kereteit,¹⁰ illetve ha csupán szokásjogi normák rendezik a kérdést.¹¹

Az autonómia – és így a területi autonómia – magától értetődő eleme az, hogy a saját ügyeinek vitelére felhatalmazott csoport saját tömegtájékoztató rendszert építhet ki és tarthat fenn. Dolgozatomban kísérletet teszek arra, hogy egy véleményem szerint kitűnően működő autonómia-megoldás – az Åland-szigetek – példáján mutassam be, az önálló médiaszerkezetnek milyen szerepe lehet a közösségi identitás megőrzésében. Munkámat jelentősen megkönnyíti, hogy a tanulmány írása alatt az Åland-szigetekhez közeli finnországi Turku¹² város svéd tannyelvű egyetemén,¹³ illetőleg az univerzitás Emberi Jogi Intézetében¹⁴ végezhettem kutató és elemző munkát. A dolgozat elkészítéséhez segítséget nyújtottak Markku Suksi,¹⁵ Kristian Myntti¹⁶ és Lauri Hannikainen¹⁷ professzor urak, valamint Ville Walve¹⁸ is, akiknek támogatását, és értékes tanácsait ezúton is nagyon köszönöm.

© Médiakutató Alapítvány 2000–2009.   ::    Főoldal   ::    Impresszum   ::    Szerzőinkhez   ::    Beköszöntő

• 1. Bevezetés
• 2. Néhány szó Alandról
• 3. Az alandi médiastruktúra jogi alapjai
• 4. Pillanatfelvétel és értékelő megjegyzések
• 5. A svéd nyelvű média szerepe az alandiak identitásának megőrzésében
• 6. Záró gondolatok
• Irodalom

Közszolgálat

Csepeli György – Dessewffy Tibor – Hammer Ferenc – Kitzinger Dávid – Magyar Gábor – Monory Mész András – Rozgonyi Krisztina:

Közszolgálat a digitális korban

Koltay András:

A közszolgálati média fogalma

Környezet

Mikecz Dániel:

Zengő-konfliktus a napisajtóban

Politika

Polyák Gábor:

Értékelési szempontok a műsorszolgáltatók kiválasztására irányuló eljárásban

Történelem

Balogh János Mátyás:

Napilapok és pénzintézetek kapcsolata a dualizmus korában

Új média

Bodoky Tamás:

„Nincs tévém, nem olvasok papírújságot”

Térkép

Tóth Norbert:

Az Åland-szigetek médiastruktúrája, avagy a média szerepe a kisebbségi identitás megőrzésében