Lapunk 2007-es és korábbi számai kedvezményes áron (300 Ft/példány) megrendelhetőek. Rendelje meg most!

2007 ősz – Kisebbség rovat

Gaál György

A dánosi rablógyilkosság – és ami mögötte van (1/9)

A dánosi rablógyilkosság a dualizmus korának egyik legnagyobb visszhangot kiváltó és máig vitatott bűneseteként vált hírhedtté. 1907-ben ismeretlen tettesek kirabolták a dánosi csárdát, négy embert meggyilkoltak. A rablógyilkosságért végül vándorcigányokat helyezett vád alá és ítélt el a bíróság. Az eset nem csupán azért lett ismert, mert akadtak olyanok, akik kételkedtek a cigányok bűnösségében, hanem azért is, mert felszínre hozott egy sor olyan problémát, amely a bűntény elkövetése előtt, alatt és után is létezett, és megoldása nem tűrt további halasztást. Ilyen értelemben a rablógyilkosság túlmutatott önmagán, súlyos társadalmi kérdéseket vetett fel; ezzel magyarázható, hogy a korabeli sajtó oly terjedelmesen és kimerítően foglalkozott a Dánoson történt mészárlással.

1907. július 19-én éjjel, valamikor tíz és éjfél között a dánosi csárdának már csupán néhány vendége volt. Szarvas István, a csárdás, még nem sejtette: utolsó percei ezek. Utoljára fordul a söntésbe, hogy az egyik vendégnek bort hozzon, mikor lövések dördülnek, üvöltés és bútorok recsegése töri meg a dánosi pusztaság csendjét. A falu messze van, az emberek alszanak, csak egy tejeskocsis tér be a Szarvas-portára – halálos ítéletét pecsételvén meg ezzel. Kevéssel ezután elül a moraj, senki nem látja a csárda ajtaján kilépő embereket, akik búcsúzóul még felgyújtják az épületet, hogy ne maradjon nyoma annak, mi történt ezen a borzalmas éjszakán. A lángokban álló csárdára csak másnap hajnalban figyelnek fel és kezdik meg az oltást a falubeliek. Napkeltekor iszonyatos kép tárul a helybéliek elé: Szarvas István, a felesége, a 18 éves lánya, valamint Tabányi Pál kocsis összekaszabolva, élettelenül fekszik a csárda padlóján.

Természetes, hogy egy ilyen brutális rablógyilkosság megrázza a közvéleményt, és azon sem lehet csodálkozni, hogy az eset után egy nappal már minden jelentős napilap és bulvárlap kiemelt helyen foglalkozik az üggyel. A dánosi pusztát a gyilkosság után valósággal ellepték a csendőrök,¹ a rendőrség is kiszállt. Ez utóbbi szerv ugyan elvileg nem illetékes, hiszen nem Budapesten történt az eset, de az ügy horderejére való tekintettel négy detektív is segítette a csendőrség munkáját.

A gyilkosság helyszíne Dános,² pontosabban, ahogyan egy napilap írja: „Dános és Vacs³ községek között, Wekerle Sándor miniszterelnök birtoka”⁴. Ez azonban tévedés, a csárda valójában a Dános és Vacs településeket összekötő út mentén állt, de nem a miniszterelnök, hanem Rakovszky István, az Állami Számvevőszék elnökének birtokán.⁵ A sajtó kapkodását és a fejetlenséget jól illusztrálja, hogy kezdetben még az áldozatok neveit is hibásan közlik: A Nap szerint például Szarka Istvánt, feleségét, Vrana Máriát és 15 éves lányát, Erzsit gyilkolták meg.⁶ Az áldozatok kiléte néhány nap múlva azonban már a fővárosban is ismert: Szarvas István, Szarvasné Vrana Julianna, Szarvas Teréz (18 éves volt) és Tabányi Pál. A rablógyil­kosság helyszínéről nem sokat tudunk. 1896-ban Dánoson 817-en éltek, főleg tanyá­kon, s a település egészen 1920-ig Albertihez tartozott (Hídvégi, 1990: 178).

A csárda „füstös, rozoga épület”⁷, amely egyszerre szolgált ivóként és a Szarvas család otthonaként (lásd az 1. képet). Az épülethez természetesen tartozott egy söntés (itt találták meg Tabányi holttestét), valamint hátul volt a csárdás és felesége szobája, s onnan nyílt a fiatal lány külön hálószobája. Az ajtókat és a bútorokat valószínűleg baltával verték szét, ami értéket találtak (pénzt,⁸ ékszereket, ruhákat), azt a gyilkosok elvitték. A szobák egyszerűen voltak berendezve, a falakon a királyi család, XIII. Leó pápa, valamint szentek képei sorakoztak.⁹ „Szarvas István évek óta bérelte az út menti csárdát, ahol csöndesen éldegélt családjával.”¹⁰ „A csárdás vagyonos ember hírében állt”,¹¹ aki szorgalmasan gyűjtögette a pénzt lánya eskü­vő­jére. Szarvas Teréz Szarvas István örökbefogadott lánya volt; a gyilkosság után néhány nappal lett volna az esküvője. Szarvas Istvánnak volt egy másik örökbefogadott gyermeke, Szarvas-Vrana István,¹² aki a bűntény napján a szomszédos településen, Alberti-Irsán¹³ tartózkodott. Tabányi Pál „15 esztendeje szolgált a Rakovszky-majorban, özvegyet és két árvát hagyott hátra”.¹⁴

1. ábra A leégett dánosi csárda (korabeli fénykép) Vasárnapi Újság 54. (1907) 31. 626. p.

A nyilvános boncolásra július 22-én került sor. Az újságok szerint százszámra tolongtak az emberek a leégett csárda előtt: „…a dologtalan nép, aki kékben, virágos ruhában eljött halottat nézni, aludt vért szagolni, boncolást látni, temetést élvezni.”¹⁵ A Budapesti Hirlap tudósítója szerint mintegy 1500 ember volt jelen a boncoláskor.¹⁶ Érthető a kíváncsiság, valószínűleg a dánosi lakosok életének legemlékezetesebb pillanatai voltak ezek. Senki nem gondolta volna, hogy a dánosi pusztán található csárda egyszer ilyen borzalmas és egyben szenzációs esemény színhelye lesz. Természetesen mindenkit érdekelt, hogy mi is történt valójában, és erre a kérdésre a boncolás eredményétől várták a választ. A boncolás menetéről igen érzékletes és minden tekintetben kimerítő részleteket közölt a bulvársajtó.¹⁷

A holttestek vizsgálata megerősítette, hogy gyilkosság történt. Szarvas Istvánt összeverték, testén késszúrások nyoma éktelenkedett, és egy baltával csaknem lenyakazták. Feleségét megfojtották, Tabányi fejét szintén baltával hasították szét, továbbá mellkasában kétféle revolvergolyót is találtak.¹⁸ A legnagyobb felháborodást kétségkívül a még csak 18 éves Szarvas Teréz boncolásának eredménye okozta, hiszen az orvosok megállapították, hogy „még életében megbecstelenítették, azután elvágták a torkát”.¹⁹ A holttesteket a boncolás végeztével egyből koporsóba tették. A Nap tudósítója sajnálkozva jegyezte meg, hogy Szarvas Terézt a menyasszonyi ruhájában temetik el.²⁰

© Médiakutató Alapítvány 2000–2009.   ::    Főoldal   ::    Impresszum   ::    Szerzőinkhez   ::    Beköszöntő

Lapozás

• Az eset
• Nyomozás
• Csendőrség, rendőrség vélekedése
• A cigányok társadalmi helyzete
• További nyomozás
• Vádlottak, tárgyalás
• Az ítélet visszhangja
• Letelepítési próbálkozások
• Irodalom

Rovatok

Archívum

Kisebbség

Gaál György:

A dánosi rablógyilkosság – és ami mögötte van

Ligeti György:

Kisebbségek és bevándorlók a médiában

Gosztonyi Gergely:

Kisközösségi rádiók Magyarországon

Politika

Ságvári Bence – Pillók Péter – Galácz Anna:

Az erőszak képei a magyar médiában

Piac

Fábián Sándor Péter:

Az ingyenes napilapok térnyerése és hatása a sajtópiacra

Hírműsorok

Bajomi-Lázár Péter – Monori Áron:

Esti főműsoridős híradók a magyarországi televíziókban

Digitália

Barta Judit:

„Ha nem megy ellenük, csináld velük!”

Kritika

Mátay Mónika:

A reformkor alulnézetben

Bayer Judit:

Átfogó

Pódiumbeszélgetések

Támogatónk

Partnereink