Lapunk 2007-es és korábbi számai kedvezményes áron (300 Ft/példány) megrendelhetőek. Rendelje meg most!

2007 ősz – Kisebbség rovat

Gosztonyi Gergely

Kisközösségi rádiók Magyarországon (8/11)

3.6. Pénzügyi kérdések

Bár egy kisközösségi rádiót működtetni olcsóbb, mint például egy kereskedelmit, egy médium fenntartásának mégis vannak anyagi vonzatai. A kutatásban a kiadási oldalra csak részlegesen kérdeztünk rá a rádióknál (lásd például az alkalmazottak kérdését), azonban a bevételi oldalt megpróbáltuk teljes körűen feltérképezni. A kutatásból az derül ki, hogy a magyar kisközösségi rádiók 41,2 százaléka – saját bevallása szerint – kevesebb, mint havi 60 000 forintból működik, 23,5 százalékuk havi 100 000 és 300 000 forint közötti összeget költ a rádióra, míg azok aránya, akik ennél többet, csupán 17,6 százalékos (lásd a 24. ábrát).

24. ábra. A kisközösségi rádiók éves költségvetése

Érdekes ugyanakkor megnézni, hogy ezek a bevételek milyen forrásokból gyűlnek össze (lásd a 25. ábrát). A felmérésben szereplők válaszait összesítve jól látható, hogy a rádiók költségvetésének nagy részét (56,6 %) különféle pályázati forrásokon nyert pénzek fedezik. Figyelmeztető jel lehet, hogy a helyi önkormányzatok milyen kis mértékben támogatják e rádiókat (11,1 %), bár itt meg kell említeni, hogy függetlenségük védelmének érdekében többen meg sem próbáltak ilyen támogatást szerezni. Jól látható, hogy a személyi jövedelemadó egy százalékából származó bevételek elenyészők (0,4 %), így e téren, illetve a hallgatói adományok és hozzájárulások megszerzése terén (jelenleg 3,9 %) még jelentős fejlődnivalója van a szférának. A rádiók ugyanakkor majdnem minden esetben megpróbálnak többféle bevételi forrásra is támaszkodni.

25. ábra. A kisközösségi rádiók éves bevételeinek összetevői

A Műsorszolgáltatási Alap pályázatait, amelyeknek a szféra fejlődését kellene garantálniuk,¹³ a rádiósok 74 százaléka közepesen nehéznek, nehéznek vagy egyenesen nagyon nehéznek tartja. Mindössze 26 százalékuk jelezte, hogy egyáltalán nem vagy csak kicsit ütközött nehézségekbe a pályázatok megírása során. Ez ügyben nyilvánvalóan további egyeztetések lennének szükségesek a pályázatok kiírói és a kisközösségi rádiósok vagy képviselőik között, hogy – a két leggyakrabban kárhoztatott példával élve – a pályázati formanyomtatványokat érthetőbbé tegyék, a szükséges beadandó mellékletek számát pedig csökkentsék.

A rádiók összesített bevételeinek 13,2 százalékát teszik ki a reklámok, amelyek vagy a rádióban hangzanak el vagy a honlapokra kerülnek fel. A reklámozás mindig is a közösségi média egyik sarkalatos kérdése volt, és e tanulmány nem akarja eldönteni sem pro, sem pedig kontra a vitát. Érdemes azonban bemutatni a műsorfolyamban elhangzó reklámokkal kapcsolatos kérdésekre született válaszokat (lásd a 26. ábrát). A hazai kisközösségi rádiók túlnyomó többsége, 70 százaléka, szokott reklámot sugározni a műsoraiban, de e reklámok közül csupán kicsivel több, mint minden ötödik kereskedelmi cég reklámja (22,8 %). A reklámok között többségében helyi szervezetek felhívásai, kulturális reklámok és társadalmi célú hirdetések szerepelnek (összesen 55,6 százalék).

26. ábra. A kisközösségi rádiókban elhangzó reklámok típusai

A reklámot sugárzó rádiókra saját bevallásuk szerint a leginkább a következő állítás igaz: „néha-néha reklámozunk csak” (64 %). A másik három állítás jóval kisebb arányt ért el: „teljesen kihasználjuk a törvényi reklámidő-maximumot” (4,5 %); „majdnem teljesen kihasználjuk a törvényi reklámidő-maximumot” (9 %); „gyakran reklámozunk, de jóval a törvényi reklámidő-maximum alatt maradunk” (22,5 %). A médiatörvényben számukra meglévő lehetőségtől azonban a rádiók nem akarnak elesni, hiszen 82 százalékuk nyilatkozott úgy: szerinte szükség van arra, hogy a közösségi rádió sugározhasson reklámot (lásd a 27. ábrát). Külön hangsúlyozandó, hogy ez a megállapítás teljes mértékben cáfolja az ORTT 2005-ös kutatásának záró mondatában megfogalmazottakat. A rádiók közül még azok is úgy nyilatkoztak, hogy szükség van a reklámozási lehetőségre, akik amúgy nem sugároznak reklámokat, hiszen a többség ragaszkodik a reklámozás elvi lehetőségéhez. Egyikük így összegezte a kérdést: „Nem kellene a jelleg miatt, szükséges rossz a bevétel miatt.”

27. ábra. A kisközösségi rádiósok és a reklám

© Médiakutató Alapítvány 2000–2009.   ::    Főoldal   ::    Impresszum   ::    Szerzőinkhez   ::    Beköszöntő

Lapozás

• 1. Bevezető
• 2. A kutatásról
• 3. A kutatás eredményei
  3.1. A kezdetek
• 3.2. A jelen – belső struktúra
• 3.3. A jelen – műsorok és külső kapcsolatok
• 3.4. A jelen – vételkörzet, technika, hallgatottság
• 3.5. Hivatalosságok, érdekvédelem
• 3.6. Pénzügyi kérdések
• 3.7. A jövő
• 4. Összegzés
• Irodalom

Rovatok

Archívum

Kisebbség

Gaál György:

A dánosi rablógyilkosság – és ami mögötte van

Ligeti György:

Kisebbségek és bevándorlók a médiában

Gosztonyi Gergely:

Kisközösségi rádiók Magyarországon

Politika

Ságvári Bence – Pillók Péter – Galácz Anna:

Az erőszak képei a magyar médiában

Piac

Fábián Sándor Péter:

Az ingyenes napilapok térnyerése és hatása a sajtópiacra

Hírműsorok

Bajomi-Lázár Péter – Monori Áron:

Esti főműsoridős híradók a magyarországi televíziókban

Digitália

Barta Judit:

„Ha nem megy ellenük, csináld velük!”

Kritika

Mátay Mónika:

A reformkor alulnézetben

Bayer Judit:

Átfogó

Pódiumbeszélgetések

Támogatónk

Partnereink