Lapunk 2007-es és korábbi számai kedvezményes áron (300 Ft/példány) megrendelhetőek. Rendelje meg most!

2007 ősz – Politika rovat

Ságvári Bence – Pillók Péter – Galácz Anna

Az erőszak képei a magyar médiában (6/6)

4. Néhány következtetés

Nem vitás, hogy voltak tendenciózus különbségek az egyes csatornák közvetítései között. Ezek közül elsősorban a HírTV szeptember 18-ai, illetve október 23-ai közvetítései, illetve más csatornák beszámolói közötti eltérések emelendőek ki. A két nagy kereskedelmi csatorna bulvárosabb, szenzációhajhászabb stílust követett, ami elsősorban az M1 visszafogottabb attitűdjével állítható szembe. Ugyan ez a maga nemében nem tekinthető újdonságnak, azonban egy ilyen horderejű eseménynél, ahol több százezer (millió) ember számára jelentették az elsődleges információforrást, és egyben orientáló, interpretációs pontot, az adás által sugallt hangsúlyok korántsem közömbösek. Az október 23-ai eseményekkel kapcsolatban jelentősebb eltérések voltak az egyes csatornák között abban a tekintetben, hogy mennyire volt súlyos és megmagyarázhatatlan a rendőrség fellépése, amellyel szándékosan vagy szerencsétlen módon egyesítette a különböző tiltakozó csoportokat. Nem találtunk ugyanakkor olyan elemeket a közvetítésekben, amelyek alkalmasak lettek volna arra, hogy valamilyen módon aktívan befolyásolják az események menetét. Arra sem találtunk utalást vagy bármilyen bizonyítékot, hogy a helyszínen lévő tudósítók akár szándékosan, akár nem szándékosan aktív alakítóivá váltak volna a történetnek.

Általános tanulsága azonban az általunk elemzett közvetítéseknek, hogy a magyar média ezen része többnyire felkészületlen volt az események professzionális médiareprezentációjára. Érthető módon (az események szokatlanságából és hirtelenségéből adódóan) nem álltak rendelkezésére azok a szakmai rutinok, kialakult protokollok, amelyek alkalmazásával úrrá lehetett volna lenni a kezdeti problémákon, sőt ezek sok esetben még az események „érett” szakaszában (azaz október 23-án késő este, illetve éjszaka) sem voltak kézzelfoghatóak. Különösen a jogi és a rendőrségi (szak)ismeretek hiánya – amelyek törvényileg és szakmailag szabályozzák az ilyen események során a rendőrség és a tüntetők jogait – bizonyult fájdalmasnak. Természetesen nem az ezekhez való mechanikus ragaszkodás lett volna kívánatos, azonban számos félreértést, találgatást, így a nézők elbizonytalanodását is el lehetett volna kerülni.

A tudósításokban, illetve a szerkesztési elvekben az egyik legnagyobb kihívás a folyamatosan beérkező információk továbbadása, illetve interpretálása volt. Nem volt könnyű egyensúlyt találni a nem ellenőrzött források, a kétes információk felelőtlen átvétele, illetve az esetleges „bakitól” való félelem által életre hívott túlzott távolságtartás között.

© Médiakutató Alapítvány 2000–2009.   ::    Főoldal   ::    Impresszum   ::    Szerzőinkhez   ::    Beköszöntő

• 1. Elméleti háttér
• 2. A kutatásról
• 3. Valóságértelmezési sémák
  3.1. Narratívák
• 3.2. A rendőrség ábrázolása
• 3.3. A tüntetők, a demonstrálók ábrázolása
• 4. Néhány következtetés

Kisebbség

Gaál György:

A dánosi rablógyilkosság – és ami mögötte van

Ligeti György:

Kisebbségek és bevándorlók a médiában

Gosztonyi Gergely:

Kisközösségi rádiók Magyarországon

Politika

Ságvári Bence – Pillók Péter – Galácz Anna:

Az erőszak képei a magyar médiában

Piac

Fábián Sándor Péter:

Az ingyenes napilapok térnyerése és hatása a sajtópiacra

Hírműsorok

Bajomi-Lázár Péter – Monori Áron:

Esti főműsoridős híradók a magyarországi televíziókban

Digitália

Barta Judit:

„Ha nem megy ellenük, csináld velük!”

Kritika

Mátay Mónika:

A reformkor alulnézetben

Bayer Judit:

Átfogó