   |
|
Lapunk 2007-es és korábbi számai kedvezményes áron (300 Ft/példány) megrendelhetőek. Rendelje meg most! 2007 ősz – Digitália rovat „Ha nem megy ellenük, csináld velük!” (2/9)A civil újságírás és a sajtó rétegződéseA civil újságírás Shayne Bowman és Chris Willis definíciója szerint a következő:
A blogszerzők komoly hányada végez kvázi-újságírói tevékenységet:
Ezen felül gyakran a hagyományos média ejtőernyőszerű híreihez2 képest a helyi viszonyokat alaposan ismerő híreket tálal,3 és előszeretettel kutat fel periferiális, külföldi forrásokat. Jay Rosen sajtókritikus, a PressThink-blog szerzője szerint a blogok a kaláka-kereskedelem részének tekinthetőek, mivel önkéntességen alapulnak, a felhasználók ingyen szolgáltatják a tartalmakat, és cserébe ők is megkapják mindazokat az információkat, amelyekre szükségük van.4 A civil újságírók tehát az intézményes médiához képest alternatív híreket, információkat szolgáltatnak, sok esetben azért, mert az előbbieket részrehajlónak, futószalagon gyártottnak, leegyszerűsítőnek vagy pusztán érdektelennek ítélik. Az intézményes média a civil újságírás kihívására három etapban válaszolt (Tremayne, 2007). Az első reakció a támadás volt: jelesül az, hogy a blogok „jelentéktelenek”, „hemzsegnek a hibáktól”, és „nélkülözik a hitelességet”. A második reakció a felkarolás volt: „Ha nem megy ellenük, csináld velük!.” A hagyományos hírportálok megváltoztatták formátumukat, egyes rovatokat blogokkal helyettesítettek, s a legnépszerűbb bloggereket szerződtették le. Ismert példa a Salam Pax nevű bagdadi blogger leszerződtetése a bbcnews-nál, akinek a blogjaiból könyvet is kiadtak, a The Guardian egyik főszerkesztőjének előszavával. A harmadik reakció még komolyabb stratégiai fordulatot jelentett: „Vizsgáljuk meg, hogyan lehet kihasználni az aktív civil olvasókat jobb termék és alacsonyabb költségek generálására, és tanuljunk meg alkalmazkodni a változó környezethez!” (Tremayne, 2007). Néhány nemzetközi példát kiragadva: a BBC a közönség felé való nyitás jegyében újságíróképző honlapot indított civileknek, Brazíliában az El Mundo országos nyomtatott napilap civil fotós gárdát működtet, amelynek a fotóit, ha úgy kívánják, névvel együtt közlik, legfeljebb a képcím-választásba szól bele a szerkesztőség. Az újság eseti szerződéseket köt civil újságírókkal, és fizet a fotókért. Magyarországon az MTI hírügynökség tett hasonló lépéseket fotók gyűjtésére, Finnországban még a globális blogláz előtt, az Amerikából az 1990-es évek közepén kigyűrűző polgári újságírás (civic journalism) reformmozgalom zászlaja alatt kisvárosi, regionális és országos nyomtatott orgánumok is kísérleteztek amatőr újságíróknak a hírgyártásba való bevonásával (Ruusunoksa, 2006). Itthon elsősorban még csak a hírportálok vagy a nyomtatott lapok online verziói próbálják becserkészni az amatőr újságírókat és bloggereket. A civil vagy alulról jövő (grass-root) újságírást megelőzte az 1980-as évek végén Amerikában elinduló polgári újságírás, amely az intézményes médián belüli reformmozgalom volt:
A polgári újságírás szószólói különféle előírásokat támasztottak e célok elérésére, így például a választási kampányok alatt különböző témákra szerveződött nyilvános fórumok szponzorálását vagy közvélemény-kutatások használatát, eldöntendő, hogy a tudósításokban milyen ügyekre összpontosítsanak (Barlow, 2007). Ám fontos leszögezni, hogy a reformmozgalmat nem pusztán a nyilvánosság jobb szolgálata ihlette, hanem gazdasági szükségszerűség is volt. A nyomtatott sajtó fokozatosan vesztette el olvasótáborát az elektronikus média, majd az internet térhódításával. Pierre Bourdieu magyarul Előadások a televízióról ([1996] 2001) címen megjelent könyvéből kiderül, hogy az újságírás kétpólusú mezeje a 19. században kristályosodott ki – a szenzációhajhász és az elemző-kommentáló sajtó közti harc eredményeképpen. Asa Briggs és Peter Burke A média társadalomtörténete ([2003] 2004) című történelmi alaposságú és gazdag forrásanyagú munkája árnyaltabb képet fest a sajtó indulásáról, rétegződéséről és átalakulásairól a 19. századtól egészen napjainkig. Ha a bourdieu-i mezőmetafórára próbáljuk kivetíteni a sajtótörténeti elemzésüket, akkor azt mondhatjuk, hogy a 19. században Amerikában és Angliában külön pólust alkotott a filléres sajtó, amely Angliában különösen 1861 után erősödött meg, amikor hatályon kívül helyezték a papírilletéket (nem sokkal előtte a bélyegilletéket is). Bár a New York-i Sun főleg szenzációhajhász témákra öszpontosított: „…hírei főleg a hétköznapi emberekkel és a bűnügyekkel voltak kapcsolatosak” (Briggs & Burke, 2004: 185), Angliában a filléres sajtó egy része nem a bulvár, hanem a radikális pólust képviselte, a chartista munkásmozgalmi irányzat orgánumaként. Például az 1838-ban alapított Northern Star
Ezen túlmenően lehet regionális rétegződésről is beszélni, mint arról Briggs és Burke beszámol: a 19. század közepén Angliában a vidéki sajtó komoly teret nyert. Az orgánumok mezőbeli elhelyezkedését a korai időszakban az is befolyásolta, hogy milyen műfajokkal kísérleteztek – ilyen volt a „mindenféle szennyesben vájkáló leleplező újságírás” (Briggs & Burke, 2004: 202), az „oknyomozó újságírás”, az „új újságírás” – a hasznosság, a felemelkedés és a szórakozás” szolgálatának a mottójával. A minőségi újságírás pólusát képviselő orgánumok, mint a londoni Times, a vélemény és az információ szétválasztásával az objektivitás zászlaját kitűzve jelölték ki a saját határaikat. Ma még differenciáltabban írható le a zsurnaliszta mező, amelyben önálló, de cseppfolyós határokkal rendelkező almezőkként jelenik meg a nyomtatott, az elekronikus, az online, azon belül pedig a blogger-újságírás. Továbbá, részben a blogoszféra ötödik (a hivatalos sajtót ellenőrző) hatalmi ágként való működése folytán az objektivitás eszméje is átértékelődött. Bourdieu szerint nem elég, hogy a zsurnaliszta mező a hirdetők vagy a közönségmérés révén állandóan alámegy a piaci elvárásoknak, de a piac logikáját más mezőkre: a tudományos, az irodalmi vagy a művészeti mezőkre is képes rákényszeríteni. Az újságíró autonómiája a sajtóorgánum tulajdonkoncentrációjától függ, míg az újságé attól, hogy milyen arányban és milyen forrásból származnak a bevételei – állami támogatásból vagy reklámokból. Zárójelben jegyzem meg, hogy a civil újságíróknak az a csoportja, amely egy-egy szakterület specialistájaként publikál, hasonlóan köztes helyet foglal el a mezők között, mint a Bourdieu által „értelmiségi újságíróknak ” nevezett csoport. Ők
Ebben a megközelítésben a civil újságíró egy kentaur-állatfajta, amely vagy korrumpálja az újságírás és a választott mezője értékeit, vagy éppen megújítja azokat.
© Médiakutató Alapítvány 2000–2009. :: Főoldal :: Impresszum :: Szerzőinkhez :: Beköszöntő
| |
Lapozás
Rovatok
Archívum
Kisebbség Gaál György: A dánosi rablógyilkosság – és ami mögötte van Ligeti György: Kisebbségek és bevándorlók a médiában Gosztonyi Gergely: Kisközösségi rádiók Magyarországon Politika Ságvári Bence – Pillók Péter – Galácz Anna: Az erőszak képei a magyar médiában Piac Fábián Sándor Péter: Az ingyenes napilapok térnyerése és hatása a sajtópiacra Hírműsorok Bajomi-Lázár Péter – Monori Áron: Esti főműsoridős híradók a magyarországi televíziókban Digitália Barta Judit: „Ha nem megy ellenük, csináld velük!” Kritika Mátay Mónika: Bayer Judit: Pódiumbeszélgetések
A frankfurti és a birminghami iskola. Császi Lajossal és Istvánffy Andrással Bajomi-Lázár Péter beszélget. A Budapesti Gazdasági Főiskola és a Médiakutató pódiumbeszélgetése, 2009. november 9. Pártosság vagy pártatlanság? A mai magyar média. Médiakutató Pódiumbeszélgetés 2010. szeptember 16. Támogatónk
A Médiakutató megjelenését az Open Society Institute magyarországi Szükségalapja támogatja. Partnereink
Magyar Kommunikációtudományi Társaság Sajtószabadság Központ (rendszeres tevékenységét források hiányában megszüntette) |
| ||||||||||||||||||
