Lapunk 2007-es és korábbi számai kedvezményes áron (300 Ft/példány) megrendelhetőek. Rendelje meg most!

2007 ősz – Digitália rovat

Barta Judit

„Ha nem megy ellenük, csináld velük!” (4/9)

Hitelesség, legitimitás

Ami a magyar újságírószakma értékelkötelezettségét, hitelességét és legitimitását illeti, az 1990-es évek elején még mindezen dimenziókban igen pozitív a nyilvánosságbeli megítélése a sajtó rendszerváltásban játszott katalizátorszerepe miatt. Később azonban a médiaháború következtében romlik a szakma presztízse. Vajda és Kaposi Etikai dilemmák a magyar újságírásban (2001) című írásában arra a megállapításra jut: a szakma hitelességét ma tovább rombolja, hogy számos újságíró részmunkaidőben a marketing és a pénzügyi szektorban is vállal munkát, illetve tovább él a szocializmusból örökölt „cimboraság” gyakorlata a politikai és a gazdasági elit képviselőivel. Például esetenként közhivatalnokok csak akkor adnak interjút, ha előre megkapják a kérdéseket.

1997-es és 2000-es kutatásaiból Vásárhelyi Mária azt szűrte le, hogy a sajtószabadság igen korlátozottan érvényesül Magyarországon, s az újságírók többsége saját állítása szerint cenzúrázza önmagát, döntő többségük pedig nem érzi magát szabadnak munkájában. A magyar online sajtó, amelynek az Index hírportál volt az előfutára az 1990-es évek végén, fiatalosabb, és a gazdasági, politikai elittől függetlenebb, tehát legitimebb médiumként igyekezett pozicionálni magát.

Uj Péter, az Index főszerkesztője az orgánum induló legitimitását összefüggésbe állítja egy civil attitűd felvételével, amely távolságtartást fejezett ki a magyar újságírószakma egészétől:

„Az egész magyar online dolog innentől kedve elmozdul egy kicsit attól a vonaltól, ami ma a hagyományos sajtóban, mind nyelvezetében, mind attitűdjében, egy rossz értelemben vett professzionalizált dolog, tehát olyan karót nyelt [...] Most az Index esetében és az internet esetében talán ez is egy olyan civil attitűd, hogy kevésbé vesszük komolyan önmagunkat, meg az egész történetet, kicsit olyan paródia jellegű az egész. Talán a személyes stílusomat is rajta hagytam. [...] Nyilván olyan embereket is kerestem, akik ebben stimmelnek. Azért egy Tóta, egy Szily mind olyan szerzőnk, akik beleillenek ebbe, ők a mi flagship szerzőink, hogy egy nagyon ronda képzavart is előállítsak, rögtön kétnyelvű verzióval. Hogy hát ezek a kulcsszerzőink és ebben a vonalban vannak. A hagyományos, a hivatalos egyfajta paródiáját adjuk. Mindamellett tere van egy normális, mondhatjuk hírszolgáltatásnak is. De attitűdjében ez egy sokkal civilebb felfogás. Azok is csatlakoztak hozzánk, akiknek ez szimpatikusabb volt, tehát efelé ment ez a dolog. Az Internetto idején még egy nagyon határozott közösségiség is volt, akkor még nem létezett a blog szó, de hát gyakorlatilag az Internetto is egy blog volt. Tehát mi mindannyian ilyen módon bloggerek vagyunk, most ez bármilyen hülye kifejezés, meg bármilyen hülyén hangzik, hivatalos újság létünkre. Az attitűdben soha nem volt benne, hogy ilyen megmondóközpontként kezeljük magunkat, vagy egy ilyen hírgyárként, ahol ilyen nagyon hivatalos módon folyik a dolog.”

A 2000-es évek elején, az internetlufi kidurranásával az Indexet a Wallis Rt. húzta ki a csődből, majd 2005-ben ismét megváltozott a tulajdonosi szerkezet: a vállalatot Nobilis Kristóf és érdekeltsége, a Sydinvest Kft. vette át, százszázalékos tulajdonhányaddal. A Bourdieu által megfogalmazott tétel, amely szerint a zsurnaliszta mező folyamatosan ki van téve a piaci igényeknek, ekkortól kezdett igazán érvényessé válni az online sajtóra is. A fiatal újságírók szakmai önképét már a piaci közegben való szocializálódás formálja.

Az Indexből általam meginterjúvolt személyek szerint a blogkultúra terjedésével, a magánszemélyeknek a nyilvános diskurzusban való hangsúlyosabb megjelenésével párhuzamosan az újságírói hitelesség fogalma is átalakul. Egy hír (nem kizárólag a bulvárhír) ma attól is lehet hiteles, ha az olvasót azonosulásra készteti, ha van benne személyesség és narrativitás. Példának okáért a virginiai iskolai mészárlás esetében az újságírónak akkor is érdekében állt idézni az ámokfutó családtagját, barátját, szomszédját, ha az objektivitás elvét megsértve nem sikerült legalább két forrásból ellenőriznie, hogy az illető valóban az-e, akinek mondja magát – mondta az egyik interjúalanyom. Tehát az „objektív”, „tényközlő” újságírást bizonyos típusú hírek esetén felváltja egy puhább, anekdotázóbb jellegű riportstílus. A blogírásra jellemző, vállaltan szubjektív riport azonban az alanyok szerint egy ideig még nem váltja fel minden területen az elfogulatlan hírbeszámolókat, elemzéseket. Interjúalanyaim egybehangzóan úgy vélték, hogy a politikai és a gazdasági rovat híreit – ha ki is egészítik politikai (Pufajkás Turul) vagy gazdasági témájú blogok – teljességében nem fogják helyettesíteni.

© Médiakutató Alapítvány 2000–2009.   ::    Főoldal   ::    Impresszum   ::    Szerzőinkhez   ::    Beköszöntő

• Bevezető
• A civil újságírás és a sajtó rétegződése
• Határok nélkül
• Hitelesség, legitimitás
• A hivatásos újságíró szerepe a blogoszférában
• A kérdőív eredményei
• Összefoglalás
• Irodalom
• Melléklet

Kisebbség

Gaál György:

A dánosi rablógyilkosság – és ami mögötte van

Ligeti György:

Kisebbségek és bevándorlók a médiában

Gosztonyi Gergely:

Kisközösségi rádiók Magyarországon

Politika

Ságvári Bence – Pillók Péter – Galácz Anna:

Az erőszak képei a magyar médiában

Piac

Fábián Sándor Péter:

Az ingyenes napilapok térnyerése és hatása a sajtópiacra

Hírműsorok

Bajomi-Lázár Péter – Monori Áron:

Esti főműsoridős híradók a magyarországi televíziókban

Digitália

Barta Judit:

„Ha nem megy ellenük, csináld velük!”

Kritika

Mátay Mónika:

A reformkor alulnézetben

Bayer Judit:

Átfogó