Médiakutató

Lapunk 2007-es és korábbi számai kedvezményes áron (300 Ft/példány) megrendelhetőek. Rendelje meg most!

2007 ősz – Digitália rovat

Barta Judit

„Ha nem megy ellenük, csináld velük!” (6/9)

A kérdőív eredményei

Fontos leszögezni, hogy a mélyinterjúkhoz hasonlóan a kérdőív eredményei sem reprezentatívak, inkább csak iránymutatóak. Az első állítással – „az újságírónak elsősorban tudósítania és elemeznie kell” – a válaszadók többsége nagyon egyetértett, illetve egyetértett. Úgyszintén többnyire egyetértettek azzal az állítással is, hogy az „újságíróknak az átlagemberből kiindulva kell tudósítania”. Nagy részük elutasította azt az állítást, hogy „a civilek bevonása a hírkészítésbe pusztán kereskedelmi fogás”. Abban viszont igen heterogén álláspontot képviseltek, hogy az „újságíróknak komoly felelősségük van a demokratikus nyilvánosság felépítésében és fenntartásában”.

A szóbeli interjúkon az újságírók nyilvánossággal szembeni felelősségéről két sarkos véleményt idézek arra a kérdésre válaszul, hogy „hogyan határozná meg az Index nyilvánossággal szembeni szerepét?”:

„Könnyű manipulálni a közvéleményt, de ennek ellenére nem érzem azt, hogy a médiának vagy az Indexnek hatalmas felelőssége volna. Azt gondolom, hogy az Indexnél bizonyos rovatok betöltik ezt a szerepet, de az Index általában nem. Itt is emberek dolgoznak.”

„Tájékoztatni, tanítani, régi és új hazugságokat felfedni, és szórakoztatni. Megpróbáljuk betölteni ezt a szerepet.”

A civil újságírás térnyerése az Index újságíróiban – úgy tűnik – nem a szakmai összetartást növeli, hanem ellenkezőleg: a szakmáról való kritikus reflexiót erősíti.

„Az újságírásnak több műfaja van. Én a publicisztikát művelem, ami alkalmazott irodalom. Távolról sem elitszakma, főleg az internet és a blogolás elterjedése óta. Bárki nekiláthat.”

„Szakmának szakma, de nem mondanám elitnek.”

„Én nem tekintem szakmának. A vezetés foglalkozás? Inkább tanult képesség. […] Van néhány alapdolog, amire szükség van. Nyelvi készségek, szemtelenség, exhibicionizmus. Logikus gondolkodás. Nem komoly dolog. Ami a presztízsét illeti, az nagyon rossz. Az emberek félnek tőle. Látják, hogy a média mit tud tenni az emberekkel. Sok újságíró visszaél a szakmájával. Ha kapnak egy rossz villanyszámlát, fenyegetőzni kezdenek, hogy cikket írnak róla. Úgy érzik, hogy ez egyfajta hatalom. Az emberek általában nem szeretik az újságírókat.”

Mindezek tükrében az látszik kirajzolódni, hogy az Index szerkesztőségén belül elég erősen jelen van a Morris (2002) által „objektív egalitáriánusnak nevezett” újságírótípus:

„Az objektív egalitáriánusok nem tartják magukat az elit tagjainak. Úgy vélik, hogy a hírekről inkább az átlagemberből kiindulva, mint a szakértőtől lefelé kell tudósítani. Kedvelik az »ablak a világra« metaforát, és hisznek abban, hogy az átlagolvasó képes értelmes következtetéseket levonni a tényszerű információkból. […] nem gondolják magukat felelősnek azért, hogy a nyilvánosság jól működjön” (Morris 2002: 136–138).

Számos teoretikus az online média és a blogoszféra konvergenciájában antidemokratikus tendenciákat lát:

„Ebben a médiumban hiányoznak a lefektetett nyilvános elvárások, így az alternatív civil újságírást kényelmes álcaként használva, a híripar kapitányai még vakmerőbbek lettek. Koncentrálták a termelést, egyre kevesebb témáról tudósítanak, és olyan pályára álltak, amely a politikai diskurzus fősodrában egyre kevesebb hangnak ad teret. […] Valójában az újraélesztett nyilvánosság ígérete a kereskedelmi hírhálózatok még szorosabban integrált uralmának adott helyet. […] Bár a technológia természete nem engedi meg, hogy a vállalati oligarchák teljes mértékben maguk alá gyűrjék a marginális játékosokat, azt mégis sikerült az antidemokratikus média hatékony eszközévé alakítaniuk” (Scott, 2005: 85).

Lou Rutigliano (in Tremayne, 2007) a hálózati és a komplexitás elméletet felhasználó empirikus blogkutatatása alapján azonban Carl Sunsteinhez hasonlóan arra a következtésre jut, hogy a demokratikus nyilvánosság nem a spontánul szerveződő, moderátorok nélkül működő, hálózati kommunikáció eredménye. Sunstein szerint a személyre szabott hírszolgáltatás (customized news), illetve a blogokon keresztül való tájékozódás a nyilvánosság fragmentálódását és a szélsőséges irányzatok felé való elmozdulását eredményezheti (Sunstein, 2001). Rutigliano Albert-László Babarasi kutatásaira hivatkozik, aki azt vizsgálta, hogy a komplex rendszerben működő blogoszféra milyen törvényeknek engedelmeskedik. Egyrészt a hatalom törvényének, amit az jelez, hogy túl sok kicsi, alig látható tag van kevés jelentőségteljes tag (a listás bloggerek) mellett. Másrészt a blogoszférában sajátos kapcsolódási elv érvényesül; az „egyedi csomópontok nagyobb valószínűséggel kapcsolódnak a már eleve jól beágyazott hálózati csomópontokhoz”, így a későn jövők kapcsolati hálójukat és hatásfokukat, hangerejüket tekintve hátrányos helyzetben vannak. Harmadrészt az önszerveződés és az eredeti tartalom előállítása sem korrelál egymással.

Rutigliano háromféle civil újságírásra szerveződő blogtípust hasonlított össze aszerint, hogy az mennyire aktivizálja a közönséget. Az első a kontrollált modell, amelyben a legtöbb tartalmat egy író: általában az oldal létrehozója és működtetője állítja elő. A nyilvánosság is hozzászólhat, de a standard újságírói normákat egy központosított szerkesztői kontroll biztosítja. Az ilyen modellekben a működtetők szolgáltatják a tartalom 75 százalékát, a felhasználók pedig 25 százalékát. A második és legeredményesebbnek bizonyuló blogtípus a hibrid modell, amelyben a blog egy kicsi, központosított részmunkaidős vagy önkéntes stábbal működik, amely tartalmat generál és moderálja a felhasználók hozzászólásait. Bár a posztokat átnézik, azokat általában érintetlenül átteszik a honlapra. A stáb ritkán ír posztokat és kommenteket. Az előző modellhez képest pont fordított a felhasználók és a szerkesztők által előállított tartalom aránya. Végül a nyílt blogmodellnél a stáb alig szól bele a blogon folyó diskurzusba. Meglepő módon ez a modell volt a legkevésbé hatékony a civil tartalom generálásában, és a blogot előbb-utóbb elárasztották a marketingjellegű felhívások (Tremayne, 2007).

A blogoszféra tehát többféle modell megvalósulásának ad teret, és az Index esetében a Blog.hu felhasználóin is múlik, hogy milyen kisközösségek fejlődnek ki, és ott mennyire eredeti tartalmak születnek. Minden médium a társadalommal való kölcsönös egymásra hatás révén fejlődik (Bockowski, 2005). A tömegmédiumok holdudvarába rendeződő blogok mellett egyre több kisebb-nagyobb civil, vallási, vállalati, politikai, tudományos, oktatási intézményhez kapcsolódó blogbefogadó oldal fog működni, a leghelyesebb tehát az, ha a civil újságírás tömegmédiába való becsatornázását a blogoszféra szegmentálódásának egyik állomásaként értelmezzük. Továbbá – figyelembe véve a blogoszféra sajátos egyenlőtlenségeket teremtő hatalmi és kapcsolódási törvényeit – még azt is megkockáztathatjuk: a professzionális sajtó azzal, hogy a saját nézettségéből fakadóan vizibilitást ad a kisebb mértékben behálózott blogoknak és átláthatóbbá teszi saját blogbefogadó oldalát, akár növelheti is a civil kommunikáció hatékonyságát és erejét.

© Médiakutató Alapítvány 2000–2009.   ::    Főoldal   ::    Impresszum   ::    Szerzőinkhez   ::    Beköszöntő
Keresés:
Rovatok
Archívum
Pódiumbeszélgetések

A frankfurti és a birminghami iskola. Császi Lajossal és Istvánffy Andrással Bajomi-Lázár Péter beszélget. A Budapesti Gazdasági Főiskola és a Médiakutató pódiumbeszélgetése, 2009. november 9.

Pártosság vagy pártatlanság? A mai magyar média. Médiakutató Pódiumbeszélgetés 2010. szeptember 16.

Támogatónk

A Médiakutató megjelenését az Open Society Institute magyarországi Szükségalapja támogatja.