Médiakutató

Lapunk 2007-es és korábbi számai kedvezményes áron (300 Ft/példány) megrendelhetőek. Rendelje meg most!

2007 tél – Hírműsorok rovat

Terestyéni Tamás

Televíziós híradóműsorok összehasonlító vizsgálata (14/14)

14. Összefoglalás

1. A vizsgált hírműsorokat vitathatatlan profizmus jellemzi. Mindegyik igyekszik mindazokat a formai eszközöket felhasználni, amelyek alkalmasak lehetnek a közönség figyelmének megragadására, lekötésére és az üzenet nyomatékosítására. A képernyőn leggyakrabban feltűnő műsorvezetők tapasztalt, rutinos televíziós személyiségek, akik szinte elválaszthatatlanul hozzátartoznak a híradók arculatához. A műsorok gördülékenyen, zökkenőmentesen, technikai problémák és zavaró bakik nélkül haladnak.

2. A híradók legfőbb információhordozó elemei az orális szöveg és a mozgókép. Egészében véve alig fordulnak elő olyan híregységek, amelyekben ne jelenne meg kép, mégpedig meghatározóan mozgókép. Igazán jelentős különbség csak aszerint mutatkozik az egyes csatornák között, hogy hírműsoraik milyen gyakran szólaltatják meg a szereplőket a saját hangjukon, és milyen gyakran szólal meg bennük helyszíni tudósító. Ebből a szempontból nézve az MTV1 és a TV2 híradásai a leginkább információgazdagok. A helyszíni jelenlétet az ATV és a HírTV tudja a viszonylag legkevésbé biztosítani, az élő megszólaltatásban pedig velük együtt az RTL Klub híradója is elmarad az élmezőnytől.

3. A híradók profilját egyfelől a politikai-közéleti érdeklődésük, másfelől a bulvár, a tabloid felé való nyitottságuk határozza meg a leginkább. Nagy általánosságban mind az öt híradóra az a jellemző, hogy a komoly politikai-közéleti témákban a belföldi hírek megelőzik a külföldieket, a bulvár, tabloid műsoregységek hátrább, a műsor második felében kerülnek sorra.

4. Csatornánként jelentős különbséggel ugyan, de az összes híradóban a politikai szférára irányul a legnagyobb figyelem. Ez abban is megmutatkozik, hogy például az egészségügyhöz kötődő események és ügyek is gyakran átpolitizálódnak, így jelennek meg a híradókban – másfelől az átpolitizálódásnak köszönhetően kerültek fel a televíziós híradások napirendjére. Úgy tűnik ugyanis, hogy ha az egészségügy nem lenne a kormányoldal és az ellenzék éles rivalizálásának terepe, egyik televíziós csatornát sem érdekelné különösebben egy-egy szakkérdés.

5. A leggyakrabban az egészségügyben bekövetkezett, illetve az oktatásügyben várható változások, a belpolitikai feszültségekre utaló fejlemények és a nagy bűnügyek szerepeltek a híradókban. Az is elmondható, hogy a tárgyalt eseményekből és közügyekből feszültségekkel, konfliktusokkal, nemritkán erőszakkal, veszélyekkel teli világ képe bontakozik ki. A leginkább tematizált ügyek listáját tekintve egyedül a HírTV tér el karakteresen a többi csatornától, ami összefügg azzal, hogy ennek hírműsorát a többi vizsgált csatornával összevetve jelentős mértékű kormányoldal-kritikusság hatja át.

Irodalom

Angelusz Róbert (2003) Amíg hírekként megjelennek… Az eseményektől a hírekig. Jel-Kép, 3. sz.

Császi Lajos (2002) A média rítusai. A kommunikáció neodurkheimi elmélete. Budapest: Osiris Kiadó & MTA–ELTE Kommunikációelméleti Kutatócsoport.

Gerbner, George (2000) A média rejtett üzenete. Budapest: Osiris Kiadó – MTA-ELTE Kommunikációelméleti Kutatócsoport.

Plauschin András (2004) A hírműsorok tájékoztatási gyakorlata 2004-ben. Jel-Kép, 1. sz.

© Médiakutató Alapítvány 2000–2009.   ::    Főoldal   ::    Impresszum   ::    Szerzőinkhez   ::    Beköszöntő
Keresés:
Rovatok
Archívum
Pódiumbeszélgetések

A frankfurti és a birminghami iskola. Császi Lajossal és Istvánffy Andrással Bajomi-Lázár Péter beszélget. A Budapesti Gazdasági Főiskola és a Médiakutató pódiumbeszélgetése, 2009. november 9.

Pártosság vagy pártatlanság? A mai magyar média. Médiakutató Pódiumbeszélgetés 2010. szeptember 16.

Támogatónk

A Médiakutató megjelenését az Open Society Institute magyarországi Szükségalapja támogatja.