Médiakutató

Lapunk 2007-es és korábbi számai kedvezményes áron (300 Ft/példány) megrendelhetőek. Rendelje meg most!

2007 tél – Politika rovat

Bayer Judit

A szolgáltatók felelősségének szabályozása a legújabb alkalmazások és az amerikai tapasztalatok fényében (3/6)

3. Kanadai sajátosságok: az értesítés-értesítés rendszere

Első ízben a Kanadai Internetszolgáltatók Szövetségének (CAIP) a Kanadai Lemezipari Szövetséggel (CRIA) kötött megállapodásában jelent meg ez a módszer, amelyet a kanadai törvényhozás is tervezett átvenni a szerzői jogi reform egyik részeként. Amikor a kanadai parlament 2006 novemberében bizalmatlansági indítvány következtében feloszlott, a C–60 jelű törvényjavaslatot átmenetileg – az összes többi társával együtt – felfüggesztették. A szerzői jogi reformokat is tartalmazó komplex törvénymódosítás 2007 őszén várhatóan ismét napirendre kerülhet.13

A megegyezés értelmében a CRIA írásban értesíti azt a szolgáltatót, amelynek valamely előfizetője szerzői jogokat sért. A szolgáltató pedig az értesítést továbbítja ügyfelének, valamint küld egy megerősítést a CRIA-nak ennek megtörténtéről. Beszámolók szerint a kooperációs arány 80–90 százalékos, azaz az esetek ilyen hányadában a felhasználó önként szüntette be a jogsértő tevékenységet, és igen kevés esetben volt szükség ismételt panaszra ugyanazon személy ugyanazon tartalma ellen (CAIP Position Paper, 2003). A CAIP terjesztette be a jogalkotásra irányuló javaslatot a kanadai alsóház elé. A törvényjavaslat szerint a formai feltételeknek megfelelő értesítést a szolgáltató egyszerűen továbbítja a felhasználónak. A szolgáltatónak ahhoz is joga van, hogy ezért a szolgáltatásért költségei megtérítését várja, amelyeket hatóságilag maximálnának. Emellett a szolgáltató az értesítés kézhezvételekor köteles rögzíteni és hat hónapig tárolni a felhasználó személyazonosító adatait. Ha ezt a kötelezettségét nem teljesíti, a bíróság által megállapított kártérítést (statutory damages) kellene fizetnie, amelynek összege 5000 és 10 000 kanadai dollár között lehet. Felelősnek csak annyiban található, amennyiben bírói határozat mondja ki egy tartalom jogellenességét, és az erről való tudomásszerzés ellenére sem távolítja el azt.14

Ez a rendszer kétségkívül alkalmasabb a P2P-tartalmak kezelésére, abból az egyszerű okból, hogy ez esetben semmi sincs, amit a szolgáltató el tudna távolítani, tehát célszerűbb a felhasználó kooperációjára építeni. Ugyanakkor a tárolt tartalmak esetében is alkalmazható.

Pillanatnyilag, jogi szabályozás hiányában ez az önszabályozó magatartás önkéntesen vállalt kötelezettség a szolgáltatók részéről. A tervezett értesítési-értesítési eljárás tiszteletben tartaná a közzétevő jogait, mivel ő maga távolíthatja el a tartalmat. Az a tény, hogy a szolgáltató rögzíti és hat hónapig tárolja a közzétevő személyazonosításra alkalmas adatait, lehetővé teszi, hogy további jogsértések esetén a panasztevő eljárást indíthasson ellene.

Ezen eljárás egyetlen hátránya, hogy relatíve lassú, hiszen a tárolt tartalmat eggyel későbbi állomáson távolítják el, ha pedig a közzétevő nem kooperál, hivatalos eljárásra terelődik az ügy, és csupán bírósági ideiglenes intézkedés keretében lehet a tartalmat eltávolíttatni. Vannak ügycsoportok, amelyek jól tűrik a késlekedést: ilyenek a szerzői jogi esetek, amelyeknél néhány napos eltérésnek minimális a tényleges gazdasági kockázata. Ezzel szemben például bizalmas információ elterjedésének megakadályozása esetén aligha tűrhető egy-kéthetes haladék.

3.1. A kanadai szerzői jogi törvény

A hatályos törvény a „kommunikáció” kifejezés definíciójának megváltoztatása által zárta ki az internetszolgáltatók felelősségét a közvetített tartalomért egy 1997-es módosítás során. A definíció kimondja, hogy a kommunikáció nem foglalja magában a telekommunikációs eszköz útján a nyilvánosság felé történő közvetítést olyan személy által, aki csupán a telekommunikációs eszközt nyújtja egy másik személynek, aki így közvetíti (kommunikálja) a tartalmat. A SOCAN v CAIP-ügyben a kanadai szövetségi fellebbviteli bíróság nyilvánvalóvá tette, hogy a szolgáltatók valóban mentesek a szerzői jogsértésért fennálló felelősség alól, ennek feltétele azonban, hogy ténylegesen nincs tudomásuk a dologról. Egyébiránt az ügy kiváltó oka az volt, hogy a szerzők és a lemezcégek szövetsége (SOCAN) azt kérte, fizessenek az internetszolgáltatók átalánydíjat, amivel kompenzálnák azt, hogy lehetővé teszik a zenei kalózkodást. A szokatlan elképzelés szerencsére nem aratott különösebb sikert: már a szerzői jogi döntőbizottság is úgy találta, hogy a szolgáltatók a törvény értelmében nem közzétevői a tartalomnak, és ez kiterjed az ideiglenes másolatok és a tükrözés esetére is. A SOCAN egyébként abba próbált belekötni, hogy az ideiglenes másolatok készítése nem feltétlenül szükséges a közzétételhez, ahogy a tükrözés sem, ezért nem esik a törvényi kivétel hatálya alá. A bíróság szerint azonban a „szükséges” mindazt magában foglalja, ami az ésszerűség határain belül hasznos és alkalmas a gazdaságos és hatékony működés érdekében. Kimondta, hogy az internetszolgáltató mindaddig védelmet élvez, amíg maga nem bocsátkozik a közzététellel kapcsolatos cselekményekbe, hanem csak közvetítő marad. A közvetítő tulajdonságai között pedig az is szerepel, hogy nincs tényleges tudomása a jogsértő tartalomról, és hogy célszerűtlen lenne az irdatlan mennyiségű internetes tartalom szemmel tartása. Mindazonáltal azt is kimondta, hogy a felelősség valószínűleg feltámad akkor, ha a szolgáltató tevékenysége nem nevezhető tartalomsemlegesnek, például, ha értesítést kap a jogsértő tartalomról, és nem teszi meg a szükséges intézkedéseket. Mivel a tárhelyszolgáltatásra nincs külön szabály, ennek értelmében a jogrendszer általános szabályaiból is következő azon szemlélet vonatkoztatható rá, hogy amennyiben a szolgáltató tudomást szerez a jogellenességről, intézkednie kell, vagy felelőssé tehető – hasonlóan az európai irányelvhez. Ennek értelmében mindaddig, amíg az értesítési-értesítési eljárást törvénybe nem iktatják, és annak teljesítése esetére nem mentesítik a szolgáltatót a felelősség alól, a tárolt tartalomért a szolgáltató továbbra is felelőssé tehető, különösen egyéb, nem szerzői jogi tartalmakkal kapcsolatban.

A kanadai büntető törvénykönyv 2001. évi módosítása a gyermekpornográfiával kapcsolatban külön kötelezettséget ró az internetszolgáltatókra. Bírói döntés esetén a gyermekpornográf tartalmat el kell távolítaniuk, egy másolatát a bíróság számára kézbesíteniük, és a tartalomszolgáltató azonosítására szolgáló információt rendelkezésre kell bocsátaniuk. A bíróság elrendelheti a tartalomszolgáltató értesítését, amennyiben indokoltnak látszik, hogy saját védelmében megjelenjen a bíróságon. Amennyiben a tartalom közzétevője nem azonosítható, vagy tartózkodási helye ismeretlen, illetve ha Kanadán kívül van a lakhelye, akkor a szolgáltató a gyermekpornográf tartalom helyére a bírói idézés szövegét tölti fel, ami mindaddig fenn marad, ameddig a megjelenés határnapja el nem telik. A bíróság döntése alapján véglegesen törölheti a tartalmat. Emellett a kanadai Emberi Jogi Törvény a korábbi, telefonon keresztül történő, gyűlölködő üzenetek továbbítását tiltó szabály hatályát kiterjesztette az internetre is.15

A telekommunikációról szóló törvény megtiltja az internetszolgáltatóknak, hogy önként blokkolást alkalmazzanak.16 Erre csak bíróság kötelezheti őket, például népirtásra való felhívás, uszítás stb. miatt: ekkor elrendelheti a tartalom eltávolítását is, vagy ha az nem lehetséges, akkor hozzáférhetetlenné tételét.17 (Olyan szabály nincs, hogy a tárhelyszolgáltatást sem tagadhatná meg – ez a szerződéskötési szabadságba való beavatkozás lenne). A blokkolás tiltása biztosítja, hogy a felhasználók az internet teljes tartalmához hozzáférhessenek.

Richard Warman emberi jogász a blokkolási tilalom feloldását kérte a hatóságtól. Az ügy előzménye, hogy a kanadai emberi jogi bizottság korábbi tagjaként eljárásokat kezdeményezett a gyűlöletbeszéd-honlapok közzétevői ellen, és ennek következtében számos fenyegetés érte. Arra kérte a kanadai felügyeleti hatóságot, engedélyezze a szolgáltatóknak, hogy – kérésére – dönthessenek úgy, hogy blokkolják a hozzáférést azokhoz a honlapokhoz, amelyek személye ellen irányuló életveszélyes fenyegetéseket tartalmaznak. A hatóság gyakorlatilag kitért a kérés elől azzal, hogy előbb az érdekelt felek, köztük elsősorban a szolgáltatók meghallgatására van szükség (bővebben lásd Bailey, 2003: 59).18

© Médiakutató Alapítvány 2000–2009.   ::    Főoldal   ::    Impresszum   ::    Szerzőinkhez   ::    Beköszöntő
Keresés:
Rovatok
Archívum
Pódiumbeszélgetések

A frankfurti és a birminghami iskola. Császi Lajossal és Istvánffy Andrással Bajomi-Lázár Péter beszélget. A Budapesti Gazdasági Főiskola és a Médiakutató pódiumbeszélgetése, 2009. november 9.

Pártosság vagy pártatlanság? A mai magyar média. Médiakutató Pódiumbeszélgetés 2010. szeptember 16.

Támogatónk

A Médiakutató megjelenését az Open Society Institute magyarországi Szükségalapja támogatja.