Médiakutató

Lapunk 2007-es és korábbi számai kedvezményes áron (300 Ft/példány) megrendelhetőek. Rendelje meg most!

2007 tél – Politika rovat

Berkó Gergely – Pál Gergő

Félig tele, félig vízió, avagy gondolatok a hazai médiarendszer reformjához (2/5)

2. Helyszűke

Tették ezt annak ellenére, hogy ezzel az első, szinte az egész országot lefedő multiplexet könnyen amolyan digitális szegényházzá tehetik. Médiaszakemberek azzal számolnak, hogy – a ma győztesnek tűnő MPEG2 technikával – maximum hat-hét adó zsúfolható fel erre a hálózatra, csakhogy ebből három helyet kapásból elvisz a Magyar Televízió két és a Duna Televízió egy csatornája. A két kedvezményezett közéleti tévé belépésével így legfeljebb egy-két pozíció marad szabadon. De megéri-e bekerülni egy olyan társaságba, amelynek összesített nézettsége csak közelíti az RTL Klub vagy a TV2 által egyedül produkált mutatókat (Rudi, 2007: 49)?

Kérdéses persze, hogy ez a helyzet (az újabb multiplexek megnyitásával, illetve a tömörítési technika fejlettebbre cserélésével) mikor változik. Nincs azon mit csodálni, ha a kormány a megszorítások kellős közepén nem akar euró-tízmilliókat set-top box-támogatásra fordítani. Az azonban már igencsak kérdéses, hogy érdemes és elfogadható-e úgy megvetetni százezrekkel az olcsóbb MPEG2-es felszerelést, hogy már most világos: azt pár év múlva cserélniük kell. Még akkor is, ha a külföldi tapasztalatok alapján világos: a közönség zöme az utolsó pillanatban cserél majd (MTI, 2007a).

2.1. Utolsókból elsők

Az átállási trén élén értelemszerűen a közszolgálati csatornáknak kell menetelniük; a nemzetközi tapasztalatok is azt mutatják, hogy ezek húzzák maguk után a többieket a DVB-T-be (MTI, 2007a). De mi lesz a fennmaradó helyek sorsa? A két országos kereskedelmi tévé akár még diktálhat is e téren, hiszen nélkülük alapjaiban kérdőjeleződik meg a vállalkozás sikere. Még akkor is, ha tudjuk: a be nem kábelezett háztartások – ma 30 százalék körüli – aránya rohamosan csökken, ráadásul az esetek zömében a rosszabb anyagi helyzetű (így kereskedelmi szempontból kevésbé vonzó) célcsoportokról van szó. Kérdés az is: hajlandóak-e a kábelszolgáltatók premizálni, hogy a két nagy kereskedelmi tévé ne menjen fel valamelyik multiplexre, hanem várja be a hálózatkiépítést.

Ráadásul, ha 15–20 százalék alá esik a bekábelezetlenek részaránya, lehet, hogy meg sem éri a muliplex-üzemeltetés vagy a csatornahely-szerzés. Különösen, ha azt vesszük alapul: a hazai háztartásokban átlagosan már ma is több csatorna fogható, mint amennyire a polgár igényt tart (NAMS II/62).

„Miért engedjen be bárki a lakásába egy dobozt, amin pont azt nem láthatja, amit akar” – tette fel a kérdést a set-top boxra célozva saját cége szempontjából teljesen jogos megközelítésben az RTL Klub vezérigazgató-helyettese (MTI, 2007b) az idei Internet Hungaryn. Eközben a vetélytárs TV2 jogi igazgatója virágnyelven azt adta hallgatósága tudomására: ha nem lesznek számukra elfogadhatóak a tulajdonkoncentrációs szabályok, „más módon” lesznek kénytelenek csatornacsaládot építeni (MTI, 2007b).

2.2. Határesetek

A „nagyoknak” pedig elég jó lapjaik vannak: ha a törvényhozók komolyan gondolják, hogy a NAMS-ban is vázolt sokszereplős, versenyalapú, innovatív ágazatot szeretnének faragni a magyar médiából, nem kezdhetik azzal, hogy megfojtják a két kereskedelmi csatornát, például oly módon, hogy nem engedik őket terjeszkedni, kizárva a Nyugat-Európában jól működő csatornacsalád-modellt. Abban az iparági szakértők egyetértenek, hogy az egymagukban álló adók lassan elhalnak vagy egy nagyobb egységbe integrálódnak; a négy-ötcsatornás tévécsaládoké a jövő.

Ezért az is kézenfekvőnek látszik, ha a bejegyzés vagy a működés helyétől függetlenül határozza meg a törvényhozó a tulajdonosi koncentráció szabályait, mégpedig vagy százalékos arányban, vagy a közszolgálati csatornák teljes népességre számított, egész napos részesedéséhez viszonyítva, például csoportonként (értelemszerűen a közvetett tulajdonlást is figyelembe véve) 1,5-ös szorzóval. Ezzel elkerülhető, hogy tévéiket külföldre, esetleg más cég nevére bejegyeztetve nyerjenek egérutat a kötöttségek alól a szolgáltatók. Ha ugyanis itt maradnak, azzal nem csupán könnyebben ellenőrizhetőek, de adót is itt fizetnek – ezzel némiképpen befoltozva azt a lyukat, amit a koncessziósdíj-kiesés okoz majd az állami büdzsén.

Közkeletű iparági vélekedés szerint az RTL Klub és a TV2 térvesztése miatt túlzóak a meghatározó véleményformáló-képességű (MVK) adók definíciójában foglalt adatok. (Egy szakújságíró egy magánbeszélgetésen úgy fogalmazott: ezzel az erővel akár a királyválasztás szabályait is részletesen törvénybe foglalhatnák.) Tény, hogy a két nagy folyamatosan veszít nézőtáborából, de az még korántsem világos, mikor és milyen szinten áll meg (vagy épp fordul meg) ez a folyamat.

2.3. Családi kör

Elképzelésünk szerint – ha az MVK-passzus végül bekerül a normaszövegbe – az összesített csatornaszámtól függetlenül itt is a közszolgálati adók összeredményét kellene határként kijelölni. Már csak azért is, mert ha ennél magasabb az érték, akkor joggal merül fel a kérdés: miért tart fenn mintegy ötvenmilliárd forintért, meghatározó véleményformálásra képtelen médiumokat az állam.

Megfontolandónak tartjuk, hogy az MVK intézménye – ha lesz ilyen – csak a hír- és az információs műsorokra vonatkozzon. A többi produkció esetében ugyanis kétséges, hogy vélemény- vagy ennél jóval nehezebben megfogható ízlésformálásról van-e szó. Ugyanakkor ebben az esetben külön kell biztosítani, nehogy „bújtatott információs műsorok” jöjjenek létre. Azt is meggondolandónak tartjuk, hogy – mint az korábban már többször felmerült – a törvényhozó szabályozza újra a pártatlanág kérdését, a kereskedelmi adók közül csak a bizonyos közönségarányt elérőkre terjesztve ki azt. Nem gondoljuk, hogy a hazai viszonyok között ez Magyarországon nem látott változásokat (Páll, 2007) eredményezne.

2.4. Sufnituning

De lépjünk vissza egy kicsit még a bezzeg-gyerekséghez, pontosabban oda, hogy mi történhet, ha a politika úgy dönt: sok kis lépéssel ugorja át a szabályozási keret és a valóság között tátongó szakadékot!

A „motorjavítás repülés közben” kezdődhet például úgy, hogy idővel (vagy éppen a mostani körben) rendezi a médiahatóság helyzetét. Hiszen az Alkotmánybíróság június végi döntéséből az következik, hogy ez év utolsó másodpercétől nincsenek a szankcionáláshoz elengedhetetlen hatósági jogosítványai az Országos Rádió és Televízió Testületnek (ORTT), amely így csak perelhet. A hazai bíróságok működését (például az eddig meghatározott ORTT-határozatok sorsát) elnézve ez alapesetben másfél (MTI, 2007c), de akár négy-hatéves hercehurcához is vezethet – ennek pedig nem a műsorszolgáltatók, legfeljebb azok pénzügyi igazgatói számára lehet elrettentő ereje. A perköltségek miatt.

„Cserébe” viszont elszabadulhat a pokol; a jelek szerint ugyanis nemigen akad olyan tévé vagy rádió, amely azzal foglalkozna, mi lesz vele fél évtized múlva. Egy kis malíciával azt is mondhatjuk: a társasjáték szereplői számára a médiahatóság helyzetének rendezése akár azzal az előnnyel is járhat, hogy így elbliccelhetik vagy szétszabdalhatják a tartalomszabályozás újraírását. Így a játékosok a mindenki által rossznak tartott, de mára bejáratott és kiismert keretek között intézhetik tovább ügyeiket.

Ezzel a forgatókönyvvel fenyeget a NAMS azon kitétele, amely igen enyhén fogalmaz az új kódex ügyében, amikor azt fejtegeti: a kancellária és a stratégiaalkotó csapat „lényegesnek tartja” (NAMS, I/6), hogy a multiplex-pályázat (legkésőbb jövő év eleji) zárásáig szülessen meg az új szabályzat – garanciákat azonban nem rejt az anyag.

Pedig meglehetősen szerencsés időben került közkézre a NAMS: jövőre lejár az ORTT-tagok, a háromból két médiakuratóriumi elnökség, valamint a közmédiára fordított költségvetési pénzek több mint felét elnyelő Magyar Televízió elnökének mandátuma, a digitális műsorterjesztés indulásával kapcsolatos szabályok megteremtése pedig tovább nem odázható.

© Médiakutató Alapítvány 2000–2009.   ::    Főoldal   ::    Impresszum   ::    Szerzőinkhez   ::    Beköszöntő
Keresés:
Rovatok
Archívum
Pódiumbeszélgetések

A frankfurti és a birminghami iskola. Császi Lajossal és Istvánffy Andrással Bajomi-Lázár Péter beszélget. A Budapesti Gazdasági Főiskola és a Médiakutató pódiumbeszélgetése, 2009. november 9.

Pártosság vagy pártatlanság? A mai magyar média. Médiakutató Pódiumbeszélgetés 2010. szeptember 16.

Támogatónk

A Médiakutató megjelenését az Open Society Institute magyarországi Szükségalapja támogatja.