Médiakutató

Lapunk 2007-es és korábbi számai kedvezményes áron (300 Ft/példány) megrendelhetőek. Rendelje meg most!

2007 tél – Politika rovat

Berkó Gergely – Pál Gergő

Félig tele, félig vízió, avagy gondolatok a hazai médiarendszer reformjához (4/5)

4. Pénz, pénz, pénz

Elengedhetetlennek tartjuk ugyanakkor, hogy a három társaság költségvetési juttatásainak kérdése – az ORTT-éhez hasonlóan – külön törvényben szabályoztassék. Ez nem csupán az uniós elvárásoknak, de az – ezzel összefüggő – függetlenség követelményének is jobban megfelel. Ugyanakkor nem gondoljuk, hogy – a médiahatósághoz hasonlóan – ezen intézményeknek is maguknak kellene kimunkálniuk büdzséjük tervezetét. Sokkal inkább azt tartanánk fontosnak, hogy a törvényhozó olyan mechanizmust alakítson ki, amelyben négy-öt évre előre kalkulálhatnak az egyes társaságok a költségvetésből származó bevételükkel.

4.1. Beosztással

Mégpedig oly módon, hogy tartalékolhatnak ugyan, vagy megállapodás szerinti halasztott fizetéssel is rendezhetik egyes számláikat, ám ezek teljes összege nem érhet el egy meghatározott határt, vagy nem haladhatja meg az éves költségvetés meghatározott százalékát. Ezzel látjuk elkerülhetőnek, hogy vezetőváltás esetén az első (és a mandátum utolsó) esztendejében „nagyot akarva alkotni” lazuljon a költségvetési fegyelem az egyes közmédiumoknál (MTI, 2007f).

Javasoljuk egyben, hogy a három kuratórium – egy-egy (esetleg két-két) tag delegálása útján – hozzon létre olyan, a törvény által elismert ad hoc testületet, amely évente megtárgyalja a parlamenti pártok (és nemcsak a kormányzat) képviselőivel a közmédia és finanszírozása helyzetét. E grémium feladata volna egyezséget kötni a következő utáni év kondícióiról, gördülő rendszerben. Így a szisztéma a finanszírozást kiemeli (valamennyire) a mindennapi politika őrületéből, ugyanakkor a mostaninál tervezhetőbbé teszi ezen intézmények számára a jövőt.

Ez a „szuperkuratórium” a három testület közös törekvéseinek és együttműködésének külső megjelenítője lehet, amely közelebb hozhatja a közmédiumokat a meglévő vagy még feltáratlan szinergiák kihasználásához. Ezen keresztül pedig a gazdaságosabb működésre, majd az így felszabaduló forrásokat a műsorai mennyiségének vagy minőségének növelésére fordíthatná a három társaság. Nem utolsósorban azt reméljük ettől, hogy az így jobb helyzetbe keveredő intézmények távolabb tudják taszigálni maguktól a politikát, és képesek lesznek elmozdulni a nyugat-európai értelemben vett közszolgálatiság felé.

4.2. Vezetők és félvezetők

A három médium operatív irányítását elnök végzi, akit az igazgatótanács kétharmados szótöbbséggel választ – és meneszt. (Amennyiben három pályázaton sem sikerül betölteni a tisztséget, javasoljuk a testület feloszlatását és új grémium választását, a rotációs rend megszakítása miatt a fent már leírt kettő-négy-hat éves mandátumrendszerben.) Az újrázás engedélyezése és tiltása mellett egyaránt szólnak érvek, ezért ebben a kérdésben a törvényhozónak szabad kezet adnánk. (Az „igen” felé billenti a mérleget a többciklusos tervezés lehetővé tétele, a bejáratott vezetők pozícióban tartása. Ezzel szemben a másik serpenyőben a versenyhelyzet korlátozásának veszélyét látjuk, akárcsak azt, hogy a hatalmon maradás érdekében az elnök a radikális megoldásokat szinte kizáró, sokoldalú alkukba kényszerül.)

Lényeges garanciális elemnek gondoljuk ugyanakkor, hogy az elnöki posztra pályázóknak nem csupán a működéssel és a gazdálkodással kapcsolatos elképzeléseiket kellene írásban benyújtaniuk, hanem azt is, hogy milyen menedzsmenttel képzelik el a munkálkodást. Az alelnöki, igazgatói vagy intendánsi szintig tartó lista benyújtójának vállalnia kellene, hogy hivatalba lépése után egy vagy másfél évig – törvényben megszabott esetek fennállásának kivételével – nem mozdítja el az alatta lévő szintre (általa) kinevezetteket.

A már működő intendantúra rendszerben ösztönzendőnek látjuk az egyes műsorhelyekre betervezett műsorok versenyeztetését. Ahogy azt is, hogy a készítők – függetlenül attól, hogy külső vagy belső műhelyről van szó – nézettségvállalással pályázzanak. Elképzelésünkben ugyanis az elnöki pályázat részét képezné az a nyilatkozat, amelyben az induló vállalja: ha a gazdálkodás és/vagy a nézettség öt százalékpontos tűrési tartománynál nagyobb mértékben marad vállalásai alatt, akkor azért fizetése meghatározott hányadáról lemondva „lakol”. (Kiskapuként azt sem zárjuk ki, hogy – mandátumának ideje alatt egy alkalommal – „kegyelmet kaphasson”.)

Ezzel a megoldással elkerülhető, hogy az elnök (és menedzsmentje) csak felibe-harmadába teljesítse vállalásait, miközben semmiféle jogi következménye nincs annak, ha az éves beszámolót a felügyeleti szerv visszadobja (Pál, 2007b: 33).

4.3. Kihagyhatatlan

Kívánatosnak tartjuk azt is, hogy a vezetői pályázatot az előző elnök hivatali idejének lejárta előtt négy-hat hónappal már írják ki, hogy a döntés meghozatala után egy betanuló periódus, egy akár egy-két hónapos átadás-átvétel vehesse kezdetét. (Meggondolandónak látjuk ugyanakkor, hogy az elnöki poszt megüresedése esetén a menedzsment többi tagjának megbízatása is megszűnjön-e. Az mindenesetre egyértelmű a számunkra, hogy a hivatali elődje által vállalt menedzsment-moratórium semmiképpen nem kötheti meg az új elnök kezét. Látnánk viszont okát annak, hogy a ciklus vége előtti váltás esetén is vállalnia kelljen a „betanítást” a régi csúcsvezetésnek.

Éppen a törvényhozási ciklustól való függetlenedés érdekében gondoljuk szükségesnek, hogy ne négy, hanem – az MTI-nél bevált megoldáshoz hasonlóan – öt évben határozza meg az új törvény a mandátum tartamát, akár azt a megkötést is magában foglalva, hogy ha az első elnökválasztásra a parlamenti ciklus lejárta előtt egy évvel kerülne sor, akkor a mandátumot ebben az esetben egy esztendővel hosszabbítsák meg. Javasoljuk ezt annak érdekében, hogy a választási procedúra a következő alkalommal ne ütközzön a kampány- és a voksolási időszakkal, vagy épp az új törvényhozás első rendcsináló lendületével.

4.4. Percek, percentek

Rendhagyó megoldási javaslataink egyike, hogy amennyiben közszolgálati kvótát szab a kereskedelmi médiumokra a jogalkotó, akkor azt ne műsoridő-, hanem nézettségarányosan tegye. Így elkerülheti, hogy az éjszaka közepén kerüljenek adásba valóban értékes műsorok – amelyeket muszájból készített el az adó. (Mivel a kereskedelmi tévéknél már sikerült a nézettséget a reklámár mérőszámává tenni, nem látjuk akadályát annak, hogy széles körben elfogadott rendszer épüljön ki e téren. Másfelől egy ilyen megoldás – mellékhatásként – hozzájárulhat ahhoz is, hogy egységesedjenek a közönségmérés hazai módszerei.)

Másik megoldásnak azt látjuk, ha a jogszabály a kereskedelmi televízióknak lehetővé tenné, hogy saját költségükön – előzetes megállapodás és befogadó nyilatkozat birtokában – legyártott és a közszolgálati adóknak átadott produkciókkal teljesítsék kvótájukat. (Itt az egyetlen kivételt a hír- és információs műsorok jelentenék. Egyfelől a téma kereskedelmi megközelítése és kezelése idegen a közmédiumokétól, másfelől nem gondoljuk, hogy ezen programok átadásával teljesen száműzni kellene a valóban tájékoztató műsorokat a magánmédiából. Műsorátadás esetén itt is alkalmazhatónak gondoljuk a nézettségarányos elszámolást.)

Elgondolásunk lényege, hogy így az egyik fél kitakaríthatná a programjából a profilidegen műsorokat, míg a másik megállapodásban garantált színvonalú produkciókhoz jutna. Mégpedig azokban az időkben, amikor a földi sugárzás megszűnése húsbavágóan érinti a hazai médiarendszert. Hiszen a koncessziós díjak utáni időszakban valahogyan be kell foltozni a közmédia-finanszírozás lyukait.

© Médiakutató Alapítvány 2000–2009.   ::    Főoldal   ::    Impresszum   ::    Szerzőinkhez   ::    Beköszöntő
Keresés:
Rovatok
Archívum
Pódiumbeszélgetések

A frankfurti és a birminghami iskola. Császi Lajossal és Istvánffy Andrással Bajomi-Lázár Péter beszélget. A Budapesti Gazdasági Főiskola és a Médiakutató pódiumbeszélgetése, 2009. november 9.

Pártosság vagy pártatlanság? A mai magyar média. Médiakutató Pódiumbeszélgetés 2010. szeptember 16.

Támogatónk

A Médiakutató megjelenését az Open Society Institute magyarországi Szükségalapja támogatja.