Médiakutató

Lapunk 2007-es és korábbi számai kedvezményes áron (300 Ft/példány) megrendelhetőek. Rendelje meg most!

2008 nyár – Jog rovat

Bayer Judit

A közszolgálati televíziózás újragondolása a digitális korszakban (1/5)

A műsorszolgáltatás szabályozása jelentős átalakulási folyamat elején tart. Számos olyan tényező változott meg az utóbbi évtizedben, amely korábban az elektronikus médiumok szabályozásának alapját jelentette. A körülmények megváltozásával igény támadt a szabályozás alapjaiban történő újragondolására. Egyidejűleg elkezdődött egyfajta erjedés az európai duális műsorszolgáltatás színterén is: a kereskedelmi műsorszolgáltatók csaknem az összes európai ország (így Olaszország, Franciaország, Spanyolország, Portugália, az Egyesült Királyság, Belgium, Görögország, Írország, Ausztria, Dánia és Svédország) közszolgálati műsorszolgáltatója ellen eljárásokat indítottak az Európai Bizottság előtt. Az európai jogalkotás a szabályozás reformján dolgozik, amelynek során a közszolgálatiság kérdését alapvetően nem médiajogi, hanem versenyjogi szemszögből közelíti. E tanulmány a közszolgálatiság jövőjét vizsgálja egyrészt a digitális technológia térnyerése, másrészt az európai versenyjogi fejlemények fényében.

Bevezetés

A közszolgálatiság kérdése a digitális átalakulás előtt is számos vitát váltott ki. Európában evidenciának számít a duális műsorszolgáltatás, sőt ezen belül a közszolgálatiságnak van történelmi előnye. De ismerünk példát más médiarendszerre is, hiszen az Egyesült Államokat a(z európai értelemben vett) közszolgálati csatornák hiánya jellemzi. Jelen tanulmánynak nem célja, hogy a közszolgálatiságról szóló vitákat a kezdetektől fogva felidézze. Kiindulópontként elfogadtam, hogy az eddig működő európai médiarendszer többé-kevésbé megfelelt az igényeknek és a jogi feltételeknek, és csak a digitális átállás és az információs forradalom okozta változások következtében megváltozott igények, társadalmi és piaci helyzet fényében elemzem a közszolgálat hagyományos és újszerű funkcióit. Ennek során megkísérlem mindkét – a támogatáspárti és a versenypárti – oldal érveit megjeleníteni és értelmezni. Az alább felvetett kérdések egy jövőbeni kutatás kiinduló pontjának tekinthetők. A szűkös terjedelem és a kérdés komplexitása azonban sajnos nem teszi lehetővé, hogy a tanulmány ehelyütt válaszokat is kínáljon.

Szűkösség és pluralizmus

A digitális átalakulással megváltoznak azok a feltételek, amelyek hagyományosan a médiaszabályozás alkotmányos és gyakorlati alapjait jelentették. Az egyik – és valószínűleg a legjelentősebb – változás a frekvenciaszűkösség vége, amely eddig az egyik leghatásosabb érv volt az állami beavatkozás szükségessége mellett. A szolgáltatások korszerűsödése miatt ugyanakkor már prognosztizálható egy újfajta szűkösség kialakulása: éppen az alacsonyabb belépési küszöb miatt, illetve a bővített szolgáltatásoknak, köztük az interaktivitásnak köszönhetően a megsokszorozódott kapacitás is szűkössé válhat. Hiszen a médiafogyasztók mind bonyolultabb és jobb minőségű alkalmazásokat használnak, amelyekhez egyre nagyobb kapacitásra van szükség. Tíz évvel ezelőtt még floppy disc-ek szolgáltak adathordozásra, amelyek kapacitása körülbelül 360 KB volt – ezen ma már egyetlen jobb fotó sem férne el! –, míg ma már ennek több mint tizenháromezerszerese, a DVD-k által elbírt 4,7 GB sem számít feleslegesen sok tárhelynek. A felszabaduló frekvenciákért már most dúl a harc, hiszen azokat a mobiltelefon-ipar és az egyéb drótnélküli kommunikációt igénylő ágazatok is kiválóan tudnák hasznosítani. Gondolhatunk arra a kétséges eredetű, de a fejlődés viharosságát kétségkívül jól jellemző mondásra is, amelyet 1981-ből Bill Gates-nek tulajdonítanak: „640 KB – mindenkinek elégnek kell lennie.”1

Esetünkben a szűkösséget két irányból indokolt megközelíteni. Érthetjük rajta egyrészt azt a fizikai kapacitásszűkösséget, amely a szereplők piacra lépését befolyásolja; másrészt az információs források szűkösségét, amely miatt az állam kénytelen volt beavatkozni a sokszínűség (pluralizmus) biztosítása érdekében. A pluralizmus kérdését ismét kettébonthatjuk az információforrások sokféle forrásból származása, illetve azok tényleges különbözősége értelmében. Az így részleteire bontott jelenségről pedig azt mondhatjuk, hogy a fizikai szűkösség átmenetileg megszűnt, azonban várhatóan rövid időn belül újra jelentkezhet. A pluralizmust illetően ugyancsak elmondható, hogy szinte megszámlálhatatlan információforrás áll rendelkezésre, így a nézők/fogyasztók több független forrásból képesek tájékozódni. Ugyanakkor az egyes médiumok tartalmilag nem különböznek egymástól olyan mértékben, ahogyan az ideális lenne. Például azért, mert azonos igényeket igyekeznek kielégíteni, vagy azért, mert költségoptimalizálási okok miatt ténylegesen ugyanazon forrásokból – rosszabb esetben egymástól – veszik a híreket. Így a közvetített tartalmak még akkor sem függetlenek ténylegesen egymástól, amikor semmilyen szervezeti, tulajdonosi összefonódás nem áll fenn. Másfelől viszont a technológia és a közönség interaktív részvételi lehetősége azt is lehetővé teszi, hogy azonnali reakciók érkezzenek a műsorokra vagy hírekre, mint az amerikai „Rathergate” esetben, amikor internetes blogokban cáfolták a hírcsatorna tévesnek bizonyult „leleplezését”.

A közszolgálati televízió jövője

A kérdés tehát az, hogy szükség van-e egyáltalán közszolgálatiságra az új médiapiacon. Nem vizsgálom azt a kérdést, hogy szükség volt-e közszolgálatiságra az eddigi médiapiacon, hanem abból indulok ki, hogy a közszolgálatiság eddigi működése jogszerű és szükségszerű volt, és csak azt vizsgálom, hogy az új médiapiac megváltozott feltételei között miként érvényesülnek a nézők szempontjából megszokott, jelenlegi funkciók. A kérdésfeltevést az indokolja, hogy a digitális technológia révén megváltoztak egyes lényeges feltételek, amelyek a műsorszolgáltatást szabályozásának alapjául szolgáltak: a pluralizmus megvalósítására számottevően jobbak a technikai körülmények, mint a televíziózás kezdetekor.

A másik lényeges körülmény az, hogy a televíziónak mint médiumnak már nincs akkora súlya a tájékoztatásban, mivel az új média fokozatosan nagyobb befolyást szerez, mint a televízió. Ha pedig a televízió napja leáldozóban van, akkor egyrészt csökken az állami beavatkozás legitimitása, másrészt kérdés, hogy – ha a közszolgálati funkciót fenn szeretnénk tartani – nem inkább az új médiumokra kellene-e áthelyezni a közszolgálati funkció megvalósításának helyét.

Az is elképzelhető azonban, hogy – amennyiben a médium általános népszerűségvesztésének tendenciája fokozódik – a kereskedelmi szolgáltatók vonulnak ki fokozatosan a piacról. Ezután pedig, ha a televíziót mint műfajt meg akarnánk őrizni, akkor az állam kénytelen lenne azt finanszírozni, akárcsak a színházakat, amelyek nem képesek bevételeikből fenntartani magukat, viszont kulturális értéknek tekintjük működésüket, amelyet nem a piac törvényei irányítanak. A szabályozás és az arra adott piaci reakciók azonban jelenleg nem arra utalnak, hogy el kellene temetnünk a televíziót, legalábbis középtávon. Ezt jelzi például az európai országok által nemrégiben bevezetett, illetve megerősített műsortovábbítási (must-carry) kötelezettség. Az egyetemes szolgáltatásokról szóló irányelv korlátok között lehetővé teszi ennek fenntartását, de a szűkítések az alkalmazás elbátortalanítását célozzák. (Egyetemes szolgáltatásokról szóló irányelv, 2002: (43); 31. cikk). Ehhez képest azok az európai országok, amelyek addig nem éltek ezzel a lehetőséggel, ezután kiaknázták azt, amelyek pedig korábban is éltek vele, megerősítették (Valcke, 2005: 1).2

© Médiakutató Alapítvány 2000–2009.   ::    Főoldal   ::    Impresszum   ::    Szerzőinkhez   ::    Beköszöntő
Keresés:
Rovatok
Archívum
Pódiumbeszélgetések

A frankfurti és a birminghami iskola. Császi Lajossal és Istvánffy Andrással Bajomi-Lázár Péter beszélget. A Budapesti Gazdasági Főiskola és a Médiakutató pódiumbeszélgetése, 2009. november 9.

Pártosság vagy pártatlanság? A mai magyar média. Médiakutató Pódiumbeszélgetés 2010. szeptember 16.

Támogatónk

A Médiakutató megjelenését az Open Society Institute magyarországi Szükségalapja támogatja.