Médiakutató

Lapunk 2007-es és korábbi számai kedvezményes áron (300 Ft/példány) megrendelhetőek. Rendelje meg most!

2008 nyár – Jog rovat

Cseh Gabriella

A közszolgálati műsorszolgáltatás finanszírozása (4/4)

4. Szabályozási javaslatok

4.1. A közszolgáltatási műsorszolgáltatók lehetséges finanszírozási megoldásai

  • A közmédiumok a jövőben is maradjanak vegyes finanszírozásúak, azaz működésük pénzügyi alapja legyen az üzemben tartási díj, a kereskedelmi bevételek és az állami céltámogatások is: ide tartoznak a technológiai és szervezeti reformokhoz szükséges egyszeri támogatások.
  • Ismét de facto vezessék be az üzemben tartási díjat, de ne csak a 2007 áprilisa óta költségvetési törvényben megállapított szűk körben. Ez most, a digitális platformra való áttérés során még nagyobb hangsúlyt kap, különösen azért, mert a közszolgálati médiumok sikeres digitális átállásához megfelelő pénzügyi források is szükségesek. Az európai tendenciák és a digitális környezetre ajánlott szabályozási megoldások abba az irányba mutatnak, hogy a biztonságos, objektív és jól kiszámítható finanszírozás egyik alapja a szolidaritási elvre és a kollektív finanszírozás elvére épülő üzemben tartási díj vagy – másképpen nevezve – a közszolgálati műsorszolgáltatási díj lehet.
  • Az üzemben tartási díj összegének meghatározására olyan mechanizmus kidolgozása szükséges, amely a közmédiumok biztos, előre tervezett és kiszámítható bevételi forrása, számolva a beszedés költségeivel is. Az üzemben tartási díj meghatározásának alapja a közmédium mindenkori tényleges bevételi szükségletein alapuljon, különös tekintettel a közszolgálati tartalmak előállításának percdíjára.
  • Az üzemben tartási díjat hosszabb időszakra nézve határozzák meg, például hat évre, előre kalkulált inflációs és amortizációs rátával is számolva. A periódusnak parlamenti ciklusokon átívelőnek kell lennie, ezzel is elősegítve azt, hogy megállapítása ne egy meghatározott kormánytól függjön.
  • Az üzemben tartási díj bevezetése nem zárja ki, hogy a közmédiumok egyéb forrásokat is igénybe vehessenek működésük finanszírozására, ilyen lehet például a gazdasági reklámtevékenység, a programértékesítés stb.
  • Célszerű megoldás lenne, hogy az üzemben tartási díjat a jövőben (is) fogyasztási adóként az APEH szedje be. Az adóként beszedés harmonizál az uniós szabályozási trendekkel is. Magyarországon az adózás rendjéről szóló törvény értelmében a díj jelenleg is adónak számít, befizetésének elmulasztása esetén elvileg ugyanazok a következmények és szankciók alkalmazhatóak, mint más adónemek esetében (késedelmi pótlék, bírság).
  • Az üzemben tartási díjat természetes személyek esetében állampolgáronként célszerű kivetni.
  • A természetes személyeken túl kereskedelmi egységekre és más, több alkalmazottat foglalkoztató szervezetekre nézve is kötelezővé kell tenni.
  • A jövőben a díjfizetés meghatározása ne a televíziókészülék birtoklásán, hanem a közszolgálati műsorszolgáltatás szabad hozzáférhetőségén alapuljon. Ezért indokolt lenne a díj elnevezésének megváltoztatása is, például „közszolgálati tartalomszolgáltatási díjra”.

4.2. Független testület felállítása a finanszírozás jóváhagyására

  • A jövőbeni finanszírozási mechanizmus stabilitása érdekében javasolt egy olyan finanszírozási bizottság felállítása, amely a közmédiumoktól és a kormánytól is független. A bizottság feladata lenne a közmédiumok által benyújtott pénzügyi tervek alapján a közszolgálati médiumok konkrét támogatási szükségleteinek megállapítása, jóváhagyása, különös tekintettel az üzemben tartási díj éves mértékének meghatározására. A bizottság vizsgálata mindig a közmédiumok által összeállított programok alapján kiszámított és előterjesztett, műsorkategóriánként kialakított átlag-percdíjon alapuljon.
  • Célszerű lenne, ha a bizottság nyújtaná be a közmédiumok éves finanszírozási tervét a parlamentbe, különös tekintettel az üzemben tartási díj összegének mértékére. A parlament abban az esetben szavazna meg a bizottság által javasoltnál kevesebb pénzt, ha egyéb közérdeket fontosabbnak tartana a közmédiumok optimális pénzügyi működésénél, amelyért politikai felelősséget visel. A bizottság működése garancia lehet a finanszírozás átláthatóságára, az arról való nyilvános diskurzusra, amely megrendelői oldalról közvetlenül érinti a (civil) társadalmat, illetve orvosságot jelenthet arra, hogy ne a pénzügyminisztérium és kormány döntsön egymás között évente a közmédiumok finanszírozásának mértékéről.
  • A bizottság előre meghatározott időtartamra választott könyvvizsgálókból, közgazdászokból, médiajogászokból, médiatechnológiai szakértőkből, a médiatudomány különböző területeinek szakértőiből álló grémium legyen.
  • A bizottság tagjainak kinevezése lehet a miniszterelnök hatásköre, aki a tagokat az Állami Számvevőszék, a közszolgálati műsorszolgáltatók és egyéb szakmai civil szervezetek által összeállított listáról választhatja ki.

4.3. Önálló közmédia-finanszírozási törvény

A közszolgálati műsorszolgáltatás kiemelkedő társadalmi jelentőségéből fakadóan célszerűnek mutatkozik, hogy a közszolgálati műsorszolgáltatók finanszírozását külön törvény rögzítse, amelyben – egyebek mellett – meg kell határozni a finanszírozás lehetséges forrásait, a finanszírozást jóváhagyó bizottság eljárását és hatáskörét, az üzemben tartási díj mértékének kiszámítható, hosszú távú, több évre szóló számítási módjának kritériumait és az egyéb bevételi forrásokat.

© Médiakutató Alapítvány 2000–2009.   ::    Főoldal   ::    Impresszum   ::    Szerzőinkhez   ::    Beköszöntő
Keresés:
Rovatok
Archívum
Pódiumbeszélgetések

A frankfurti és a birminghami iskola. Császi Lajossal és Istvánffy Andrással Bajomi-Lázár Péter beszélget. A Budapesti Gazdasági Főiskola és a Médiakutató pódiumbeszélgetése, 2009. november 9.

Pártosság vagy pártatlanság? A mai magyar média. Médiakutató Pódiumbeszélgetés 2010. szeptember 16.

Támogatónk

A Médiakutató megjelenését az Open Society Institute magyarországi Szükségalapja támogatja.