Médiakutató

Lapunk 2007-es és korábbi számai kedvezményes áron (300 Ft/példány) megrendelhetőek. Rendelje meg most!

2008 nyár – Jog rovat

Nyakas Levente

A magyar médiaszabályozás lehetőségei az európai audiovizuális politika fényében (1/5)

A hazai audiovizuális szabályozást Magyarország 2004-es uniós csatlakozását követően behatárolja a közösségi jog, annak ellenére, hogy a médiaszabályozás kérdése alapvetően tagállami hatáskör. A tanulmány a közösségi források elemzésén keresztül egyrészt bemutatja, hogy az említett ellentmondás mögött milyen elgondolások húzódnak meg (kulturális és gazdasági értelmezés), másrészt, hogy ezek az álláspontok miként jelennek meg a közösségi audiovizuális szabályozás egyes átalakuló területein, és miként befolyásolják, milyen döntések elé állítják a tagállami médiapolitikát és médiaszabályozást.

Az uniós audiovizuális szabályozás sajátossága

Amikor az Európai Unió audiovizuális politikáján keresztül kívánjuk szemlélni saját tagállami lehetőségeinket, akkor nem szabad megfeledkeznünk arról az alapvető feszültségről, amely magát az uniós audiovizuális politikát hatja át, és így kihat mind a közösségi, mind a tagállami audiovizuális szabályozás alakulására, befolyásolja az arról való gondolkodásmódot. Az említett feszültség forrását magában az európai médiamodellben kell keresnünk. A modell ugyanis egy állami monopóliumon alapuló műsorszolgáltatási rendszerből indult az 1920-as években (normatív vagy kulturális modell), majd a kereskedelmi szolgáltatások megjelenésével duálissá bővült az 1980-as évekre (Cuilenburg & McQuail, 2003), olyannyira, hogy a duális modell kereskedelmi ága az 1990-es évek végétől kezdte kétségbe vonni a közszolgálat létjogosultságát a megfelelő uniós fórumokon (Nyakas, 2006b). Noha a leírt folyamat tagállami szinten játszódott le, az ebből származó feszültség az európai audiovizuális politikában is megjelent, és a kezdetektől egészen máig jól nyomon követhető.

A technológiai változások (a műhold és a kábelplatform megjelenése) által kikényszerített közösségi szabályozás születésekor ugyanis az európai jogalkotók elsőként a műsorszolgáltatás kulturális modelljét próbálták megvalósítani közösségi szinten, ami az Európai Parlament műsorszolgáltatásról szóló állásfoglalásában manifesztálódott (Állásfoglalás). De a parlamenti Állásfoglalás elfogadását követő két év leforgása alatt az Európai Bizottság a Zöld Könyvben nyilvánvalóvá tette: egy gazdasági közösségben csakis a kereskedelmi modell értelmezhető (Zöld Könyv, 1984). A vázolt helyzet egyébként több szempontból is érdekes. Egyrészt a gazdasági értelmezés jegyében született Zöld Könyv, amely a Televízió Határok Nélkül irányelvet (TVWF irányelv) is előkészítette, szintén a műsorszolgáltatás kulturális értelmezéséből indult ki. Ez abból is kitűnik, hogy azt bizonygatja, az EGK-szerződés miként vonatkozik a kulturális tevékenységekre (termékekre, szolgáltatásokra) (Zöld Könyv, 1984: 6–7). A Zöld Könyv tehát azt rögzíti, hogy a műsorszolgáltatás kulturális szolgáltatás, amelynek azonban piaci értéke van, mivel ellenszolgáltatás kapcsolódik hozzá. Ezt a kettősséget emelték aztán át a TVWF-irányelvbe is, amelynek preambulumában az európai jogalkotók kijelentik: „…szükség van koordináció­ra a kulturális célú műsorokat készítő személyek és iparágak számára, megkönnyítendő ezáltal tevékenységeik megkezdését és folytatását”. A már elfogadott TVWF-irányelv némiképp paradox helyzetet teremtett azzal, hogy a közös szabályok megállapítása mellett – ami egyben az audiovizuális tevékenység kereskedelmi jellegének közösségi kodifikálása – az audiovizuális ágazatot, mint kulturális tevékenységet, a tagállamok hatáskörében hagyta.1

Az audiovizuális szolgáltatásoknak kettős megítéléséből származó éles feszültség – a közszolgálat közösségi jogi megítélése mellett, amelyről alább még szó lesz – a belső piaci szolgáltatásokról szóló irányelv (a továbbiakban: Szolgáltatási irányelv) megalkotásának folyamatában került a felszínre. A gazdasági szolgáltatások egységes feltételrendszerét rögzítő eredeti bizottsági javaslat hatálya alá vonta az audiovizuális szolgáltatásokat, ezzel eliminálva annak kulturális értelmezését és a tagállami kompetenciát is. A bizottsági előterjesztéssel egyet nem értve Gernot Shumann a német szabályozó hatóságok szervezete, az ALM nevében, 2005 márciusában ezt úgy fogalmazta meg, hogy:

„A szolgáltatásokról szóló irányelv révén a tagállamok már képtelenek lennének biztosítani, hogy a rádió és a televízió teljesítse a társadalom számára nyújtott demokratikus és kulturális feladatát. Végeredményben az audiovizuális területet egyoldalúan a gazdasági tényezőknek vetnék alá.”2

Az irányelvről folytatott vitában az Európai Parlament Kulturális és Oktatási Bizottságának a Belső Piaci és a Fogyasztóvédelmi Bizottságnak készített véleménye (Vélemény) ugyanakkor egyértelműen az audiovizuális szolgáltatások külön kezelése mellett szállt síkra, mondván:

„A kulturális sokféleség és a média pluralizmusa az Unió által elfogadott európai modell alkotmányos elemeihez tartozik. Márpedig a kulturális és audiovizuális szolgáltatások integrációja az irányelv alkalmazási területébe megakadályozhatja a Közösség és a tagállamok kötelezettségvállalását, ezen sokféleségre való tekintettel. Ezek a szolgáltatások, hozzájárulva a közvélemény formálásához és a tagállamok kulturális identitásának alakításához, indokolják a nemzeti keretszabályok fenntartását.”

A Véleményben foglalt ellenállást siker koronázta, hiszen az elfogadott irányelv kizárta az audiovizuális szolgáltatásokat a hatálya alól (Szolgáltatási irányelv 2. cikk (2) g) pont).

Az említett példákból jól érzékelhető az az értelmezési keret, amelyben a közösségi jogalkotó ütközik a tagállamokkal. Úgy gondoljuk, az egyes, nagyobb szabályozási kérdésekben való döntésekor a jogalkotó egyben arról is számot ad, hogy mennyiben veszi figyelembe az audiovizuális szolgáltatások gazdasági jellege mellett a kulturális szempontokat, azaz a média társadalomformáló erejét. További kérdés az is, hogy a kulturális felfogás képviselhető-e közösségi szinten, vagy továbbra is csak tagállami (nemzeti) szinten. A következőkben megpróbáljuk nagyobb egységekben megragadni az uniós jogalkotás és a tagállami audiovizuális politika és szabályozás összefüggéseit, bemutatva azt, hogy miként jelenik meg az egyes érintkezési pontokon (Nyakas, 2006a) az audiovizuális szolgáltatások kulturális és kereskedelmi értelmezésének problémája.

© Médiakutató Alapítvány 2000–2009.   ::    Főoldal   ::    Impresszum   ::    Szerzőinkhez   ::    Beköszöntő
Keresés:
Rovatok
Archívum
Pódiumbeszélgetések

A frankfurti és a birminghami iskola. Császi Lajossal és Istvánffy Andrással Bajomi-Lázár Péter beszélget. A Budapesti Gazdasági Főiskola és a Médiakutató pódiumbeszélgetése, 2009. november 9.

Pártosság vagy pártatlanság? A mai magyar média. Médiakutató Pódiumbeszélgetés 2010. szeptember 16.

Támogatónk

A Médiakutató megjelenését az Open Society Institute magyarországi Szükségalapja támogatja.