Médiakutató

Lapunk 2007-es és korábbi számai kedvezményes áron (300 Ft/példány) megrendelhetőek. Rendelje meg most!

2008 nyár – Jog rovat

Polyák Gábor

Konvergens piac, konvergens hatóság? (1/6)

A médiafelügyelet átalakításának egyik fő kérdése az, hogy indokolt-e fenntartani egy önálló, a hírközlési szabályozó hatóságtól elkülönült médiahatóságot, vagy a jövőben a szabályozási feladatokat hatékonyabban látja el egy „konvergens”, a média és a hírközlés piacának egységes felügyeletét megvalósító szervezet. A tanulmány a médiahatóság szabályozását érintő kérdések áttekintése után elsősorban az integrált hatóság kialakításának feltételeit és hatásait vizsgálja.

A médiahatóság kialakításának szabályozási kérdései

A NAMS-hoz kapcsolódó egyik konferencián a jogalkotási folyamatot belülről ismerő szakértő szerint számos szabályozási kérdés nyitott még, de a médiafelügyeletről a pártok már nagyjából megállapodtak. Az állítás időközben – sajnos talán a NAMS-sal együtt – érvényét vesztette, de jól mutatja a médiafelügyelet kialakításával kapcsolatos jogalkotói tévedést. A médiafelügyelet, a „szabályozó hatóság” felépítése és feladata csak a médiaszabályozás egésze alapján határozható meg. A szervezetrendszer nem lehet más, mint a szabályozási feladatok és eszközök leképeződése. Ha a szabályozás első lépése az új hatósági struktúra kialakítása, akkor a sorrend felborul: nem a hatósági szervezetrendszer alkalmazkodik a tényleges szabályozási feladatokhoz, hanem a szabályozási feladatokat kell a szervezetrendszer igényeihez igazítani. Ráadásul ez a megközelítés azt is mutatja, hogy a hatósági szervezetrendszert ismét a pártpolitikai óhajok és félelmek formálják. A jogalkotási folyamatban nagy összhang látszik (látszott) a pártok között abban, hogy az Országos Rádió és Televízió Testületet (ORTT) meg kell szüntetni. Mintha az ORTT-t nem (nagyrészt ugyanezeknek) a pártoknak az alkuja formálta volna, és mintha a működés vitathatatlan zavarai nem ezekre az alkukra lennének visszavezethetők. Ha ezt a tanulságot az érintettek nem vonják le, akkor az új szervezet kialakításánál sincs esély a pártpolitikától való távolodásra és a szakmaiság erősítésére.

A médiafelügyelet átalakításának egyik fő kérdése az, hogy indokolt-e fenntartani egy önálló, a hírközlési szabályozó hatóságtól elkülönült médiahatóságot, vagy a jövőben a szabályozási feladatokat hatékonyabban látná el egy integrált, a média és a hírközlés piacának egységes felügyeletét megvalósító szervezet. Az integrált hatóság kialakítása mellett a jogalkotónak arról is döntést kell hoznia, hogy a hagyományos, hatóság–ügyfél viszonyon alapuló megközelítés helyett, illetve mellett, teret enged-e egy új, a piaci szereplőknek nagyobb rálátást és együttműködési lehetőséget biztosító szabályozási kultúrának.

E szabályozási kultúrát a jogirodalom – megkülönböztetve a regulation típusú szabályozó hatósági működéstől – governance-ként határozza meg (lásd Kooiman, 2004; Kleinsteuner, 2007). E koncepció szerint a szabályozási problémák megoldása minden érintett kooperációját feltételezi. Míg a regulation típusú szabályozás a törvényi szintű szabályalkotást tette dinamikusabbá a szabályozó hatóság által gyakorolt, a változó piaci viszonyokra reagálni képes – nem feltétlenül normaalkotó1 – szabályozási tevékenységgel, addig a governance típusú szabályozás a hatóság transzparens működését és az érintettekkel való folyamatos kapcsolattartást, konzultációt, végső soron az önszabályozási, társszabályozási megoldások támogatását jelenti. Ahogyan az integrált hatóságnak, úgy e szabályozási kultúrának is a legjobb európai példája az új angol szabályozó hatóság, az Office of Communications (Ofcom). E hatóság kötelessége, hogy rendszeresen vizsgálja az állami, hatósági szabályozás szükségességét. A szabályozási terhek felülvizsgálata során vizsgálnia kell, hogy az adott célkitűzést mennyiben képes előmozdítani vagy biztosítani a hatékony önszabályozás, és ez alapján mennyiben van szükség a hatósági szabályozás fenntartására.2

A hazai szabályozási javaslatok között az a megoldás nem merült fel, amely az olyan, több médiumot érintő szabályozási kérdéseket, mint a gyermekvédelem vagy a reklámszabályozás, az adott területet felügyelő médiumfüggetlen hatósághoz telepítené. Ez a horizontális megoldás lehetővé tenné az adott problémák átfogó kezelését, azt, hogy az azonos szabályozási feladatok és megoldások egy széttagolt jogszabályi és hatásköri háttér helyett egységes szabályozási és intézményi keretben jelenjenek meg. A gyermekvédelem a televízió, a mozi, az online média, sőt a számítógépes játékok esetében is hasonló felkészültséget, szaktudást igényel. Az egységes szabályozási és intézményi keret nem jelent minden részletében azonos szabályozási megoldást; a részletszabályok szintjén az online média nyilvánvalóan más megközelítést igényel, mint a televíziózás. Sőt a horizontális megközelítés – ahogy ezt például a német gyermekvédelmi szabályozás mutatja (Polyák & Szőke, 2007) – megkönnyíti az érintettek bevonását a részletszabályok kidolgozásába, illetve a szabályozás érvényesítésébe.

Mivel a médiahatóság – akár piacra lépési, akár szankcióalkalmazási – döntéseivel a jövőben is jelentősen befolyásolja az egyes műsorszolgáltatók mozgásterét, és ezzel a médiaszabadság érvényesülését, továbbra is elengedhetetlen az egyoldalú befolyástól mentes működés, a függetlenség biztosítása. 2007-es döntésében az alkotmánybíróság úgy ítélte meg, hogy a rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény (Rttv., médiatörvény) megfelelően biztosítja az ORTT függetlenségét [46/2007. (VI. 27.) AB hat.]. Az alkotmánybíróság – dogmatikailag nyilvánvalóan helytálló, gyakorlatilag viszont egyáltalán nem meggyőző – érveléséből az következik, hogy a törvényi garanciák önmagukban, tényleges érvényesülésükre tekintet nélkül kielégítik a függetlenség követelményét, az informális befolyásolhatóság lehetősége pedig alkotmányjogilag nem értékelhető. Alkotmányos elvárások így sajnos nem kényszerítik a jogalkotót arra, hogy a jelenlegi szervezeti rendszertől eltérő, a politikától eltávolodó szervezeti megoldást keressen.

A tanulmány a továbbiakban az integrált hatóság kialakításának kérdéseit vizsgálja.

© Médiakutató Alapítvány 2000–2009.   ::    Főoldal   ::    Impresszum   ::    Szerzőinkhez   ::    Beköszöntő
Keresés:
Rovatok
Archívum
Pódiumbeszélgetések

A frankfurti és a birminghami iskola. Császi Lajossal és Istvánffy Andrással Bajomi-Lázár Péter beszélget. A Budapesti Gazdasági Főiskola és a Médiakutató pódiumbeszélgetése, 2009. november 9.

Pártosság vagy pártatlanság? A mai magyar média. Médiakutató Pódiumbeszélgetés 2010. szeptember 16.

Támogatónk

A Médiakutató megjelenését az Open Society Institute magyarországi Szükségalapja támogatja.