Médiakutató 2012 ősz

Médiapolitika

Tóth Borbála:

A digitális média feltérképezése: Magyarország



Vezetői összefoglaló1

2010 közepe óta a magyarországi médiáról szóló vitát az új, messzemenő következményekkel járó médiatörvény-csomag – gyűjtőnevén a 2010-es médiaszabályozás – határozza meg. Az új médiatörvények a digitális korszak szükségleteihez igyekeznek igazítani az ország jogrendszerét, ám a médiaszabályozás kihat e jelentés szinte valamennyi egyéb témájára: a digitális átállás feltételeire és menetrendjére, az elfogulatlan és sokszínű információkhoz való hozzáférésre és az újságírók munkájára is.

A médiaszabályozás az új médiahatóság, a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) létrehozásával megváltoztatta a médiapiaci körülményeket. A médiahatóság hatásköre az egész médiapiacra kiterjed. Tagjait gyakorlatilag a kormányzó pártszövetség nevezte ki.

A szabályozás a kormány által felügyelt hírügynökségi monopóliumot teremtett. A médiatörvény-csomag valamennyi médium – köztük az online médiumok – regisztrációjának bevezetésével gyökeresen átalakította a jogi keretrendszert. A szabályozás tág, önkényes és homályos tartalmi előírásai és az új médiahatóság által kiszabható, magas összegű büntetések túlzott korlátozáshoz vezetnek, a média egészére dermesztő hatást gyakorolnak, ami öncenzúrát, egysíkú és semmitmondó tartalmat eredményezhet.

Az új törvények által keltett jogbizonytalanságot az elfogadásuk óta bevezetett számos módosítás tovább növelte: több honlap és legalább egy szervezet jött létre kizárólag azzal a céllal, hogy e módosításokat figyelemmel kísérje.

Az előző, 1996-os rádió- és televíziótörvény elfogadása óta a médiapiac gyökeresen átalakult, elsősorban a digitalizációnak köszönhetően. Az, hogy a jogi keretrendszert meg kell változtatni, nem volt kétséges, de egy új médiatörvény elfogadása kétharmados parlamenti többséget igényelt. A parlamenti pártok éveken át képtelenek voltak közös tervezetben megegyezni, egészen addig, amíg a Fidesz és a KDNP a 2010-es választásokon meg nem szerezte a szükséges kétharmados parlamenti többséget, és első intézkedései egyikeként – érdemi nyilvános konzultáció nélkül – elfogadta az új médiatörvény-csomagot.

A digitalizáció eredményeként az elmúlt években bővült a kínálat, ami a piac további liberalizációját indokolta volna, ám az új médiatörvények – egyes platformspecifikus szabályoktól eltekintve – hasonló szabályokat alkalmaznak valamennyi médiumra, így a rádiókra, a televíziókra, a nyomtatott újságokra és az online médiumokra is.

A kormány képtelen volt arra, hogy koherens akciótervet dolgozzon ki a digitális átállásra, miközben 2010 és 2011 során háromszor változtatta meg a digitális átállás tervezett határidejét. A 2007-es Digitális Átállás Stratégia eredetileg legkésőbb 2011. december 31-ére tűzte ki a digitális átállás határidejét. A 2010-es médiaszabályozás ezt előbb 2014-re tolta, majd 2011 júliusában előrehozta 2012-re, végül 2011 novemberében 2014-re halasztotta – anélkül, hogy részletesen ismertette volna, miként segítené a szegény családokat a digitális földfelszíni adás vételére alkalmas készülékek (a set-top boxok) beszerzésében.

Azt a 800 000 háztartást, amelyben ma analóg földfelszíni sugárzású televíziót néznek, feltehetően a kevésbé jómódú családok lakják. E háztartások támogatás nélkül nem lesznek képesek felkészülni a digitális átállásra. A korábban beígért támogatási rendszer kidolgozása egyelőre várat magára.

Az NMHH a jogszabály szerint önálló szabályozó szerv, amely csak a törvénynek van alárendelve. Kiterjedt jogkörei példa nélküliek az európai demokráciákban, és sokkal szélesebb körűek, mint elődjeié. Jogában áll nyomozni, adatokhoz hozzáférni, a médiumokat súlyos pénzbüntetéssel vagy – a rádiók, a tévék és az online médiumok esetében – akár felfüggesztéssel sújtani. A hatóság nyilvántartást vezet az online médiumokról, dönt a frekvenciákról, és végrehajtja a kormány hírközlési politikáját. 2010 előtt a frekvenciák osztásáról a szűkebb jogkörrel felruházott ORTT gondoskodott.

Ahogy elődje, az 1996-os rádió- és televíziótörvény, úgy a 2010-es médiaszabályozás sem tartalmazza a sikeres frekvenciapályázat pontos kritériumait. Az NMHH szervére, a Médiatanácsra hárul a feladat, hogy megszervezze a pályázatot, meghatározza a feltételeket és kiválassza a győztest. A következetes feltételrendszer hiánya önkényes és politikailag motivált döntésekhez vezethet, amint az sokak szerint az állandó műsorszolgáltatási jogosultságát elvesztő Klubrádió esetében is történt.

Mindezek alapján elmondható: az elvileg az elektronikus média sokszínűségét elősegíteni hivatott törvényeknek nem sikerült semmilyen téren jelentős javulást elérniük, sőt a médiahatóság átpolitizáltsága még nagyobb bizonytalansághoz vagy akár visszaélésekhez vezethet.

Az új szabályozás egyik legfontosabb és legmesszemenőbb következménye a közszolgálati média átalakítása. A törvény a három, korábban önálló közmédiumot egyetlen struktúrában egyesítette az új felügyelő szerv, a Műsorszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (a továbbiakban Alap vagy MTVA) létrehozásával. Az Alap kezeli a közmédiumok vagyonát és foglalkoztatja dolgozóik zömét, illetve felel a közszolgálati műsorok gyártásáért. A közmédiumok és az Alap vezetőit végső soron a Médiatanács nevezi ki.

A Magyar Távirati Iroda (MTI) – amelyet Belénessy Csaba vezet (aki szerint „egy közszolgálati médium legyen lojális a kormányhoz és tisztességes az ellenzékhez”) – a közmédiumok egyetlen hírforrásává vált, ami az egész közmédiarendszerben súlyosan csorbítja a tartalom sokszínűségét és kiegyensúlyozottságát, a hírek és a közéleti események bemutatásának sokoldalúságát. A többi médium által ingyenesen elérhető MTI-hírszolgáltatás torzítja a piacot, gyakorlatilag ellehetetlenítve más hírügynökségek működését.

A 2010-es médiaszabályozás nemcsak a magyar közszolgálati médiumok felügyeleti rendszerét és szerkesztői struktúráját változtatta meg, hanem finanszírozási mechanizmusukat is: ma az egypárti Médiatanács által ellenőrzött Alap felügyeli a közmédiumok költségvetését.

Az új médiaszabályozás tartalmi előírásai a kifejezés valamennyi formáját fenyegetik, amennyiben a sajtótermékekre (így a nyomtatott napilapokra és az internetes hírportálokra) is vonatkoznak, holott e médiumtípusok esetében nincs frekvenciaszűkösség, amely a nemzetközi normáknak megfelelő minimumon túl bármiféle tartalomszabályozást indokolna.

2011. december 19-én az Alkotmánybíróság megsemmisítette a hatályos médiatörvények több tartalomszabályozási rendelkezését. Ugyanakkor a döntés alulmúlta egyes civil szervezetek várakozásait, mivel azok szerint valamennyi tartalmi előírást – csakúgy, mint a sajtótermékek regisztrációját és az egypárti médiahatóságot – meg kellett volna szüntetni.

A civil aktivisták egyre gyakrabban használják az internetet. A legtöbb esetben azonban a kampányoknak – a szélesebb nyilvánosság támogatásának elnyerése érdekében – szükségük van a média fősodrának figyelmére is ahhoz, hogy hírré váljanak az internetes, de fragmentált aktivista csoportokon kívül is. Az internetes civil aktivizmus várhatóan terjedni fog, ahogyan a Facebook és más közösségi oldalak felhasználóinak száma nő – különösen akkor, ha a nyilvános kifejezés egyéb formái korlátozottá válnak.

A gazdasági válság és az internet térnyerése – csakúgy, mint számos más országban – a nyomtatott újságok olvasótáborának csökkenéséhez vezetett. A közönség a hagyományos médiumoktól az online hírforrásokhoz pártolt, a hirdetési bevételek csökkentek. A média – igyekezve alkalmazkodni e változásokhoz – Magyarországon is új üzleti modellekkel kísérletezik. Ugyanakkor itt a helyzetet súlyosbítják és torzítják a politikailag motivált kormányzati lépések, különösen a közszolgálati műsorszolgáltatás terén.

A politikailag motivált kormányzati támogatás, amely a közpénzek és a frekvenciák elosztásának formájában mutatkozik meg, nyilvánvalóan nem szerencsés – igaz, akkor sem volt az, amikor még valamennyi politikai párt jelöltjei képviseltették magukat a szabályozó testületben. Korábban azonban politikai kompromisszumok révén határozták meg a prioritásokat. Nyitott kérdés, hogy a rendszer miként működik majd az új médiaszabályozás hatálya alatt és a kormánypárt strukturális túlsúlya mellett.

A médiapiacot tovább torzítja a közszolgálati és a kereskedelmi médiumok állami hirdetéseken keresztül történő közvetett finanszírozása. Magyarország politikailag megosztott médiumai kormányszervek és állami vállalatok hirdetési kiadásaiból részesülnek. Ezek évek óta a mindenkori kormányhoz közel álló médiumokat támogatták – igaz, az előző kormányzatok alatt az állami hirdetésekből egyes „ellenzéki” médiumok is részesültek.

Ez a jelentés egyebek mellett olyan új médiatörvény elfogadását javasolja az országgyűlésnek, amelyet széleskörű nyilvános konzultáció előz meg. Elsősorban a tartalmi szabályok eltörlésének megfontolását vagy újrafogalmazását sürgeti, mert azok kétértelmű megfogalmazása öncenzúrát gerjeszthet.

Javasolja továbbá, hogy az új szabályozás a frekvenciaosztás kritériumait pontos és átlátható módon határozza meg, biztosítsa a pályázatok nyilvánosságát, és a frekvenciaosztást vegye ki a médiahatóság kezéből. Javasolja a médiaszolgáltatási díj eltörlését is a csak online fogható rádiók és televíziók esetében, mivel ezek nem használnak köztulajdonban álló frekvenciákat.

A javaslatok között – a 2011 decemberi alkotmánybírósági döntés előírásain túl – szerepel az online médiumok regisztrációjának eltörlése és a forrásvédelem biztosítása is.

Háttér

Társadalmi mutatók

Alapadatok:

A 2001-es népszámlálás adatai szerint a magyar társadalom viszonylag homogén (a kézirat lezárásakor a 2011-es népszámlálás adatai még nem álltak rendelkezésünkre). Az adatok pontosságát nehéz megbecsülni, mert a népszámlálás önbevalláson alapul, és sokan nem kívántak válaszolni például az etnikai hovatartozásukkal kapcsolatos kérdésre. Az etnikai és a vallási hovatartozásra vonatkozó információk különleges adatoknak minősülnek, így a törvény értelmében az állampolgár írásos beleegyezése nélkül nem lehet nyilvánosságra hozni őket.

Magyarországon 13 elismert nemzeti és etnikai kisebbség van. 2001-ben a legnagyobb kisebbség 189 984 fős létszámmal a roma volt; a teljes népesség akkor 10 198 315 főt tett ki.11 Ugyanakkor kutatók a roma népesség számát 520 000–650 000 főre becsülik.12

A 2001-es népszámlálás adatai szerint a népesség kevesebb, mint egy százaléka beszélte anyanyelvként valamelyik elismert nemzetiség vagy etnikai kisebbség nyelvét, a népesség nagy többsége a magyart nevezte meg anyanyelveként. Az elismert kisebbségek tagjai közül néhányan – például a németek, a horvátok, a szlovákok és a cigányok/romanik/beások – jelezték: beszélik nemzetiségi nyelvüket.13

A népszámlálás során a népesség 75 százaléka vallotta magát valamilyen felekezethez tartozónak. Többségük a római katolikus egyházat (51,86 százalék), közel hatoduk a református egyházat nevezte meg. A népesség több mint 14 százaléka egyházhoz, felekezethez nem tartozónak vallotta magát, és több, mint tíz százalékuk nem kívánt válaszolni a vallásos meggyőződést firtató kérdésre.14

Gazdasági mutatók

1. táblázat: Gazdasági mutatók

2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012
Bruttó hazai termék (GDP), (folyó áron), US$ milliárdban 110 173 112 912 138 369 155 478 129 540 132 276 134 316 141 006
Bruttó hazai termék (GDP) fejenként US$-ban 10 910,85 11 205,35 13 746,16 15 477,50 12 914,01 13 210,40 13 434,30 14 124,59
Bruttó nemzeti jövedelem (GNI), fejenként US$-ban15 16 060 17 310 17 900 19 090 18 570 n/a n/a n/a
Munkanélküliség (aktív korúak százalékában)16 7,2 7,5 7,4 7,8 10 11,2 n/a n/a
Infláció (éves átlag az előző év százalékához képest) 3,55 3,879 7,935 6,066 4,203 4,67 3,3 3

Forrás: World Economic Outlook Database, Nemzetközi Valutaalap, 2010 október; Központi Statisztikai Hivatal; Világbank

A globális pénzügyi és gazdasági válság 2008-ban sújtott le a magyar gazdaságra. A gazdaság 2010-ben kezdett magához térni, részben a Nemzetközi Valutaalappal (IMF) kötött együttműködés eredményeképpen. A 2009 áprilisa és 2010 májusa között hivatalban lévő Bajnai Gordon kormánya csökkentette az inflációt, de a munkanélküliségi ráta viszonylag magas maradt. A piacok megnyugodni látszottak, miután a konzervatív Fidesz–Magyar Polgári Szövetség (Fidesz) és koalíciós társa, a Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP) kétharmados többséget szerzett a 2010-es parlamenti választásokon. A 2010 májusában hivatalba lépő Orbán Viktor vezette kormánytól a befektetők azt várták, hogy elengedő hatalommal rendelkezik a régóta várt strukturális reformok bevezetéséhez (a régióban kivételes vegyes választási rendszernek köszönhetően a kormánypártok a szavazatok 52,73 százalékával a mandátumok 67,88 százalékát nyerték el).17 2011 októberében azonban az elemzők már igen szkeptikusak voltak a magyar gazdasággal és a kormány intézkedéseivel kapcsolatban.18 A várakozások 2012-ben tovább romlottak.19

A kormány által elfogadott törvényeket Magyarországon és külföldön is egyre kritikusabban fogadták.20 A kétharmados parlamenti többség lehetővé tette, hogy a kormánypártok jelentős mértékben átalakítsák a jogrendszert (a régió más országaitól eltérően Magyarországon az alkotmány számos jogszabály elfogadását kétharmados parlamenti többséghez köti). Ezt jól mutatja, hogy 2010-ben a parlament 43 új törvényt és 107 jogszabálymódosítást fogadott el,21 amit 2011-ben további 213 törvényjavaslat elfogadása követett.22 Az elfogadott jogszabályok között található egy új alaptörvény is; emellett az új jogszabályok korlátozták az alkotmánybíróság jogköreit, több szektorban megadóztatták a multinacionális vállalatokat, államosították a magánnyugdíj-pénztári vagyonokat – és az újdonságok közé tartozik a sokat vitatott új médiaszabályozás is.

A 2010-es médiaszabályozás (2010. évi CLXXXV törvény a médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról, 2010. évi CIV. törvény a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól, a továbbiakban a két törvény együtt a 2010-es médiaszabályozásként szerepel) az itt tárgyalt kérdések jó részére hatást gyakorolt. Az új médiaszabályozás korlátozó jellege miatt bel- és külföldön egyaránt széleskörű ellenállást váltott ki.23 A kormány 2011 tavaszán új alkotmányt fogadott el az ellenzék részvétele24 és bármiféle érdemleges, transzparens, nyilvános konzultáció nélkül. A 2012. január 1-től életbe lépő új alaptörvény éles hazai és nemzetközi kritikát váltott ki.25, 26, 27

A törvény értelmében a televíziós adásnál a digitális átállásnak 2014. december 31-ig meg kell valósulnia.28

1. Médiafogyasztás: a digitális faktor

1.1. Digitális elterjedtség

1.2. Digitális felszereltség

2. táblázat: Készülékkel rendelkező háztartások száma, 2005–2010

2005 2006 2007 2008 2009 2010
Háztartások száma29 ('000) Összes háztartás %-ban30 Háztartások száma ('000) Összes háztartás %-ban Háztartások száma ('000) Összes háztartás %-ban Háztartások száma ('000) Összes háztartás %-ban Háztartások száma ('000) Összes háztartás %-ban Háztartások száma ('000) Összes háztartás %-ban
Televízió-készülék 3 760 98 3 773 99 3 922 99 3 965 100 3 965 100 3 977 100
Rádió-készülék 3 280 85,5 n/a n/a n/a n/a n/a n/a n/a n/a n/a n/a
Személyi számítógép 1 611 42 1 915 50 2 057 54 2 239 58,8 n/a 62,95 n/a n/a

Forrás: Szerkesztői számítás az ITU és a KSH adatoi alapján

A 2000-es évek közepére gyakorlatilag minden háztartásban volt televíziókészülék. 2008-ban átlagosan 1,63 televízió jutott egy háztartásra.31

A személyi számítógépek használata egyre elterjedtebb, számuk 2005 óta folyamatosan emelkedik. Egy 2007-es médiafogyasztási felmérés szerint a lakosság 78 százaléka a televíziót nevezte meg első számú hírforrásként, nyolc százalékuk a rádiót, hat százalékuk pedig az internetet.32 Egy 2011 novemberi felmérés szerint ezek az arányok megváltoztak: még mindig a televízió az első számú hírforrás (a válaszadók 65 százaléka számára), de az internet került a második helyre (20 százalékkal), míg a rádió a harmadik helyre szorult (nyolc százalék).33

Egy négy évnél idősebb magyar átlagosan közel négy és fél órát töltött a televízió előtt 2009-ben. Ez az adat az elmúlt öt évben nem változott.34 A 2011-es hírfogyasztási felmérés szerint a televíziót elsődleges hírforrásként megjelölők között „az átlagnál több a nő, a 60 év feletti, a nyolc általános iskolai vagy szakmunkás-iskolai végzettségű, valamint a városi lakos”.35

1.1.2. Platformok

3. táblázat: Televíziós platformok és digitális elterjedtség36

2005 2006 2007 2008 2009 2010
Háztartá-sok száma ('000)37 Összes háztartás %-ban38 Háztartások száma ('000) Összes háztartás %-ban Háztartások száma ('000) Összes háztartás %-ban Háztartások száma ('000) Összes háztartás %-ban Háztartások száma ('000) Összes háztartás %-ban Háztartások száma ('000) Összes háztartás %-ban
Földfelszíni vétel 1 321 33,6 1 177 30,2 1 051 26,8 847 21,4 900 22,7 877 22,6
- ebből digitális 0 0 0 0 39 1,0 3 0,1 40 1,0 91 2,3
Kábeles vétel 2 293 58,4 2 331 59,8 2 305 58,8 2 450 61,8 2 241 56,5 2 235 56,2
- ebből digitális 0 0 11 0,3 30 0,8 155 3,9 427 10,8 564 14,2
Műholdas vétel 342 8,7 422 10,8 610 15,6 672 17,0 757 19,1 795 20,0
- ebből digitális 159 4,0 321 8,2 512 13,1 621 15,7 720 18,2 769 19,3
IPTV 0 0 0 0 5 0,1 36 0,9 103 2,6 108 2,7
Összesen 3 927 100 3 896 100 3 922 100 3 965 100 3 965 100 3 977 100
- ebből digitális 159 4,0 331 8,4 586 15 815 21,0 1 296 32,6 1 531 38,4

Forrás: Mediametrie/Eurodata TV Worldwide

A televízióadások vételét bemutató, a 2005 és 2010 közötti időszakra vonatkozó 3. táblázatból a következő trendek derülnek ki:

2011 augusztusában összesen 3 157 000 televíziós előfizetést becsültek az országban. Ebből 899 724 volt a vezeték nélküli előfizetések (a műholddal végzett műsorterjesztési előfizetési szolgáltatások és a földfelszíni mikrohullámú szolgáltatások) száma, amelyből 635 980 volt set-top boxot használó digitális előfizetés – a tíz legnagyobb piaci szereplő adatai szerint.39

4. táblázat: Az internet-penetráció aránya (összes internet előfizetés a teljes lakosság százalékában) és mobiltelefon-penetráció aránya (összes aktív SIM- kártya a teljes lakosság százalékában)

2005 2006 2007 2008 2009 2010
Internet 9,7 12,8 14,4 17,0 19 19,8
- ebből szélessávú 66,7 92,8 95,6 98,5 98,8 98,9
Mobiltelefon 92,4 99,1 109,9 122,0 118,0 120,0
- ebből 3G 0,4 3,1 7,9 15,5 22,9 n/a

Forrás: Szerkesztői számítás az ITU és a KSH adatai alapján

1998 és 2008 között folyamatosan nőtt az internet-penetráció,40 miközben az internet-előfizetések ára csökkent.41 A szélessávú internet-előfizetések aránya 2005 óta folyamatosan nőtt, és 2009-re az előfizetések zöme szélessávú internetes kapcsolatra szólt. A Nemzeti Hírközlési Hatóság (NHH) adatai alapján 2004-ben 250 486 szélessávú internetes előfizetés volt,42 amely szám 2011 augusztusára 2 006 000-re nőtt.43 A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai szerint átlagosan 2,6 fő él egy háztartásban,44 és bizonyossággal állíthatjuk, hogy egy internetes kapcsolatot egynél több ember használ.

Az „első professzionális magyar nyelvű tartalmak” 1997-ben jelentek meg Magyarországon, amikor csak a teljes népesség egy százaléka használta a netet, és csak a háztartások 0,7 százaléka rendelkezett internethozzáféréssel.45 2000-ben csak a népesség hét százaléka használt internetet, míg ez az arány 2010-re már 61,8 százalékra nőtt.46 2010 januárjában a kutatók 3,5 millió egyéni internetfelhasználót számláltak össze.47

A World Internet Project (WIP)48 szerint digitális megosztottság figyelhető meg az internetes hozzáférésben a lakóhely, a kor és az iskolázottság mentén.49 A Budapesten élő, legalább középfokú végzettségű fiatal nagyobb valószínűséggel rendelkezik internetes hozzáféréssel, mint a falun élő, szakmunkás vagy legfeljebb általános iskolát végzett idősebb ember. Hasonló trend rajzolódott ki a 2011 novemberi hírfogyasztási felmérésben, amely szerint az elsődleges hírforrásként az internetet megnevezők között nagyobb számban vannak a 15–29 éves fiatalok, a férfiak, a felsőfokú végzettséggel rendelkezők, a városban élők és az átlagnál jobban keresők.50

2007-ben az infrastruktúra az ország néhány részén még nem volt elég fejlett a szélessávú internetkapcsolat biztosításához (főleg az alacsonyabb lélekszámú településeken, vagyis a települések 15–20 százalékán).51 2007 óta a mobilinternet-előfizetések száma meredeken nőtt, 2009-re számuk már 635 949 volt.52 Az elmúlt években folyamatosan nőtt az internetfelhasználók száma is,53 ami azt sugallja, hogy ez a trend jellemző lesz a következő néhány évben is. Ugyanakkor egyes szakértők szerint az internet-penetráció növekedési üteme lassulni fog, mert a társadalom néhány csoportja – főleg gazdasági okok miatt – internet nélkül marad. Mások szerint ugyanakkor egyre több internetfelhasználó kerül majd ki az idősebb és vidéki lakosság köréből, vagyis az internet-penetráció növekedési üteme nem fog lassulni.54

Az utóbbi években a mobiltelefon-penetráció túllépte a 100 százalékot. 2010 végén több, mint 12 millió előfizetést jegyzett a három mobilszolgáltató, vagyis egy főre átlagosan 1,2 mobiltelefon-előfizetés jutott. A háztartások több, mint fele két vagy több aktív SIM-kártyával rendelkezett, de a háztartások 17 százaléka eggyel sem. A népességnek csupán három százaléka használt szélessávú adatátvitelt, bár 28 százalékuk érhette el ezt a szolgáltatást mobiltelefonján.55 2011 szeptemberében csökkent a mobiltelefon-előfizetések száma: csak 11 668 700 előfizetés volt, ami 117,1 százalékos mobiltelefon-penetrációt jelent.56 2011 elejéig félmillió „okostelefont” értékesítettek Magyarországon.57

1.2. Médiapreferenciák

1.2.1. A hírfogyasztás főbb változásai

Az elmúlt években a fellelhető adatok szerint nagymértékben megváltoztak a magyarok hírfogyasztási szokásai. A hagyományos médiumok veszítettek népszerűségükből, míg a honlapoknak egyre több látogatójuk van. A jelenségre számos magyarázat kínálkozik (ilyen a digitális migráció, a globális pénzügyi és gazdasági válság, a magas előfizetési díj, az apolitikus vagy apatikus közönség stb.). A hírfogyasztásban beállt egyik változás a minőségi lapok példányszámának zuhanása, az országos televíziócsatornák közönségrészesedésének apadása, a piacvezető rádiók csökkenő közönsége és az online hírforrások fogyasztóinak növekvő száma.

A Magyar Terjesztés-ellenőrző Szövetség (MATESZ) adatai szerint egy kivételével valamennyi főbb napilap veszített olvasókat 2005 és 2010 között. E folyamat már a globális pénzügyi és gazdasági válság előtt megkezdődött. Az adatokat összehasonlítva ebben az időszakban a balliberális minőségi napilap Népszabadság olvasóinak közel felét, míg a jobboldali minőségi napilap Magyar Nemzet olvasóinak harmadát veszítette el. Ugyanebben az időszakban e lapok online verzióinak olvasótábora növekedett. A bulvárnapilapok ugyanakkor nem szenvedtek el ekkora veszteségeket. Például az apolitikus, celebritásokkal és szexbotrányokkal foglalkozó Bors 2007 óta megduplázta a példányszámát (lásd az 5. táblázatot az 1.3.1. fejezetben).

A vezető országos televíziócsatornák közönsége is csökkent 2005 és 2010 között. Az esti híradók átlagos nézettségadatai (AMR) azt mutatják, hogy az összes országos és kvázi-országos televíziók nézettsége csökkent.58 Mivel a televíziókészülékek penetrációja 2005 óta állandónak mondható, a nézettség csökkenését a nézők kábelcsatornákhoz vándorlása magyarázhatja. A Magyar ATV – ez az egyetlen olyan, híradót is szolgáltató kábeltelevízió, amelyről longitudinális adatok állnak rendelkezésünkre – közönségaránya nőtt (lásd a 11. táblázatot az 1.3.2. fejezetben).59

Hasonló következtetésekre juthatunk a vezető országos televíziócsatornák közönségrészesedését vizsgálva. 2005 és 2010 között a három földfelszíni sugárzású televízió napi közönségrészesedése 26 százalékkal csökkent. Valamennyi televízió veszteségeket könyvelhetett el (lásd a 9. táblázatot az 1.2.4.1. fejezetben).

Nem áll rendelkezésünkre adat külön az analóg és a digitális műsorterjesztés közönségéről.

Reprezentatív felmérések azt mutatják, hogy a rádióhallgatók száma az elmúlt években ingadozott. 2007-ben a megkérdezettek 85 százaléka számolt be arról, hogy rendszeresen hallgat rádiót,60 míg a következő évben már csak 77 százalékuk tette ugyanezt.61 2007 és 2011 között valamennyi országos kereskedelmi piacvezető rádió közönségrészesedése csökkent (lásd a 8. táblázatot az 1.3.1. fejezetben). A rádióhallgatási szokások is változóban vannak: egy jelentés szerint 2007-ben 484 000 fő hallgatott rádiót az interneten, míg a következő évre ez a szám 980 000-re nőtt. 2009-ben a felnőtt lakosság nyolc százaléka (620 000 fő) hallgatott rádiót online, kétharmaduk olyan csatornára hangolt, amelyet korábban hagyományos rádiókészüléken hallgatott. Ugyanakkor 2009 második felében a válaszadók 82 százaléka még nem hallott az online rádiókról.62

Ahogy az internet felhasználóinak száma nőtt, úgy bővült a híreket szolgáltató honlapok közönsége is. A „top tíz” magyarországi honlap közül csak kettő hírportál, az Origo.hu és az Index.hu.63 2005 és 2011 között a legfőbb hírportálok átlagosan megháromszorozták látogatóik számát64 (lásd a 7. táblázatot az 1.3.1. fejezetben). A 2011-es hírfogyasztási szokásokat vizsgáló felmérés szerint a lakosság hat százaléka használta a közösségi hálókat elsődleges hírforrásként; a 20 évnél fiatalabbak körében arányuk 16 százalékos volt. További 30 százalékuk fontosnak tartotta a közösségi hálók e funkcióját, ami az 50 évesnél idősebbekre is igaz.65

1.2.2. A hírforrások bősége és elérhetősége

Az internetnek köszönhetően a hírek változatosabbak lettek, de a társadalom néhány tagja számos okból nem éri el őket. Ilyen ok például a generációs szakadék (az internetfelhasználók általában a fiatalabbak köréből kerülnek ki), és ilyen okot jelentenek az infrastrukturális problémák is (vagyis az, hogy a falvakban alacsony az internet-penetráció). Ugyanakkor az előrejelzések szerint a jövőben az internethez való hozzáférés és az internetes írástudás is növekedni fog.

Az elmúlt öt évben új médiumok – például hírportálok és blogok – jelentek meg, ami tovább bővítette a hírfogyasztó közönség választási lehetőségeit.66 A közönség egy része a hagyományos médiától az új médiához pártolt. Ez a jelenség talán a két minőségi lap esetében a leglátványosabb: a Népszabadság és a Magyar Nemzet eladott példányszáma 2005 és 2011 között meredeken csökkent, míg honlapjaik látogatóinak száma növekedett (lásd a táblázatokat az 1.3.1. fejezetben).

A vándorló közönség miatt a hagyományos médiumoknak megoldást kellett keresniük közönségük megtartására és pénzügyi fenntarthatóságukra. Több médium megjelent az online platformokon is, hogy megtartsa elvándorló közönségét. Ami – úgy tűnik – nem változik, az a közszolgálati televíziócsatornák közönsége: a köztévék közönségrészesedése folyamatosan a legalacsonyabbak között maradt az elmúlt öt évben.

A hagyományos médiumoknak még egy kihívással: a digitális generációs szakadékkal is szembe kellett nézniük. Az idősebb fogyasztók inkább a közszolgálati médiumokat, így az MR1-Kossuth Rádiót hallgatják, és az M1, az M2 és a Duna TV adását nézik.67 A fiatalok inkább az internetet böngészik, és egy részük teljesen elhagyta a hagyományos médiumokat.68 Ha a hagyományos médiumok meg szeretnék tartani mind az idősebb, mind a fiatalabb fogyasztóikat, mindkét platformjukra – a hagyományosra és az online-ra is – figyelmet kell fordítaniuk.

1.3. Hírszolgáltatók

1.3.1. Vezető hírforrások

1.3.1.1. Nyomtatott média

5. táblázat: Vezető napilapok napi eladott példányszáma, januártól júniusig, 2005–201069

2005 2006 2007 2008 2009 2010 Változás (%)
2005–2010
Metropol (Metro)70 349 865 338 731 325 169 320 258 287 789 304 153 -13
Blikk 254 313 245 631 232 901 232 291 209 950 195 590 -23
Bors (Színes Bulvár Lap)71 40 544 62 479 66 768 76 299 89 108 85 845 +111
Népszabadság 155 567 151 542 128 336 111 938 94 444 78 070 -50
Kisalföld 78 034 77 807 76 792 75 891 73 303 70 122 -10
Nemzeti Sport 81 656 83 284 77 269 78 439 69 204 66 747 -18
Vas Népe 57 629 56 613 55 699 54 033 52 512 49 747 -14
Magyar Nemzet 73 395 72 108 65 779 60 004 52 996 49 734 -32
Zalai Hírlap 56 773 55 644 54 588 52 847 51 800 48 798 -14
Kelet-Magyarország 56 122 n/a n/a n/a n/a 46 726 -17

Forrás: MATESZ72

Az 5. táblázat a 2005 és 2010 között a lapfogyasztásban történt változásokat mutatja be. A következők derülnek ki belőle:

6. táblázat: A két legnagyobb országos napilap honlapjainak napi látogatásai és látogatók száma 2005–2011 (januári átlagok)

Mno.hu (Magyar Nemzet) Nol.hu (Népszabadság)
Látogatás Látogatók Látogatás Látogatók
2005 37 278 24 200 26 055 20 463
2006 46 002 28 741 38 038 26 833
2007 84 862 51 200 47 116 33 941
2008 76 807 45 658 47 705 34 519
2009 76 813 44 788 62 821 43 240
2010 90 105 56 265 111 421 74 699
2011 91 791 56 539 125 643 87 564
Változás (%)
2005–2011
+146 +134 +382 +328

Forrás: Medián webAUDIT73

Az 5. és 6. táblázatból kiderül, hogy míg a két vezető országos minőségi napilap eladott példányszáma folyamatosan csökkent 2005 és 2010 között, addig online verzióik egyre több látogatót vonzottak. Ez arra enged következtetni, hogy a kemény hírek fogyasztói a nyomtatott sajtótól átvándoroltak az online hírforrásokhoz.

1.3.1.2. Online média

Hogy meghatározzuk a tíz legnépszerűbb magyar hírszolgáltató honlapot, az Alexa.com „Magyarország vezető honlapjai” („Top Sites of Hungary”) elnevezésű listáját használtuk fel. Az Alexa rangsora az előző hónap átlagos napi látogatói és oldalletöltései alapján készül.74 A látogatói trendek vizsgálatához a Medián webAUDIT elérhető adatait használtuk.75 Az adatok elérhetőségének függvényében 2005 és 2011 között minden év januárjának átlagos napi látogatói számát tüntetjük fel az alábbi táblázatban.

7. táblázat: A tíz vezető hírportál napi látogatóinak száma 2005–2011 (januári átlagok)76

2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 Változás (%)

bázisév–201177
Index.hu hírek 175 856 283 101 346 297 282 151 516 064 616 148 650 302 +270
Origo.hu hírek n/a n/a 579 257 625 728 691 842 714 286 716 272 +24
Hir24.hu78 hírek n/a n/a n/a n/a n/a n/a 187,636 n/a
Portfolio.hu Gazdasági hírek n/a n/a n/a n/a 67 903 76 500 95,707 +41
Hvg.hu A nyomtatott HVG honlapja n/a 29 756 62 792 112 102 169 921 196 763 294 68079 +890
Blikk.hu A nyomtatott Blikk honlapja n/a n/a n/a 72 746 109 278 134 609 172 893 +138
Borsonline.hu80 A nyomtatott Bors honlapja n/a n/a n/a n/a 58 439 71 832 76 324 +31
Hirkereso.hu hírgyűjtő n/a n/a 54 811 61 680 81 264 93 143 101 723 +86
Kuruc.info szélsőjobboldali n/a n/a n/a n/a n/a n/a81 67 523 n/a
Nol.hu A nyomtatott Népszabadság honlapja 20 463 26 833 33 941 34 519 43 240 74 699 87 564 +328

Forrás: Medián webAUDIT82

Bár az elérhető adatok hiányosak, a 7. táblázat az alábbi trendeket mutatja a tíz legnépszerűbb hírportál esetében:

1.3.1.3. Rádió

8. táblázat: Piacvezető rádiók átlagos napi elérése a 15+ éves lakosság körében (százalékban)83

2007. okt.–dec.84 2010. március85 2010. május86 2010. június87 2010. július88 2011. április89 Változás (%) 2007–2011
MR1–Kossuth Rádió 21 21,3 19,1 20,8 19,8 21,1 +0,5
Class FM (Danubius Rádió)90 20 16,5 18,6 16,7 18,2 18,6 -7
Neo FM (Sláger Rádió) 27 15,2 17,2 15,8 14 15,7 -42
Juventus Rádió 8 7,9 7,5 7,8 7,7 4,8 -40
MR2–Petőfi Rádió 7 6,7 6,5 6,6 6,6 5,9 -16
Rádió 1 Network 3 5,8 7,3 7,5 5,7 7,3 +143
Rádióhallgatók száma összesen n/a 7 473 200 7 448 000 7 567 000 7 548 000 7 476 000 n/a

Forrás: Ipsos–GFK

A 8. táblázat alapján a piacvezető rádiókkal kapcsolatban az alábbi trendeket lehet megfigyelni a 2007 és 2011 közötti időszakban:

1.3.1.4. Televízió

A közszolgálati televíziócsatornák még rosszabb eredményeket könyvelhettek el. A 9. táblázat a vezető televíziók átlagos napi közönségrészesedését mutatja az elmúlt négy évben.

9. táblázat: Televíziócsatornák átlagos napi közönségaránya (SHR%) 2007–2010,91 a 4+ lakosság körében

2007 2008 2009 2010 Változás (%)
2007–2010
RTL Klub 27 27 24 23 -15
TV2 23 21 22 17 -26
M1 13 12 9 8 -38
Viasat 5,8 5 4,2 3,9 -33
Film+ 1,3 1,9 2,8 3,5 +169
Duna TV92 2,1 1,8 1,8 1,8 -14
M2 1,8 1,8 1,9 1,7 -6
Magyar ATV 1,3 1,6 1,6 1,7 +31

Forrás: AGB Nielsen/ORTT Monitoring93,94

A 9. táblázat az alábbi trendeket mutatja a piacvezető televíziók piacán a 2007 és 2010 közötti időszakban:

1.3.2. Televíziós hírműsorok

Magyarországon a francia tulajdonban álló Antenna Hungária Zrt. (a továbbiakban AH) foglalkozik digitális földfelszíni televíziós műsorterjesztéssel. Csak három országos televízió érhető el analóg földfelszíni sugárzás vételével: a kereskedelmi RTL Klub és TV2, valamint a közszolgálati M1. Az összes többi televízió jeleit műholdon továbbítják.95 Négy közszolgálati televízió van: az M1, az M2, a Duna TV és a Duna World.96

10. táblázat: A nagyobb televíziók áttekintése

M1 M2 Duna TV Duna World RTL Klub TV2
Típusa Közszolgálati Közszolgálati Közszolgálati Közszolgálati Kereskedelmi Kereskedelmi
Sugárzás típusa97 Földfelszíni Műholdas Műholdas Műholdas Földfelszíni Földfelszíni

11. táblázat: Országos és kvázi országos televíziócsatornák esti híradóinak éves átlagos közönségaránya (SHR), 2005–2010 (százalékban)98, 99

2005 2006 2007 2008 2009 2010 Változás (%)
2005–2010
RTL Klub (18.30) 37 36,4 34,9 35,4 34,6 31,2 -16
TV2 (18.30) 34,2 35,8 34,1 30,9 31,7 31,1 -9
M1 (19.30.) 17,2 18,5 16,4 13,8 13,5 14,7 -15
Duna TV (18.00) 4,6 3,9 2,8 2,2 3,1 3,4 -26
Magyar ATV (19.30) 1,8 2,3 2,4 3,0 3,1 3,0 +67

Forrás: ORTT Beszámolók 2005–2010

A 11. táblázatból az alábbi következtetések vonhatók le az országos televíziók esti híradóinak közönségarányáról a 2005 és 2010 között eltelt időszakra vonatkozóan:

1.3.3. A digitális média hatása a hírek minőségére

A 2007-es és 2011-es hírfogyasztásról szóló adatok azt mutatják, hogy az internet egyre népszerűbb, de a legnépszerűbb hírforrás még mindig a televízió. A lakosság hírfogyasztási szokásai valamelyest változtak, ami az internet-penetráció növekedéséhez köthető. Általánosságban elmondható, hogy nem állnak rendelkezésünkre longitudinális adatok. Az internetes hírfogyasztás növekedése hatást gyakorolhatott a hírek minőségére. Az 1.3.1. és az 1.3.2. fejezetben található táblázatok azt tanúsítják, hogy a közönség digitális vándorlása valós jelenség.

A nyomtatott sajtó olvasótábora csökken, legalábbis ami a minőségi lapokat illeti. A két országos napilap (a Népszabadság és Magyar Nemzet) honlapjainak látogatószám-növekedése azt sugallja, hogy e lapok nyomtatott verzióinak olvasói átpártolhattak digitális változataikhoz.

Valamennyi vizsgált online médium növelte napi látogatóinak számát, ami szintén a digitális vándorlás jelenségéről árulkodik.

Szinte valamennyi vizsgált rádió veszített hallgatottságából, kivéve a főleg popzenét sugárzó rádiót (a Rádió 1-et). Majdnem az összes televízió veszített közönségrészesedéséből, kivéve a filmeket és sorozatokat sugárzó Film+-t és a Magyar ATV-t (ám ez utóbbi közönségaránya még így is alacsony volt).

A rádiók és híradót is sugárzó televíziók csökkenő közönsége azt sugallja, hogy az emberek kevesebb hírt fogyasztanak e médiumokon keresztül, és helyettük az online médiumokhoz fordulnak – ahogy azt a 2011-es hírfogyasztási felmérés is mutatja.

1.4. Értékelés

Az új média közönségének növekedése és a hagyományos média közönségének csökkenése azt mutatja, hogy a közönségnek legalább egy része előnyben részesíti az interaktivitást és a közvetlenséget – és/vagy az internet-penetráció növekedése volt ilyen hatással. A hírfogyasztásban generációs szakadék mutatkozik. Az idősebb fogyasztók inkább a közszolgálati médiumokon keresztül jutnak hírekhez, míg a fiatalabbak a híreket inkább online fogyasztják.

Néhány esetben nem a kereslet, hanem a kínálat határozza meg a médiafogyasztást, vagyis a megfelelő infrastruktúra (például vidéken a megfelelő internetjel) hiánya miatt néhány fogyasztó nem válhat felhasználóvá. Ennek ellenére a szakértők jóslata szerint az internet-penetráció tovább fog növekedni.

A közönségéért vívott küzdelem egyre intenzívebb, és a médiumok hajlamosabbak könnyebb témákról beszámolni, hogy magukhoz csalogassák a fogyasztókat. Ezt támasztja alá, hogy a hagyományos kereskedelmi médiumok még mindig piacvezetők, miközben a közszolgálati médiumok folyamatosan veszítenek közönségükből.

A közszolgálati televíziócsatornák, különösen az M1 közönsége megfogyatkozott, mióta 1997-ben megjelentek a kereskedelmi csatornák. A közönség fragmentálódott: a televíziók széles választéka nagyobb választási lehetőséget kínál, a kábelcsatornák egyre több nézőt vonzanak, amint azt a Film+ és a Magyar ATV példája is mutatja. Az internet megjelenése óta a közszolgálati médiumok honlapjainak nem sikerült elérniük közönségüket: honlapjaik nem jutottak be a tíz legnépszerűbb hírportál közé.

A digitális médiumok több szempontból is megváltoztatták a médiapiacot, ugyanakkor a változás áldásait csak az online felhasználók élvezhetik, mert ők szélesebb médiakínálatból meríthetnek. Az új média miatt erősödő verseny néhány hagyományos médiumot arra késztetett, hogy megváltoztassa prioritásait, a honlapjára koncentráljon, és könnyedebb témákat dolgozzon fel. A civil újságírás egyre népszerűbb. Magyarország legnagyobb bloggyűjtő portálja, a blog.hu átlagosan napi 609 794 látogatót vonzott 2011 decemberében.100

A digitális hírek megjelenésének pozitív és negatív hatásai is vannak. Az optimista értelmezés szerint a hírforrások sokasága miatt a fogyasztóknak/felhasználóknak nagyobb szerepük van a hírforrások kiválasztásában. Kritikusabbak lehetnek a hírek értékelésében – amit az is jelez, hogy egyre több olyan blog van, amelyen az egyet nem értők fejezhetik ki ellenvéleményüket. Azt is lehetővé teszi, hogy specializált, szakmai témákban részletes vitákat folytassanak. Korábban ezeket a témákat kerülte a hagyományos média, mert nem vonzanak nagy közönséget. A Mandiner.hu, a Szuveren.hu, a Torokgaborelemez.blog.hu és további blogok jó példái annak, hogy a civil újságírás miként tud hozzájárulni a politikai közbeszédhez (lásd még a 3.1.3. fejezet).

A pesszimista értelmezés szerint az „információs kapuőrök” általános hiánya az online médiában káoszhoz vezet, amelyben a fontos hírek elvesznek. Egy másik probléma az, hogy a hagyományos médiumok szerkesztőségei a gazdasági és a politikai nyomásgyakorlás miatt elfogultak lehetnek. A következő fejezet azt vizsgálja, az elfogultság milyen jelei találhatók a közszolgálati médiában. A digitális médiával az állampolgároknak több lehetőségük nyílik az információk összegyűjtésére. Az állampolgárra hárul a döntés, hogy mit és miként fogyasszon.

2. A digitális média és a közszolgálati médiumok

2.1. Közszolgálat és állami intézmények

2.1.1. A közszolgálati média áttekintése – hír- és közéleti műsorok

A közszolgálati médiumok:

A Magyar Távirati Irodát (MTI) is meg kell említenünk, hiszen az új médiaszabályozás értelmében hírműsorokat készít a közszolgálati médiumok számára.101 Korábban az MTI hagyományos hírügynökségként működött, ma az általa gyártott tartalmakat ingyenesen elérhetik a közszolgálati műsorszolgáltatók, valamint mindazok az egyéb médiumok és személyek, amelyek és akik regisztrálnak a honlapján.102 Többen attól tartanak, hogy az egyetlen forrásból származó, ingyenes tartalommal a hírek egyformák és elfogultak lesznek.

2010 áprilisában az M1 átlagos napi közönségrészesedése nyolc százalék körüli volt, míg az M2 és Duna TV közönségrészesedése egyenként kevesebb, mint két százalékos.103 Az MR1-Kossuth Rádió átlagos napi elérése 21,1 százalék, az MR2-Petőfi Rádióé 5,9, míg az MR3-Bartók Rádióé 1,1 százalék volt 2011 áprilisában.104

A közszolgálati televíziócsatornák esti híradóinak közönségrészesedése átlagosan alacsonyabb az országos kereskedelmi televíziók, az RTL Klub és TV2 esti híradóiénál (lásd a 11. táblázatot az 1.3.2. fejezetben). De – amint láthattuk – a piacvezető országos kereskedelmi csatornák is veszítettek közönségükből 2005 és 2010 között. Az M1 esti Híradója elég népszerű volt, de jócskán elmaradt a piacvezető híradók nézettségétől. Az egyetlen csatorna, amely növelni tudta közönségarányát, a Magyar ATV volt. A Duna TV Híradójáé volt a legalacsonyabb közönségarány ebben az időszakban, de az általa megcélzott diaszpóra nem jelenik meg a statisztikákban. A kereskedelmi csatornák híradóinak népszerűségét az is magyarázhatja, hogy a közszolgálati híradók más témákat dolgoznak fel.

2008 óta a két országos kereskedelmi televízió esti híradói több bulvártörténetet dolgoztak fel. A beszámolók jó része katasztrófákról, balesetekről és bűncselekményekről szólt (átlagosan az adásidő 38 százalékában). A két közszolgálati híradó főleg belpolitikai ügyeket tárgyalt (átlagosan az adásidő 46 százalékában).105 2011 óta az új médiaszabályozás foglalkozik a híradók tabloidizációjával is. A törvény kimondja, hogy a „bűnügyi tematikájú híranyag vagy tudósítás a hírműsorszám időtartamának húsz százalékánál éves átlagban nem lehet hosszabb terjedelmű”106 a jelentős befolyásoló erővel rendelkező lineáris audiovizuális médiaszolgáltatók esetében.107

Általánosságban elmondható, hogy az országos kereskedelmi televíziók kevesebb politikai tartalmú műsort sugároznak, mint a közszolgálati csatornák.

12. táblázat: A híradók és magazinműsorok aránya a főbb országos televíziók kínálatában, 2011. július 20-án108

M1 RTL Klub TV2 Duna TV
Híradók és magazinműsorok aránya (%) 26 21 25 16
Híradók és magazinműsorok aránya, ismétlésekkel (%) 36 - - 18
Összes adásidő/nap (perc) 1335 1170 1285 1320

Forrás: Műsorújság

A 12. táblázatból látszik, hogy a híradók és a magazinműsorok a földfelszíni csatornák (az M1, az RTL Klub és a TV2) műsoridejének nagyjából negyedét teszik ki. Azt azonban nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a két kereskedelmi csatorna (az RTL Klub és a TV2) esetében ezek a műsorok általában bulvárműsorokat jelentenek.

Mindkét MTV-csatorna (az M1 és az M2) nagyjából háromszor annyi politikai műsort sugároz, mint a két kereskedelmi csatorna (az RTL Klub és a TV2). A Duna TV nem sugároz ennyi politikai műsort, feladata elsősorban a magyar kultúra terjesztése. A kereskedelmi média nagymértékben apolitikussá vált.109

A főbb közszolgálati médiumok (az M1, a Duna TV és a Kossuth Rádió) hírműsorainak tartalma és az azokban megszólaló politikai szereplők aránya nagyjából tükrözte az éppen aktuális parlamenti erőviszonyokat. Amint a 13. táblázat bemutatja, az elmúlt két évben a kormánynak és az ellenzéknek nyújtott adásidők közti különbség megnőtt.

13. táblázat: Kormány koalíció/parlamenti ellenzék hangja a közszolgálati médiumok híradóiban, százalékban110

2006111 2007112 2008113 2009114 2010115 2011116
Összes megjelenés117 63/37 60/40 60/40 59/41 67/33 74/26
Képviselők élőszóban 64/36 63/37 61/39 60/40 70/30 78/22

Forrás: ORTT

A 2010-es parlamenti választások után tehát a közszolgálati hírműsorokban megnőtt a kormányzati vagy koalíciós szereplők túlsúlya.118 Megjegyzendő ugyanakkor, hogy a 13. táblázat kvantitatív módszerekkel készült adatokat tükröz, a hírműsorok elfogultságának mértékét – ha van ilyen – csak a kvantitatív és a kvalitatív mérési módszereket ötvöző vizsgálattal lehetne pontosan kimutatni.

2.1.2. Digitalizáció és szolgáltatások

A Magyar Televízió M2-es csatornáján már megtörtént a digitális átállás, 2008 óta csak digitális formátumban sugározzák műsorát, műholdon keresztül. Az M2 műholdas adását Európában, Irakban és Afganisztánban is lehet fogni – az utóbbi országokban magyar katonák állomásoznak.119 2008 óta az MTV mindkét csatornájának műsorát magas felbontású formátumban (HD) sugározzák.120 A közszolgálati műsoroknak ugyanakkor csak 10–15 százalékát gyártják HD-minőségben.121 Szakértők szerint a jelenlegi állapotban pazarlás HD-ben sugározni, mert az háromszor annyi helyet foglal el a multiplexen, mint a hagyományos formátum. A digitális televíziós és rádiós multiplexeket üzemeltető AH háromszoros összeget számláz a közszolgálati műsorok digitális szórásáért.122

2008 decembere óta a Duna TV-t mind a digitális, mind az analóg sugárzás esetében HD-minőségben, míg a Duna World adásait normál (SD) felbontásban sugározzák. A műsorokat a magyar diaszpóra öt kontinensen érheti el.123 A Duna Televízió élő és archív műsorai 2010 áprilisa óta elérhetőek a Duna Mobil elnevezésű iPhone-applikáción keresztül is.124 A közszolgálati rádió műsorai három hétig érhetők el online, az MR1-Kossuth Rádió podcastokat is nyújt. A Magyar Rádió műholdon keresztül Észak-Amerikába és Európába is sugároz.

A közszolgálati médiumok bővítették szolgáltatásaik körét: követni lehet őket közösségi hálókon (Facebook, Twitter) keresztül, archívumaik pedig online is elérhetőek.

2.1.3. Állami támogatás

Az azóta megszűnt Országos Rádió és Televízió Testület (ORTT) Műsorszolgáltatási Alapja 1997 és 2007 között közel 8,5 milliárd forintot költött a kábelhálózatok, a helyi és a körzeti rádiós és televíziós műsorszolgáltatók műsorszórásának fejlesztésére. Ez lehetővé tette, hogy új háztartások kapcsolódhassanak a rendszerhez. További 8,09 milliárd forintnyi pályázati pénzt osztott szét 1997 és 2009 között modernizációra, az alacsony lélekszámú falvak hálózatba kapcsolására. A Műsorszolgáltatási Alapban található és a digitális átállás finanszírozására rendelt források a hatóságnál maradtak. A 2007. évi LXXIV. törvény a műsorterjesztés és a digitális átállás szabályairól (a továbbiakban: 2007. évi LXXIV. törvény) egy olyan kormányrendelet meghozatalát írta elő, amely a digitális átállással kapcsolatos feladatokat osztotta volna szét, de ez nem született meg, így az összegyűlt pénzt nem lehetett elkölteni.125 2011-ben a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) a 2010-es büdzséből megmaradt 3,9 milliárd forint jó részét a digitális átállásra kívánja fordítani.126

Nincs információnk a közszolgálati médiumok digitális átállásra való felkészítésére elkülönített pénzekről.

2.1.4. A közszolgálati média és a digitális átállás

A közszolgálati csatornák (az M1, az M2, a Duna TV és a Duna World) digitalizációja megkönnyíti a diaszpóra számára műsoraik elérését, és a megfelelő készülékekkel ellátott nézők jobb minőségben nézhetik az adást. A médiaszabályozás többszöri módosítása után a televíziós műsorterjesztés digitális átállásnak határideje 2014. december 31-e lett (lásd a 7.1.1.1. fejezetet).

Nincs információnk arról, hogy a digitalizációs folyamatban szerepük lett volna a közszolgálati médiumoknak.

2011-ben az új médiatörvényeknek köszönhetően – amelyek egyik célja az volt, hogy az ország jogrendszerét a digitális kor kihívásaihoz igazítsa – jelentős változások léptek életbe a közszolgálati médiumok szabályozásában. A korábbi szabályozás (az 1996. évi I. törvény a rádiózásról és televíziózásról, a továbbiakban 1996. évi I. törvény) értelmében a három közszolgálati médiumot három közalapítvány vezette, amelyet egy-egy kuratórium igazgatott. E kuratóriumok feladatai közé tartozott az éves pénzügyi vezetői tervek elfogadása. A kuratóriumok tagjai képviselték valamennyi parlamenti pártot és számos civil szervezetet. A kuratóriumok parlamenti küldötteinek négyéves mandátumuk volt. A kinevezési eljárás ugyanakkor nem volt mindig gördülékeny. Politikai viták eredményeként csonka kuratóriumok jöttek létre 1999 és 2002 az MTV-ben, illetve 2000 és 2002 között a Magyar Rádióban és a Duna Televízióban.

A 2010-es médiatörvények megváltoztatták ezt a rendszert. Az új szabályozás értelmében a három közszolgálati műsorszolgáltató és az MTI tulajdonosa a Közszolgálati Közalapítvány, amelyet a Közszolgálati Közalapítvány Kuratóriuma igazgat. A kuratórium három tagját a kormányon lévő pártok jelölik, másik hármat az ellenzéki pártok. A jelölteket a jelenlévő parlamenti képviselők kétharmados többsége szavazza meg kilenc évre. Az Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) szerve, a Médiatanács nevezi ki a kuratórium elnökét és még egy tagot, egyenként szintén kilenc évre127 (lásd a 7.2.1. fejezetet).

2.2. Közszolgálati szolgáltatás

2.2.1. A közszolgálati média megítélése

Két mutatóból vonhatunk le következtetéseket arról, hogy miként viszonyul a nagyközönség a közszolgálati médiumokhoz. Az egyik mutató az alacsony közönségarány (lásd a 9. táblázatot az 1.2.4.1. fejezetben). A másik a már megszüntetett üzemben tartási díj megfizetésének nagyarányú elkerülése: becslések szerint a háztartásoknak csupán 63–68 százaléka fizette a havi díjat (2002-ben 740 forintot), vagyis mintegy egymillió háztartás nem fizette azt.128 A díjat a Medgyessy-kormány törölte el 2002-ben, és azóta a közszolgálati médiumok annak összegét egyenesen az államtól kapják meg. Szakértők szerint az üzemben tartási díj eltörlése azt mutatta, hogy a kormány „a közszolgálati televízió függetlenségének látszatát sem kívánja fenntartani”.129

Závecz Tibor, az Ipsos véleménykutatási igazgatója egy 2011. júniusi konferencián a különféle intézményekbe vetett bizalomról mutatott be adatokat. Ezek szerint a nyilvánosság közszolgálati médiába vetett hite az 1989–90-es rendszerváltás óta csökkenőben van. Závecz ugyanakkor kiemelte, hogy „összességében a közmédia presztízse nem romlott az átlagnál jobban”, vagyis a többi intézményhez képest.130

14. táblázat: Közintézményekbe vetett bizalom (pontok 1–100-ig)

1988131 1989 1990 1992 1994 1998 2005 2010132
MR 73 75 69 61 54 56 44 54
MTV (1992-ig MR-rel közösen) 73 75 69 59 51 57 45 53
sajtó 59 54 51 37 133
kormány 64 56 55 32 40 47 38 27
rendőrség 60 50 48 51 58 49 48 54

Forrás: Závecz Tibor, Ipsos, előadás

A közszolgálati média – kisebb-nagyobb mértékben – mindig elfogult volt a mindenkori kormány iránt, aminek legalább két közvetlen oka van. Az egyik a finanszírozási forma, mivel a parlament – praktikusan a kormánytöbbség – dönt a közszolgálati médiumok költségvetéséről. A másik az, hogy amikor új kormány kerül hatalomra, a közmédiumok hírszerkesztőit leváltják, és helyükre újakat neveznek ki.134 Amikor 1998-ban a Fidesz először került hatalomra, a balliberális beállítottságú szerkesztőket jobboldaliakra cserélte le (az utóbbiak közé értve néhány szélsőjobboldali szerkesztőt is).135 2002-ben pedig, amikor a Magyar Szocialista Párt (MSZP) került hatalomra, néhány szerkesztő önként hagyta el az MTV-t.136 2011-ben közel 600 dolgozót bocsátottak el a közmédiumoktól azok átalakítása során.137 2011 szeptemberében bíróság mondta ki az elbocsátások jogtalanságát.138

Bajomi-Lázár Péter médiakutató szerint: „Elemzők egyetértenek abban, hogy minden kormány jelentős erőfeszítéseket tett, hogy kontrollálhassa a Magyar Televízió politikai műsorait.” A közönség tisztában volt ezzel a gyakorlattal, és mindig szkeptikus volt a televízióban látottakkal kapcsolatban.139 Nincs objektív adat arról, hogy maguk az újságírók miként látják a közmédiumokat.

2.2.2. Közszolgálati tartalmak a kereskedelmi médiumokban

Mind a korábbi (1996. évi I. törvény), mind az új szabályozás értelmében a jelentős befolyásoló erővel rendelkező műsorszolgáltatóknak közszolgálati tartalmat is kell sugározniuk: a televízióknak legalább 20 percnyi híradót kell egybefüggően az esti főműsoridőben sugározniuk, a rádióknak pedig 15 percnyit.140

Az 1996. évi I. törvény szerint a kereskedelmi műsorszolgáltatóknak más közszolgálati műsorokat is kellett szolgáltatniuk.141 Az RTL Klub és a TV2 ezt az előírást részben bulvárhíradókkal elégítette ki.

A 2010-es médiaszabályozás nem ír elő hasonló kötelezettségeket a műsorszolgáltatóknak, de frekvenciapályázatukban fel kell tüntetniük, mennyi közszolgálati műsort terveznek sugározni.142

A közösségi médiaszolgáltatóknak ma műsoridejük kétharmadában közszolgálati műsorszámokat („szolgált közösségnek szóló hírműsorszám, politikai tájékoztató műsorszám” és „kulturális műsorszám”) kell sugározniuk.143

Az úgynevezett Médiaalkotmány (az 2010. évi CIV. törvény) egy korábbi verziója minden médiumnak (lineáris és lekérhető médiaszolgáltatásnak) előírta, hogy feladata „a hiteles, gyors, pontos tájékoztatás a helyi, az országos és az európai közélet ügyeiről”,144 ám később, 2011 márciusában ezt a rendelkezést az Európai Bizottság nyomására már csak a híreket szolgáltató lineáris médiaszolgáltatásoknak tették kötelezővé (lásd a 7.1.2.1. fejezetet).

2.3. Értékelés

A közmédiumokba – csakúgy, mint a többi intézménybe – vetett bizalom mértéke csökkent. A közszolgálati médiumok híradói hagyományosan elfogultak a mindenkori kormány iránt.

Tágabb értelemben a közszolgálati MTV digitalizációjának lehetséges nyeresége, hogy HD-ban képes sugározni, ami feltehetően növelte közönségét, különösen a futballmérkőzések miatt.145 Ugyanakkor kevés háztartás képes a közszolgálati médiumok digitális földfelszíni jeleit fogni, míg az adófizetők pénzéből hatalmas összegek mennek el a HD-sugárzásra.

A közszolgálati médiumok honlapjaikon is szolgáltatnak híreket, műsoraik egy ideig elérhetők online, és fent vannak a közösségi hálókon. A Duna Televízió iPhone-alkalmazást fejlesztett ki.

Elődjével szemben az új médiaszabályozás nem írja elő a kereskedelmi médiumoknak, hogy mennyi időt fordítsanak közszolgálati műsorszámok sugárzására, kivéve a jelentős befolyásoló erővel rendelkező műsorszolgáltatókat. Ezt az adatot a frekvenciára pályázó vállalatoknak kell meghatározniuk és jelezniük. Ebből következik, hogy a szabályozás nem átlátható, egyértelmű előírás hiányában minden egyes eset a médiahatóság értelmezésének tárgya lehet.

3. Digitális média és társadalom

3.1. A felhasználó által létrehozott tartalom

3.1.1. A felhasználó által létrehozott tartalom áttekintése

A 2007-es WIP-jelentés keretében végzett kutatás szerint a magyar internetezők 25 százaléka olvasott blogot,146 és nyolc százalékuk vallotta magát bloggernek.147 A kutatók szerint az internetezők 51 százaléka volt valamelyik közösségi háló tagja.148 2011 novemberében a lakosság 42 százaléka volt regisztrált tag legalább egy közösségi portálon, és 18 százalék legalább kettőn. A regisztrált felhasználók között többségben vannak a fiatalok (a 15–19 éves korosztály 85 százaléka, a 20–29 éves korosztály 75 százaléka volt tag valahol), a nagyobb telépüléseken élők és a magasabb végzettséggel rendelkezők.149

A Magyarországon legnépszerűbb portálokat a 15. táblázat mutatja be az Alexa.com sorrendje és a Google DoubleClick Hirdetésszervező adatai alapján:

15. táblázat: A tíz legnépszerűbb honlap Magyarországon

Honlap kategóriája Egyedi látogatók havi
száma,150 2011. október151
Felhasználó által létrehozott tartalom
Google.co.hu keresőmotor n/a nem
Facebook.com közösségi háló 4 600 000 igen
Google.com keresőmotor n/a nem
Youtube.com videomegosztó n/a igen
Index.hu hírportál 2 100 000 igen
Blog.hu blog oldal 2 400 000 igen
Origo.hu hírportál 3 100 000 igen
Freemail.hu levelezőrendszer 2 600 000 nem
Iwiw.hu közösségi háló 2 600 000 igen
Blogspot.com blog oldal 1 800 000 igen

Forrás: Alexa.com,152 Google DoubleClick Hirdetésszervező

A tízből öt honlap (a Facebook, a Youtube, a Blog.hu, az Iwiw.hu és a Blogspot.com) kizárólag a felhasználó által létrehozott tartalmakból áll. Az Index.hu és az Origo.hu hírportál részben tekinthető a felhasználók által létrehozott tartalmakat is publikáló portálnak, mivel a nyitóoldalukon blogbejegyzések is megtalálhatók. A többi honlap közül kettő keresőmotor (a Google.co.hu és a Google.com), egy pedig levelezőrendszer (a Freemail.hu). A portálok közül egy sem tartozik valamely hagyományos médiumhoz, bár az Origo.hu, a Freemail.hu és az Iwiw.hu a vezető telekommunikációs vállalat, a Magyar Telekom Csoport része.

A Facebook egyre népszerűbb Magyarországon. 2010 tavaszán több, mint egymillió felhasználója volt, 2010 októberében több, mint kétmillió,153 2011 januárjában már 2,6 millió,154 2011 júliusában pedig 3,8 millió.155 A Facebook a fiatalok körében a legnépszerűbb: 2011 januárjában a felhasználók 35 százaléka 18–24 év közötti volt, 30 százalék pedig a 25–34 éves korosztályhoz tartozott.156

A viszonylag népszerű Iwiw.hu a legrégebben üzemelő közösségi háló Magyarországon. Pályafutását 2002-ben kezdte, még Wiw.hu-ként („who is who”, „ki kicsoda”), reklámoktól mentesen. Kezdetben csak tagoktól érkező meghívóval lehetett valaki a Wiw.hu felhasználója.157 2005-ben a működési szabályok megváltoztak, amikor a Wiw.hu Iwiw.hu-vá vált („international who is who”, „nemzetközi ki kicsoda”, arra utalva, hogy az oldalt több nyelven is el lehet érni), és megjelentek rajta a reklámok is. 2006-ban az oldalt a T-Online vásárolta fel,158 és új szerverekkel bővítette a rendszert. 2008-ban a T-Online konszolidációja során az Iwiw.hu összeolvadt az Origo.hu-t üzemeltető vállalattal. Ahogy a Facebook egyre népszerűbbé vált Magyarországon, az Iwiw.hu új funkciókat vezetett be, mint például a hírfolyamot, valamint a „tetszik” és a „nem tetszik” gombokat. A legfrissebb adat az Iwiw.hu felhasználóinak számáról 2008. decemberi; ekkor a közösségi hálónak négymillió tagja volt.159

A Blog.hu egy blogokat kezelő holnap, és akárcsak az Index.hu, a Central European Media & Publishing-hoz (CEMP) tartozik. A Blog.hu-s regisztrációhoz csak egy email-cím kell, és bárki indíthat blogot. A portál viszonylag magas látogatottságát magyarázhatja, hogy a már jól bejáratott Index.hu nyitóoldalán található egy, csak a Blog.hu-ról szüretelt blogbejegyzéseket összegyűjtő ketrec.

A Bogspot.com a Google blogokat kezelő honlapja.

3.1.2. Közösségi hálók

A 16. táblázat a Magyarországon legnépszerűbb tíz közösségi hálót mutatja be az Alexa.com sorrendje és a Google DoubleClick Hirdetésszervező adatai alapján.

16. táblázat: A tíz legnépszerűbb közösségi háló Magyarországon

Havi egyéni látogatók száma,160 2011. október161 Regisztrált magyarországi felhasználók hozzávetőleges száma a legfrissebb adatok alapján
Facebook.com 4 600 000 3 620 640162
Iwiw.hu 2 600 000 4 000 000163
Twitter.com 350 000 n/a
Badoo.com 750 000 n/a
Linkedin.com 150 000 174 266164
Postr.hu 900 000 n/a
Tumblr.com 180 000 n/a
Hotdog.hu 820 000 295 568165
Facebook.hu 1 000 000 3 620 640166
Netlog.com 680 000 n/a
Network.hu 510 000 850 000167

Forrás: Alexa.com, Google DoubleClick Hirdetésszervező

A 16. táblázat alapján a Facebook és a Hotdog.hu regisztrált tagjai voltak az adott időszakban a legaktívabbak: e két portál esetében a látogatók felülmúlták a regisztrált tagok számát. Őket az Iwiw.hu követi: ezen a portálon 2011 októberében a felhasználók kétharmada tett látogatást. E közösségi hálók közül egy sem köthető hagyományos, offline médiumhoz. A Tumblr-hoz hasonló mikroblog-oldal, a Postr.hu az Origóhoz tartozik. A Network.hu a „közösségek közösségi oldala”, amelyen a tagok különböző közösségekhez csatlakozhatnak.

3.1.3. Hírek a közösségi médiában

Egy, a médiafogyasztásra vonatkozó 2011-es felmérés szerint a 14 évesnél idősebb lakosság 63 százaléka elsődleges hírforrásként a televíziót, 20 százalékuk az internetet, nyolc százalékuk a rádiót nevezte meg.168 Egy 2010-ben végzett felmérés szerint a 18 évnél idősebb lakosság 60 százaléka tudott hozzáférni az internethez, ötödük mégsem használta. A netezők közel 90 százaléka hírolvasásra használta a netet, 75 százalékuk pedig a közösségi hálókat látogatta. Arról nem áll rendelkezésünkre információ, hogy a közösségi hálók felhasználói közül hányan használták az oldalakat hírforrásként.169 Ám a 2011-es hírfogyasztási felmérés adatai szerint a megkérdezettek hat százaléka használta a közösségi hálókat elsődleges hírforrásként, és további 30 százalékuk fontosnak tartotta a közösségi portálok ilyen alkalmazását.170

Egy 2007. januári, nem reprezentatív online felmérés szerint az internetezők hírforrásként jobban kedvelik az internetet, mint a többi platformot: a válaszadók 98,9 százaléka gyakran használt online portálokat, 99 százalékuk online forrásokat használt a legfrissebb hírek eléréséhez, és 98 százalékuk a szalagcímekről gyakran az interneten keresztül értesült.171

Bodoky Tamás internetszakértő még 2007 augusztusában online felmérést végzett az Index.hu olvasói körében azok blogokkal kapcsolatos szokásairól. A felmérés nem volt reprezentatív, a kitöltés önkéntes volt, de jelzi a blogoszféra helyzetét. A válaszadók 79 százaléka olvasott, 23 százalékuk kommentált blogokat, és 21 százalékuk volt maga is blogger. A kérdőívet kitöltők azért olvastak blogokat, mert azok „szórakoztatnak” (49 százalék), „szabadabb stílusban fogalmaznak” (47 százalék), „markáns véleményeket fogalmaznak meg” (45 százalék) és „élvezhetőbb stílusban tálalják a híreket” (43 százalék).172

A blogolvasási szokásokra hatással van az olvasó neme. A férfiak inkább a hobbikkal/szórakozással/életmóddal, politikával és szakmával kapcsolatos bejegyzéseket olvassák, míg a nők a hobbikkal/szórakozással/életmóddal foglalkozó és a személyes/magánéleti tematikájú blogokat preferálják.173

A válaszadók többsége egyetértett a következő állításokkal: „a blogok szórakozás, hobbi, önkifejezés” (70 százalék), „nem a műfaj számít, hanem a tartalom” (67 százalék), „a blogok és a profi sajtó kiegészítik egymást” (60 százalék). Csak 20 százalékuk értett azzal egyet, hogy „a blogok és a profi sajtó versengenek a figyelmemért”, és 42 százalékuk azzal, hogy „a blogolás civil újságírás, megváltoztatja a médiát”.174

A hírek megosztása Facebookon vagy más közösségi portálokon gyakori, de sem a jelenség elterjedtségéről nincs adat, sem arról, hogy ezek a fórumok milyen mértékben váltanak (vagy nem váltanak) fel egyéb hírforrásokat.

3.2. Digitális aktivizmus

3.2.1. Digitális platformok és civil társadalmi aktivizmus

Amint korábban láttuk, a magyarországi Facebook-felhasználók száma folyamatosan nő. E közösségi hálón civil szervezetek is tevékenykednek, különösen a politikával összefüggésben.175 Az úgynevezett Facebook-generáció 2011 elején az új médiaszabályozás elleni tüntetések szervezésére használta a portált. A tüntetésről nemcsak a hazai média fősodra, de a nemzetközi média is beszámolt.176 2011. január közepén több ezren vettek részt egy olyan tüntetésen,177 amelyet az „Egymillióan a sajtószabadságért” Facebook-csoport szervezett. Ugyanez a csoport szervezte a 2011. március 15-ei178 és a 2011. október 23-ai tüntetést is,179 mindkettőt „tízezrek” részvételével. További kisebb tüntetéseket szervezett a civil szféra 2011 decemberében,180 és egy nagyobbat 2012. január 2-án.181

Az internet mint érdekképviseleti eszköz használata egyre elterjedtebb. 2011-ben két online petíciót is elindítottak. Az egyik a Klubrádió bezárása ellen emelt szót, és 2011. június eleje óta több, mint 26 000 ember írta alá (az állomás 2011 decemberében vesztette el állandó budapesti frekvenciangedélyét, lásd az 5.1.2. fejezetet).182 A másik a kormány által javasolt munkaszolgálati program ellen tiltakozott, és több, mint 3000 ember írta alá 2011. július közepétől 2011 augusztusáig.183 Úgy tűnik, az internet az ellenzéki csoportok egyre gyakrabban használt eszközévé vált.

A tüntetéseken kívül a civil szervezetek az ügyeikért folytatott harcban is használják a digitális eszközöket. A Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) civil szervezet az „Aktív Polgár” elnevezésű programjában hozzáférhetővé teszi a hatóságok elérhetőségeit, valamint közérdekű adatigénylő mintaleveleket, telefontársaságok adatkezelésére vonatkozó mintaleveleit, rendőrségi panaszleveleket stb. tesz közzé.184 Ezeket a leveleket mind online, mind offline el lehet küldeni az érintetteknek.

Hüttl Tivadar, a TASZ adatvédelmi és információszabadság-programjának vezetője két olyan sikertörténetet említett, amikor a szervezet a cél elérése mellett a hagyományos média érdeklődését is felkeltette. Mindkettő alapjául az 1992. évi LXIII. törvény a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szolgált. Az első 2008 októberében történt, amikor két napon belül több mint 1000 állampolgári adatigénylő emailt küldtek a gazdasági minisztériumnak, afelől érdeklődve, hogy miként költötték el a SAAB/Gripen csoporttól kapott 190 milliárd forintot, azt az összeget, amelyet Magyarország a Gripen vadászgépek vásárlása után ellentételezési kötelezettségként kapott. A másik történet a sávolyi motorpálya megvalósíthatósági tanulmányához kapcsolódott 2010 elején, amikor közel 2000 állampolgár igényelt adatot a Miniszterelnöki Hivataltól.185

2010 végén a Nők a pályán – egy magyar nőalapítvány – aláírásokat kezdett gyűjteni, hogy népszavazás kiírását kezdeményezhessék a parlamenti női kvóta kérdésében. A programot egy honlapon indították el, letölthető formanyomtatványokkal, a kampány során megjelent cikkekkel és riportokkal.186 A média fősodrának érdeklődése még inkább megnőtt, amint hírességek csatlakoztak a kampányhoz. A szervezőknek végül nem sikerült a népszavazás kiírásához szükséges 200 000 aláírást összegyűjteniük, csupán 60–65 000 gyűlt össze.187

Nemcsak az emberi jogi aktivisták aknázzák ki az internetben rejlő lehetőségeket; a szélsőjobboldali csoportok is átfogóan és nagyon hatékonyan használják. A leghíresebb példa erre amerikai szerverről működtetett, hírhedten rasszista és antiszemita Kuruc.info, amely rendszeresen publikált személyes adatokat, köztük politikusok és bírók mobilszámait. A honlapot 2008-ban leállították, de a kormány erőfeszítései ellenére is csak ideiglenesen.188 A szélsőjobb tüntetések szervezésére is használja az internetet; például a 2012. január 2-ára meghirdetett tüntetésre ellentüntetéssel válaszoltak.189

3.2.2. A digitális mobilizáció fontossága

Bodoky Tamás szerint ezek a kezdeményezések „közvetlenül csak egy kisebbséget érnek el, de a médián keresztül beszivárognak a fősodorba”.190 A sajtószabadság-tüntetéseket a Facebookon szervezték, de viszonylag rövid időn belül a hagyományos médiumok is beszámoltak róla. A 2011. október 23-ai kormányellenes tüntetés szervezésében a rendezvény hirdetésével a hagyományos média – különösen az érintett Klubrádió – is részt vett.

A digitális média – úgy tűnik – versenyre kel az apátiával, mert megmutatja a társadalmon belüli nézetek sokszínűségét. Ahogy a Facebook felhasználóinak száma növekszik, úgy nő az online tüntetések és mozgósítások résztvevőinek lehetséges száma.

Néhány téma csak a felhasználók kisebbsége számára releváns, de ügyeik képviseletében a civil szervezetek internethasználata a jövőben gyakoribbá válhat. Ugyanígy nőhet a szélsőjobboldali ideológia online terjedése.

Számos olyan kormányellenes esemény szerveződött a Facebookon, amely megragadta a hazai és a nemzetközi sajtó figyelmét. További hasonló tüntetések várhatók. Fennáll a lehetősége, hogy a közösségi médián szerveződő ellenzéki mozgalom erősödik, különösen, ha a nyilvános kifejezés egyéb formáit megnyírbálják.

Míg a médiatörvényt néhány ponton módosították a Facebookon szervezett tüntetések után, az nem világos, hogy ez elsősorban a tüntetések eredménye-e, vagy inkább az Európai Unió (EU) felől érkező nyomásé.

3.3. Értékelés

2010-ben a felnőtt lakosság közel fele használta az internetet; túlnyomó többségük online forrásokból szerezte be a híreket. Bodoky Tamás felmérése szerint a legtöbb felhasználó azért olvas blogokat, mert azok „markánsabb véleményt fogalmaznak meg”, és szórakoztató módon tálalják a híreket. Lehetséges, hogy a blogfogyasztást nem a tartalom, hanem a stílus generálja.

A digitalizáció nemcsak a teljes hírkínálathoz járult hozzá azzal, hogy további platformot kínált a hírek terjesztéséhez és másféle stílust a hírek bemutatásához, hanem a digitális mobilizáció maga is híreket termel. Egy interneten szervezett nagyobb kampányról mind az offline, mind az online fősodor beszámolhat. A fenti példák azt mutatják, hogy Magyarországon növekszik az internetes ellenzéki események és az online petíciók mint állampolgári aktivista eszközök népszerűsége.

Ugyanakkor mivel a legnépszerűbb portálok kereskedelmi médiumok, maguk nem végeznek civil vagy politikai aktivizmust. Bodoky szerint: „A civil szféra webes jelenléte töredezett, nincs egy központ portál, amely jelentős mobilizációs erővel bírna, a Facebookon viszont egyre aktívabb a civil nyomulás.”191

A Facebook megjelenése és gyors elterjedése, illetve általában a web 2.0 új médiateret hozott létre, amely többirányú kommunikációt tesz lehetővé, és tömegeket ér el. Jellemzői közé tartozik a gyorsaság, az elérhetőség és a csekély vagy elhanyagolható költség. Alig több, mint egy perc létrehozni egy Facebook-csoportot, amely gyorsan támogatókra lelhet. Ha a regisztrált Facebook-felhasználók számának meredek növekedése folytatódik, az ügyeket könnyebben és gyorsabban lehet majd terjeszteni.

4. Digitális média és újságírás

4.1. Az újságírókra és a szerkesztőségekre gyakorolt hatás

4.1.1. Újságírók

A megkérdezett újságírók192 zöme egyetértett azzal, hogy a szerkesztőségi munka megváltozott az elmúlt öt évben, bár ez a változás inkább a gazdasági válságnak és a megnőtt hírversenynek tudható be, mintsem a digitalizációnak, amelyet a legtöbben pusztán a technológia javulásának tartanak. A másik olyan tényező, amely hatást gyakorolt a hírgyártásra, és amelyet majdnem az összes válaszadónk említett, a politikailag polarizált média volt.

A válaszadók többsége az átvett anyagok növekvő arányára és ebből fakadóan a saját anyagok csökkenő arányára hívta fel a figyelmet. A legtöbben a hírversenyt és a gazdasági válságot okolták ezért. Sok médiumnak egyszerűen nem telik arra, hogy tudósítókat küldjön az eseményekre, ehelyett az MTI által gyártott híreket használja fel, vagy – az online írott média esetében – egyszerűen lemásolja (copy-paste) a cikkeket, időnként a megfelelő hivatkozás nélkül.

A legtöbb interjúalany arról panaszkodott, hogy növekszik az ellenőrizetlen információk száma, ami a mind intenzívebb hírversenynek tudható be. Vajda Éva oknyomozó újságíró szerint „az újságírás alapja, hogy csekkolod az információt és határidőre dolgozol. Az internettel megszűnt a határidő.”193 Az online sajtóban „az állandó hírkiadási kényszer” gátolja az ellenőrzést.194 Az ellenőrizetlen információ terjedését tovább könnyíti, hogy az írásokat bármikor ki lehet javítani és újra lehet közölni.

Ugyanakkor a digitalizációnak megvannak az előnyei is: az online adatbázisok, a közösségi hálók, a blogokról beszerezhető információk és azok a digitális eszközök, amelyek segítik az újságírók mindennapi munkáját. Tóth Mónika, a közösségi Civil Rádió szerkesztője így foglalta össze az életet a digitális érában: a felvevő egyre kisebb, míg a mikrofon egyre nagyobb.195 Vajna Tamás, a HVG újságírója arra hívta fel a figyelmet, hogy míg az okostelefonok és a mobilnet lehetővé teszik, hogy az újságírók folyamatosan online tudjanak lenni, „az elmélyülést és az utánjárást nem váltják ki”.196

Bodoky Tamás szabadúszó oknyomozó újságíró és internetszakértő elmondta, hogy öt éve jelentek meg az integrált szerkesztőségek. Ez azért történt, mert a médiatulajdonosok elkezdték komolyan venni az online felületen való megjelenést, és mert egyre több internetes forrás vált elérhetővé,197 és/vagy részben mert az integrált szerkesztőség célja a nyomtatott és az online verziók párhuzamosságainak racionalizálása volt.198

Egyetlen válaszadónk sem hitt abban, hogy nőtt volna a médiában megszólaló hangok száma, de a legtöbbjük egyetértett azzal, hogy több forrás állt az újságírók rendelkezésére.

4.1.2. Etika

A majdnem mindenki által említett, a digitalizációhoz köthető változás a plágium volt, amely gyakori néhány online írott médiumnál. Több újságíró említette a tabloidizációt, mivel „egy online portálon a cím mindent visz [...] ennek érdekében az sem számít, ha a cím félreérthető, torzít”.199 Egy újságíró úgy fogalmazott, hogy bár néhány módszer „az etikusság határán mozog, mégis megengedett és elfogadott, sőt »szükséges«”. Példaként a HírTV Célpont című műsorát említette, amely gyakran használ rejtett kamerát a korrupció felderítésére. Azt is hozzátette, hogy természetesen a személyiségi és az emberi méltósághoz fűződő jogok nem sérülhetnek.200

A digitalizáció önmagában nem változtatta meg az újságírás etikai alapelveit. 2001-ben az online média nagyobb szereplői megalakították a Magyar Tartalomszolgáltatók Egyesületét (MTE), egy olyan önszabályozó szervezetet, amelynek saját etikai kódexe van, és amely gyakorlatilag a nyomtatott sajtó etikai szabályait vette át.201 Ugyanakkor az online újságírást gyakran amatőrök gyakorolják, akik nincsenek feltétlen tisztában a szakma szabályaival. Az újságírást gyakran a terep helyett az asztal mögül végzik. A tartalomismétlés szintén elterjedt.

Bajomi-Lázár Péter felvázolta az online írott média az újságírói etikára gyakorolt hatását. Megállapításai példáink alapján Magyarországon is érvényesek. A pozitív változások közé az alábbiakat sorolja:

Bajomi-Lázár a negatív változásokat is felsorolja:

4.2. Oknyomozó újságírás

4.2.1. Lehetőségek

Vajda Éva szerint az oknyomozó újságírás „filozófiailag független a digitalizációtól”, mivel az újságírónak mindenképp kell emberekkel beszélnie. Elmondta, hogy a digitalizáció abban az értelemben segíti az oknyomozó újságírást, hogy több információ érhető el az interneten keresztül, ami viszont sokszor pontatlan, ezért az ellenőrzés elengedhetetlen.203

Bodoky Tamás szerint a digitalizáció több okból jelentősen könnyítette az oknyomozó újságírást:

Válaszadóink számos, az oknyomozó újságíráshoz hasznos eszközt soroltak fel. Ilyenek az online elérhető cégbírósági adatok (még akkor is, ha egy jogszabály-módosítás miatt a vállalat tulajdonosa kérheti, hogy neve ne jelenjen meg a nyilvántartásban),206 a közösségi hálók, a speciális adatbázisok (például a Feketelista.hu és a K-monitor.hu), valamint az internetes fórumok és a keresőmotorok.

Két példát mutatunk be arról, hogyan használtak digitális eszközöket oknyomozó cikkek elkészítéséhez. Vajna Tamás közösségi hálókat használt, hogy kapcsolatot találjon a szereplők között egy értékes vadászterület kétes körülmények között történt privatizálásáról szóló írásához.207 Lampé Ágnes figyelmét emailben hívták fel arra, hogy egy professzor állítólag meghamisította egyetemi tanári pályázatát.208

4.2.2. Fenyegetések

A digitalizáció segíti, de egyben fenyegeti is az újságírást. A telefonokat lehallgathatják, a számítógépeket feltörhetik.

A válaszadók említettek néhány, a digitalizációhoz nem köthető akadályt is. Így például az oknyomozó újságírás megvalósításához vagy egy cikk megjelenésének lehetséges következményeként való pereskedéshez szükséges pénzügyi források hiányát, a szereplők politikai és gazdasági érdekeit és a jogi környezetet.

Az oknyomozó újságírást tovább gyöngíti a 2010-es médiaszabályozás, amelynek értelmében a nyomozó hatóságok a médiumokat forrásaik felfedésére kérhetik „a nemzetbiztonság és a közrend védelme vagy bűncselekmények elkövetésének felderítése vagy megelőzése érdekében”209 (lásd még a 7.1.2.1. fejezetet).

Vajda Éva szerint „Magyarországon mindig is nehezítette az újságírást, hogy iszonyat erős az önkontroll és az öncenzúra, vélt és valós félelmek miatt”. Hozzátette, „a magyar demokrácia nem tart abban az állapotban, hogy a közönség egy újságírót, a demokratikus értékeket támogassa egy hatalmas emberrel szemben”.210 Fricz Tamás politológus megalkotta a „következmények nélküli ország” kifejezést, amely arra utal, hogy a politikusok magatartását nem akadályozza a közvélemény vagy a média.211

4.2.3. Új platformok

A bloggerek ritkán foglalkoznak újságírással. Egy válaszadónk szerint „megeshet, hogy egy blogger egy szakterület egy adott szeletében otthonosabban mozog, és [...] olyan információkat dolgoz fel, amelyek egy oknyomozó cikk témáját jelenthetik”.212 Vajda Éva és válaszadóink többsége szerint „a blog: véleményműfaj”, és mint ilyen, csak ötleteket adhat.

Mind Lampé Ágnes, a 168 Óra újságírója, mind Bodoky Tamás szerint a bloggerek olyan információkat publikálhatnak anonim módon, jogi kötelezettség nélkül, amelyek forrásértékűek lehetnek, és amelyeken elindulva oknyomozó cikk születhet. Bodoky hozzátette, hogy amikor a blogok korrupcióval kapcsolatos információt publikálnak (például a Vastagbor.blog.hu vagy korábban a Eastcasablanca.blog.hu), nem járják körül a témát, és nem kell elválasztaniuk a tényeket és a véleményeket.

Majdnem minden újságíró azt mondta, a blogok nem felelnek meg az újságírás kritériumainak, mert:

4.2.4. Terjesztés és hatás

A tartalmak terjesztése sokkal könnyebb lett: a cikkeket honlapokon, fórumokon és közösségi hálókon lehet terjeszteni. Amikor Bodoky Tamást egy olyan, az Atlatszo.hu-n megjelent poszt miatt hallgatta ki a rendőrség, amelynek alapjául egy forrástól kapott dokumentumok szolgáltak, a hírről beszámoltak a főbb médiumok, még a piacvezető kereskedelmi csatorna, az RTL Klub esti Híradója is, pedig az eredeti Atlatszo.hu-s posztot közvetlenül addig csak 400 felhasználó osztotta meg.

Vajna Tamás szerint az oknyomozó cikkeknek „ritkán van azonnali, kézzelfogható hatásuk”. Néha évek telnek el, amíg egy ügy rendőrségi vagy bírósági szakaszba jut – mint például az egyik szereplő esetén a 2008-as, fentebb említett írás kapcsán.214

Az oknyomozó cikkek megjelennek online, de ezidáig nem született objektív adat arról, hogy milyen gyakran jelennek meg és milyen hatást fejtenek ki. Összefoglalva elmondható, hogy az oknyomozó újságírásnak rövid távon ritkán van jelentős hatása.

4.3. Társadalmi és kulturális sokszínűség

4.3.1. Érzékeny témák

Válaszadóink majdnem egyöntetűen a magyar roma kisebbséget említették a legérzékenyebb társadalmi témaként. Néhány újságíró a szexuális kisebbségeket és a szegényeket is megnevezte.

Amint fentebb is írtuk, a romák alkotják Magyarország legnagyobb kisebbségét (lásd a Háttér című fejezet). A véleménykutatások azt mutatják, hogy az „átlagos” magyar megveti a romákat; az emberek többsége azt hiszi, hogy „a bűnözési hajlam a romák vérében van”,215 „a cigányokat inkább rá kellene szoktatni arra, hogy úgy éljenek, mint a magyarok”, és a cigányság problémájára az lenne a megoldás, ha „végre elkezdenének dolgozni”.216 A mindennapos diszkrimináció mellett, amely a romákat az oktatásban, a foglalkoztatásban, az egészségügyi rendszerben és a lakhatásban éri, a 2000-es évek végén romák házait Molotov-koktélos és lőfegyveres támadások is értek; ezek során hat ember halt meg.217

Lampé Ágnes szerint a romákat érintő hírek tálalásában is megosztott a sajtó: „A legtöbb médium saját ideológiája, felfogása és érdekei mentén tálalja a kisebbségek ügyeit”, ami „még az olyan ügyekben is érezhető volt, mint a romákat érő sorozatgyilkosságok”.218 A közrádió egyik munkatársa felháborodását fejezte ki amiatt, hogy néhány médium számára hírértékű egy bűntény gyanúsítottjának valószínűsíthető etnikai háttere.219 Egy országos napilap újságírója azon sajnálkozott, hogy sok esetben a kisebbségek bemutatásának mikéntje „kontraproduktív is lehet, amennyiben a sztereotípiákat erősíti”.220

Hammer Ferenc szociológus és médiakutató megvizsgálta a szegények és a szegénység ábrázolását az RTL Klub Fókusz című, „közügyekkel foglalkozó szórakoztató” műsorában. Szerinte „a szegény emberek problémáit szinte sosem helyezik tágabb társadalmi kontextusba”, és az adott időszakban vizsgált majdnem összes szegénységgel kapcsolatos beszámolót „a szenvedés, nyomor, vagy betegség nagyobb témái köré szervezték”.221

4.3.2. Érzékeny témák tárgyalása

Az elmúlt másfél évtizedben végzett, a romák médiareprezentációját vizsgáló kutatások szerint a híradások a konfliktusok és a problémák köré szerveződtek. A történetekben a romák nem szólalhattak meg, homogén csoportként ábrázolták őket, a háttért nem mutatták be, és néhány médium a roma etnikai hátteret csak negatív történeteken – például bűncselekmények kapcsán – keresztül mutatja be.

A megkérdezett újságírók szerint a kisebbségek bemutatásának módját sokszor az olvasottság növelése érdekében határozzák meg. Dési János, a Népszava újságírója szerint az analóg érában nem volt olyan könnyű szélsőséges világnézetű cikket publikálni, és az olvasóknak meg kellett vásárolniuk az újságot. Most ez a küszöb eltűnt, könnyű az efféle gondolatokat terjeszteni.222 Mind Dési, mind Bodoky megemlíti, hogy korábban közmegegyezés volt a kisebbségi témák bemutatásáról, de a média egy része ezt ma már figyelmen kívül hagyja, így a „gyűlölködés szabadsága valósult meg”.223

4.3.3. A nyilvános kifejezés tere

Az 1993. évi LXXVII. törvény a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól értelmében a közszolgálati médiumoknak műsort kell szolgáltatniuk a romáknak és a másik tizenkét elismert nemzeti kisebbségnek. Csakúgy, mint 1996-os elődje, a 2010-es médiaszabályozás is előírja, hogy a közszolgálati médiaszolgáltatás egyik célja „a nemzeti és etnikai kisebbségek [...] médiával szemben támasztott igényeinek kielégítése, kultúrájának bemutatása, a nemzeti és etnikai kisebbségek anyanyelvének ápolása”,224 továbbá a 13 „elismert nemzeti és etnikai kisebbség jogosult [...] az anyanyelvén való rendszeres tájékoztatásra a közszolgálati médiaszolgáltatásban közzétett önálló műsorszámok közzététele útján”.225 Mind a Magyar Televízió, mind a Magyar Rádió rendszeresen sugároz műsorokat e kisebbségeknek, így téve eleget kötelezettségeinek.226 A közmédiumoknak híradókat készítő MTI egyik feladata az, hogy „rendszeres és tényszerű tájékoztatást nyújt[son] a nemzeti és etnikai kisebbségek életéről”.227 A médiaalkotmány kimondja, hogy „a médiatartalom nem lehet alkalmas valamely nemzet, közösség, nemzeti, etnikai, nyelvi és más kisebbség vagy bármely többség, továbbá valamely egyház vagy vallási csoport elleni gyűlölet keltésére”, és a „médiatartalom nem lehet alkalmas valamely nemzet, közösség, nemzeti, etnikai, nyelvi és más kisebbség vagy bármely többség, továbbá valamely egyház vagy vallási csoport kirekesztésére”.228

Néhány megkérdezett újságíró szerint a digitalizáció lehetővé tette a kisebbségeknek, hogy a hangjukat hallassák. Ugyanakkor többen kiemelték: a digitális média e tekintetben káros hatással volt, mivel a szélsőséges nézetek erősebbek lettek. A kisebbségek kapcsán egy válaszadó hangsúlyozta: „többet beszélnek róluk – csakhogy nélkülük.229 Néhány médiumot roma újságírók töltenek meg tartalommal (Romnet.hu, Sosinet.hu), és a Roma Sajtóközpont által kiadott híreket a Népszava is publikálja.

A TASZ kezdeményezése annak példája, hogy miként képes a digitalizáció és az internet felerősíteni azok hangját, akik egyébként nem jutnak megszólalási lehetőséghez. A „Láttasd a hangod!” sorozat rövid interjúkat tartalmaz romákkal azzal a céllal, hogy üzeneteik eljuthassanak a szélesebb közönséghez.

4.4. Politikai sokszínűség

4.4.1. Választások és politikai újságírás

A választásokról szóló híradásokkal és általában a politikai újságírással kapcsolatban a szabályok nem változtak. Ugyanakkor önmagában az is nagy változás, hogy a 2010-es médiaszabályozás az internetre is kiterjed, ugyanúgy kezelve azt, mint más médiumokat.

Az internet újításokat vezet be a politikába a szavazók és a hivatásos újságírók számára is. Egy példa – amelyet egyik válaszadónk is megemlített230 – a 2010-es parlamenti választások első fordulója volt, amikor az Országos Választási Bizottság megtiltotta az Országos Választási Iroda által közölt részeredmények megjelentetését a médiában, mert néhány kerületben még mindig nyitva voltak a szavazóhelyiségek. A tiltás ellenére a részeredmények – nem tudni, kitől – megjelentek a Twitteren231 és blogokon, míg az országos televíziócsatornák és rádióadók a stúdiókban ülő szakértőkkel együtt az előzetes eredményekről nem tudtak beszámolni, sem kommentálni nem tudták azokat.232

4.4.2. Digitális politikai kommunikáció

Burján András az internetes politikai kampányokról szóló tanulmányában Gyurcsány Ferencet (aki 2004 és 2009 között az MSZP színeiben töltötte be a miniszterelnöki pozíciót) „a politikai célú blogolás úttörőjének” nevezte; Gyurcsány a blogolást a 2006-os választási kampány idején kezdte. Orbán Viktor, a Fidesz – és akkoriban az ellenzék – vezetője 2008-ban indította el videoblogját. Burján kiemelte, hogy több blog233 próbálta alakítani az olvasók politikai orientációját a 2010-es választási kampány során. Az összes politikai párt saját videót gyártott a kiadások csökkentése és „az új web 2.0-ás eszközök használatának demonstrálásaként”.234 A szerző számításai szerint nem több, mint 50 000 felhasználó látogatta az összes politikus és párt Facebook-oldalait, és a Fidesz szentelte a legtöbb figyelmet a közösségi médiának. Burján gyűjtése alapján 2010 tavaszán Orbánnak (a Fidesz miniszterelnök-jelöltjének) több, mint 24 000, Mesterházy Attilának (az MSZP miniszterelnök-jelöltjének) 1200, Vona Gábornak (a Jobbik jelöltjének) 9000, és Schiffer Andrásnak (a Lehet Más a Politika jelöltjének) 1200 támogatója volt a Facebookon. Burján konklúziója szerint a 2010-es parlamenti választások idején a pártok és a politikusok web 2.0-ás internetes kommunikációja még gyerekcipőben járt, és a web 2.0-ás eszközök használata inkább „kikényszerített”, mintsem „tudatosan átgondolt stratégia” része volt.235

A politikusok újmédiás tevékenysége kapcsán csaknem az összes válaszadó újságíró megemlítette Gyurcsány blogját és Orbán Viktor Facebook-jelenlétét. Legtöbbjük egyetértett abban, hogy a pártok elég hatékonyan használják az internetet. A fideszes Deutsch Tamás „őszinte és egyenes” tweetjei kapcsán kapott figyelmet.236 Dési János szerint a kérdés az, hogy „egy párt tud-e olyat mondani, ami kell a közönségnek, vagy nem tud” – az internet csak egy eszköz ebben a folyamatban. Szerinte az MSZP (amely utoljára 2002 és 2010 között volt kormányon, és elvesztette a 2010-es választásokat) nem azért szerepel rosszul, mert rosszul használja az internetet, hanem mert rosszul szerepel a való világban is.237

Szigeti Péter, a Kreatív magazin főszerkesztője szerint két ellenzéki párt, a Jobbik és az LMP közönségük felé irányuló internetes kommunikációja teljesített jól. A közrádió egyik újságírója úgy vélte, a Jobbik és az LMP azért jutott be a parlamentbe, mert jobban használták ki az internetben rejlő lehetőségeket, mint a többi párt. Bodoky Tamás szintén a Jobbikot és az LMP-t emelte ki, továbbá elmondta, hogy szerinte „az online népszerűség »egy az egyben« konvertálható politikai népszerűségre”.238

Válaszadóink egyetértettek abban, hogy a digitalizáció több platformot kínál a pártoknak, mivel a politikusoknak lehetnek blogjaik, honlapjaik, és mivel interaktivitás van, üzeneteik gyorsan elérik a nyilvánosságot. Arról nincs adatunk, hogy a digitalizációnak köszönhetően változott volna a nyilvánosság politikai érdeklődése.

4.5. Értékelés

Válaszadóink egyetértettek abban, hogy a hivatásos újságírás alapelvei nem változtak. Az információ ellenőrzése még fontosabbá is vált, mint az analóg érában, mivel például a digitális világban könnyebb meghamisítani egy dokumentumot. A plagizálás is könnyebbé vált. Néhány kisebb honlap egyszerűen kimásolja vagy kisebb változtatások után publikálja a cikkeket. Sokak szerint ez a lerövidült, vagy még inkább folyamatossá vált hírciklus is az emberhiány miatt van. A hírverseny és a gyorsaság szükségessége miatt még a főbb online írott médiumok cikkeiben is megjelennek hibák, és a cikkeket frissíteni lehet a későbbiekben. A legtöbb blog vélemény-újságírást végez, de néhányuk az oknyomozó újságírók számára is munícióul szolgálhat. Az ilyen eszközök segítik az újságírókat, ugyanakkor ellenük is lehet fordítani őket.

A digitalizáció egyrészt segíti az oknyomozó újságírást, mert számos eszközzel és online adatbázissal könnyíti meg az információszerzést. Ennél is fontosabb, hogy a forrásokkal biztonságosabb kapcsolatot lehet létesíteni. Ugyanakkor ezek az eszközök meg is nehezíthetik az újságírói munkát. Az oknyomozó újságírást fenyegeti az új médiaszabályozás is, amely lehetővé teszi, hogy a hatóságok információforrásaik felfedésére kötelezzék a médiumokat. A kézirat leadásakor Bodoky Tamás forrásának sorsa még ismeretlen (lást a 4.2.4. fejezetet).

A digitalizáció lehetővé teszi, hogy akit érdekel, információhoz jusson az interneten keresztül. Felerősítheti a kisebbségek hangját – lásd például a TASZ fentebb említett kezdeményezését. Ugyanakkor felerősítheti a szélsőséges hangokat is, amint a Kuruc.info példája mutatja. A fősodorbeli média azonban nem igazán mutatja be a romákról, a szegényekről vagy a szexuális kisebbségekről szóló hírek tágabb kontextusát, és mélyebb társadalmi elemzést sem nyújt.

A web 2.0-ás eszközök (a közösségi hálók, a videomegosztók) a 2010-es parlamenti választás kampánya alatt terjedtek el. Az összes politikai párt használta őket, és a jóslatok szerint a következő választásokban még fontosabb szerepet játszanak majd. A digitalizáció elősegítette az információáramlást a választások idején, amikor az előzetes részeredmények nem láthattak napvilágot a hagyományos médiumokban, de tweetek és blogok online elérhetővé tették az adatokat.

5. Digitális média és technológia

5.1. Spektrum

5.1.1. Spektrumkiosztási politika

1996 és 2010 között a frekvenciák pályáztatását az Országos Rádió és Televízió Testület (ORTT) végezte. 2010 óta a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóságé (NMHH) ez a jogkör. Az ORTT tagjait az összes parlamenti párt jelölte és szavazta meg, az NMHH Médiatanácsának tagjait a kormánypártok jelölték és szavazták meg (lásd a 7.2.2. fejezetet). Az ORTT tagjai politikailag kiegyensúlyozták egymást, de 2010 óta az egypárti NMHH-nak nincs szüksége arra, hogy más pártok jelöltjeit is figyelembe vegye (lásd a 7.2.1. és a 7.2.2. fejezeteket a korábbi és a jelenlegi szabályozó testületekről).

A 2010-es médiaszabályozás nem határozza meg a frekvenciaosztás pontos feltételeit, a frekvenciatendereket lebonyolító Médiatanácsra hagyja a kritériumok megalkotását, mert ez a testület szervezi a frekvenciák pályáztatását, határozza meg a feltételeket és dönt a nyertesről. A pályázatok elbírálási folyamatát a tenderkiírásban szereplő elvek határozzák meg, az „értékelés elveinek átláthatónak, megkülönböztetéstől mentesnek és arányosnak kell lenniük.”239

A médiaszolgáltatásért fizetendő díj (vagyis itt a kereskedelmi rádiók műsorszolgáltatási díja) aránytalanul magas volt, így az új médiahatóság 2011 júniusában átalakította a díjszámítási rendszert. Az új, egységesített szolgáltatási díjak eredményeként egy igazságosabb és arányosabb rendszer jöhet létre, amely elősegítheti a rádiós piac valódi versenyét. Az átlagos bázisdíj 23 forint/fő lett.240 2010 októbere és 2011 vége között száz frekvenciáról születik majd döntés.241

Ugyanakkor a közösségi médiaszolgáltatóknak nem kell műsorszolgáltatási díjat fizetniük.242 2011 októberében a budapesti vételkörzetben számos ilyen szolgáltató volt, például a Civil Rádió, a Főnix TV, a Gazdasági Rádió, a Mária Rádió, a Magyar Katolikus Rádió, a Rádió Q, a Tilos Rádió és a Lánchíd Rádió.243 2011 decemberében a Médiatanács 66 műsorszolgáltatónak adta meg a közösségi médiaszolgáltatói státust.244

5.1.2. Átláthatóság

2010 előtt az ORTT osztotta ki a frekvenciákat; ebben az időszakban volt néhány vitatott frekvenciaosztási eset. 2009-ben a két pályázó „irreális üzleti tervekkel”245 nyerte el a két országos rádiófrekvenciát, dacára annak, hogy nem feleltek meg az összeférhetetlenségi szabályoknak (lásd a 6.1.2. fejezetet).

A frekvenciaosztási folyamat átlátható volt, és abban az értelemben ma is az, hogy maga a folyamat ismert. De nincsenek következetes pályázati követelmények, ami önkényes döntésekhez vezethet. A 6.1.2-es fejezetben bemutatott két országos rádiófrekvencia kiosztásának példája azt sugallja, hogy a magyar frekvenciaosztási politika nincs megfelelően meghatározva. Az új médiaszabályozás ebből a szempontból nem hoz sok változást, a pályázati kiírásokat a hatóság készíti el. Egy frissebb példa a baloldali, regionális Klubrádióé, amelynek ideiglenes frekvenciáját kéthavonta újítják meg, sokak szerint politikai okokból.246 2011 decemberében egy sokat vitatott eljárás során a Klubrádió elveszítette budapesti frekvenciáját.

A Klubrádió esete

A Klubrádió története 1998-ra nyúlik vissza, amikor a Magyar Autóklub – közlekedési hírek sugárzására – elnyerte a budapesti 95,3 MHz-es frekvenciát. A rádiót 2001-ben eladta, csak a név és a frekvencia maradt meg, miközben teljesen új műsorstruktúra született, amely különbözött attól, amit az ORTT 1998-ban elfogadott. A jelenlegi liberális, beszélgetős Klubrádió 2001-ben kezdett sugározni, és a következő években országszerte további frekvenciákat szerzett. Mivel 2011 februárjában a budapesti frekvencia lejárt volna, a rádió vezetése 2010 áprilisában megpályázott és elnyert egy másik frekvenciát (92,9 MHz), és kijelentette, hogy a 95,3 MHz-en beszünteti a sugárzást. Az új frekvenciára szóló szerződést azonban nem írták alá.247 Mivel a rádió a 2010-es parlamenti választások után sok hirdetőt vesztett, új finanszírozási formát vezetett be (lásd a 6.2.2. fejezetet).

2010 decemberében a Médiatanács a Klubrádió pályázatát érvénytelennek nyilvánította, visszavonta a frekvenciát, és meghirdetett egy pályázatot a 95,3 MHz-es hullámhosszra. A 95,3 MHz-es frekvenciára kiírt új pályázat olyan zenei rádióra szólt, amely helyi információkat közöl és helyi értékeket képvisel – ami távol áll a Klubrádió beszélgetős, kevés zenét sugárzó profiljától.248 Mindeközben a 95,3 MHz-re szóló engedélyt kéthavonta megújították. A döntés az új pályázatról 2011 decemberében született meg; ekkor a Klubrádió elveszítette budapesti frekvenciáját.249 Szalai Annamária, a médiahatóság elnöke szerint a rádió „provokatív céllal adott be szándékosan gyenge pályázatot”. A Klubrádió azonban az értékelés során csupán egy ponttal kapott kevesebbet, mint a győztes. Mivel az öt pályázó frekvenciára benyújtott pályamunkája nem nyilvános – a Klubrádióét leszámítva, amely elérhető a rádió honlapján –, az értékelés semlegességét nem lehet megítélni. A nyertes Autórádió Kft.-t 2011-ben alapították, műsorgyártásban nincs tapasztalata, és a sugárzást 2012 első negyedévében kell megkezdenie.250 A Klubrádió szerint az állomásnak 500 000 hallgatója van, és a tervek szerint bíróság elé viszi az ügyet amellett, hogy várhatóan ideiglenesen online és/vagy egyéb alternatív módszerrel sugároz.251

A Klubrádió budapesti frekvenciájának elvesztése országos és nemzetközi reakciókat váltott ki.252 A Médiatanács szerint különböző hazai és nemzetközi politikai szervezetek politikai nyomást próbáltak kifejteni annak érdekében, hogy a frekvenciát a Klubrádió kapja meg.253 A Médiatanács döntését az Európai Bizottság által létrehozott, a média sokszínűségét vizsgáló magas szintű munkacsoport fogja vizsgálni.254

5.1.3. Spektrumverseny

Az öt digitális földfelszíni televíziós műsorszóró-hálózat és az egy digitális földfelszíni rádiós műsorszóró-hálózat üzemeltetésére kiírt pályázatra három vállalattól négy pályázat érkezett 2008-ban (lásd az 5.2.2. fejezetet). A Digital Broadcasting Kft. a televíziós műsorszóró-hálózatra, míg a Magyar Rádió Zrt. a rádiós hálózatra, az Antenna Hungária (AH) pedig mindkét hálózatra pályázott255.

Mind a digitális földfelszíni televíziós, mind a digitális földfelszíni rádiós műsorszóró-hálózat üzemeltetésére vonatkozó pályázatot az AH nyerte el, 12 évre, 2008 szeptemberében. A pályáztatás a három pályázó közötti valós versennyel transzparensnek mondható. Az AH nem köthető egyetlen politikai párthoz sem.

A médiahatóság dönt arról, hogy mi kerül fel a műsorszóró-hálózatokra.256 Az AH MinDigTV néven indította el szolgáltatását. A digitális átállásig az AH két műsorszóró-hálózatot a televíziók részére tart fenn, egy harmadikat pedig mobil televíziózásra (DVB-H), ám ez utóbbi szolgáltatást a vállalat 2011 szeptemberében leállította.257 A további hálózatokat az analóg lekapcsolás után fogják használatba venni.

A két földfelszíni digitális televíziós műsorszóró-hálózaton a MinDigTV csomagban ingyenesen elérhetőek a kötelezően továbbítandó (must-carry) televíziócsatornák és az országos kereskedelmi csatornák (lásd az 5.2.2. fejezetet), a MinDigTV Extra nevű csomagban pedig havi díjért további kódolt csatornák érhetők el.258

5.2. Digitális kapuőrök

5.2.1. Technikai előírások

Magyarország az MPEG-4 tömörítési technikát alkalmazza a televíziós műsorszórásban és a DAB+-t a rádiós műsorszórásban – miközben Nyugat-Európában és a szomszédos országokban az MPEG-2 és a DAB tömörítési technikákat használják.259 Mivel az egyik technológia dekódolására alkalmas készüléket nem lehet alkalmazni a másik technológia dekódolására, egy Magyarországon eladott, DAB+ rádiós jel vételére alkalmas beépített készülékkel ellátott autó nem képes a szomszédos országok rádiójeleit fogni.

A földfelszíni digitális televíziós műsorszórásra a DVB-T szabvány használatos.

A nyilvánosságban vagy a médiában nem volt vita arról, hogy milyen technikai szabványokat kellene használni a híreket továbbító rendszerekben.

5.2.2. Kapuőrök

A digitális műsorszórás legfőbb kapuőre az AH, amelynek ugyanakkor televíziós és rádiós szerződéskötései során figyelembe kell vennie a törvény előírásait. A 2007. évi LXXIV. törvény a műsorterjesztés és a digitális átállás szabályairól alapján a közszolgálati és az országos általános tematikájú csatornák a digitális műsorszóró hálózaton kötelezően továbbítandóak.260 A televíziócsatornák és a rádióadók sugárzásának mikéntjéről az AH dönt, kivéve a kötelezően továbbítandó csatornákat. Az AH legfőbb feladata a földfelszíni és a műholdas televíziós és rádiós műsorszórás.261

Az öt digitális földfelszíni televíziós műsorszóró-hálózat és az egy digitális földfelszíni rádiós műsorszóró-hálózat üzemeltetésére kiírt pályázatot az NHH 2008. március 24-én hirdette ki, öt hónappal később, mint ahogy azt a 2007. évi LXXIV. törvény előírta, mivel a pártok képviselői nem tudtak megegyezni. Miután megszületett a többpárti konszenzus, a pályázatot kiírták. A „Megállapodás a médiaügyeket érintő jogalkotási feladatokról” című egyezményt az öt parlamenti pártból négy írta alá, és 2007 áprilisában jelent meg.

Az egyezményben szerepelt egy olyan előírás is, hogy a pályázati kiírás tartalmazza: a műsorszóró hálózatnak kötelezően továbbítania kell „az állampolgárok tájékozódását szolgáló, [...] legalább négy éve működő legalább két hír, illetve közéleti tartalmú műsorokat szolgáltató” műsorszolgáltató műsorait.262 Ez az előírás bekerült a 2007. évi LXXIV. törvénybe. Akkoriban csak két – a két nagy párthoz köthető – televíziócsatorna, a HírTV és a Magyar ATV felelt meg ezeknek a kritériumoknak, így ők is kerültek be a multiplexek kínálatába.263 Pataki Dániel, az NHH akkori elnöke szerint a „párttelevíziók” kötelező továbbítását szükséges rossznak tekintették: „Ha ez az ára annak, hogy a lakosság több mint egynegyede minőségi televíziózáshoz jusson, akkor ezzel együtt lehet élni.”264

Sajtóértesülések szerint a digitális átállásról szóló törvény vitája során számos szakértő figyelmeztetett arra, hogy a hirdetési piac nem lesz tartható több tucat ingyenesen fogható csatornával, így elég valószínűtlennek tűnt, hogy új csatornák jelennének meg.265

A HírTV és a Magyar ATV azt kérte, csak speciális előfizetéses rendszerben lehessen őket fogni a digitális földfelszíni műsorszórásban – Kárpáti Rudolf, az AH műsorterjesztési és műszaki szolgáltatási igazgatója szerint azért, mert „a két csatorna jelentős bevételeket realizál a kábeles és a műholdas terjesztésből, s amennyiben a földfelszínen szabadon foghatók lettek volna, ezektől az összegektől nagy valószínűséggel elestek volna”.266

Időbe telt, amíg a két piacvezető országos televíziócsatorna, az RTL Klub és a TV2 csatlakozott a multiplexekhez. „Digitális averziójukra” adott állítólagos magyarázatuk oka azon aggodalmuk lehet, hogy így elvesztenék az analóg piacon kialakult domináns helyzetüket.267 Ugyanakkor az, hogy a két nagy kereskedelmi csatorna felment a multiplexekre, „vonzóbbá” tette a földfelszíni digitális műsorszórást a többi csatorna számára.268

5.2.3. Átviteli hálózatok

Az átviteli hálózatok némelyike (a kábelszolgáltatók) és a nagyobb műsorszolgáltatók működtetnek néhány, főleg tematikus csatornát. A Chello Central Europe átviteli hálózat, de több rétegcsatorna (a Sport1, a Sport2, a Spektrum, a Tv Paprika, a Filmmúzeum, a Deko, a Zone Romantica, a Zone Reality és a Zone Club) tulajdonosa.269 Az RTL Klub, a piacvezető kereskedelmi csatorna tulajdonosa az M-RTL Zrt. Az IKO Média Holding Zrt. 31 százalékos tulajdonrésszel rendelkezik az M-RTL-ben, és több rétegcsatornát is a magáénak tudhat (ilyen a Sport Klub, a Cool, a Reflektor TV, a Film+, a Film+2, a PRIZMA, a Sorozat+, a The Fishing and Hunting, a DoQ és a Muzsika TV).270, 271 A TV2, a második legnagyobb országos kereskedelmi televíziócsatorna 2007 óta az SBS Broadcasting Europe B.V. tulajdona, és a ProSiebenSat.1 tagja;272 az utóbbihoz két további csatorna, a FEM3 és a Pro4 is tartozik.273

Ezek az országos kereskedelmi és rétegcsatornák lefedik a magyar televíziós piac jó részét. A csatornákat a szolgáltatók csomagban kínálhatják továbbításra más átviteli hálózatok számára (például a kábelszolgáltatóknak), így szorítva ki más televíziócsatornákat a fogyasztóknak szánt csomagokból. Emellett erős portfóliót tudnak kínálni a hirdetőknek.

2011 augusztusában a legtöbb vezeték nélküli előfizetést (műholddal végzett műsorterjesztési előfizetési szolgáltatást és földfelszíni mikrohullámú szolgáltatást) a Digi tudhatta a magáénak (42,6 százalék), ezt követte a T-Home (28,6 százalék), a UPC Direct (21,7 százalék), a MinDigTV Extra (3,8 százalék) és néhány további szereplő (N=899 724 előfizetés). A vezetékes előfizetések (kábel és IPTV) körében a UPC Magyarország (27,8 százalék), T-Home (18,8 százalék) és a Digi (15,1 százalék) emelkedik a szereplők közül (N=1 833 016 előfizetés).274 Ezek a szolgáltatók lefedik a piac nagy részét. Azért, ahogyan a csomagjaikat összeállítják a fogyasztók számára, e hálózatok egyfajta kapuőröknek is tekinthetők. Példa erre, amikor a UPC kivette az EchoTV-t az analóg kínálatából, ami felháborította a közönség egy részét, amely az EchoTV elleni „politikai támadásnak” minősítette az esetet.275

5.3. Távközlés

5.3.1. Távközlés és hírek

Mivel a háztartások több, mint 50 százaléka kábelen fogja a televíziós adást (lásd az 1.1.2 fejezetet), a kábelszolgáltatók fontos szerepet játszanak a médiatartalom közvetítésében. A kábelszolgáltatók lobbicsoportot alakítottak, hogy meggyőzzék a kormányt: gondolja át a platformsemlegesség elvét, mert a kábel is képes digitális jeleket továbbítani, és a háztartások többsége kábelre fizet elő.

2011 augusztusában a UPC volt a piacvezető televíziós szolgáltató (26 százalék), amit a Digi (23,3 százalék) és a T-Home (21,7 százalék) követett – technológiától függetlenül, mind a vezetékes, mind a vezeték nélküli hálózatok között.276

2011 szeptemberében 11 668 700 mobiltelefon-előfizetés volt, ami 117,1 százalékos mobilpenetrációt jelent egy háromszereplős – T-Mobil (Magyar Telekom Csoport tagja), Telenor és Vodafone – piacon.277 2012-ben egy új szereplő, a Tesco Mobile indítja el szolgáltatását; ez a virtuális mobilszolgáltató a Vodafone hálózatát fogja használni.278 Egy meghirdetett mobilfrekvenciára csak egy pályázó maradt állva, miután a két másik jelentkezőt a médiahatóság formai okokra hivatkozva kizárta a tenderből. A pályázó egy állami vállalatokból (Magyar Posta, Magyar Fejlesztési Bank, MVM-csoport) álló konzorcium volt.279 Néhány mobilszolgáltató SMS-en, MMS-en vagy egyéb szolgáltatáson keresztül tesz elérhetővé híreket.280, 281

Egy 2011 júliusában született kormányrendelet értelmében a mobilszolgáltatók a negyedik generációs szolgáltatás, vagyis LTE- (Long term evolution) vagy WiMAX-technológiát is kínálhatnak, így elérhetővé válhat a 4G szolgáltatás az okostelefonok tulajdonosai számára. A kézirat leadásakor csak a Telenor rendelkezik a megfelelő kapacitásokkal, de a többi mobilszolgáltató is megszerezheti a szükséges további frekvenciatartományt, ha szeretné, mivel a kormány használaton kívüli frekvenciákat fog eladni. A 4G szolgáltatáson keresztül a mobilszolgáltatók nagyobb szerepet játszhatnak a hírek továbbításában Magyarországon.

A hálózaton kívül a Magyar Telekom Csoport egyéb szolgáltatásokat is kínál, például a népszerű Origo.hu hírportált, a Freemail.hu levelezési rendszert és az Iwiw.hu közösségi hálót. A cég indította a Life Network és az Ozone Network kereskedelmi csatornákat is. Ugyanakkor ez a tény nincs jelentős hatással a média teljesítményére.282

5.3.2. A távközlési cégek hírszolgáltatókra gyakorolt nyomása

A kábelszolgáltatók a távközlési piac felé, a távközlési cégek pedig a televíziós piac felé fordultak. A fogyasztókért vívott versenyben a kábelszolgáltatók internetet és telefont kezdtek el kínálni, míg a telefontársaságok IPTV-t. Szakértők szerint a kábelszolgáltatók és a távközlési cégek konvergenciáját okozó összeolvadásoknak nincs hatásuk a média függetlenségére.283

5.4. Értékelés

Magyarországon a frekvenciaosztási folyamat átpolitizált, mivel néhány frekvencia elosztásáról állítólag politikai pártok döntöttek zárt ajtók mögött. Amint fentebb írtuk, a pályázati kiírások alapjául az új médiaszabályozás zavaros feltételei szolgálnak, amelyek értelmezése a kormány frekvenciaosztási politikáját megvalósító médiahatóságra van bízva. Amíg a frekvenciaosztás pontos részletei nem nyilvánosak, a Klubrádióéhoz hasonló botrányok is megtörténhetnek.

Az AH mint digitális földfelszíni műsorszóró megjelenése nagyobb versenyhez vezetett, felgyorsítva a többi platform digitalizációját.

A médiahatóság és a műsorszolgáltató közötti hatósági szerződés a „közérdeket” szolgálja, és a hatóság „hatósági ellenőrzés keretében ellenőrzi a hatósági szerződésben foglaltak teljesítését”.284 A médiaszabályozás nem határozza meg a „közérdek” jelentését.

A korábbi NHH kifejtette, hogy a közérdek akkor érvényesül, ha az állampolgár a műsorszolgáltatók nagyobb kínálatához fér hozzá, és a műsorszórás minősége javul (lásd a 7.1.1.3. fejezetet). Az utóbbi feltétel nem teljesülhet, mivel 2014. december 31-e a digitális átállás céldátuma. Azt a mintegy 800 000 háztartást, amely 2011-ben földfelszíni analóg vételi móddal nézett televíziót, vélhetően a társadalom szegényebb rétegei lakják, és talán nem lesz képes támogatás nélkül felkészülni a digitális átállásra.

Ugyanakkor szakértők szerint a magyar hirdetési piac nem lesz képes több tucat földfelszíni sugárzású televíziócsatornát eltartani. A rétegcsatornák többsége néhány olyan tulajdonos kezében van, amely képes lehet stratégiákat kialakítani, hogy megküzdjön a helyzettel. Az analóg lekapcsolás nem szolgálja a piacvezető kereskedelmi televíziócsatornákat, mert így feltehetően nem tudják megtartani romló, de még mindig domináns pozíciójukat a közönség és a hirdetések piacán.

6. Digitális üzlet

6.1. Tulajdonlás

6.1.1. A médiatulajdonlás jogszabályi változásai

A 2010-es médiaszabályozás feljogosítja a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság Médiatanácsát, hogy vizsgálja a piaci koncentrációt és a médiapiac torzulásait. A törvény kimondja, hogy a médiakoncentráció a sokszínűség megőrzése és a „tájékoztatási monopólium létrejöttének megakadályozása céljából” korlátozható. A Médiatanács a koncentráció megelőzése érdekében vizsgálja a piaci viszonyokat, különösen a lineáris médiaszolgáltatók közönségarányát, ezért adatokat is bekérhet a médiaszolgáltatóktól.285 A Médiatanács mellett a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) is felügyeli a piacot. A GVH tevékenységét és a piaci koncentrációt az 1996. évi LVII. törvény a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szabályozza.

Mind a jórészt hatályon kívül helyezett, de 1996 és 2010 között érvényben lévő 1996. évi I. törvény a rádiózásról és televíziózásról, mind a 2010-es médiaszabályozás akadályozza a médiakoncentrációt.

A régi és az új szabályozás között az a különbség, hogy a régi nem engedélyezte a kereszttulajdonlást: egy országos napilap tulajdonosa nem szerezhetett befolyásoló részesedést egy országos műsorszolgáltatóban, és viszont. A jelenlegi szabályozás nem tiltja a kereszttulajdonlást. Mivel a 2010-es médiaszabályozást tekinthetjük olyan szabályozási rendszernek is, amely a létező törvényt kívánja a digitális kor követelményeinek megfeleltetni, ez a fejlemény tekinthető a digitalizáció indirekt következményének.

Mind a régi, mind az új szabályozás tiltja, hogy az országos médiaszolgáltatók befolyásoló részesedést szerezzenek egy másik médiaszolgáltatóban. A főbb (legalább 35 százalékos éves átlagos közönségrészesedéssel rendelkező) lineáris médiaszolgáltatók nem indíthatnak új médiaszolgáltatást, és nem szerezhetnek részesedést sem médiatartalmat előállító vállalatokban. Továbbá lépéseket kell tenniük a sokszínű médiapiac érdekében (műsorstruktúrájuk változtatásával, a magyar műsorszámok arányának növelésével stb.).286

6.1.2. Új szereplők a hírpiacon

2009-ben két fontos szereplő eltűnt, és két új szereplő jelent meg az országos kereskedelmi rádiós piacon. A két országos kereskedelmi rádió, a Danubius és a Sláger frekvenciái 12 év után jártak le.287 Az ORTT meghirdette a frekvenciákra szóló pályázatokat. A két frekvenciát az FM1 Konzorcium (Est Media Group, Econet Nyrt.) és az Advenio Zrt. (Lánchíd Kereskedőház Kft., később Infocenter.hu) nyerte el, hét évre, 2009 októberében. Az FM1 Konzorcium a Sláger Rádió frekvenciáját nyerte, el és Neo FM néven indította el rádióadóját, míg az Advenio a Danubius Rádió volt frekvenciáján Class FM-ként kezdett műsorokat sugározni.288

A nyilvánosság felháborodott, az ORTT elnöke, Majtényi László pedig – aki később tiltakozásul lemondott pozíciójáról – ellenezte, hogy az FM1 Konzorcium és az Advenio Zrt. kapja meg a frekvenciákat. Majtényi szerint a két pályázó „megalapozatlan üzleti terveket” nyújtott be.289 Probléma volt az is, hogy a pályázat kiírása idején az Advenio Zrt.-nek résztulajdona volt a regionális Lánchíd Rádióban, az FM1 Konzorciumnak pedig a szintén regionális Radiocaféban, vagyis mindkét vállalat áthágta a koncentrációellenes szabályokat. Mindkét probléma megoldódott, az egyik az ORTT politikailag elkötelezett tagjainak hathatós segítségével.290 Az Advenio a Lánchíd Rádió-beli részesedését a Magyar Nemzet–HírTV csoport,291 az Econet Nyrt. radiocafés részesedését a KV Barát Vagyonkezelő Kft. vásárolta meg 2010 áprilisában.292

A pályázati eljárást a szakmai és a közvélemény meglehetősen kétségesnek ítélte, a Freedom House jelentése pedig „az év legnagyobb médiabotrányának” minősítette.293 Az egyik pályázó „a beszámolók szerint a[z akkor] kormányzó szocialista párthoz köthető üzleti körökhöz”, míg „a másik az [akkor] ellenzéki Fideszhez köthető vállalathoz tartozik”, ami „gyorsan a két legnagyobb parlamenti párt közti háttérmegállapodásokról való spekulációkhoz vezetett”.294

A Danubius Rádió és a Sláger Rádió tulajdonosai a Beruházási Viták Rendezésének Nemzetközi Központjánál (International Centre for Settlement of Investment Disputes, ICSID) támadta meg a döntést, miután a magyar bíróság másodfokú ítélete alapján az ORTT-nek vissza kellett volna utasítania az FM1 Konzorcium és az Advenio Zrt. pályázatát, mivel azok nem feleltek meg a pályázat formai előírásainak. A bíróság elutasította az ORTT döntésének megváltoztatását.295 2011 elején a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az ORTT hibásan döntött, amikor az Advenio Zrt.-nek adta a frekvenciát, mivel a cég esetében összeférhetetlenség merült fel a Lánchíd Rádióban való részesedése miatt. A másik esetben azonban a Legfelsőbb Bíróság megfordította a másodfokú döntést, és megállapította, hogy az ORTT jogszerűen járt el, amikor a frekvenciát az FM1 Konzorciumnak ítélte meg, annak ellenére, hogy ott is fennállt az összeférhetetlenség. A két döntés közti különbség magyarázata az volt, hogy az FM1 Konzorcium csatolt egy nyilatkozatot a pályázati anyagához, amely szerint megszünteti az összeférhetetlenséget, míg az Advenio Zrt. ezt elmulasztotta. A másodfokú bíróság döntése értelmében egyik frekvenciát sem ítélték vissza a korábbi tulajdonosoknak.296

2011 végén a Médiatanács három frekvenciát osztott ki húsz jelentkező között. A Juventus Rádió korábbi frekvenciáját a Prodo Voice Stúdió Műsorszolgáltató Zrt., a Klubrádió korábbi frekvenciáját az Autórádió Kft., a Rádió 1 korábbi frekvenciáját pedig a Juventus Rádió kapta meg.297 Mivel a népszerű zenei kereskedelmi rádió, a Rádió 1 (lásd az 1.3.1.3. fejezetet) elvesztette budapesti frekvenciáját, változások történhettek a rádiópiacon.

2005-ben Széles Gábor üzletember a szerkesztőség tagjaitól megvásárolta a liberális Magyar Hírlapot, és a szerkesztők cseréjével konzervatív napilappá alakította. 2005-ben Széles beindította az Echo TV-t és az Echo Hírügynökséget is. Hírügynökség beszámolók szerint az Echo TV és a Magyar Hírlap számára gyárt anyagokat.298

2010-ben a Ringier AG és az Axel Springer AG megalapította az Eastern Europe Ringier Axel Springer Media AG-t, amely ezzel a legnagyobb médiavállalattá vált Kelet-Európában. Magyarországon egyebek mellett a Ringierhez tartozik a Blikk, a Nemzeti Sport és részben a Népszabadság,299 az Axel Springerhez pedig nyolc regionális napilap és a Világgazdaság.300 A sajtóban megjelent találgatások szerint az egyesülés után el kellett volna adniuk néhány lapot.301 Végül azonban az NMHH Médiatanácsa nem hagyta jóvá az egyesülést, mert „az üzlet »egyértelműen és jelentősen« veszélyeztetné a sokszínű tájékozódás jogának érvényesülését”.302 A Ringier Axel Springer Media AG-nek Lengyelországban, a Cseh Köztársaságban, Szlovákiában és Szerbiában is vannak érdekeltségei.303

A Médiatanács jóváhagyta az M-RTL és az IKO összeolvadását, miután az M-RTL felvásárolta az IKO-t (a két vállalat által működtetett televíziók listájáért lásd az 5.2.3. fejezetet). A Gazdasági Versenyhivatal jóváhagyása még várat magára.304

A 2004 óta működő Független Hírügynökség 2011-ben kivonult a piacról. Azután döntött így, hogy a Magyar Távirati Iroda (MTI) ingyenesen kezdte kínálni híreit.305 A magyar médiapiacon így az MTI gyakorlatilag hírgyártási monopóliumra tett szert.

A Sanoma Budapest egyesítette két portálját, a Hir24.hu-t és az Fn.hu-t, létrehozva az Fn.hir24.hu-t.306

6.1.3. Tulajdonosi konszolidáció

A média megosztott a politikai törésvonalak mentén. A médiumok körében elterjedt a pártosság, amelyek jobb- vagy baloldali ideológiai beállítottságúak. Amint Hegedűs István szociológus írja:

A médiában – mivel az a politikai elitek és választóik versengő ideológiai táborokba szorulása nyomán a folyamatosan zajló politikai csatározások harcmezőjévé vált – felerősödtek a polarizációs tendenciák. Különösen a jobboldalon, ahol az ezredfordulóra megjelent a jobboldal legnagyobb pártjához és annak karizmatikus vezéréhez mindig lojális elkötelezett újságírás. Ugyanakkor tulajdonosi struktúrájukban egyes baloldali lapok is közelebb kerültek a szocialista párthoz, vagy kritikátlanul szemlélték a balliberális politikai tömb tevékenységét.307

Egyéb médiumok igyekeznek kerülni a politikai híreket, apolitikussá váltak, és figyelmüket a bulvártartalmakra összpontosítják.

Juhász Gábor, a HVG újságírója szerint a magyar médiarendszer az elmúlt húsz évben viszonylag stabil volt. Míg azonban az 1990-es években két vagy három regionális lap volt megyénként, a konszolidáció során megyénként csak egy napilap maradt, dacára annak, hogy a lakosság nagysága alapján néhány megye egynél több lapot is elbírna. (Meg kell jegyeznünk, hogy 2011 márciusában a Gazdasági Versenyhivatal vizsgálatot indított a megyei lapkiadók ellen kartellgyanú miatt; a gyanú szerint a kiadók egyebek között abban állapodtak meg, hogy nem lépnek be egymás piacaira.308)

Juhász felhívta a figyelmet arra is, hogy a megyei napilapok nehéz helyzetben vannak, mert az önkormányzatok gyakran presszionálják őket; néha egy oldalt egyszerűen átengednek a lapból az önkormányzatnak. Országos szinten nem tudott olyan esetről, amikor a tulajdonos arra kényszerített volna egy újságírót, hogy egy témával ne foglalkozzon. A szerkesztőségi nyomásgyakorlás gyakoribb lehet azokban az esetekben, amikor az újságíróknak egy lehetséges hirdetőt kell meginterjúvolniuk.309

A 2000-es években a politikai jobboldalhoz köthető üzleti szereplők egy jobboldali médiabirodalmat igyekeztek kiépíteni. Az ennek érdekében tett lépéseik tekinthetők egy érzékelt „balliberális médiatúlsúlyra” adott válasznak is: számos jobboldali-konzervatív politikus és értelmiségi szerint a legtöbb médium a balliberális pártokhoz volt lojális, és kritikus volt a jobboldaliakkal szemben. Az 1990-es években négyből három országos napilap (a Népszabadság, a Népszava és a Magyar Hírlap) a balliberális értékekkel rokonszenvezett. 2010-re ez a trend megfordult, és megjelent egy jobboldali-konzervatív médiacsoport a Magyar Nemzettel és a Magyar Hírlappal, a Heti Válasszal és a Magyar Demokratával, a Lánchíd Rádióval, a HírTV-vel és az Echo TV-vel. Így a trend „jobboldali-konzervatív médiatúlsúllyá” változott, részben a jobboldali pártokhoz köthető üzleti érdekek erőfeszítéseinek köszönhetően.310

6.1.4. A távközlési üzlet és a média

Az utóbbi években nem volt olyan jelentős egyesülés vagy felvásárlás a távközlési piacon, amely befolyással lett volna a média teljesítményére.

6.1.5. A médiatulajdonlás átláthatósága

Az új médiaszabályozás kimondja: „a médiaszolgáltatónak folyamatosan hozzáférhetővé kell tennie a nyilvánosság számára” a vállalat nevét, a székhely postai levelezési címét, email-címét, telefonszámát és a szabályozó vagy felügyelő szervek nevét és elérhetőségét.311

A 2010-es médiaszabályozás szerint az összes médiumnak regisztrálnia kell az NMHH-nál, még az internetes sajtótermékeknek és hírportáloknak is, ami új fejlemény.312 Meg kell adniuk a jogilag felelős személy nevét is, ám ez az adat nem publikus, bár a kiadóé/tulajdonosé az. Emellett az összes cég iratai nyilvánosan elérhetők a Cégbíróságon (ez az új médiaszabályozással sem változott). A legfőbb online médiumok honlapjaikon feltüntetik a tulajdonost. Az állampolgárok a nyilvánosan elérhető adatokból megtudhatják, hogy kik a médiumok tulajdonosai. A médiatulajdonlás átláthatósága nem probléma Magyarországon.

6.2. Médiafinanszírozás

6.2.1. Állami és magánforrásokból származó finanszírozás

Az állami finanszírozás indirekt módon a politikailag baráti média finanszírozására szolgál, mivel az állami tulajdonú vállalatok a kormányon lévő pártokhoz közeli/azokhoz lojális médiumokban hirdetnek, ami súlyosan torzítja a médiapiacot. Amint a 17. táblázat mutatja, a magánforrásokból származó médiafinanszírozás strukturális változásokon ment keresztül az elmúlt években. Az internetes hirdetések aránya drámaian megnőtt, így a net most a harmadik helyet foglalja el a televíziós és a rádiós piac mögött.

17. táblázat: Becsült reklámköltési adatok százalékban

2006 2007 2008 2009 Változás (%) 2006–2009
Televízió 40,8 40,1 39 40,4 -1
Rádió 5,7 5,1 5.8 5,1 -10,5
Nyomtatott sajtó 36,6 36,2 34.5 30,9 -15,6
Internet 5,5 7,5 10 14,4 +161,8
Outdoor 10,8 10,7 10.2 8,9 -17,6
Mozi 0,5 0,5 0.4 0,5 0
Összes nettó költés (milliárd forintban) 176,3 187 200,6 162 -8,1
Összes nettó költés tarifa áron313 538,3 551,2 600,5 583,5 +8,4

Forrás: Magyar Reklámszövetség314

A Magyar Reklámszövetség becsült adatai szerint a televíziós reklámköltések aránya nem változott jelentős mértékben az elmúlt években. A sajtóra költött reklámköltés aránya 16 százalékkal csökkent, míg a rádióra költött pénzeké tíz százalékkal, az internetes költések aránya pedig 160 százalékkal nőtt. A gazdasági válság visszaesést hozott a reklámpiacon, ahogy azt a 2006 és 2009 közötti nyolc százalékos nettó reklámköltés-csökkenés mutatja. Ez a tendencia nem jelenik meg a tarifaárakban, amelyek nyolc százalékkal növekedtek ugyanebben az időszakban.

A jelek szerint a gazdasági válság az állami intézmények és az önkormányzatok reklámköltését sem kímélte: a Kantar Media tarifaáras adatai szerint ezek meredeken estek 2009-ben. A 2006 és 2010 közötti időszakban a tarifaáras reklámköltés közel harmadával csökkent. Néhány szegmenst előnyben részesítettek: a televíziós hirdetés 33 százalékkal, az internetes 12 százalékkal, a kábeltelevíziós hirdetés pedig a negyedével nőtt. Eközben mind a rádiókban, mind a napilapokban vásárolt hirdetések összege 20 százalékkal csökkent.

A négy nagyobb állami vállalat (a Magyar Államvasutak, a Magyar Villamos Művek, a Magyar Posta és Szerencsejáték Zrt.) esetében a gazdasági válság mintha késleltetve érzékeltette volna a hatását, mivel reklámköltésük csak 2009-ről 2010-re esett. A 2006 és 2010 közötti időszakban teljes reklámköltésük ötödével csökkent. A televíziós költés harmadával esett vissza, a napilapoké három százalékkal csökkent. A rádiós reklámköltés több, mint 70 százalékkal nőtt, míg az internetes reklámköltés majdnem megnégyszereződött, bár aránya még mindig alacsony. Ebben az időszakban a kábeltelevíziós hirdetésekre fordított összegek aránya is harmadával nőtt.315

A teljes és az állami reklámköltések alapján a reklámpiac alábbi trendjei rajzolódnak ki:

Juhász Gábor szerint az állami hirdetések aránya viszonylag magas a politikai sajtóban. Az állami támogatás aszerint változik, hogy éppen milyen párt van hatalmon.316 Ez tulajdonképpen régi „hagyomány” Magyarországon: a választások után a pénzek a politikai sajtó egyik oldaláról a másikra vándorolnak. Ez történt 1998-ban, amikor a Fidesz nyerte a választásokat, és a hirdetési pénzek a jobboldali médiumokhoz mentek át.317 2002-ben pedig, amikor az MSZP vette át a kormányzást, az állami hirdetések a jobboldali sajtótól a baloldalihoz vándoroltak.318 Ennek a gyakorlatnak káros hatása van a sokszínűségre, és a pártos újságírást erősíti – vagyis a „politikai klientelizmust”, ahogyan azt Hegedűs István megjegyezte.319 Gálik Mihály médiaközgazdász szerint a szakértők 2002-ben a teljes reklámköltés nyolc-tíz százalékára becsülték az állami hirdetések arányát.320

Juhász szerint a jelenlegi helyzet azért érdekes, mert 2002 és 2010 között néhány baloldali médium valószínűleg elkényelmesedett a kapott állami hirdetések miatt. Lehet, hogy ezek a következő években megszűnnek, vagy megváltoztatják a profiljukat, és nem foglalkoznak politikával.321 Dési János, a Népszava újságírója a 2010-es parlamenti választásokra utalva megjegyezte, hogy „az állami hirdetéseket a választás másnapján lemondták”.322

E jelentés írása idején a legtöbb baloldali-liberális médium napi működése veszélybe került a hirdetési szerződések hiánya miatt (így járt a 168 Óra, a Népszava és a Klubrádió). 2002 után a jobboldali napilapok hasonló problémával szembesültek (miután az MSZP került hatalomra), de valamennyi állami hirdetést ebben az időszakban is kaptak.

18. táblázat: A közmédia állami támogatása, milliárd forintban

2007323 2008324 2009325 *2010326 *2011327
Összesen 52,2 51,3 53,7 47,15 58,7

Forrás: költségvetési törvények

* Tervezett költségvetés

A közszolgálati médiumok állami támogatása nagyjából állandó volt az elmúlt néhány évben (lásd a 18. táblázatot). 2009-ben az állami költségvetésből 24,9 milliárd forintot különített el a közmédiumok finanszírozására328 az üzembentartási díj pótlásaként, amit még 2002-ben töröltek el (lásd a 2.2.1. fejezetet). Ezt az összeget szétosztották a közszolgálati médiumok között: 40 százalékot kapott a Magyar Televízió, 28 százalékot a Magyar Rádió, 24 százalékot a Duna Televízió, egy százalékot az ORTT, valamint a három közmédium közalapítványa egyenlően elosztva egy százalékot, és hat százalékot különítettek el a közszolgálati műsorszámok támogatására.329 A közszolgálati médiumok finanszírozása nem látható át. Legtöbbjük nem teljesíti az úgynevezett „üvegzsebtörvény” előírását, amelynek értelmében az államilag finanszírozott intézményeknek honlapjaikon közzé kell tenniük éves pénzügyi jelentéseiket.

A (2002-ben módosított) 1996. évi I. törvény értelmében a közmédiumokat közvetlenül az állami költségvetésből finanszírozták.330 2011 januárja óta a Közszolgálati Költségvetési Tanács határozza meg a források a közszolgálati médiaszolgáltatók közötti elosztásának mikéntjét;331 a testület közvetlenül a Médiaszolgáltatás- Támogató és Vagyonkezelő Alaphoz (MTVA), végső soron az egypárti Médiatanács irányítása alá tartozik. Az MTVA felelős a közszolgálati műsorszámok előállításáért és a közszolgálati médiumok pénzügyi támogatásáért. Az Alap várhatóan 64 milliárd forintot kap a 2011-es állami költségvetésből332 és 68 milliárdot a 2012-esből.333 A közmédiumok hirdetéseit egy központi ügynökség, az MTVA Sales House értékesíti.334

Korábban további támogatást jelentett az ORTT Műsorszolgáltatási Alapja, amely a médiahatóság által beszedett műsorszolgáltatási díjakból számos médiumot támogatott pályázatokon keresztül. 1997 és 2010 között 157 meghirdetett pályázat során 32,26 milliárd forintot osztott szét televíziós és rádiós műsorszámok gyártására, helyi televíziós és rádiós műsorszolgáltatók műsorszórásának korszerűsítésére, nonprofit műsorszolgáltatók támogatására és egyéb műszaki fejlesztésekre.335

A politikailag elfogult kormányzati támogatás – akár pénzről, akár frekvenciáról van szó – nyilvánvalóan nem kívánatos, még akkor sem, ha az összes fontos politikai erő képviselteti magát a szabályozó testületben. Juhász szerint 2010-ig a politikai pártok közti megegyezésen alapuló rendszer működött. Most az a kérdés, hogy vajon a rendszer miként alakul majd az új médiaszabályozás és a kormányzó párt túlsúlyának hatására.336

6.2.2. Egyéb finanszírozási formák

A megkérdezett újságírók említettek néhány új finanszírozási formát is. Az egyik a Klubrádió 2010-ben bevezetett „örökbefogadási” programja. A rádió arra kéri hallgatóit, hogy műsorperceket fogadjanak örökbe.337 2010 októbere és 2011. július 31-e között a programból 128 millió forint gyűlt össze.338 Egy másik modellt egy helyi kereskedelmi rádióadó vezetett be, amely a közösségi hálók használatára kezdett összpontosítani, mert így könnyen elérheti közönségét, és közvetlen visszajelzést kaphat. A rádió jelenleg ebből nem termel profitot, de az igazgató reményei szerint erre alapozva a jövőben komplex médiaajánlatokat tudnak kidolgozni a hirdetők számára.339

Szabó György, a Sanoma Budapest vezérigazgatója szerint a gazdasági válság „felülértékelte a fogyasztók jelentőségét egy ilyen cég működésében” a hirdetési bevételekkel szemben, ha a vállalat teljes bevételét nézzük. Azt is megjegyezte, hogy „nagyon gyorsan áramlik át a pénz az internet felé”, de „új finanszírozási formák nem jelentek meg”.340

Ugyan nem finanszírozási forrás, de meg kell említenünk, hogy a gazdasági válság miatt 2011 őszén mindkét piacvezető kereskedelmi televíziócsatorna működésének átstrukturálására kényszerült. A TV2 tömeges leépítést jelentett be,341 míg az RTL Klub megszünteti vagy ritkítja néhány programját.342

6.3. Médiaüzleti modellek

6.3.1. Változások a médiaüzleti modellekben

Az állami forrásokból származó és az összes reklámköltési adat alapján úgy látszik, hogy a gyorsuló ütemű növekedés ellenére az internetes hirdetések aránya még mindig viszonylag alacsony (lásd a 6.2. fejezetet). Az okostelefonok és a táblagépek terjednek: 2011 elejéig már félmillió okostelefont adtak el Magyarországon.343 Az e jelentéshez készített interjúk során elhangzottak alapján egyre több médium ajánl okostelefon-applikációkat, de jelenleg senki sem tudja igazán, hogy ez a fejlemény milyen hatással lesz a médiapiacra. Néhány akadályozó tényezővel is számolni kell, így a magyar nyelvvel, a lakosság alacsony szintű digitális írástudásával (digital literacy) és a funkcionális analfabéták magas számával.

Szabó György több, a gazdasági válság által okozott változásra hívta fel a figyelmet, így a fogyasztók növekvő fontosságára, a hirdetési pénzek átstrukturálására, valamint arra, hogy a hirdetők figyelme a tömegtermékek felé fordult (a két országos kereskedelmi televízió, a főbb online médiumok és néhány magazin felé), és hogy csak az alacsony költséggel működő termékek tudnak profitot termelni. Megjegyezte, hogy a bevételek a fogyasztók vásárlói potenciáljától függnek. Ha „rossz a lakosság vásárlóerejének potenciálja”, mint ahogy Magyarországon is, akkor se hirdetés, se közvetlen termékfogyasztás. Hozzátette: a magyar hirdetési piac már a gazdasági válság előtt is alulfejlett volt.

Szabó attól tart, hogy ha a fogyasztók ingyen olvassák a magazinokat, nem lesznek hajlandók a nyomtatott verzióért fizetni. Az online előfizetés bevezetése Magyarországon elég valószínűtlen a versenytársakkal való egyeztetés nélkül. Az okostelefon-applikációk fejlesztésébe a Sanoma Budapest tőkét fektet, annak ellenére, hogy a jövő homályos. Szabó szerint a kísérletezés szükséges: „Valamikor látni fogjuk az üzleti modellt, de most teljesen átmeneti helyzetben vagyunk, amit a média/kiadóvállalatoknak át kell vészelniük úgy, hogy közben nyereségesek is maradnak”. Szerinte az internetpiac fejlődésének több fázisa lesz. A jelenlegi szakaszban az internetes termékek gyengítik a napilapok és a magazinok piaci pozícióit, míg az internetnek demonopolizáló hatása van. A következő fázisban a méretgazdaságosság kialakulása miatt az internetes piac konszolidálódása várható. Szabó úgy véli, hogy akkor az emberek talán hajlandóak lesznek fizetni a szerkesztett tartalomért, mivel nem minden fogyasztó fogja proaktívan megkeresni a szükséges információkat.344

A helyi kereskedelmi rádióadó igazgatója szerint a gazdasági válság és az internetes hirdetés növekedése miatt a rádióadók bevételei 40–50 százalékkal csökkentek, ami az alkalmazottak számának és a saját promóciós költések csökkentéséhez vezetett. A „rádióknál a költségek radikális átalakítása történt,” és „mindenki ott kezdett el spórolni, ahol tudott”.345

6.4. Értékelés

Általánosságban két tényező árt a média pénzügyi függetlenségének és fenntarthatóságának: a gazdasági válság (amely szinte az összes médiumot erősen befolyásolta) és a diszkriminatív módon szétosztott állami hirdetések. Széles körben ismert, hogy a hirdetésre fordított állami pénzek szétosztása a mindenkori kormány politikai orientációjától függ, ami káros a magánkézben lévő médiumokra nézve – vagy azért, mert hozzászoknak a „könnyű támogatáshoz”, vagy azért, mert a nyilvánvalóan kormányellenes médiumokat „kivéreztetik”.

Magyarországon a politikai média az 1990-es évek eleje óta politikailag elfogult vagy apolitikus. Gyakori az úgynevezett „kliensújságírás” (vagy pártos újságírás). A jobboldali médiabirodalom kiépítésével a „balliberális médiatúlsúly” ellensúlyozására tett kísérlet már a 2000-es évek fejleménye, de a médiapiac alapvető struktúrája nem változott az elmúlt években.

A gazdasági válság kezdete óta a hirdetések aránya a nyomtatott sajtóban csökkent, míg az internetes hirdetések aránya nőtt, de még mindig viszonylag alacsonynak mondható. Ugyanakkor a hirdetési pénzek jó részét a nyomtatott sajtóra és a televízióra fordítják. A csökkenő „reklámtorta” a médiumok számára még fontosabbá teszi az állami cégek hirdetéseit.

A hagyományos médiumok többsége online is megjelent, miközben eredeti platformját is megtartotta. Új online médiumok is megjelentek, ami tovább hígította a hirdetési piacot. Az internetes hirdetések aránya a teljes reklámköltéshez képest nőtt. Általánosságban elmondható, hogy a gazdasági válság és a csökkenő hirdetések a hirdetőkért vívott, kiélezett harchoz vezettek, ami hosszabb távon a média konszolidációját eredményezheti, kevesebb médiummal a piacon.

Bizonytalan körülmények között nem alakulhatnak ki fenntartható finanszírozási modellek. A bizonytalanság, a kiszámíthatóság hiánya elijesztheti a befektetőket és korlátozhatja a már jelenlévő szereplőket. Ha egyenlő játéktér alakulna ki, azaz a kormányon lévő párt(ok) színétől függetlenül mind a jobb-, mind a baloldali médiumok kapnának állami pénzeket, vagy egyáltalán nem lennének ilyen támogatások, és (az ésszerűség keretein belül) kiszámítható gazdasági helyzet jönne létre, akkor a médiapiac szereplői inkább a piaci szabályok szerint tudnának működni.

Van egy olyan, hasznos finanszírozási forrás, amely segíti a média egészének sokszínűséget, pluralizmusát és függetlenségét: az MTVA (korábban a Műsorszolgáltatási Alap – lásd a 6.2.1. fejezetet) által pályázatokon keresztül megítélendő műsor- és infrastruktúra-támogatás. Ez várhatóan az új médiaszabályozással sem változik.

7. Szakpolitika, törvények és szabályozók

7.1. Szakpolitika és törvények

7.1.1. A földfelszíni műsorszórás digitális átállása

7.1.1.1. Hozzáférés és megfizethetőség

A 2010-es médiaszabályozás eredetileg elhalasztotta a televíziós műsorterjesztés digitális átállásának határidejét, majd egy 2011 júliusi módosítás eredményeként a határidő 2012. december 31-ére módosult, végül ezt egy újabb módosítás 2014. december 31-ére tolta.346 A digitális átállás előfeltétele az audiovizuális médiaszolgáltatók esetében az, hogy:

...országosan a lakosság legalább kilencvennégy százalékát elérje a digitális televíziós műsorszórási szolgáltatáson keresztül a közszolgálati médiaszolgáltatás, és a lakosság számára a kiskereskedelmi forgalomban elérhetők legyenek a vételi eszközök.347

Mivel Magyarországon a lakosság 95 százalékának van lehetősége a digitális földfelszíni televíziós műsorszórás vételére,348 és a set-top boxok már elérhetőek a boltokban, a televíziós műsorszórás átállása megtörténhet a törvényben által előírt időben.

A rádiós műsorterjesztése digitális átállásának céldátuma szintén 2014. december 31-e, ha akkor a „lakosság legalább 94 százalékát eléri a digitális rádió műsorszórási szolgáltatáson keresztül a közszolgálati médiaszolgáltatás és a lakosság legalább 75 százaléka rendelkezik a digitális médiaszolgáltatás vételére alkalmas készülékkel”. Ha 2014 végéig ez a két feltétel nem teljesül, a digitális átállást későbbi időpontra halasztják. A televíziós műsorterjesztéssel szemben a rádiós digitális átállás esetében a törvény nem határoz meg pontos határnapot.349

A 2007. évi LXXIV. törvény a műsorterjesztésről és a digitális átállás szabályairól (a továbbiakban: digitális átállásról szóló törvény) meghatározta a digitális átállás szabályait, és ígéretet tett a feladatok szétosztásáról szóló határozat megalkotására. Ahogy azt a 2.1.3. fejezetben írtuk, ez a határozat még nem született meg, így a feladatokat sem oszthatták ki a hatóságok között.

A 2011 júliusi módosítás nyomán az NMHH elnöke jogosult a digitális átállás forrásainak felhasználásáról és az átállással kapcsolatos technikai szabályokról dönteni.350

A 2007. évi LXXIV. törvény elfogadása előtt megszületett a 1014/2007 (III.13.) kormányhatározat a televíziózás és a rádiózás digitális átállásának kormányzati feladatairól, amelyben megtalálható A Digitális Átállás Stratégiája is. Ez a dokumentum szétosztotta a kapcsolódó feladatokat a különböző kormányhivatalok és minisztériumok között, az elvégzésükre szabott határidőkkel együtt. A stratégia meghatározta a set-top boxok állami támogatásának kritériumrendszerét is. A támogatásnak verseny- és platformsemlegesnek kell lennie, csak rászorultsági alapon lenne nyújtható, a set-top boxnak támogatnia kell az interaktivitást és interoperabilitást, illetve alkalmasnak kell lennie az MPEG-4 formátum dekódolására.351

A digitális átállásról szóló törvény kimondja, hogy a digitális műsorszóró hálózat üzemeltetője köteles ingyenesen, a legnagyobb lakossági eléréssel rendelkező hálózaton terjeszteni a közmédiumok műsorát.352

Az ORTT Műsorszolgáltatási Alapja az infrastruktúra fejlesztésére fordított pénzügyi támogatással segítette a vidéki területeket a digitális átállásra való felkészülésben. A további, a digitális átállásra fordítandó támogatásokat az NMHH fogja elkölteni (lásd a 2.1.3. fejezetet).

7.1.1.2. Eszközök támogatása

Arról nincs külön előírás, hogy mikor és miként kell szétosztani a set-top boxok támogatására szánt összeget. A digitális átállásról szóló törvényben csak az áll: annak érdekében, hogy a közszolgálati műsorok mindenki számára elérhetőek legyenek digitálisan, a set-top boxok megvásárlásának állami támogatását külön jogszabályban kell megállapítani, legalább három hónappal az analóg műsorszórás leállítása előtt, versenysemleges módon, a rászoruló, csak analóg földfelszíni műsorszórást elérő háztartások részére.353

A Nemzeti Fejlesztési Minisztérium által kidolgozott 2010-es akcióterv a „digitális vevődekóderek vásárlásának szociális támogatásának” bevezetését 2011-re és 2012 első felére tette.354 A feladatok közé tartozik a rászorulók körének és számának meghatározása és a lakosságot a támogatási lehetőségekről tájékoztató kommunikációs terv elkészítése. Arról nincs információnk, kik és hogyan fogják a háztartások állami támogatásra való jogosultságát felmérni.

7.1.1.3. Jogi rendelkezések a közérdekről

A közérdek fogalma nincs meghatározva a digitális átállásról szóló törvényben. A korábbi NHH szerint a digitális átállás célja a „szélesebb körű műsorkínálat biztosítása, a verseny erősítése és ezzel a fogyasztók jobb kiszolgálásának elérése a televíziós piacon, valamint a frekvenciakészletnek a mainál gazdaságosabb hasznosítása”.355 Ez alapján a közérdek akkor teljesül, ha az elérhető műsorszolgáltatók száma magasabb, a sugárzás jobb minőségű és az elektronikus programújság (electronic program guide, EPG) nagyobb rugalmasságot biztosít – feltéve, hogy mindez átláthatóan történik.

Ahogy azt az 5.1.2. fejezetben leírtuk, a szabályozás kötelezően továbbítandónak minősít egyes televíziócsatornákat (köztük két politikailag elkötelezett csatornát is).

A digitális átállásról szóló törvény előírja, hogy a médiahatóság elnöke közfeladat ellátása érdekében pályázati eljárás nélkül is „feljogosíthat valamely vállalkozást helyi vagy körzeti műsorterjesztési szolgáltatás nyújtását lehetővé tevő műsorszóró adó üzemeltetésére”, nem több, mint három évre. Közfeladatnak számít a katasztrófákról való tájékoztatás, a közösségek – elsősorban a kisebbségek – különleges kulturális és oktatási igényeinek kielégítése.356

A verseny is a közérdeket szolgálhatja. Rozgonyi Krisztina, az NHH volt elnöke szerint a földfelszíni digitális műsorszóró hálózat üzemeltetésére kiírt pályázat felgyorsította a többi platform digitalizációját, mivel több nagy kábelszolgáltató digitális műsorszórást és prémiumszolgáltatásokat vezetett be. Arra következtet, hogy a földfelszíni digitális műsorszórás elindításának „igazi nyertese az egyre több digitális szolgáltatás közül választani képes fogyasztó”.357

2009-ben az NHH az AH-t, a földfelszíni digitális műsorszóró hálózat üzemeltetőjét 40 millió forintra bírságolta, mert az nem teljesítette a hatósággal kötött szerződésben vállaltakat. A hatóság egyebek mellett a DVB-T-vel, a DVB-H-val és a DAB-bal kapcsolatos jogsértéseket kifogásolta (mert az nem tett hozzáférhetővé legalább egy új, általános tematikájú csatornát, nem hozott forgalomba kedvezményes set-top boxokat, és nem kötött szerződést a közrádióval).358 Ezt az intézkedést tekinthetjük a közérdek megvédésére tett kísérletnek is.

7.1.1.4. Nyilvános konzultáció

A Digitális Átállás Stratégiájának tervezetéről a Miniszterelnöki Hivatal szervezésében 2006-ban, a Digitális megújulás cselekvési terv 2010–2014-ről a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium szervezésében 2010-ben voltak nyilvános konzultációk. Az NHH 2006-ban is rendezett konzultációt az elektronikus hírközlés szabályozásáról készülő stratégiáról. Akkor 17 érintett (több telekommunikációs vállalat, minisztérium, magánszemély stb.) küldte el a tervezetről a véleményét, amelyet később beépítettek a stratégia végső változatába.359

2011 májusában az audiovizuális politikáért is felelős Nemzeti Fejlesztési Minisztérium nyilvános konzultációt hirdetett a telekommunikációt érintő törvények (köztük a 2010-es médiaszabályozás) módosítási tervezeteiről. A parlamenten kívüli erőknek hat napjuk volt arra, hogy elolvassák és véleményt fogalmazzanak meg a 87 oldalas tervezetről. Végül a tervezetet néhány apróbb változtatással önálló képviselői indítványként nyújtották be,360 így azt nem kellett megvitatni a parlamenten kívüli érintettekkel. Az Orbán-kormány alatt bevett gyakorlattá vált, hogy a kormány helyett önálló képviselői indítványként nyújtanak be törvényjavaslatokat, megkerülve a nyilvános konzultáció követelményét.

7.1.2. Az internet

7.1.2.1. A hírszabályozás az interneten

Kifejezetten az internet 2011 előtt nem volt szabályozva. Az online közölt cikkekre néhány esetben az 1986. évi II. törvényt a sajtóról, a Polgári Törvénykönyvet és a Büntető Törvénykönyvet alkalmazták. (Az előbbit, amely a nyomtatott sajtóra vonatkozó alapszabályokat tartalmazta, az 1989–90-es rendszerváltás során módosítottak, és az online médiumokkal és hírügynökségekkel kapcsolatban is használtak, ám szankciók nem szerepeltek benne.) A média szereplői már régóta vártak az új médiaszabályozásra, mivel a médiapiac nagy változásokon ment keresztül az 1996. évi I. törvény elfogadása óta, különösen az internet miatt. De a médiatörvény elfogadásához kétharmados parlamenti többség kell, és a parlamenti pártok éveken át nem tudtak megegyezni egy közös törvényjavaslatban361 egészen 2010 áprilisáig, amikor a Fidesz és szövetségese, a KDNP megszerezte a szükséges parlamenti többséget.

Orbán Viktor miniszterelnök új kormánya öt lépésben, jelentős mértékben megváltoztatta a médiaszabályozást (a továbbiakban gyűjtőnéven a 2010-es médiaszabályozás).362 Az új médiaszabályozás az internetre is kiterjed. A legfontosabb változások az alábbiak voltak:

A kormány szerint a médiaszabályozásnak nincs olyan része, amely ne szerepelne valamely más európai uniós tagország médiatörvényeiben. Azonban a magyar és néhány európai ország törvényeinek összehasonlításából kiderült, hogy „a magyar médiatörvény túlnyomórészt nincs összhangban a kormány által idézett európai normákkal és az európai országok gyakorlatával.”366

Antidemokratikus jellege miatt az új médiaszabályozás nemzetközi felháborodást váltott ki,367 és a médiaszakértők számos kritikát fogalmaztak meg; példa erre az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ – Organization for Security and Co-operation in Europe, OSCE) megbízásából Karol Jakubowicz,368 az EBESZ médiaszabadság-biztosa, Dunja Mijatovic,369 illetve az ENSZ szólás- és véleményszabadsággal foglalkozó jelentéstevője, Frank La Rue állásfoglalása.370 Több hírmagyarázó veszélyben látta Magyarország 2010. január–június közötti soros európai uniós elnökségét is.371 Az Amnesty International Magyarország a sajtószabadságra leselkedő veszélyre figyelmeztetett,372 a Freedom House 2011-ben leminősítette Magyarország független médiaindexét.373

Simon Éva, a TASZ médiajogásza 2011 elején összegyűjtötte a potenciálisan alkotmányellenes pontokat, valamint azokat, amelyek nem felelhetnek meg az EU törvényeknek.374 Ezek a következők voltak:

A médiaszabályozás néhány kérdését az Európai Unió is vizsgálta. Neelie Kroes, az Európai Bizottság digitális ügyekért felelős alelnöke így foglalta össze aggályait: „számos megfigyelő azt állítja, hogy a magyar médiatörvény több módon veszélyezteti az alapvető jogokat, jelesül azzal, hogy:

Neelie Kroes további három témát talált a magyar médiaszabályozást az EU audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelvével való összevetése alapján. Először is azt, hogy a törvény eltérni látszik a származásiország-alapelvtől, vagyis attól az elvtől, hogy a médiaszolgáltató származási országának szabályait kellene irányadónak tekinteni. Másodszor azt, hogy nem világos, a törvény kiegyensúlyozott hírszolgáltatásról szóló előírása vonatkozik-e egy „egyszerű videobloggerre”, és hogy e bizonytalanság túl tág teret nyújt az egyes esetek megítéléséhez. Harmadszor azt, hogy a médiaregisztráció szabályai „a kritériumok korlátozása nélkül” „túl kiterjedtek” lehetnek.377

Az Európai Bizottság ellenvetései alapján a magyar parlament módosította a médiaszabályozás egyes részeit.378 Ugyanakkor további szigorítások – egyebek között a médiumok büntetése és a frekvenciák kiosztására kiírt pályázatok – kerültek a szabályozásba 2011 júliusában, amikor a médiaszabályozás több törvényét módosították a 2011. évi CVII. törvénnyel.379 Az alábbiakban kiemeljük azokat a kritikákat, amelyek az online írott sajtóra vonatkozó szabályokat érintik, és ismertetjük az Európai Bizottság kifogásaira válaszként adott 2011. márciusi módosításokat.

Az új médiaszabályozás vonatkozik a televíziókra, a rádiókra, a nyomtatott sajtóra és az online médiumokra. A médiaalkotmány szerint a sajtótermék:

...a napilap és más időszaki lap egyes számai, valamint az internetes újság vagy hírportál, amelyet gazdasági szolgáltatásként nyújtanak, amelynek tartalmáért valamely természetes vagy jogi személy, illetve jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság szerkesztői felelősséget visel, és amelynek elsődleges célja szövegből, illetve képekből álló tartalmaknak a nyilvánossághoz való eljuttatása tájékoztatás, szórakoztatás vagy oktatás céljából, nyomtatott formátumban vagy valamely elektronikus hírközlő hálózaton keresztül. A szerkesztői felelősség a médiatartalom kiválasztása és összeállítása során megvalósuló tényleges ellenőrzésért való felelősséget jelenti, és nem eredményez szükségszerűen jogi felelősséget a sajtótermék tekintetében.380

2011 márciusában ezt a bekezdést azzal szűkítették, hogy a „gazdasági szolgáltatás az önálló, üzletszerűen – rendszeresen, nyereség elérése érdekében, gazdasági kockázatvállalás mellett – végzett szolgáltatás”. Ez azt jelenti, hogy egy professzionális (profitot termelő) blognak van szerkesztői felelőssége úgy, mint egy napilapnak. A Médiatanács egyik tagja szerint egy blog akkor tekinthető sajtóterméknek, ha a blogger „kvázi megélhetésszerűen” végzi tevékenységét.381 Az NMHH egy kötetben részletesen elmagyarázza a magyar médiaszabályozást.382

2011 decemberi határozatában a magyar Alkotmánybíróság 2012. május 31-ei hatállyal megsemmisítette a kiadott sajtótermékekre vonatkozó médiaszabályozási rendelkezéseket, csak az audiovizuális médiumokat hagyva a törvény hatálya alatt: „E törvény hatálya kiterjed a Magyar Köztársaságban letelepedett médiatartalom-szolgáltató által nyújtott médiaszolgáltatásra és kiadott sajtótermékre.”383 Az országgyűlésnek 2012 májusáig kell kidolgoznia a sajtótermékekre vonatkozó szabályozást. Meg kell jegyezni, hogy az Alkotmánybíróság döntése alapjául az 1949. évi XX. törvény, a Magyar Köztársaság Alkotmánya szolgált (ezt az 1989–90-es rendszerváltás során módosítottak), amelyet a 2012. január 1-jén hatályba lépett új alkotmány, Magyarország Alaptörvénye váltott fel.

Nyilvántartásba kell venni a lekérhető audiovizuális és rádiós médiaszolgáltatásokat, az internetes sajtótermékeket és hírportálokat (csak úgy, mint a televíziókat, a rádiókat és a nyomtatott sajtótermékeket).384 Az egyik gyakran bírált jogszabályi előírás az volt, hogy a médiatartalom-szolgáltatók titokban tarthatták forrásaikat, ha „az átadott információ közzétételéhez közérdek fűződött”. Ezt a rendelkezést is megsemmisítette az Alkotmánybíróság, így az újságíróknak már jogukban áll titokban tartani forrásaikat.385 Ám ha minősített adatról van szó, vagy a nemzetbiztonság, illetve a közrend védelmében végzett nyomozás zajlik, akkor „kivételesen indokolt esetben” a bíróság és a nyomozó hatóság arra kötelezheti a médiatartalom-szolgáltatót, hogy felfedje forrását.386

Ha a törvényekben lefektetett szabályokat a médiumok megsértik, súlyos pénzbüntetésre számíthatnak – akár az online sajtó is, amelyre 25 millió forint büntetés is kiróható.387 A törvényt megsértő online médiumokat arra kötelezhetik, hogy a nyitóoldalukon publikálják a hatóság döntését. A médium működése felfüggeszthető, 15 perctől egy hétig terjedő időszakra. Ha az online sajtótermék nem működik együtt, akkor a közvetítő szolgáltató kötelezhető az adott online médium közvetítésének felfüggesztésére.388 Ha a „jogsértő ismételten súlyos jogsértést követett el”, a médiumot törölni kell a nyilvántartásból, aminek következményeként a honlapot a nyilvánosság számára elérhetetlenné kell tenni.389 Panasz esetén a fogyasztó az NMHH-hoz fordulhat, de a Média- és Hírközlési Biztos „panasz hiányában hivatalból is jogosult intézkedni, amennyiben [...] érdeksérelemről egyéb úton tudomást szerez.”390 Az Alkotmánybíróság 2012. május 31-ei hatállyal megsemmisítette a Média- és Hírközlési Biztos intézményét.391

„A tájékoztatási tevékenységet végző lineáris médiaszolgáltatások kötelesek a közérdeklődésre számot tartó helyi, országos, nemzeti és európai” hírekről „sokoldalúan, tényszerűen, időszerűen, tárgyilagosan és kiegyensúlyozottan tájékoztatni”.392 Ez az előírás eredetileg a lekérhető médiaszolgáltatásokra is vonatkozott, de a törvénymódosítás után már csak a „lineáris médiaszolgáltatások” maradtak a jogszabályban. A 2011. márciusi módosítások idején az alábbi mondat is bekerült a törvénybe: a „médiarendszer egészének feladata a hiteles, gyors, pontos tájékoztatás ezen ügyekről és eseményekről”.393

A 2010-es médiaszabályozás 2011. január 1-je óta van érvényben, de a médiumok büntetésére vonatkozó szabályok csak 2011. július 1-én léptek életbe. Amíg az előírásokat nem értelmezik és próbálják ki többször is a gyakorlatban, addig a médiumok várhatóan öncenzúrát gyakorolnak, hogy elkerüljék a szankciókat. Nehéz megjósolni a szabályozás hosszú távú eredményét és hatásait. A kézirat lezárásáig a Médiatanács egyetlen esetben szabott ki büntetést az új szabályozás alapján. 2011-ben az Echo TV egyik műsorvezetője rasszista megjegyzéseket tett a roma lakosságra, amivel „megsértette az emberi méltóság tiszteletben tartására, valamint a gyűlöletkeltés tilalmára vonatkozó rendelkezéseket”.394

7.1.2.2. Internetes tartalomért való jogi felelősség

A közvetítő szolgáltató „internetes sajtótermék közvetítésének felfüggesztésére kötelezhető”, ha az internetes sajtótermék kiadója nem teljesíti a médiahatóság döntésében foglaltakat.395

A 2001. évi CVIII. törvény az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, valamint az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről előírja, hogy a szolgáltató felel „az általa rendelkezésre bocsátott, jogszabályba ütköző tartalmú információért”, amennyiben a szolgáltató „az információs társadalommal összefüggő szolgáltatást nyújtó természetes, illetve jogi személy vagy jogi személyiség nélküli szervezet”. Ugyanakkor a közvetítő szolgáltató több feltétel megléte esetén nem tehető felelőssé, különösen, ha az információt nem a közvetítő szolgáltató hozta létre.396

A közvetítő szolgáltató az alábbi esetekben nem tehető felelőssé:

A 2010-es médiaszabályozás az online médiumokra is vonatkozik, és hasonló szabályokat alkalmaz rá, mint a hagyományos médiumokra. Az online szerkesztőségek kétszer is meg fogják gondolni, hogy publikáljanak-e egy hírt, mivel törölhetik őket az új nyilvántartásból. Az efféle felelősség arra kényszerítheti az online médiumokat, hogy öncenzúrát gyakoroljanak.

7.2. Szabályozók

7.2.1. Tartalomszabályozási változások

2011-ben, a közszolgálati médiumok újraszervezésének részeként az összes hír- és közéleti műsort a tervek szerint az MTI fogja előállítani. Az átalakítást szakaszosan végzik. 2011. február 14-én a Magyar Rádió hírműsorainak „szakmai felügyeletét” az MTI Hírcentruma vette át.398 Az egész közmédiát érintő folyamat várhatóan 2012 januárjában fejeződik be.399 A tervek szerint az MTI Hírcentrum híradókat és híreket állít elő a közmédiumoknak, és létrehoz egy közös honlapot az összes közmédium számára.400 Belénessy Csaba, az MTI vezérigazgatója egy interjúban elmondta, hogy a cél a racionálisabb, gazdaságosabb és hatékonyabb működés elérése. Hozzátette, hogy „egy közszolgálati médium legyen lojális a kormányhoz és tisztességes az ellenzékhez”.401

A 2010-es médiaszabályozás megváltoztatta a médiatartalom-szabályozók struktúráját, létrehozva az NMHH-t, amely magába olvasztotta a korábbi ORTT-t és NHH-t (lásd a 7.2.2. fejezetet).

A médiaszabályozás kiterjedt tartalomszabályozást vezetett be. Kimondja, hogy „a médiatartalom nem lehet alkalmas valamely nemzet, közösség, nemzeti, etnikai, nyelvi és más kisebbség vagy bármely többség, továbbá valamely egyház vagy vallási csoport elleni gyűlölet keltésére” és a „médiatartalom nem lehet alkalmas valamely nemzet, közösség, nemzeti, etnikai, nyelvi és más kisebbség vagy bármely többség, továbbá valamely egyház vagy vallási csoport kirekesztésére”.402 A sajtószabadság gyakorlása közben tiszteletben kell tartani az emberi méltóságot, az alkotmányos rendet és az emberi jogokat.403 Továbbá „a sajtószabadság gyakorlása nem valósíthat meg bűncselekményt vagy bűncselekmény elkövetésére való felhívást, nem sértheti a közerkölcsöt, valamint nem járhat mások személyhez fűződő jogainak sérelmével.”404 A törvény nem definiálja, hogy mit jelent a „közerkölcs” és a „bármely többség” fogalma.

7.2.2. Szabályozói függetlenség

A médiahatóság megalakulása óta soha nem volt független a politikai pártoktól. De míg 1996 és 2010 között az ORTT-be valamennyi parlamenti párt delegált tagot, a 2010-ben felállt NMHH egypárti hatósággá alakult, elveszítve még a függetlenség látszatát is.

Az ORTT pártküldöttekből állt, míg az új rendszer majdnem az összes hatalmat a hatóság miniszterelnök által kinevezett elnökének kezébe adta, a többi tagot pedig a kormánypárt jelölte ki, két parlamenti ciklusnál hosszabb időre. A Médiatanácsnak a teljes médiapiac felett szinte korlátlan hatalma van.

2011-ig az elektronikus hírközlési piacot az NHH felügyelte, amely a kommunikációs ügyekért felelős miniszter alá tartozó kormányhivatal volt. Részben frekvenciadíjakból, hatósági díjakból és felügyeleti díjakból finanszírozta magát. Az NHH feladatai közé tartozott, hogy felmérje, szükséges-e új törvény vagy törvénymódosítás az elektronikus hírközlés kapcsán; figyelje a kommunikációs piacot a szabályozás érdekében; javaslatokat tegyen a piaci verseny megerősítésére; és jogsértés esetén panasz alapján vagy hivatalból eljárjon. Az NHH frekvenciákat is kezelt: információt közölt az árakról, a pályázatokról, a frekvenciakiosztás használatáról és feltételeiről, továbbá kezelte a frekvenciaspektrum adatbázisát.405

Az NHH-nak két része volt: a Nemzeti Hírközlési Hatóság Tanácsa (NHH Tanács) és a Nemzeti Hírközlési Hatóság Hivatala (NHH Hivatal). Az NHH Tanácsának hat tagját a kommunikációs ügyekért felelős miniszter nevezte ki öt évre, az elnököt pedig a miniszterelnök szintén öt évre. Mind a hét tagot korlátlan számú alkalommal újra lehetett nevezni. Az NHH Hivatalának igazgatóját a kommunikációért felelős miniszter jelölte ki öt évre.406

2010-ben az új médiaszabályozás megalkotta az NMHH-t, amely autonóm államigazgatási szerv, vagyis elméletileg csak a törvényeknek van alárendelve. AZ NMHH kezeli a frekvenciákat és hajtja végre a kormány telekommunikációs politikáját. Három „önálló hatáskörrel rendelkező szerve” van: az NMHH elnöke, az NMHH Médiatanácsa és az Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság Hivatala (NMHH Hivatala).407

Az NMHH elnökét a miniszterelnök nevezi ki kilenc évre, és korlátlan számú alkalommal újra kinevezhető. 2010 óta az elnök Szalai Annamária, a Fidesz volt tagja és parlamenti képviselője, valamint az ORTT volt Fidesz-delegáltja. Az elnök két elnökhelyettest nevez ki határozatlan időre, és hatalmában áll indoklás nélkül felmenteni őket. Az elnök a hivatal főigazgatójának javaslatára nevezi ki, mentheti fel és hívhatja vissza az NMHH Hivatalának főigazgató-helyetteseit.408 A Hivatal támogatja az elnök, az elnökhelyettesek, a Médiatanács és a Médiatanács tagjainak munkáját.409

Az ORTT utÍóda, az NMHH Médiatanácsa jogi személyiséggel rendelkező szerv, a parlament előtt beszámolási kötelezettsége van. A Médiatanács elnökét és négy tagját a jelenlévő parlamenti képviselők kétharmados többsége választja meg kilenc évre. A tagokat eseti parlamenti jelölőbizottság jelöli ki egyhangú szavazással. Ha a jelölőbizottság nem tud négy tagot jelölni a Médiatanácsba, tart egy második jelölési fordulót, és ha ez sem jár sikerrel, akkor új jelölőbizottságot kell állítani. A jelölőbizottság szavazati arányának tükröznie kell a parlamenti erőviszonyokat.410

A jelölőbizottság felállítását szabályozó országgyűlési határozat értelmében a bizottságba minden párt delegálhat egy tagot, akit az adott parlamenti párt vezetője nevez ki. A bizottság elnökét a kormánypárt jelöli ki, elnökhelyettesét az ellenzéki pártok. A bizottság tagjainak megválasztása előtt nincs parlamenti vita. A jelölőbizottság és a jelölési folyamat elindítható az összes parlamenti párt részvétele nélkül is, de a szavazatok aránya változatlan marad.411

A médiaszabályozás 2011 júliusi módosítása értelmében a Médiatanács elnökének és tagjainak kilenc éves mandátuma meghosszabbítható – gyakorlatilag korlátlanul –, egészen addig, amíg a parlamenti pártok ki nem jelölik az új tagokat.412

Az NMHH kinevezett elnöke automatikusan a Médiatanács elnökjelöltjévé válik. A Médiatanács elnökét és tagjait akkor lehet újra kinevezni, ha mandátumuk nem összeférhetetlenség, felmentés vagy kizárás miatt szűnt meg. A Médiatanács elnökének mandátuma az NMHH elnökének mandátumához van kötve, vagyis ha NMHH-elnökként lejár a mandátuma, akkor a Médiatanács elnökeként is lejár.413

Az NMHH bevételeit a frekvenciadíjak és az egyéb hatósági eljárásokért fizetett díjak képezik, költségvetését az országgyűlés hagyja jóvá.414

A Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) az ORTT Műsorszolgáltatási alapjának utóda. Az új alap pénzügyi forrásai a következők: szolgáltatási díjak, pályázati díjak, műsorszolgáltatási szerződésszegési kötbér és kártérítések, bírságok, közszolgálati hozzájárulás, frekvenciadíjak az NMHH-tól, költségvetési támogatások, vállalkozási tevékenységből származó bevételek, kamatok és önkéntes befizetések. Az MTVA fő feladata a közszolgálati médiaszolgáltatás támogatása, a közszolgálati műsorszámok gyártása, a Közszolgálati Közalapítvány, a közösségi médiaszolgáltatások és a közmédiumok támogatása. Az MTVA-t a Médiatanács működteti.415

Mind a régi, mind az új rendszer megengedte a médiahatóságok politikai irányítását. Bajomi-Lázár Péter médiakutató ugyanakkor úgy fogalmazott: „A régi struktúra többpárti ellenőrzési mechanizmust jelentett: egyetlen pártnak sem volt kizárólagos mérlegelési jogköre, és a pártok képviselői korlátozni tudták a másik párt jelöltjének a saját pártja érdekeinek érvényesítésére tett erőfeszítéseit. Az új rendszerben egypárti ellenőrzési mechanizmus van, az ellenzéki pártok semmilyen hatást nem gyakorolnak a médiaszabályozási hatóságok munkájára.” Ennek eredményeképpen – folytatja Bajomi-Lázár – „legalábbis kérdéses, hogy az új intézményes keretrendszer képes volna pufferként szolgálni a média és a kormány között, hogy kiküszöbölje a médiára, azon belül az internetre nehezedő politikai nyomást”.416

Ahogy azt a korábbi fejezetekben jeleztük, a főbb nemzetközi érdekeltek az EBESZ-től az Európai Bizottságig aggodalmukat fejezték ki az új médiaszabályozás, különösen a hatóság összetétele miatt (lásd a 7.1.2.1. fejezetet). Magyarországon a helyi nem-kormányzati szervezetek (a TASZ és az Amnesty International Magyarország) és civil, alulról jövő kezdeményezések is tüntettek a 2010-es médiaszabályozás ellen (lásd a 3.2.1. fejezetet).

7.2.3. Digitális engedélyezés

Az analóg érában az 1996. évi I. törvény szabályozta az engedélyezési folyamatot. Az általános pályázati feltételeket az ORTT hirdette ki, először tervezetként, majd nyilvános meghallgatáson. A frekvenciapályázatban meghatározhatta, hogy milyen arányú közszolgálati műsorszámot szolgáltasson a nyertes, és hogy kiszolgálja a nemzeti, etnikai és egyéb kisebbségek igényeit. Az ORTT nemzeti és etnikai kisebbségi önkormányzat által birtokolt nem nyereségérdekelt műsorszolgáltatókat is feljogosíthatott arra, hogy heti négy és nyolc óra közötti időtartamban műsort szolgáltassanak pályázat nélkül, ha a „nemzeti és etnikai kisebbségek anyanyelvű tájékoztatási igényeinek kielégítése másképpen nem biztosított”.417

Az ORTT döntött arról, hogy a pályamunka megfelel-e a pályázati felhívásban meghatározott tartalmi és alaki követelményeknek.418 A műsorszolgáltatási jogosultság a televíziók esetében tíz évre, a rádiók esetében hét évre szólt. A jogosultságokat egyszer pályázat nélkül további öt évvel meg lehetett hosszabbítani.419

A korábbi médiaszabályozás alatt az engedélyezési folyamat során több ízben is visszaélések történtek, mint azt az országos kereskedelmi televíziócsatornák 1996-os,420 és az országos rádiófrekvenciák 2009-es esete is mutatja (részletekért lásd a 6.1.2. fejezetet).

A 2010-es médiaszabályozás értelmében „közfeladat ellátására” egy cég pályázat nélkül is feljogosítható médiaszolgáltatás végzésére legfeljebb három évre. „Közfeladat” a szükségállapottal, a katasztrófákkal kapcsolatos médiaszolgáltatás vagy „valamely közösség speciális oktatási, kulturális, tájékoztatási, vagy az adott közösséget érintő meghatározott eseményhez kapcsolódó igényeinek szolgálata”. A pályázat útján megszerzett analóg műsorszolgáltatási jogosultság televíziók esetében legfeljebb tíz, rádiók esetében legfeljebb hét évig érvényes, és pályázat nélkül egyszer legfeljebb öt évre meghosszabbítható.421

A pályázat kiírása előtt a Médiatanács felkéri az NMHH Hivatalát, hogy dolgozza ki a frekvenciatervet. A Médiatanács kidolgozza a pályázati kiírás tervezetét, nyilvános meghallgatást tart, és a beérkező észrevételek alapján dönt a pályázati felhívás véglegesítéséről. A pályázati felhívás egyebek mellett tartalmazza a pályázat célját, az eljárás alapvető szabályait, a médiaszolgáltatási díj minimális mértékét, az értékelési elveket, és tartalmazhatja a következőket:

A pályázati ajánlatnak egyebek között tartalmaznia kell a pályázó adatait, egy nyilatkozatot arról, hogy egyéb médiaszolgáltatásokban hány százaléknyi közvetett vagy közvetlen részesedése van, a tervezett médiaszolgáltatás alapvető adatait, a közszolgálati műsorszámokra minimálisan szánt műsoridőt, valamint a nemzeti és etnikai kisebbségek igényeit kiszolgáló rendszeres hírekre és műsorokra szánt műsoridőt. A Médiatanács megvizsgálja, hogy a pályázati ajánlat megfelel-e a tartalmi és formai követelményeknek, és ha egy dokumentum hiányzik, akkor a pályázó 15 napos határidővel pótolhatja mulasztását.422 A pályázati ajánlat érvénytelen, ha nem felel meg a tartalmi és a formai követelményeknek, vagy ha „nyilvánvalóan lehetetlen vállalásokat” tartalmaz.423

Az értékelési folyamat a pályázati felhívásban felsorolt elvekre épül, és „az értékelés elveinek átláthatónak, megkülönböztetéstől mentesnek és arányosnak kell lenniük”. A pályázat nyertesét a Médiatanács döntése határozza meg.424

A frekvenciakiosztási korábbi rendszere sem jogi, sem etikai szempontból nem volt igazságos, ahogyan azt az országos kereskedelmi műsorszolgáltatók korábban idézett példái mutatják (lásd az 5.1.2. és a 6.1.2. fejezeteket). Az új frekvenciaosztási rendszer már megmutatta hiányosságait (elsősorban is a pályázati anyagok átláthatóságának hiányát), ahogy azt a Klubrádió volt frekvenciájáról szóló vitatott döntés is illusztrálta (lásd az 5.1.2. fejezetet). Mind a korábbi, mind a mostani szabályozás idején szinte elkerülhetetlen a rendszerrel való visszaélés, mert az elosztási kritériumok nincsenek meghatározva a médiaszabályozásban. Vagyis e kritériumok meghatározása a Médiatanácson múlik, tág teret hagyva az önkényes és tisztességtelen döntéseknek – vagy legalábbis gyanúra adhat okot, különösen a társadalmon belüli politikai törésvonalakból fakadó, állandóan túlfűtött politikai helyzetben.

7.2.4. Önszabályozási mechanizmusok szerepe

Magyarországon a főbb médiumok rendelkeznek etikai kódexszel. Az újságírók tagként betarthatják az újságíró szövetségek kódexeit is. A négy magyarországi újságíró-szövetség (a Magyar Újságírók Országos Szövetsége, a Magyar Újságírók Közössége, a Magyar Katolikus Újságírók Szövetsége és a Sajtószakszervezet) közösen létrehozott egy etikai kódexet, amelyben azonban nem fektette le a panaszkezelési eljárások folyamatát.425

A Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MÚOSZ) rendelkezik egy saját, részletesebb etikai kódexszel is.426 Panasz esetén az olvasó a MÚOSZ Etikai Bizottságához fordulhat. Ha a cikk szerzője MÚOSZ-tag, az Etikai Bizottság szankciót alkalmazhat; ha a szerző nem tag, a szervezet egy nem kötelező véleményt adhat ki.427

A mindeddig egyetlen, külön az online médiumok számára létrehozott önszabályozó etikai kódexet a Magyar Tartalomszolgáltatók Egyesülete (MTE) hívta életre; a szervezet a piacvezető hírportálokat foglalja magában. Ha a kódex előírásait nem tartják be, az egyesület szankcionálhatja tagját, például „szankcióként kötelezheti a kérelmezettet megfelelő elégtétel adására, illetőleg a kérelmező által megfizetett eljárási díjak megtérítésére” vagy ki is zárhatja az egyesületből. A döntés ellen fellebbezni eljárási szabálysértés esetén lehetséges.428

Az új médiaszabályozás értelmében a Médiatanács együttműködik a szakmai önszabályozó szervezetekkel és egyéb, a Médiatanács felügyelete alatti alternatív vitarendező fórumokkal. Célja a médiaszabályozás „alapelveinek hatékony megvalósítása, az önkéntes jogkövetés előmozdítása, a médiaigazgatás közhatalmi jogérvényesítési rendszerének rugalmasabbá tétele”.429 A Médiatanács közigazgatási szerződést írhat alá az önszabályozó szervezettel, amelynek tartalmaznia kell egy etikai kódexet is. Az önszabályozó szervezet dönthet az eljárásokról, de a Médiatanács felügyeli, hogy a döntései megfelelnek-e a közigazgatási szerződésben foglaltaknak.430 A 2010-es médiaszabályozás bevezetése óta az NMHH ilyen közigazgatási szerződést írt alá az MTE-vel, az Önszabályozó Reklám Testülettel, a Magyar Lapkiadók Egyesületével és a Magyar Elektronikus Műsorszolgáltatók Egyesületével.431

7.3. Kormányzati beavatkozás

A következő fejezetekben bemutatott, az állami beavatkozást illusztráló példák nem függnek össze a digitalizációval abban az értelemben, hogy már a digitalizáció előtt is léteztek, így valószínűleg a digitális médiapiacon is létezni fognak.

7.3.1. A piac

A piacot torzító állami beavatkozásra több példa van. Először is: az állami hirdetéseket általában a kormány által kedvelt médiumoknál költik el; a választások után ezek a pénzek a média egyik részéből a másikba vándorolnak (lásd a 6.2.1. fejezetet). Másodszor: a médiahatóság dönt arról, hogy mely médiumok kaphatnak pénzeket az MTVA-tól (lásd a 7.2.2. fejezetet). A 2010-es médiaszabályozás előtt az ORTT Műsorszolgáltatási Alapja osztotta szét ezeket a pénzeket, és valamennyi parlamenti párt delegálhatott valakit az ORTT-be; a pártok képviselőinek hatása kiegyensúlyozott volt. Az új médiaszabályozás alatt az egypárti médiahatóság felügyelete alá tartozó MTVA dönt arról, hogy mely médiumok kaphatnak támogatást. Harmadszor: az új médiaszabályozás lehetővé teszi, hogy a Médiatanács súlyos pénzbüntetéssel sújthassa a médiumokat, ami megbéníthatja azok működését.

Továbbá itt van a médiaszolgáltatási díj ügye; ezt a lineáris médiaszolgáltatóknak kell fizetniük a hatóságnak. Nehéz-Posony Márton médiajogi szakértő arra mutatott rá, hogy a 2010-es médiaszabályozás rendelkezései nem vonják ki az interneten terjesztett rádiókat és televíziókat a díj megfizetése alól. Mivel azonban ezek a médiumok nem használnak fel frekvenciákat, szerinte ez leginkább adónak tűnik. A médiaszolgáltatási díjat a médiahatóság állapítja meg.432 Kérdés, hogy ez vajon törvényhozói koncepció-e, vagy kodifikációs hiba.

7.3.2. A szabályozó

A médiahatóság politikai elkötelezettsége a visszaélések forrása lehet. A Médiatanács tagjai csak a kormánypártot képviselik, így a korábban még működő „fékek és ellensúlyok” rendszere eltűnt. Amint a 7.2.3-as fejezetben leírtuk, a médiahatóságnak széles tere nyílik az önkényes pályázati döntésekre, mivel a médiaszabályozás nem határozza meg pontosan a frekvenciakiosztás kritériumait. Ugyanakkor a 2010-es médiaszabályozás bevezetése óta még nem osztott ki országos frekvenciát. A budapesti 95,3 MHz-es frekvencia pályáztatása a rendszer átláthatatlanságát mutatja, így azt objektíven megítélni nem lehet.

7.3.3. A befolyásolás egyéb formái

Az állami intézmények részéről nincs feljegyzés egyéb befolyásolási kísérletről. Bodoky Tamás szerint az Index.hu-n publikált oknyomozó riportjai „visszhangtalanok maradtak, mert senkinek sem állt érdekében a politikailag ellenőrzött mainstream sajtóban a témát az asztalon tartani”433 (lásd a 4.2.2. fejezetet). Az újságírók körében utoljára Vásárhelyi Mária 2006-os reprezentatív felmérése vizsgálta a gazdasági és politikai erők által kifejtett nyomásgyakorlási kísérleteket (a tanulmányban konkrét példák nincsenek, csak a nyomásgyakorlás létezését vizsgálta).

19. táblázat: A médium típusa szerinti különbségek a nyomásgyakorlás gyakoriságában (%)

Gyakoriság Napilap Hetilap Online újság Rádió Televízió Átlag
Politikai nyomásgyakorlási kísérletek ...soha 40 60 66 61 45 57
...ritkán 48 37 27 37 46 37
...gyakran 12 3 7 2 9 6
Gazdasági nyomásgyakorlási kísérletek ...soha 39 65 59 73 54 59
...ritkán 50 30 34 24 44 35
...gyakran 11 5 7 3 2 5

Megjegyzés: N=940

Forrás: Vásárhelyi 2006434

Ahogy azt a 19. táblázat mutatja, 2006-ban a napilapok újságírói voltak a legnehezebb helyzetben. Őket a televíziók munkatársai követtek, míg a netes újságírók szinte semmilyen nyomásgyakorlási kísérletnek nem voltak kitéve. Ezek a nyomásgyakorlási kísérletek valamilyen szinten sikeresek voltak: a válaszadók 53 százaléka (59 százalék válaszolt erre a kérdésre) szerint a politikai nyomás/erőfeszítés részben vagy teljesen elérte célját; míg a válaszadók 73 százaléka (37 százalék válaszolt erre a kérdésre) szerint a politika nyomás/erőfeszítés részben vagy teljesen sikeres volt.435

A helyi önkormányzatok is nyomást gyakorolnak a helyi médiumok újságíróira, és magukat a médiumokat is ők finanszírozzák. Az újságírók „szinte természetesnek veszik”, hogy az önkormányzat elvárásainak megfelelően dolgozzanak436 (lásd a 6.1.3. fejezetet).

Dési János, a Népszava újságírója említett egy bizonyíthatatlan példát a jogon túli eszközökkel való nyomásgyakorlásra. „Az üzleti hirdetők is eltünedeznek, egyrészről akik sokat hirdettek [...], azoknak nincs pénzük, [...] másrészt – ezt nehéz bizonyítani – ha valaki hirdetni akar [a Népszavában], akkor felhívja egy kedves női hang, hogy »egy adóvizsgálat nagyon kínos lenne«. És nem is kell szólniuk az adóhatóságnak, ez így terjed. Sosem fogom tudni bizonyítani.”437

7.4. Értékelés

A kormánypárt kétharmados parlamenti többséggel a parlament közreműködése nélkül alkotta meg és fogadta el az új médiaszabályozást. Összességében a médiaszabályozásról nem voltak nyilvános viták, az alkotási folyamat egyáltalán nem volt átlátható, a nagyközönség továbbra sem tudja, hogy ki írta a 2010-es médiatörvényeket.

Szalai Annamáriát, az NMHH elnökét, a kormányon lévő Fidesz volt tagját és parlamenti képviselőjét a miniszterelnök nevezte ki. Az NMHH négy tagját a Fidesz jelölte és választotta meg. Az új médiaszabályozás – a korábbi többpárti felügyelettel szemben – egypárti felügyeletet valósított meg a média felett. Az elnököt és a tagokat – a korábbi médiahatóság tagjainak és elnökének négyéves mandátumával szemben – kilenc évre választották meg.

A 2010-es médiaszabályozás legtöbb rendelkezése megkülönböztetés nélkül vonatkozik a rádiókra, a televíziókra, a nyomtatott és az online médiumokra – leszámítva a médiumspecifikus rendelkezéseket. Az új médiaszabályozást mind a hazai, mind a nemzetközi médiaszabadság-szervezetek bírálták, köztük a Freedom House, az EBESZ médiaszabadság-biztosa és az ENSZ szólás- és véleményszabadsággal foglalkozó jelentéstevője.

A korábbi szabályozás nem foglalkozott külön az internettel, ahogy a sajtó sem tartozott szabályozó hatóság alá. Néhány esetben az 1986. évi II. törvényt, a Polgári Törvénykönyvet és a Büntető Törvénykönyvet alkalmazták az online médiumokban megjelent cikkekre.

A 2014-re tervezett digitális átállás nem szolgálja a közérdeket (kivéve azoknak a kevésbé tehetős háztartásoknak az érdekeit, amelyek még mindig analóg földfelszíni adást néznek, és lehet, hogy nem engedhetik meg maguknak a digitális jelek vételére képes készülékek megvásárlását). A közérdeket az ugyanakkor szolgálja, ha a törvényhozó kötelezi a digitális műsorszórókat, hogy a közszolgálati televíziók és rádiók műsorát ingyenesen továbbítsák.438

A kötelezően továbbítandó televíziócsatornák közé bekerült két híreket sugárzó televízió is, ami a sokszínűséget hivatott szolgálni. Ugyanakkor ezek a csatornák a legnagyobb politikai pártokhoz, vagyis a Fideszhez és az MSZP-hez köthetők.

8. Következtetések

8.1. A média ma

A magyar hírmédia függetlenségét komolyan veszélyeztetik a 2010-ben elfogadott új médiatörvények. Az új szabályozás már régóta váratott magára. Az 1996. évi I. törvény a rádiózásról és televíziózásról elfogadása óta a médiapiac radikálisan megváltozott, részben a digitalizáció hatására. Ám a 2010-es médiaszabályozás nem a liberalizáció felé nyitott, mint azt egyébként a médiumok szélesebb választéka indokolná. Helyette hasonló szabályokat alkalmaz a rádiókra, a televíziókra, a nyomtatott és az online sajtóra.

Az új médiahatóság, az NMHH Médiatanácsának tagjai függetleneknek tartják magukat. Ugyanakkor valamennyiüket a Fidesz szavazta meg kilenc évre. Szalai Annamária, a Médiatanács és az NMHH elnöke volt Fidesz-tag. Az új hatóságnak sokkal szélesebb jogköre van, mint elődjének. Jogkörei a frekvenciakiosztás tetszőleges értelmezésétől a médiumokra kiróható súlyos pénzbüntetések vagy – hírportálok esetén – a honlapok felfüggesztéséig terjed. A hatóság nyilvántartást vezet az online médiumokról is. Súlyos pénzbüntetést róhat ki a szerkesztőségekre, szelektíven alkalmazhatja az új médiaszabályozás zavaros rendelkezéseit, ami a szerkesztőségek öncenzúrájához vezethet. Példa erre az a rendelkezés, amely szerint a médiatartalom nem lehet alkalmas bármely kisebbség vagy „bármely többség” megsértésére. Az ebből fakadó bizonytalanság nem segíti elő a minőségi újságírást. A politikailag elfogult és pártos újságírás ugyanakkor feltehetően még erősebb lesz.

A hírmédia sokszínűsége is érintett lehet a jövőben, mivel az egypárti Médiatanács ellenőrzi a támogatási pénzeket és a frekvenciakiosztást, és ennek során nagy mozgástere van a pályázati felhívások feltételeinek megfogalmazásában. A frekvenciakiosztás legalább 15 éve átpolitizált Magyarországon. Ugyanakkor az előző szabályozás alatt a parlamenti pártok által delegált médiahatósági tagok lehetővé tették egyfajta fékek és ellensúlyok működését. A frekvenciaosztás nem látható át, ami növeli a hatósággal szembeni bizalmatlanságot.

A digitalizáció nem érintette az újságírás alapelveit, de a copy-paste újságírás virágzik, és néhány kisebb honlapon a plagizálás is elterjedt. A rövidebb hírciklus és a nagyobb hírverseny arra kényszeríti a szerkesztőségeket, hogy amilyen gyorsan csak lehet, publikálják cikkeiket, ami hibákat eredményezhet. A pontatlan információk percek alatt elterjednek az interneten, és a javítás nem feltétlen éri el ugyanazt a közönséget.

Az internethasználatban generációs különbség van: a fiatalabb generációk inkább online médiumokat fogyasztanak, míg az idősebbek a hagyományos médiumokat részesítik előnyben. Az internet fórum lehet mindenki számára, legalábbis elméletben.

A politika mellett a gazdasági válság is hatással van a hírmédia sokszínűségére. A reklámköltések 2008 óta csökkenőben vannak, ami a nyomtatott média bevételeinek apadását vonja maga után. Ez és a terjesztett példányszámok visszaesése több médium végét jelentheti. Néhány baloldali médium számára a helyzetet tovább súlyosbítja, hogy ezek korábban részben az állami vállalatok hirdetéseire támaszkodtak. A 2010-es választások hatalmi átrendeződése óta nem kapják meg ezeket a hirdetési pénzeket.

Az olyan közösségi hálók, mint a Facebook – és általában a Web 2.0 – megjelenése azzal járt, hogy a társadalomban bővültek a többirányú kommunikáció lehetőségei, mivel a posztolt üzenetek alacsony befektetéssel pillanatok alatt tömegeket érhetnek el. Sokan elsődleges hírforrásként használják az internetet. A lakosság harmada fogyaszt híreket a közösségi hálókon. Az érdeklődők szakosodott információforrásokat találhatnak maguknak. Sokszínűségről beszélhetünk, hiszen a digitalizációnak köszönhetően sok hang jelenhet meg a médiában. Ugyanakkor a szélsőséges (különösen a romaellenes) hangokat is felerősíti az internet. Hogy ki melyiket hallja meg, sok mindentől függ; az ilyen eszmék különösen azok között terjednek, akik eleve fogékonyak rájuk. Ugyanakkor az ellenzéki mozgalmak tovább gyorsíthatják a digitalizációt és az internethasználat terjedését, mivel viszonylag kevés egyéb médiumban jelenhetnek meg, ami a pártokat és egyéb érdekelteket arra ösztönözhet, hogy online platformokra helyezzék át működésüket.

A magyar média polarizált, a gyakorlat a pártos újságírás. Politikai értelemben a különféle politikai elhivatottságú médiumok számát tekintve médiapluralizmus jött létre. A többi médium inkább apolitikus, és a bulvártörténetekre fókuszál. A korábbi „balliberális médiatúlsúly” felfogását aláásta a 2000-es években kiépült jobboldali médiabirodalom.

8.2. A média holnap

A digitális átállás a televíziós műsorszórásban várhatóan 2014. december 31-én történik meg. A szabályozás nem határozza meg a rádiós médiaszolgáltatás digitális átállásának végső határidejét. A következő években várhatóan több televízió és rádió megy fel a digitális multiplexekre. A HD-ben vagy SD-ben gyártott műsorok aránya várhatóan nőni fog, ahogy egyre több háztartás rendelkezik majd a digitális jelet dekódolni képes készülékekkel.

Az okostelefon-applikációkat kínáló médiumok száma is várhatóan gyarapszik, mivel az okostelefonok és a táblagépek elterjedtsége folyamatosan nő Magyarországon. Még nem lehet tudni, hogy ezek az alkalmazások mekkora részben fognak hozzájárulni az adott médiumok teljes bevételéhez.

A legfőbb kérdések az új médiaszabályozás következményeihez kapcsolódnak, és csak az idő fogja megválaszolni őket. Vajon ki fog-e a Médiatanács vetni súlyos pénzbírságokat a médiumokra a különböző jogsértés miatt? Ha igen, túlélhetik-e ezt a médiumok a törékeny pénzügyi helyzetben? Tisztázni fogják-e a szabályozás zavaros részeit? Nőni fog-e a frekvenciaosztás átláthatósága? 2011 februárjában az Európai Bizottság kritikájára válaszul a médiaszabályozást módosították. Ugyanaz év márciusában egy nem kötelező érvényű határozatban az Európai Parlament sürgette a magyar parlamentet, hogy további módosításokat eszközöljön. A magyar parlament ezt úgy teljesítette, hogy tovább szigorított a törvényen; 2011 júliusában 196 helyen módosították a 2010. évi CLXXXV. törvényt.

9. Ajánlások

9.1. Politika

9.1.1. Médiapolitika

9.1.1.1. Digitális átállás

Probléma

A televíziós műsorszórás digitális átállásának céldátuma 2014. december 31-e, amikor:

E két feltétel már teljesült, de a szabályozás nem határozza meg a digitális műsorszórás vételére alkalmas készülékek minimális penetrációs arányát. Így a közönség azon része, amely a televíziót nem műholdon vagy kábelen keresztül veszi, és nem engedheti meg magának set-top boxok vásárlását, nem áll majd készen a digitális átállásra.

Ajánlás

Az országgyűlésnek egy harmadik feltételt is be kell vezetnie az analóg sugárzás lekapcsolása előtt, meghatározva a teljes lakosság azon minimális arányát, amelynek a digitális jelek vételére képesnek kell lennie műhold, kábel vagy set-top box segítségével.

Emellett a médiahatóság elnökének – aki a digitális átállásra fordítandó összegek szétosztásáról dönteni jogosult – ki kell dolgoznia, meg kell jelentetnie és népszerűsítenie kell egy set-top box-támogatási rendszert azon háztartások számára, amelyek azt nem engedhetik meg maguknak.

Ha e további feltételek teljesülnek, a digitális átállás korábban, 2014. december 31-e előtt is megtörténhet.

9.1.2. Frekvenciapolitika

9.1.2.1. Frekvenciaosztási reform

Probléma

A frekvenciaosztás kritériumai nem egyértelműek, a szempontrendszer nem látható át, és a médiahatóság önkényes értelmezésén alapul.

Ajánlás

Az országgyűlésnek meg kell változtatnia a médiaszabályozást, specifikus és transzparens kritériumokat szabva a frekvenciaosztási folyamat alapjául. A frekvenciapályázatokat nyilvánossá kell tenni a leadási határidő után, így a közvélemény egyfajta ellensúly szerepét töltheti be a közjavaknak számító frekvenciákkal kapcsolatos döntésekben.

Ki kell venni a médiahatóság kezéből a frekvenciák pályáztatását és azok megítélését. Helyette független, szakértőkből álló bizottságnak kell döntenie, legalábbis egy hosszú távú megoldás kidolgozásáig (ilyen megoldás lehet a sorsolás, amelyhez a jelentkezőknek előzetesen bizonyos kritériumoknak kell megfelelniük).

9.1.2.1. Frekvenciapolitika lineáris médiaszolgáltatók esetén

Probléma

A törvény értelmében a lineáris médiaszolgáltatóknak a médiahatóság által megállapított médiaszolgáltatási díjat kell fizetniük. A 2010-es médiaszabályozás a médiaszolgáltatók köréből nem zárja ki az online működő rádióadókat és televíziócsatornákat, és e csatornáknak elvileg annak ellenére is fizetniük kell a médiaszolgáltatási díjat, hogy nem használnak frekvenciát.

Ajánlás

A törvényben újra kell fogalmazni a lineáris médiaszolgáltatók fogalmát úgy, hogy abba ne tartozzanak bele az online szolgáltató rádiók és televíziók.

9.2. Médiatörvény és szabályozás

9.2.1. Médiaszabályozás

9.2.1.1. Új médiaszabályozás elfogadása

Problémák

Csakúgy, mint a társadalom és az elit, a média jó része is politikailag megosztott. A médiahatóság politikai ellenőrzés alatt álló szervezet, amennyiben tagjait a kormányon lévő párt jelölte és szavazta meg. A 2010-es médiaszabályozás kétértelmű tartalomszabályozást vezetett be – például a „közerkölcs” védelmét. A súlyos pénzbírságoktól és engedélyük felfüggesztésétől tartva a szerkesztőségek hajlamosak lehetnek öncenzúrát gyakorolni.

A 2010-es médiaszabályozást a szakmai szervezetekkel, a kutatókkal és a szélesebb közvéleménnyel folytatott minimális konzultációt követően, nem átlátható módon írták és fogadták el.

A 2010-es médiaszabályozás hasonló szabályokat alkalmaz valamennyi médiumra, azok típusától függetlenül.

Ajánlások

A parlamentnek a civil szervezetekkel, a kutatókkal és szakmai szervezetekkel folytatott konzultáció alapján új szabályozást kell kidolgoznia, hogy az megfeleljen a nyílt társadalom elveinek.

Minimumként a parlamentnek meg kell változtatnia a médiaszabályozást: olyan egyértelmű tartalomszabályozási követelményekre van szükség, amelyek megfelelnek a nemzetközi normáknak. Biztosítani kell, hogy a szerkesztőségek anélkül is képesek legyenek betartani a szabályokat, hogy az öncenzúrát erősítő jogi kétértelműségekkel kelljen szembenézniük.

A parlamentnek meg kell változtatnia a hatályos médiaszabályozást úgy, hogy eltörli a nyomtatott és az online sajtótermékekre vonatkozó valamennyi szabályt, mivel a szigorú szabályozást esetleg magyarázó frekvenciaszűkösség ezekre nem vonatkozik.

9.2.1.2. Az online médiumok regisztrációja

Probléma

A 2010-es médiaszabályozás bevezette az internetes sajtótermékek és hírportálok nyilvántartását. Ha egy adott médium nem tartja be a törvényt, végső szankcióként törölhető a nyilvántartásból, ami egyben azt is jelenti, hogy a honlapot a nyilvánosság számára elérhetetlenné kell tenni.

Ajánlás

A nyilvántartás intézményét el kell törölni, mert semmi nem igazolja az online médiumok nyilvántartásának szükségességét. Ugyanakkor az internetes sajtótermékektől és hírportáloktól meg kell követelni, hogy impresszumukban jelezzék, kinek a tulajdonában állnak.

9.2.1.3. A médiumok pénzbírságainak eltörlése vagy csökkentése

Probléma

A médiahatóság a 2010-es médiaszabályozás alapján súlyos büntetéseket szabhat ki a nyomtatott, az elektronikus és az online médiumokra. A mai pénzügyi és gazdasági válság idején e bírságok tevékenységük felfüggesztésére kényszeríthetik a sebezhető médiumokat. A bírság puszta lehetősége dermesztő hatást gyakorolhat a médiára.

Ajánlás

A parlamentnek el kell törölnie a kiszabható pénzbírságokat, vagy csökkentenie kell azok mértékét.

9.2.1.4. A médiahatóság tagjainak kinevezése

Probléma

A 2010-es médiaszabályozás lehetővé teszi, hogy a miniszterelnök és a kormánypárt visszaéljen a kétharmados parlamenti többségével a „mindenható” médiahatóság elnökének és tagjainak jelölése és megszavazása során.

Ajánlás

A parlamentnek meg kell változtatnia a médiaszabályozást, biztosítva, hogy többpárti jelölési rendszer akadályozza meg az egypárti felügyelet kialakulását, és lehetővé téve, hogy a pártok és jelöltjeik kölcsönösen korlátozzák egymást.

Emellett a törvényhozónak kilencről öt évre kell csökkentenie a Médiatanács-tagok mandátumának hosszát, mégpedig oly módon, hogy megbízatásuk keresztezze a parlamenti ciklusokat.

9.3. Közszolgálat a médiában

9.3.1. A közszolgálati médiumok függetlensége

Probléma

A gazdasági hatékonyság ürügyén valamennyi közszolgálati médium a Médiaszolgáltatás-Támogató és Vagyonkezelő Alap alatt egyesült. Hírműsoraikat központilag a Magyar Távirati Iroda Hírcentruma gyártja.

Ajánlás

A médiaszabályozás módosításával helyre kell állítani a közszolgálati médiumok függetlenségét, és a közmédiumok esetében el kell törölni az MTI Hírcentrum hírgyártási monopóliumát.

A közszolgálati médiumok gazdasági függetlenségét is vissza kell állítani. Vezetőségeiknek vissza kell kapniuk az eszközeik feletti felügyelet jogát.

9.3.2. A közszolgálati médiumok átláthatósága

Probléma

A közszolgálati médiumok finanszírozása és gazdálkodása átláthatatlan.

Ajánlás

Az ügyészségnek meg kell vizsgálnia, hogy egyes, jórészt államilag finanszírozott közszolgálati médiumok miért hiányosan, késésekkel vagy egyáltalán nem teszik nyilvánossá költségvetésüket. A közszolgálati médiumok eszközeivel rendelkező és a műsorgyártást koordináló Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alapnak átláthatónak kell lennie, és közzé kell tennie a finanszírozás forrását és elköltésének módját.

A jog erről rendelkezik,439 de a szabály betartatása hiányos. A törvény végrehajtása növelné a közmédiumok és az Alap gazdálkodásának átláthatóságát – erről eddig igen keveset lehetett tudni.

9.3.3. Közszolgálati műsorszórás HD-ben

Probléma

A nagy felbontású (HD) műsorszórás jóval szélesebb sávot vesz igénybe, mint a hagyományos formátumú. Amíg a közszolgálati műsorokat hagyományos felbontásban készítik, értelmetlen HD-ben sugározni őket. A HD-formátumú sugárzás felfüggesztésével az adófizetők pénzéből jelentős összegeket lehetne megtakarítani.

Ajánlás

A közmédiumok és az Antenna Hungária között létrejött, a HD-sugárzásról szóló szerződéseket fel kell függeszteni mindaddig, amíg a műsorok zömét nem HD-ben készítik.

9.4. Újságírás

9.4.1. Forrásvédelem

Probléma

A 2010-es médiaszabályozás aláássa a forrásvédelem intézményét, így megnehezíti az oknyomozó újságírást.

Ajánlás

Az országgyűlésnek módosítania kell a 2010-es médiaszabályozást, biztosítva, hogy az újságírókat forrásaik felfedésére csak a bíróságok kötelezhessék.

9.4.2. A média független támogatása

Probléma

A pénzügyi és gazdasági válság és a digitális migráció miatt a minőségi sajtó a háttérbe szorult. Kormányváltások után az állami cégek és intézmények hirdetései a politikai sajtó egyik térfeléről a másikra vándorolnak.

Ajánlás

A kormánynak meg kellene fontolnia az állami hirdetések átlátható és igazságos szétosztását szabályozó jogi eljárások kidolgozását.

Független szereplőknek – a már létező újságíró-díjak, támogatások és ösztöndíjak mellett – létre kellene hozniuk egy olyan sajtóalapot, amely a mindenkori kormány politikai preferenciáitól függetlenül támogatja a napilapok, a hetilapok és a magazinok kiadását, a sajtó sokszínűségét. Ezt az alapot az állam sajtótámogatási szerepének gyengítése érdekében az államtól független szereplőknek kellene támogatniuk, például magáncégek társadalmi szerepvállalási stratégiái keretében.

Lábjegyzetek

1
A jelentést a szerző 2012. január 5-én zárta le, így az itt olvasható szöveg az azóta bekövetkezett változásokat nem tükrözi – a szerk.
2
Népesség, népmozgalom, 2011. augusztus, Központi Statisztikai Hivatal (KSH), http://portal.ksh.hu/pls/ksh/docs/hun/xstadat/xstadat_evkozi/e_wdsd001a.html (utolsó letöltés: 2011. november 17.).
3
A háztartások száma és átlagos létszáma (2000–), KSH, http://portal.ksh.hu/pls/ksh/docs/hun/xstadat/xstadat_eves/i_zhc001.html (utolsó letöltés: 2011. november 17.).
4
Népesség a település jellege szerint, január 1. (1980–), KSH, http://portal.ksh.hu/pls/ksh/docs/hun/xstadat/xstadat_eves/i_wdsd001b.html (utolsó letöltés: 2011. november 17.).
5
Egyéb nemzetiségek: afrikai, arab, bolgár, görög, kínai, lengyel, örmény, román, ruszin, szerb, szlovén, vend, ukrán, zsidó, illetve „nem kívánt válaszolni”.
6
A népesség nemzetiség és főbb korcsoport szerint, 1941, 1980–2001, KSH, Népszámlálás 2001, http://www.nepszamlalas2001.hu/hun/kotetek/18/tables/load1_30_1.html (utolsó letöltés: 2011. november 17.) (a továbbiakban: KSH, Népszámlálás 2001, A népesség nemzetiség és főbb korcsoport szerint, 1941, 1980–2001).
7
Egyéb nyelvi kisebbségek: afrikai, arab, bolgár, görög, kínai, lengyel, modern héber, örmény, román, ruszin, szerb, szlovén, vend, ukrán, nem kívánt válaszolni.
8
A népesség anyanyelv és főbb korcsoport szerint, 1910–1941, 1970–2001, KSH, Népszámlálás 2001, http://www.nepszamlalas2001.hu/hun/kotetek/18/tables/load1_29_1.html (utolsó letöltés: 2011. november 17.) (a továbbiakban: KSH, Népszámlálás 2001, A népesség anyanyelv és főbb korcsoport szerint, 1910–1941, 1970–2001).
9
Egyéb vallások: orosz ortodox, szerb ortodox, bolgár ortodox, román ortodox, többi ortodox, baptista, adventista, metodista, nazarénus, szombatos, unitárius, anglikán, izraelita, más istenhiten alapuló vallások, az örök világtörvényt hirdető vallások, illetve „nem kívánt válaszolni”.
10
A népesség vallás és nemek szerint, 1930–1949, 2001, KSH, Népszámlálás 2001, http://www.nepszamlalas2001.hu/hun/kotetek/18/tables/load1_26.html (utolsó letöltés: 2001. november 17.) (a továbbiakban: KSH, Népszámlálás 2001, A népesség vallás és nemek szerint, 1930–1949, 2001).
11
KSH, Népszámlálás 2001, A népesség nemzetiség és főbb korcsoport szerint, 1941, 1980–2001.
12
Kemény I., Janky B. és Lengyel G., A magyarországi cigányság, 1971–2003 (Budapest: Gondolat Kiadó–MTA Etnikai-nemzeti Kisebbségkutató Intézet, 2004), http://www.mtaki.hu/kiadvanyok/kemeny_janky_lengyel_moi_ciganysag_main.html (utolsó letöltés: 2011. november 17).
13
Népszámlálás 2001, A népesség anyanyelv és főbb korcsoport szerint, 1910–1941, 1970–2001.
14
Népszámlálás 2001, A népesség vallás és nemek szerint, 1930–1949, 2001.
15
Világbank.
16
KSH, A 15–74 éves népesség gazdasági aktivitása nemenként. 2010, http://portal.ksh.hu/pls/ksh/docs/hun/xstadat/xstadat_evkozi/e_qlf001.html (utolsó letöltés: 2011. november 17.).
17
„Orban's Triumph” (Orbán győzelme), The Economist, 2010. április 29., http://www.economist.com/node/16009177 (utolsó letöltés: 2010. november 3.).
18
„This pessimism on Hungary's growth outlook is really surprising – City analysts” („A magyar gazdasági növekedéssel kapcsolatos pesszimizmus igen meglepő” – állítja a londoni elemző), Portfolio.hu, 2011. október 27., http://www.portfolio.hu/en/economy/ this_pessimism_on_hungarys_ growth_outlook_is_really_surpris ing_city_analysts.23170.html (utolsó letöltés: 2010. október 27.).
19
C. Connaghan, „Forint sinks to fresh record low against euro” (A forint rekordmélységbe zuhan az euróhoz képest), 2012. január 4., http://blogs.wsj.com/eurocrisis/2012/01/04/hungary-finds-itself-short-of-friends/ (utolsó letöltés: 2012. január 5.).
20
„Orban Out on a Limb” (Orbán veszélyes helyzetben), The Economist, 2010. augusztus 5., http://www.economist.com/node/16743945?story_id=16743945 (utolsó letöltés: 2010. november 3.); „Hungarian pensions” (Magyar nyugdíjak), Financial Times, 2010. november 21., http://www.ft.com/cms/s/9ff8dfd8-f596-11df-99d6-00144feab49a,Authorised=false.html?_i_location=http://www.ft.com/cms/s /3/9ff8dfd8-f596-11df- 99d600144feab49a.html&_i _referer=http://search.ft.com/ search%3FsortBy%3Dgadatetimearticle% 26queryText%3Dhungary#axzz160ejXpVw (utolsó letöltés: 2010. november 22.).
21
„63 ülésnap alatt 260 előterjesztést fogadott el az Országgyűlés”, MTI, 2010. december 28., http://mti.hu/cikk/522278/ (utolsó letöltés: 2011. január 5.).
22
„Törvényhozási rekordot döntött 2011-ben a parlament”, Origo.hu, 2012. január 1., http://www.origo.hu/itthon/20120101-to rvenyek-rendeletek-statisztika-a-20 11ben-elfogadott-jogszabalyokrol.html (utolsó letöltés: 2012. január 5.).
23
„Hungry for power” (Hatalomra éhezve), The Economist, 2010. december 16., http://www.economist.com/node/17733367?story_id=17733367 (utolsó letöltés: 2011. január 16.).
24
„Opposition involvement in drafting Hungary's constitution uncertain” (Az ellenzék részvétele a magyar alkotmányozási folyamatban bizonytalan), Politics.hu, 2011. január 12., http://www.politics.hu/20110112/oppo sition-involvement-in-drafting- hungarys-constitution-uncertain (utolsó letöltés: 2011. január 14.).
25
Magyarország Alaptörvénye (2011. április 25.), Magyar Közlöny, 43. szám, 2011. április 25.
26
Eötvös Károly Közpolitikai Intézet, Magyar Helsinki Bizottság, Társaság a Szabadságjogokért, „A harmadik hullám – az alkotmányozás”, 2011. április 12., http://tasz.hu/szolasszabadsag/harm adik-hullam-az-alkotmanyozas (utolsó letöltés: 2011. július 12.).
27
European Commission for Democracy Through Law (Venice Commission), Opinion on the New Constitution of Hungary. Adopted by the Venice Commission at its 87th Plenary Session (Venice, 17–18 June 2011) on the basis of comments by Christoph Grabenwarter, Wolfgang Hoffmann-Riem, Hanna Suchocka, Kaarlo Tuori, Jan Velaers, http://www.venice.coe.int/docs/2011/CDL-AD(2011)016-e.pdf (utolsó letöltés: 2011. július 12.).
28
2007. évi LXXIV. törvény a műsorterjesztés és a digitális átállás szabályairól, 38. §. 1–2. pont.
29
Összes készülékkel felszerelt háztartás.
30
Az összes háztartás százalékában.
31
„Hírközlési és médiafogyasztási szokások, lakossági attitűdök”, 2008. november, Nemzeti Hírközlési Hatóság (NHH), 28. o., http://nmhh.hu/dokumentum.php?cid=18390 (utolsó letöltés: 2010. november 3.) (a továbbiakban NHH 2008).
32
„A médiafogyasztás jellemzői és a hírműsorok általános megítélése Magyarországon”, Országos Rádió és Televízió Testület (ORTT), 2007. január, 10. o., http://ortt.hu/elemzesek/21/1175188490mediafogyasztas_jellemzoi_20070329.pdf (utolsó letöltés: 2010. november 3.) (a továbbiakban: ORTT, Médiafogyasztás, 2007).
33
„Közvélemény-kutatás a magyar lakosság hírfogyasztási szokásairól és a média megítéléséről”, Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH), Budapest, 2011. december 12., 4–5. o. (a továbbiakban: Közvélemény-kutatás a hírfogyasztási szokásokról 2011).
34
„Televíziózásra fordított idő napi átlaga”, AGB-Nielsen Media Research, 2010, http://cs.agbnmr.com/Uploads/Hungary/stat_atv_negyedeves_2010.pdf (utolsó letöltés: 2010. november 3.).
35
Közvélemény-kutatás a hírfogyasztási szokásokról 2011, 5. o.
36
Az adatok a fő televíziókészülékre vonatkoznak a több készülékkel ellátott háztartásokban.
37
A készülékkel ellátott háztartások száma összesen.
38
Az összes háztartás százalékában.
39
„Televíziós gyorsjelentés, 2011. augusztus”, Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH), http://nmhh.hu/dokumentum.php?cid=28384&letolt (utolsó letöltés: 2011. október 26.) (a továbbiakban: NMHH Televíziós gyorsjelentés 2011. augusztus).
40
„Magyar információs társadalom jelentés 1998–2008”, Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem – Információs Társadalom- és Trendkutató Központ (BME-ITTK), 2007, 38. o., http://www.ittk.hu/ima ges/stories/bme/ev konyv/ittk_mitj_1998-2008.pdf (utolsó letöltés: 2010. november 3.) (a továbbiakban BME-ITTK 2007).
41
BME-ITTK 2007, 46–47. o.
42
„Szélessávú internet elérés helyzete Magyarországon 2004 Q2–2009 Q2”, NHH, 2009, 3. o., http://www.nmhh.hu/dokumentum.php?cid=22050 (utolsó letöltés: 2010. november 3.) (a továbbiakban: NHH, Szélessávú internet elérés, 2009).
43
„Vezetékes gyorsjelentés, 2011. augusztus”, NMHH, http://www.nmhh.hu/dokumentum.php?cid=28464&letolt (utolsó letöltés: 2011. október 26.)
44
„A háztartások száma és átlagos létszáma (2000–)”, KSH, 2009, http://portal.ksh.hu/pls/ksh/docs/hun/xstadat/xstadat_eves/i_zhc001.html (utolsó letöltés: 2010. november 3.).
45
BME–ITTK 2007, 42–43. o.
46
Internet World Stats, „Internet Growth and Population Statistics” (Internet-növekedés és lakossági statisztikák), http://www.internetworldstats.com/eu/hu.htm (utolsó letöltés: 2010. november 4.).
47
„Medián webAUDIT: a látogatottság növekedése folytatódik”, Medián, 2010. január 27., http://www.median.hu/object.04bd1782-15bf-4c98-8398-93b8600aee53.ivy (utolsó letöltés: 2010. november 9.) (a továbbiakban: Medián webAUDIT 2010).
48
A projektről bővebben lásd http://www.worldinternetproject.net/#about (utolsó letöltés: 2011. július 12.).
49
Galácz A. (szerk.), A digitális jövő térképe. A magyar társadalom és az internet, 2007, World Internet Project, 17–22. o., http://www.ithaka.hu/ index.php?name=OE-DocM anager&file=download& id=2920&keret=N&showheader=N (utolsó letöltés: 2010. november 10.) (a továbbiakban: Galácz 2007).
50
Közvélemény-kutatás a hírfogyasztási szokásokról 2011, 5. o.
51
BME–ITTK 2007, 47. o.
52
NHH, „Szélessávú internet elérés”, 2009, 63. o.
53
M. Pelc, B. Wardziński & M. Dukat, Do you CEE? Interactive Overview of Central and Eastern Europe Markets (Látod? Közép-kelet-európai piacok interaktív áttekintése), 2009, Gemius. iab Europe, 7. o. (a továbbiakban: Pelc et al. 2009).
54
Medián webAUDIT 2010.
55
„Nem szabad csak az okostelefonokra koncentrálni”, Hvg.hu, 2011. január 27., http://hvg.hu/napi_merites/20110126_okostelefonok_media (utolsó letöltés: 2011. március 18.) (a továbbiakban: HVG 2011).
56
„Mobilhang-gyorsjelentés, 2011. szeptember”, NMHH, http://www.nmhh.hu/dokumentum.php?cid=28524&letolt (utolsó letöltés: 2011. október 26.) (a továbbiakban: NMHH Mobilhang-gyorsjelentés 2011. szeptember).
57
HVG, 2011.
58
Országos Rádió és Televízió Testület (ORTT), Beszámoló az Országos Rádió és Televízió Testület 2005-ös tevékenységéről, http://www.mediatanacs.hu/uploa ds/9/13/1168958794ogyb_2005_20060228.pdf (utolsó letöltés: 2010. november 3.) (a továbbiakban ORTT-Beszámolók 2005–2009), 285. o.; 2006, 426. o.; 2007, 450. o.; 2008, 550. o.; 2009, 94. o., http://www.mediatanacs.hu/oldal.php?menu_id=80 (utolsó letöltés: 2010. november 3.) (a továbbiakban: ORTT-Beszámoló 2005, 2006 stb.). Kvázi-országos csatornáknak azokat a televíziócsatornákat nevezzük, amelyeket a háztartások több, mint 70 százalékában lehet fogni, mint például a Hír TV-t és Magyar ATV-t, lásd Beszámoló az Országos Rádió és Televízió Testület és az NMHH Médiatanácsa 2010. évi tevékenységéről, Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság Médiatanács, 385–386. o., http://www.mediatanacs.hu/uploads/9/13/1306765280ogyb_2010.pdf (utolsó letöltés: 2011. július 12.) (a továbbiakban ORTT-Beszámoló 2010).
59
ORTT-Beszámolók, 2005–2009. 2005, 285. o.; 2006, 426. o.; 2007, 450. o.; 2008, 550. o.; 2009, 94. o.
60
„Infokommunikációs eszközök használata és médiafogyasztási szokások”, NHH, 2007. július, 33. o., http://nmhh.hu/dokumentum.php?cid=12805 (utolsó letöltés: 2010. november 8.).
61
NHH 2008, 43. o.
62
„Digitális átállás monitoring összefoglaló 2009”, NHH, 24–25. o., http://www.nmhh.hu/dokumentum.php?cid=22648&letolt (utolsó letöltés: 2010. november 3.)
63
„Top Sites in Hungary” (Magyarország vezető honlapjai), Alexa.com, http://www.alexa.com/topsites/countries/HU (utolsó letöltés: 2010. november 10.) (a továbbiakban: Alexa.com, Magyarország vezető honlapjai).
64
A Medián webAUDIT adatai alapján, http://webaudit.hu/">http://webaudit.hu/ (utolsó letöltés: 2010. november 10.) (a továbbiakban: Medián webAUDIT).
65
Közvélemény-kutatás a hírfogyasztási szokásokról 2011, 17. o.
66
Az Alexa módszertana szerint a Blog.hu a tizedik legnépszerűbb honlap Magyarországon.
67
ORTT, Médiafogyasztás, 2007, 5–6. o.
68
Lásd Bodoky Tamás nem reprezentatív felmérését: „Nincs tévém, nem olvasok papírújságot”, Médiakutató, 2007. nyár.
69
A táblázatban a legfrissebb adatok alapján a napilapok fentről lefelé csökkenő népszerűség szerint vannak felsorolva.
70
Metro és később a Metropol ingyenes napilap, így az összesen terjesztett példányszám került a táblázatba.
71
A Színes Bulvár Lap és a Metro nevei jogi ügyek miatt változtak.
72
Auditált adatok – megjelenésenkénti átlagpéldányszám, Összesen értékesített – ÉV, MATESZ (2005, 2006, 2007, 2008, 2009, 2010) I. félév, http://matesz.hu/data/ (utolsó letöltés: 2010. november 10.).
73
Medián webAUDIT, http://webaudit.hu/ (utolsó letöltés: 2010. november 10.) (a továbbiakban: Medián webAUDIT).
74
„The top 500 sites on the web” (500 vezető portál a neten), Alexa.com, http://www.alexa.com/topsites (utolsó letöltés: 2010. november 10.).
75
Medián webAUDIT. Az adatok vizsgálatakor csak a belföldi látogatókat vettük figyelembe. A látogatások számát nem vizsgáltuk, így igyekezve csökkenteni az adatok pontatlanságát. Az adatok magukban foglalhatják a honlapok aloldalait, de úgy gondoljuk, a trendek így is láthatók.
76
Az Alexa.com módszertana alapján az Index.hu az 5., az Origo.hu a 7., a Hir24.hu a 17., a Portfolio.hu a 20., a Blikk a 29., a Borsonline.hu a 42., a Hirkereso.hu a 43., a Kuruc.info az 56., a Nol.hu a 60. volt (utolsó letöltés: 2011. november 30.).
77
A bázisév az első év, amelyről adatok állnak rendelkezésünkre.
78
A Hir24.hu új belépő, lásd a 6.1.2. fejezetet.
79
A Hirszerzo.hu-t 2010 májusában a HVG vette át, lásd „A HVG veszi át a Hírszerző.hu-t”, Hvg.hu, 2011. május 19., http://hvg.hu/itthon/20100519_hirszerzo_eladasa_hvg (utolsó letöltés: 2011. július 12.). A Hvg.hu látogatottságának meredek emelkedésére a két honlap megosztott cikkei nyújthatnak magyarázatot.
80
2007-ben jogi okokból Bors lett a napilap neve, korábban Színes Bulvár Lapként volt ismert.
81
2010 októberében a látogatók átlagos száma 54 980 volt, lásd Medián webAUDIT.
82
Medián webAUDIT, http://webaudit.hu/ (utolsó letöltés: 2010. november 10.).
83
A táblázatban a rádiók a legfrissebb adatok alapján, népszerűség szerint csökkenő sorrendben láthatók. A rádióhallgatottsági adatok hiányosak, csak erről a hat országos rádióállomásról találtunk adatokat a táblázatban látható időpontokban.
84
Országos rádióhallgatottsági mérés 2007 december, Szonda Ipsos–GfK Hungária, 2008. január 24., 4. o., http://www.szondaipsos.hu/file/radio2007december.ppt#285,14,18-49 (utolsó letöltés: 2010. november 10.).
85
Rádióadók hallgatottsága 2010. március, Ipsos–GFK, 3., http://www.radio.hu/down/kozos_publikacio_2010_marc.ppt (utolsó letöltés: 2010. november 10.).
86
Rádióadók hallgatottsága 2010. május-június, Ipsos–GFK, 4. o., http://www.radio.hu/images/st ories/hallgatottsagi_adatok/kozos_ publikacio_2010maj-jun.ppt (utolsó letöltés: 2010. november 10.) (a továbbiakban: Rádióadók hallgatottsága 2010 május-június).
87
Rádióadók hallgatottsága 2010. május-június, 4. o.
88
A magyar lakosság közel 90%-a hallgatott rádiót júliusban, Ipsos–GFK, http://www.ipsos.hu/site/assets/Altal anos/sajtokozlemeny2010ju lius.ppt (utolsó letöltés: 2010. november 10.) (a továbbiakban: Ipsos–GFK, 2010. július).
89
Rádiós közönségmérés 2011 április, Ipsos–GFK, http://www.ipsos.hu/site/assets/Fotok/sajtokozlemeny2011prilisjav.ppt (utolsó letöltés: 2011. július 14.) (a továbbiakban: Ipsos–GFK, 2011. április).
90
A Danubius Rádió és a Sláger Rádió elvesztette frekvenciáját egy sokat vitatott, politikával átitatott frekvenciapályázat során 2009-ben. A Sláger Rádió frekvenciáját a Neo FM kapta meg, a Danubius Rádióét a Class FM. A két új rádió a két előző rádió műsorvezetőit alkalmazta.
91
A táblázatban a legutóbbi adatok alapján fentről lefelé haladó irányban helyeztük népszerűségi sorrendbe a televíziócsatornákat. A táblázatban a 2010-ben legnagyobb közönségrészesedéssel rendelkező három országos közszolgálati televízió (az M1, az M2 és a Duna TV) és öt kereskedelmi televízió (az RTL Klub, a TV2, a Viasat, a Film+ és a Magyar ATV) látható. Meg kell jegyezni, hogy az ORTT/NMHH nem rendelkezik adatokkal a Hír TV nézettségéről; ezt a kereskedelmi televíziócsatornát a háztartások több, mint 70 százalékában lehet fogni, így valószínűleg a legnézettebb csatornák között volna a helye.
92
A Duna Televízió egyik feladata, hogy műsort szolgáltasson a magyar diaszpóra számára, lásd DUNA Televízió Zártkörűen Működő Részvénytársaság Szervezeti és Működési Szabályzat, 2007. június 15., www.dunatv.hu/data/cms472152/szmsz_.doc (utolsó letöltés: 2011. január 26.).
93
Földi frekvenciás műsorszolgáltatók havi közönségaránya (SHR%), 4 év feletti népesség, 2007, 2008, 2009, 2010, AGB Nielsen/ORTT Monitoring, http://adattar.ortt.hu/agb/nezettseg/201004 (utolsó letöltés: 2010. november 10.).
94
Nem földi frekvenciás (műholdas, kábeles) műsorszolgáltatók havi közönségaránya (SHR%), 4 év feletti népesség, 2007, 2008, 2009, 2010, AGB Nielsen/ORTT Monitoring, http://adattar.ortt.hu/agb/nezettseg/201004 (utolsó letöltés: 2010. november 10.).
95
Beszámoló az Országos Rádió és Televízió Testület 2009-es tevékenységéről, Országos Rádió és Televízió Testület, 568–570. o., http://ortt.hu/ogyb/ogyb_2009.pdf (utolsó letöltés: 2010. november 3.) (a továbbiakban: ORTT-Beszámoló 2009).
96
2012. január 1-e előtt a televízió elnevezése Duna World volt.
97
Valamennyi csatorna megtalálható az Antenna Hungária digitális multiplexein is. A közszolgálati csatornákat High Definition (nagy felbontású, HD) minőségben, lásd Elérhető műsorok, MinDigTV, http://www.mindigtv.hu/Elerheto_musorok.aspx (utolsó letöltés: 2011. március 8.).
98
Az RTL Klubot és TV2-t a háztartások 99,2 százaléka tudja fogni, az M1-et 99,7 százalékuk, a Duna TV-t 80 százalékuk, a Magyar ATV-t pedig 75 százalékuk. Az ORTT által megadott, a táblázatban látható közönségrészesedésre vonatkozó adatok közül hiányzik a Hír TV és az M2, pedig ezeket a háztartások több, mint 70 százalékában lehet fogni (a Hír TV-t 74,3 százalék, az M2-t 80 százalék nézheti) (ORTT-Beszámoló 2010, 385–386. o.).
99
Az M2 és a Duna World esti híradóinak közönségarányáról nem találtunk adatokat.
100
Medián webAUDIT.
101
2010. évi CLXXXV törvény a médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról, 101. §. 4. pont.
102
A regisztráció részleteiért lásd az MTI honlapját: http://mti.hu/mti/Registration.aspx (utolsó letöltés: 2011. július 12.).
103
Nézettségi statisztikák, AGB Nielsen/ORTT Monitoring, http://adattar.ortt.hu/agb/nezettseg/201004 (utolsó letöltés: 2011. január 25.).
104
Ipsos–GFK, 2011. április.
105
ORTT-Beszámoló 2008, 119–120. o., ORTT-Beszámoló 2009, 102. o., ORTT-Beszámoló 2010, 42. o.
106
2010. évi CLXXXV. törvény, 38. §. 1. pont.
107
Jelentős befolyásoló erőt jelent a legalább 15 százalékos éves átlagos közönségrészesedés (lásd a 2010. évi CLXXXV. törvény, 69. §. 1. pontját).
108
A kalkulációt a műsorújság alapján végeztük. Figyelembe kell venni, hogy a műsorújság alapján a reklámblokkok hosszúságát nem lehet megbecsülni, így az arányokat úgy számoltuk ki, mintha az adott időszakban nem lettek volna egyáltalán reklámok. Ez a módszer torzítja az adatokat, különösen a két kereskedelmi csatorna (az RTL Klub és a TV2) esetében. Azt is figyelembe kell venni, hogy a két kereskedelmi csatorna a hír- és magazinműsorai közé sorolja a hírességekkel, botrányokkal, katasztrófákkal foglalkozó műsorokat is.
109
Bajomi-Lázár P., „Magyarország”, in: Televíziózás Európában: a szabályozás, a médiapolitika és a függetlenség kérdései, szerk. M. Dragomir, 236. o. (Budapest: Nyílt Társadalom Intézet, 2005) (a továbbiakban Bajomi-Lázár 2005).
110
2006 és 2009 között: M1: déli és esti Híradó; Duna TV: Esti Híradó; Kossuth Rádió: Reggeli, Déli és Esti krónika. 2010 és 2011-ben: M1: esti Híradó; Duna TV: Híradó; Kossuth Rádió: Déli krónika.
111
Országos Rádió és Televízió Testület, Beszámoló az Országos Rádió és Televízió Testület 2006-os tevékenységéről , melléklet, 417–420. o., http://www.mediatanacs.hu/uploads/9/13/1173684994ogyb_2006_20070312.pdf (utolsó letöltés: 2011. március 13.).
112
ORTT, Beszámoló az Országos Rádió és Televízió Testület 2007-es tevékenységéről, melléklet, 442–445. o., http://www.mediatanacs.hu/uploads/9/13/120705 3142ogyb_2007.pdf (utolsó letöltés: 2011. március 13.).
113
ORTT-Beszámoló 2008, melléklet, 542–545. o.
114
ORTT-Beszámoló 2009, 116–119. o.
115
ORTT-Beszámoló 2010, 99–100. o.
116
Politikai szereplők médiahasználata a főbb hírműsorokban (január 3–április 3.), Mediatanacs.hu, http://www.mediatanacs.hu/uj_stat.php?het=13&ev=2011&tip=kum&nyelv=magyar (utolsó letöltés: 2011. április 11.).
117
Az ORTT „szereplőnek azokat a személyeket és intézményeket tekintette [...], akiknek/amelyeknek a (verbális vagy nem verbális) aktivitása, tevékenysége az eseményeket generálta”. ORTT-Beszámoló, 2010, 43. o.
118
A Médiatanács vizsgálódik, hogy vajon az M1 Az Este című vitaműsora elfogult volt-e a kormány iránt 2010 júniusában. A médiahatósághoz beadott panasz szerint a parlamenti ellenzék véleménye egyáltalán nem kapott helyet. Nyusztay M., „Íme, a Fidesz-féle kiegyensúlyozott köztévé”, Nol.hu, 2011. március 23., http://nol.hu/belfold/20110323-_kiralyi__egyensuly_ellenzek_nelkul (utolsó letöltés: 2011. április 11.).
119
„Az M2 október 3-ától már csak az új műholdon”, MTV Zrt, 2009. október 2., http://www.mtvzrt.hu/?id=313382 (utolsó letöltés: 2011. január 27.).
120
Vámosi G., „Elindult az M1 és az M2 digitális földi sugárzása”, Origo.hu, 2008. december 23., http://www.origo.hu/techb azis/hightech/2008122 3-elindult-az-m1-es-az- m2-digitalis-foldi-sugarzasa.html (utolsó letöltés: 2011. január 27.).
121
Ökrös Gergely telekommunikációs szakértő, személyes interjú, 2011. február 22.
122
Szabó Zoltán, „Megmentették az ATV-t és a Hír TV-t”, Index.hu, 2008. október 14., http://index.hu/kultur/media/atv6873/ (utolsó letöltés: 2011. március 8.) (a továbbiakban Szabó 2008).
123
„Változik az amerikai kódolási rendszer”, DunaTv.hu, n.a., http://www.dunatv.hu/cikkek/amerikaikodolas.html?query=angol%20felirat%20a%20duna (utolsó letöltés: 2011. január 27.).
124
„Új alkalmazással bővült a Duna Mobil!”, DunaTv.hu, 2010. április 20., http://www.dunatv.hu/footer/sajtoszoba/duna_mobil.html (utolsó letöltés: 2011. január 27.).
125
ORTT-Beszámoló 2009.
126
Gk, „Digitális átállásra megy az újabb 3,9 milliárd”, Index.hu, 2011. július 6., http://index.hu/kultur/medi a/2011/07/06/digitalis_atal lasra_mehet_az_nm hh_3_9_milliardja/ (utolsó letöltés: 2011. július 12.).
127
2010. évi CLXXXV, 86. §.
128
Bajomi-Lázár 2005, 220. o.
129
Bajomi-Lázár 2005, 221. o. (kiemelés az eredetiben).
130
Závecz Tibor, véleménykutatási igazgató, Ipsos, „Médiapresztízs – társadalmi bizalom” című előadása A magyar közmédia küldetése és lehetőségei konferencián, Budapesten, 2011. június 16.
131
1988 és 1990 között a kutatás a „tömegtájékoztatási eszközökbe” vezetett bizalmat mérte, ezért egyeznek az MR és az MTV adatai 1988–1990-ig.
132
2010-ben a kutatók a közszolgálati televízióba és közszolgálati rádióba vezetett bizalmat mérték. Az adatfelvétel a parlamenti választások előtt zajlott, az akkor regnáló szocialista kormányba vetett bizalmat mutatja.
133
2010-ben a kutatás két további kategóriát vizsgált: a kereskedelmi rádiót (57 pont), és a kereskedelmi televíziót (37 pont), de nem volt külön kategória a sajtó számára.
134
Bajomi-Lázár 2005, 228. o.; „Az első száz nap”, Mno.hu, 2002. szeptember 12., http://www.mno.hu/portal/102342 (utolsó letöltés: 2011. január 28.); „Még küzdenek egymással a fideszes médiaháború katonái”, Hirszerzo.hu, 2010. november 3., http://hirszerzo.h u/belfold/20101102_uj_vezet ok_kozmediumok (utolsó letöltés: 2011. január 28.).
135
Monori Á., „Médiaháborúk”, in: Magyar médiatörténet a késő Kádár-kortól az ezredfordulóig, szerk. Bajomi-Lázár P. (Budapest: Akadémia Kiadó, 2005), 281. o. (a továbbiakban: Monori 2005).
136
Monori 2005, 285. o.
137
J. Stolz, „Mass redundancies leave press fearful of Hungary's government” (A csoportos elbocsátások miatt fél a sajtó Magyarország kormányától), Guardian Weekly, 2011. augusztus 2., http://www.guardian.co.uk/w orld/2011/aug/02/hunga ry-press-freedom (utolsó letöltés: 2011. augusztus 2.).
138
„Jogellenes a közmédiás csoportos létszámleépítés”, Napi.hu, 2011. szeptember 9., http://www.napi.hu/magyar_ vallalatok/jogellenes_a_koz medias_csoportos_letszam leepites.495138.html (utolsó letöltés: 2011. szeptember 27.).
139
Bajomi-Lázár 2005, 232. o.
140
2010. évi CLXXXV. törvény, 38. §. 1. pont.
141
Közszolgálati műsorszám az adott (országos, körzeti, helyi) vételkörzetben „a nézők tájékozódási, kulturális, állampolgári, életviteli” igényeit szolgáló műsorszám. 1996. évi I. törvény, 2. §. 19. pont.
142
2010. évi CLXXXV, 56. §.
143
2010. évi CLXXXV, 66. §. 4g. pont.
144
2010. évi CIV. törvény 13. §. 1. pont.
145
Kalmár Cs., „600 milliót már keresett az MTV a vébével”, Origo.hu, 2010. június 19., http://www.origo.hu/ teve/20100618-600-mill iot-mar-keresett-az-mt v-a-vebevel.html? (utolsó letöltés: 2010. január 27.).
146
Ebből 16 százalék ritkán, kilenc százalék rendszeresen.
147
Galácz 2007, 52. o.
148
Galácz 2007, 52. o.
149
Közvélemény-kutatás a hírfogyasztási szokásokról 2011, 16. o.
150
„Egyedi látogatók (felhasználók): azon személyek ismétlődést nem tartalmazó becsült száma, akik felkeresnek egy webhelyet egy adott hónapban”, http://support.google.com/adplanner/bin/answer.py?hl=hu&hlrm=en&answer=138833 (utolsó letöltés: 2011. november 30.).
151
Adatok a DoubleClick Hirdetésszervező alapján, https://www.google.com/adpla nner/?pli=1#siteSearch?identifie r=twitter.com&geo=001&trait_t ype=1&lp=false (utolsó letöltés: 2011. november 30.) (a továbbiakban: Google DoubleClick Hirdetésszervező).
152
Alexa.com, Magyarország vezető honlapjai. A sorrendet az Alexa.com alapján állítottuk össze. A lista a 2011. októberi állapotot tükrözi.
153
Több mint kétmillióan a Facebook-on, Facebook Habana, 2010. október 28, http://facebook.habana.hu/tobb-mint -ketmillioan-a-facebook-on/ (utolsó letöltés: 2010. november 25.).
154
Hungary (Magyarország), Socialbakers, http://www.socialbakers.com/fa cebook-statistics/hungary (utolsó letöltés: 2011. január 23.) (a továbbiakban: Socialbakers, Magyarország).
155
Socialbakers, Magyarország (utolsó letöltés: 2011. július 12.).
156
Socialbakers, Magyarország (utolsó letöltés: 2011. július 12.).
157
2002-ben a Wiw inkább „intellektuális kísérletként” indult. Várady Zsolt programozó és kollégái térképszerűen kívánták ábrázolni az emberek közötti kapcsolati hálót. Az oldal egyre népszerűbbé vált, de az önkéntes pénzügyi felajánlások már nem voltak elegendőek a honlap fenntartásához, így létrehoztak egy céget. Ahogy az Iwiw felhasználóinak száma nőtt, úgy kellett a cégnek egyre többet befektetnie. A tulajdonosok egy része üzleti alapra helyezte volna a vállalkozást, de Várady ezzel nem értett egyet, mert hitt a „hirdetésmentes, alulról szerveződő közösségépítés” koncepciójában, és 2003 szeptemberében elhagyta a céget. A többi közösségi háló működésének tanulmányozása után a vállalat 2005-ben újításokat vezetett be. A céget 2005-ban felvásárolta a Magyar Telekom. „Az Iwiw titkai”, Haszon, 2007. április 5., http://www.haszon.hu/component/content/article/15/409-az_iwiw_titkai.html (utolsó letöltés: 2011. július 12.).
158
„Nagy a visszhangja az iWiW eladásának”, Origo.hu, 2006. április 30., http://www.origo.hu/techbazis/internet/20060430iwiw.html (utolsó letöltés: 2010. november 25.).
159
4 millió iWiW felhasználó, Iwiw gépház, 2009. január 8., http://ghblog.iwiw.hu/?p=40 (utolsó letöltés: 2010. november 25.) (a továbbiakban: Iwiw gépház 2009).
160
Gemius Audience Látogatók (mutatók meghatározása).
161
Gemius Audience Látogatók (igazi felhasználók).
162
„Hungary” (Magyarország), Socialbakers, http://www.socialbakers.com/facebook-statistics/hungary (utolsó letöltés: 2011. november 30.) (a továbbiakban: Socialbakers Magyarország).
163
Iwiw gépház 2009.
164
Linkedin statisztika, 2011. október 13., Socialtimes.hu, http://socialtimes.hu/linkedin-statisztika/ (utolsó letöltés: 2011. november 30.).
165
Hotdog.hu, http://www.hotdog.hu/ (utolsó letöltés: 2011. november 30.).
166
„Hungary” (Magyarország), Socialbakers, http://www.socialbakers.com/facebook-statistics/hungary (utolsó letöltés: 2011. november 30.) (a továbbiakban: Socialbakers Magyarország).
167
Statisztikák, 2011. január, Network.hu, http://network.hu/mediaajanlat/statisztikak (utolsó letöltés: 2011. november 30.).
168
Közvélemény-kutatás a hírfogyasztási szokásokról 2011, 4. o.
169
„Hírolvasásra használják a netet a magyarok”, Index.hu, 2011. március 1., http://index.hu/tech/2011/03/01/hirolvasasra_hasznaljak_a_netet_a_magyarok/ (utolsó letöltés: 2011. április 11.).
170
Közvélemény-kutatás a hírfogyasztási szokásokról 2011, 17. o.
171
Bodoky T., „Nincs tévém, nem olvasok papírújságot”, Médiakutató, 2007. nyár (VIII. évf. 2. sz.).
172
Bodoky T., „Támad a civilmédia: minden ötödik Index-olvasó blogol”, Médiakutató, 2008. nyár (IX. évf. 2. sz.) (a továbbiakban: Bodoky 2008).
173
Bodoky 2008.
174
Bodoky 2008.
175
Bodoky Tamás, email-interjú, 2011. január 16.
176
Például Mayr W., „Facebook Generation Fights Hungarian Media Law” (A Facebook generáció a magyar médiatörvény ellen harcol, Der Spiegel, 2011. január 4., http://www.spiegel.de/international/europe/0,1518,737455,00.html (utolsó letöltés: 2011. január 25.). Facsar F., „Online protest taking to streets in Hungary” (Magyarországi online tüntetés az utcára viszi az embereket), CNN, 2011. január 14., http://www.cnn.com/2011/WORLD/europe/01/13/hungary.protest/index.html (utolsó letöltés: 2011. január 25.).
177
K. Than, „Thousands protest against Hungary's media law” (Ezrek tüntetnek a magyar médiatörvény ellen), Reuters, 2011. január 14, http://uk.reuters.com/article/idUKTRE70D5I620110114 (utolsó letöltés: 2011. január 25.).
178
„Thousands protest against Hungary's media law that critics say restricts press freedoms” (Ezrek tüntettek a magyar médiatörvény ellen, amely a kritikusok szerint korlátozza a sajtószabadságot), The Guardian, 2011. március 15., http://www.theguardian.pe.ca/Ne ws/Canada%20-%20World/Soc iety/2011-03-15/article-2332482/Th ousands-protest-against-Hun garys-media-law-that-critics-say- restricts-press-freedoms/1 (utolsó letöltés: 2011. március 16.).
179
M. Dunai, „Tens of thousands rally against Hungarian government” (Tízezrek tüntettek a magyar kormány ellen), Reuters, 2011. október 23., http://www.reuters.com/ article/2011/10/23/us-hungary-prot est-idUSTRE79M3AY20111023 (utolsó letöltés: 2011. október 27.).
180
„Civil sphere and grassroot protests in Hungary: December 2011” (Civil szféra és alulról szerveződő tüntetések Magyarországon: 2011. december), Thecontrarianhungarian.wordpress.com, 2012. január 2., http://thecontrarianhungarian.wordpress.com/2012/01/02/civil-sphere-and-grassroots-protests-in-hungary-december-2011 (utolsó letöltés: 2012. január 5.).
181
ALB, „Hungary steps out” (Magyarország kilép), 2012. január 3., http://www.economist.com/blogs/easternapproaches/2012/01/protest-hungary (utolsó letöltés: 2012. január 5.).
182
Mondj nemet a Klubrádió megszűntetésére!, 2011. június 7., http://www.peticiok.com/mondj_nemet_a_klubradio_megszuntetesere (utolsó letöltés: 2011. augusztus 2.).
183
Munkaszolgálat. Tiltakozás., 2011. július 16., http://www.peticiok.com/munkaszolgalat (utolsó letöltés: 2011. augusztus 2.).
184
Lásd http://tasz.hu/aktiv-polgar (utolsó letöltés: 2011. augusztus 2.).
185
Hüttl Tivadar, TASZ, email-interjú, 2011. július 19.
186
Népszavazás, Nők a pályán, http://www.nokapalyan.hu/static/nepszavazas.jsf (utolsó letöltés: 2011. január 25.).
187
Nem lesz népszavazás a női kvótáról, Index.hu, 2011. január 28., http://index.hu/belfold/2011/01/28/nem_lesz_nepszavazas_a_noi_kvotarol/ (utolsó letöltés: 2011. március 12.).
188
A kormány kérte a Kurucinfo leállítását, Origo.hu, 2008. július 21., http://www.origo.hu/itthon/2008 0721-magyar-keres-utan-allt-le-a-ku rucinfo.html (utolsó letöltés: 2011. március 4.).
189
„Tisztítsuk meg az utcát a szennytől! Jönnek a gárdisták is!”, Harcunk.com, 2012. január 1., https://harcunk.com/tuntetes (utolsó letöltés: 2012. január 5.).
190
Bodoky Tamás, email-interjú, 2011. január 16.
191
Bodoky Tamás, email-interjú, 2011. január 16.
192
2011 elején több szerkesztőséget és újságírót kerestünk meg, arra kérve őket, hogy válaszoljanak a jelentéssel kapcsolatos kérdésekre. Néhányan anoním módon válaszoltak.
193
Vajda Éva, személyes interjú, 2011. február 17.
194
„A” országos napilap újságírója, email-interjú, 2011. február 18.
195
Tóth Mónika, Civil Rádió, Szabad Rádiók Magyarországi Szervezete, irodavezető, személyes interjú, 2011. február 21.
196
Vajna Tamás, HVG, személyes interjú, 2011. február 16.
197
Bodoky Tamás, személyes interjú, 2011. február 23.
198
Szigeti Péter, Kreatív, személyes interjú, 2011. február 22.
199
Regionális napilap újságírója, email-interjú, 2011. február 23.
200
„B” országos napilap újságírója, email-interjú, 2011. február 24.
201
MTE, Tartalomszolgáltatási Kódex a Magyar Tartalomszolgáltatók Egyesületének a tartalomszolgáltatásra vonatkozó működési, etikai és eljárási szabályzata, 2001, http://mte.hu/dokumentumok/MTE_tartkodex091018.doc (utolsó letöltés: 2011. március 3.).
202
Bajomi-Lázár P., Média és politika (Budapest: PrintXBudavár Zrt., 2010) 139–149. o. (a továbbiakban Bajomi-Lázár 2010).
203
Vajda Éva, személyes interjú, 2011. február 17.
204
A PGP egy titkosításra és hitelesítésre használható számítógépes program.
205
Bodoky Tamás, személyes interjú, 2011. február 23.
206
Vajna Tamás, HVG, személyes interjú, 2011. február 16.
207
Vajna T., „Nagyvadak”, HVG, 2008. július 30, http://hvg.hu/hvgfriss/2008.31/200831_Nagyvadak (utolsó letöltés: 2011. február 16.).
208
Lampé Á., „Fantom professzor”, 168 Óra, 2011. február 4, http://www.168ora.hu/ittho n/karoli-petho-sandor -habilitacio-professzor-egye tem-oneletrajz-palyazat-68870.html (utolsó letöltés: 2011. február 16.).
209
2010. évi CIV. törvény, 6. §. 3. pont.
210
Vajda Éva, személyes interjú, 2011. február 17.
211
Fricz T., Egy következmények nélküli ország (avagy a magyar demokrácia erkölcsi válsága) (Budapest: Kairosz Könyvkiadó, 2004).
212
Közrádió újságírója, email-interjú, 2011. február 23.
213
Vajna Tamás, HVG, személyes interjú, 2011. február 16.
214
Vajna Tamás, HVG, személyes interjú, 2011. február 16.
215
Továbbra is erős roma-ellenes előítéletek, Tárki, 2006. július 11. 2006, http://www.tarki.hu/tarkitekinto/20060201.html (utolsó letöltés: 2010. szeptember 6.).
216
Cigányellenesség a társadalom értékrendjében: a közös nevező, Publicus Research, 2009. február 13., http://www.publicus.hu/blog/ciganyellenesseg/ (utolsó letöltés: 2010. szeptember 6.).
217
A romák elleni támadások mélyreható kivizsgálására szólították fel Magyarországot, Amnesty International, 2010. november 10., http:/ /web.amnesty.hu/amnesty-internationa l/a-romak-diszkriminacioja-ellen/a-romak-el leni-tamadasok-melyrehato-kivizsga lasara-szolitottak-fel-magyarorszago t-/-hungary-urged-to-thorough ly-investigate-attacks-on-roma (utolsó letöltés: 2011. január 10.).
218
Lampé Ágnes, 168 Óra, email-interjú, 2011. február 11.
219
A közrádió újságírója, email-interjú, 2011. február 23.
220
„A” országos napilap újságírója, email-interjú, 2011. február 18.
221
Hammer F., Poverty Portrayals Performing Social Exclusion in Hungarian Factual Entertainment Television Programs. A media regulation policy proposal. Draft (A szegénység ábrázolása társadalmi kizárást valósít meg a magyar tárgyszerű szórakoztató televízió műsorokban. Egy médiaszabályozási javaslat. Tervezet.) 2002. október 8., Fellowship Program, Open Society Institute and Center for Policy Studies, Budapest, 9. o., http://www.policy.hu/hammer/policypaper.pdf (utolsó letöltés: 2011. július 12.).
222
Dési János, Népszava, személyes interjú, 2011. február 23.
223
Bodoky Tamás, személyes interjú, 2011. február 23.
224
2010. évi CLXXXV. törvény, 83. §. 1e. pont.
225
2010. évi CLXXXV. törvény, 99. §. 1. pont.
226
Tóth B., Kisebbségek a magyar médiában. Kampányok, projektek, programok az integrációért. Független Médiaközpont, Budapest, 2010, 15–17. o., http://www.cij.hu/hu/wp-content/uploads/2011/02/toth-b-kisebbmedia-web_hu.pdf (utolsó letöltés: 2011. július 12.).
227
2010. évi CLXXXV. törvény, 101. §. 1g. pont.
228
2010. évi CIV. törvény 17. §. 1–2. pont.
229
Regionális napilap újságírója, email-interjú, 2011. február 23.
230
„B” országos napilap újságírója, email-interjú, 2011. február 24.
231
Lásd http://twitter.com/valasztasok2010.
232
Voks 2.0, http://facebookmarketing.hu/2010/04/12/voks-2-0/#more-196 (utolsó letöltés: 2011. március 3.).
233
Például a piroslapok.blog.hu és a gyurcsanyahibas.blog.hu.
234
Burján A., „Internetes politikai kampány”, Médiakutató, 2010. ősz (XI. évf. 3. sz.).
235
Burján A., „Internetes politikai kampány 2”, Médiakutató, 2010. tél. (XI. évf. 4. sz.).
236
ALB, “Tamas's tweets” (Tamás tweetjei), Eastern approaches, 2011. április 4., http://www.economist.com/blogs/easternapproaches/2011/04/twitter_hungary (utolsó letöltés: 2011. árpilis 11.).
237
Dési János, Népszava, személyes interjú, 2011. február 23.
238
Bodoky Tamás, személyes interjú, 2011. február 23.
239
2010. évi CLXXXV. törvény, 60. §. 3. pont.
240
Ez a díj korábban 16–78 forint/fő között mozgott.
241
Megújulás előtt a rádiós piac, NMHH, 2011. július 19., http://www.mediatanacs.hu/hirek.php?hir_id=664 (utolsó letöltés: 2011. augusztus 2.).
242
Az 1996. évi I. törvény értelmében a közműsor-szolgáltatóknak és a nem nyereségérdekelt műsorszolgáltatóknak nem kellett díjat fizetniük a frekvenciákért. E rádióknak és televízióknak 2011. június 30-áig kellett igényelniük azt, hogy a Médiatanács közösségi médiaszolgáltatóként ismerjék el őket; a Médiatanács döntéséig megtarthatták kedvezményeiket (2010. évi CLXXXV, 290. §. 1. pont). A közösségi médiaszolgáltatóknak műsoridejük kétharmadában közszolgálati tartalmat kell sugározniuk (lásd a 2.2.2. fejezetet), és óránként csak hat percnyi reklámot sugározhatnak.
243
Földfelszíni sugárzású helyi és körzeti műsorszolgáltatók, NMHH, 2011. október 20., http://www.mediatanacs.hu/ny ilvantartasok/1319115732_he lyi_korzeti_mszolg_2011102 0.xls (utolsó letöltés: 2012. január 5.).
244
A médiatanács decemberben 66 médiaszolgáltatónak adott közösségi státuszt, Médiatanács, http://www.mediatanacs.hu/hirek.php?hir_id=814 (utolsó letöltés: 2012. január 5.).
245
B.Á. Kovács és B. Molnár, „Hungary”, Freedom House, Nations in Transit, 2010, 241. o., http://freedomhouse.org/images/File/ nit/2010/NIT2010Hungaryfinal1.pdf (utolsó letöltés: 2010. november 20.) (a továbbiakban Freedom House Magyarország 2010).
246
„Statement. Hungary. KlubRadio case demonstrates censorship of the recent media law” (Nyilatkozat. Magyarország. A Klubrádió ügye az új médiatörvény cenzúráját támasztja alá), Article 19, 2011. szeptember 8., http://www.article19.org/re sources.php/resource/27 23/en/hungary:-klubradio-case- shows-recent-media-laws-cens oring (utolsó letöltés: 2011. október 27.).
247
A szerződést vagy a „parlamenti választásokat követő ORTT-s káosz” miatt nem írták alá (Bayer J., lásd a következő lábjegyzetet), vagy azért, mert a Klubrádió használni akarta a „régi” frekvenciáját, amíg az „újon” nem tud sugározni, ahogy Auer János, a Médiatanács mondta el egy interjúban, lásd „A Fidesz hátországáról semmiféle információm nincs”, Magyar Narancs, XXIV., 1. sz., 2012. január 5., 20–22. o.
248
J. Bayer, „Hungary: A popular talk radio loses its licence to a music radio–layoffs at the public service media” (Magyarország: Egy népszerű beszélgetős rádió elvesztette a frekvenciáját egy zenerádióval szemben–elbocsátások a közmédiumoknál), Medialaws.eu, 2011. július 12., http://www.medialaws.eu/hungary-a-popu lar-talk-radio-loses-its-lic ence-to-a-music-radio-%E2%80% 93-layoffs-at-the-public-service- media/ (utolsó letöltés: 2011. december 31.).
249
E. Balazs, „Hungarian watchdog takes away frequency from opposition radio” (A magyar médiahatóság elvette a frekvenciát az ellenzéki rádiótól), 2011. december 21., http://www.bloomberg.c om/news/2011-12-21/hungaria n-watchdog-takes-away-fr equency-from-opposition-radio. html (utolsó letöltés: 2011. december 31.) (a továbbiakban: Balazs 2011).
250
Szalai Annamária kritikáiért és a Klubrádió vezetésének válaszaiért lásd „Szándékosan gyenge...”, Klubradio.hu, 2012. január 3., http://www.klubradio.hu/cikk.php?id=16&cid=136963 (utolsó letöltés: 2012. január 5.).
251
„Nem hagyjuk abba”, Klubradio.hu, 2012. január 5., http://www.klubradio.hu/cikk.php?id=16&cid=137093 (utolsó letöltés: 2012. január 5.).
252
Balazs 2011.
253
A Klubrádió ügyében tudatos politikai provokáció folyik, Médiatanács, 2011. december 28., http://www.mediatanacs.hu/hirek.php?hir_id=817 (utolsó letöltés: 2012. január 5.).
254
G. Sebag, M. Malhere, „Commission ,studying' Budapest's response, weighing legal options” (A Bizottság Budapest válaszát „vizsgálja”, jogi opciókat mérlegelve), 2012. január 4., http://www.europolitics.in fo/ institutions/commission-s tudying-budapest-s-response-wei ghing-legal-options-art322293 -36.html (utolsó letöltés: 2012. január 5.).
255
Négy ajánlat érkezett a digitális műsorszóró hálózatok üzemeltetésére, NHH, 2008. április 24., http://www.nmhh.hu/index.php?id=hir&cid=4350 (utolsó letöltés: 2011. március 8.) (a továbbiakban NHH 2008).
256
2007. évi LXXIV, 14. §.
257
Mobiltelevíziós (DVB-H) kísérletek, Antenna Hungária, http://ahrt.hu/Digitalis_atallas/Digitalis%20kiserletek/DVB-H.aspx?sc_lang=hu (utolsó letöltés: 2011. november 25.).
258
Elérhető műsorok, MinDigTV, http://www.mindigtv.hu/Elerheto_musorok.aspx (utolsó letöltés: 2011. március 8.).
259
Ökrös Gergely telekommunikációs szakértő, személyes interjú, 2011. február 22.
260
2007. évi LXXIV. törvény, 39. §.
261
Tevékenység, AH, http://ahrt.hu/Cegunkrol/Tevekenyseg.aspx (utolsó letöltés: 2011. július 12.).
262
Megállapodás a médiaügyeket érintő jogalkotási feladatokról, Miniszterelnöki Hivatal. 2007. április 25., http://www.kim.gov.hu/szolgaltatasok/kozlemenyek/media20070425.html (utolsó letöltés: 2011. március 8.) (a továbbiakban: Miniszterelnöki Hivatal 2007).
263
Szabó Z., „Kiszúrt a politika az ATV-vel és a Hír TV-vel”, Index.hu, 2008. szeptember 29., http://index.hu/kultur/media/tv0929/ (utolsó letöltés: 2011. március 8.).
264
Bodoky T., „Az olimpiára el tud indulni”, Index.hu, 2007. december 15., http://index.hu/tech/jog/nhh1536/ (utolsó letöltés: 2011. március 8.) (a továbbiakban: Bodoky 2007).
265
Szabó Z., „Haldoklik a digitális átállás”, Index.hu, 2009. május 4., http://index.hu/kultur/media/2009/05/04/haldoklik_a_digitalis_atallas/ (utolsó letöltés: 2011. március 9.) (a továbbiakban: Szabó 2009).
266
Lampé Ágnes, „Átálláshíradó”, Antenna Magazin, 2009. január, http://www.antennamagaz in.hu/2009 -01/03_digitalis_atallas_karpati_rudolf.html (utolsó letöltés: 2011. március 8.) (a továbbiakban: Lampé 2009).
267
Szabó 2009.
268
„Az RTL Klub mégis beszállt a digitális átállásba”, Index.hu, 2009. május 8., http://index.hu/kultur/media/2009/05/08/az_rtl_klub_megis_beszallt_a_digitalis_atallasba/ (utolsó letöltés: 2011. március 9.).
269
Lásd http://www.atmedia.hu/sajto.pdf (utolsó letöltés: 2011. július 12.).
270
Lásd http://ikosh.hu/main.php?subm=402 (utolsó letöltés: 2011. július 12.).
271
Az M-RTL és az IKO összeolvadásra készül, miután az M-RTL felvásárolta az IKO-t, lásd a 6.1.2. fejezetet.
272
Lásd http://tv2.hu/ceginformaciok (utolsó letöltés: 2011. július 12.).
273
Lásd http://sales.tv2.hu/csatornaink (utolsó letöltés: 2011. július 12.).
274
NMHH Televíziós gyorsjelentés, 2011. augusztus.
275
Szabó Z., „Ki védi meg az Echo TV-t?”, Index.hu, 2011. március 20. http://index.hu/kultur/media/2011/03/20/ki_vedi_meg_az_echotv-t/ (utolsó letöltés: 2011. július 12.).
276
NMHH Televíziós gyorsjelentés, 2011. augusztus.
277
NMHH Mobilhang-gyorsjelentés, 2011. szeptember.
278
Tesco Mobile Magyarországon, Mobilport.hu, 2011. szeptember 21., http://www.mobilport.hu/tesco-mobile-magyarorszagon.html (utolsó letöltés: 2011. szeptember 27.).
279
Varga G. G., „Mobiltender verseny nélkül”, Nol.hu, 2012. január 5., http://nol.hu/gazdasag/20120105-mobiltender_verseny_nelkul (utolsó letöltés: 2012. január 5.).
280
Információs szolgáltatások, T-mobil, http://www.t-mobile.hu/lakossagi/mobilszorakozas/informacios (utolsó letöltés: 2011. március 17.).
281
Hírek, Vodafone, http://vodafone.hu/lakossagi/live/rovatok/hirek (utolsó letöltés: 2011. március 17.).
282
Juhász Gábor, HVG, személyes interjú, 2011. február 18.
283
Ökrös Gergely telekommunikációs szakértő, személyes interjú, 2011. február 22.
284
2010. évi CLXXXV. törvény, 161. §. 1. pont.
285
2010. évi CLXXXV. törvény, 67. §. 70. §. 169. §.
286
2010. évi CLXXXV. törvény, 68. §. 1. pont.
287
„Botrányban születtek az új rádiók”, Origo.hu, 2009. november 19., http://www.origo.hu/itthon/20091118-egy-eves-huzavona-vegen-hallgat-el-a-slager-es-a.html (utolsó letöltés: 2011. február 28.) (a továbbiakban: Origo.hu 2009).
288
„Frekvenciapályázat: az FM1 Konzorcium és az Advenio Zrt. nyert”, Inforadio.hu, 2009. október 28., http://www.inforadio.hu/hir/belfold/hir-311727 (utolsó letöltés: 2010. november 20.).
289
Kovács B. Á. és Molnár B., „Hungary”, Freedom House, Nations in Transit, 2010, 241. o., http://freedomhouse.org/images/File/n it/2010/NIT2010Hungaryfinal1.pdf (utolsó letöltés: 2010. november 20.) (a továbbiakban: Freedom House Hungary 2010).
290
Origo.hu 2009.
291
Az Infocenter.hu meg akarta vásárolni az IKO Média Holding Zrt-t, ami az M–RTL Zrt. 31 százalékos tulajdonosa és a piacvezető kereskedelmi televízió, az RTL Klub üzemeltetője. Az üzlet végül nem jött össze. Szabó Z. és Spirk J., „Mégsem tud beszállni az RTL-be Fellegi volt cége”, Index.hu, 2010. november 10., http://in dex.hu/kultur/me dia/2010/11/10/nem_vette_meg_az_ rtl_klubot_a_miniszter_volt_cege (utolsó letöltés: 2010. november 22.).
292
„Eladta a Rádiócafét a NeoFM tulajdonosa”, Nol.hu, 2010. április 29., http://nol.hu/gazdasag/eladta_a_ra diocafet_a_neofm_tulajdonosa (utolsó letöltés: 2011. február 28.).
293
Freedom House Hungary 2010, 241. o..
294
Freedom House Hungary 2010, 241. o.
295
„Sláger és Danubius: tízmilliárdokra perelhetik a magyar államot”, Népszava, 2010. november 8., http://www.nepszava.hu/articles/article.php?id=364149 (utolsó letöltés: 2010. november 22.).
296
„A Danubius nyert, a Sláger vesztett a frekvenciaperben”, Origo.hu, 2011. február 23., http://www.origo.hu/itthon/201 10223-jogserto-volt-az-ortt-ke reskedelmi-radiok-szamara-kiirt-f rekvenciapalyazata.html (utolsó letöltés: 2011. február 28.).
297
„Megszűnik a Klub Rádió és a Rádió 1”, Gazdasagiradio.hu, 2011. december 20., http://gazdasagiradio.hu/cikk/72225/ (utolsó letöltés: 2012. január 5.).
298
Mediapiac.com, Tévéző lapkiadók, Nr. 4, 2006, http://www.mediapiac.com/digit alis-lap/2006-4-szam/Tevezo-lapki adok/250/ (utolsó letöltés: 2011. február 27.).
299
Termékek, Ringier, http://ringier.hu/ringier_termekek (utolsó letöltés: 2011. március 18.).
300
Napilapok, Axel Springer, http://axelspringerb2b.hu/te rmekek/print/periodika-szerint/ napilapok (utolsó letöltés: 2011. március 18.).
301
Szabó Z., „Eladások nélkül Magyarországon nem egyesülhet az Axel Springer és a Ringier”, Index.hu, 2010. április 2., http://index.hu/kultur/media/2010/ 04/02/nem_ussza_meg_elada sok_nelkul_a_ringier-axel_sp ringer (utolsó letöltés: 2010. november 22.).
302
„Media Council blocks Ringier-Axel Springer merger in Hungary” (A Médiatanács megakadályozta a Ringier-Axel Springer egyesülést Magyarországon), Budapest Business Journal, 2011. április 15., http://www.bbj.hu/busin ess/media-counc il-blocks-ringier-axel-sprin ger-merger-in-hungary_57235 (utolsó letöltés: 2011. július 12.).
303
Lásd http://www.ringieraxelspringer.com/ (utolsó letöltés: 2011. július 12.).
304
„Indulhat az RTL Klub összeolvadása”, Napi.hu, 2011. október 5., http://www.napi.hu/ma-gyar_vallalatok/indulhat_az_rtl_klub_osszeolvadasa.497803.html (utolsó letöltés: 2012. január 5.).
305
Szabó Z., „Érdeklődés hiányában megszűnik a Független Hírügynökség”, Index.hu, 2011. május 25., http://index.hu/kultur/media/2011/05/25/erdeklodes_hianyaban_megszunik_a_fuggetlen_hirugynokseg/ (utolsó letöltés: 2011. július 12.).
306
Csuday G., „A nagy lenyúlások éve”, Kreativ.hu, 2011. december 29., http://www.kreativ.hu/med ia/cikk/a_nagy_lenyulasok_eve (utolsó letöltés: 2012. december 5.).
307
Hegedűs I., „Political Clientelism in Hungarian Journalism” (Politikai klientelizmus a magyar újságírásban), előadás az International Communication Association konferenciáján, Drezda, 2006. június 22., http://www.europatarsasag.hu/index. php?option=com_conten t&task=view&id=85&Itemid=32 (utolsó letöltés: 2011. július 12.) (a továbbiakban: Hegedűs 2006).
308
Kartellgyanúban a megyei lapkiadók, Gazdasági Versenyhivatal, 2011. szeptember 23, http://www.gvh.hu/gvh/alpha?do=2&st=1&pg=72&m5_doc=7313 (utolsó letöltés: 2011. október 26.).
309
Juhász Gábor, HVG, személyes interjú, 2011. február 18.
310
Juhász G., „Sajtómérleg: jobbkonzervatív médiatúlsúly”, 2010. június 18., HVG, http://hvg.hu/hvgfriss/2010.24/201024_sajtomerleg (utolsó letöltés: 2011. február 28.).
311
2010. évi CLXXXV, 37. §. 1. pont.
312
2010. évi CLXXXV, 41. §. 4. pont. A nyilvántartásba vett honlapok listája: Nyilvántartásba vett internetes sajtótermékek adatai, NMHH, http://www.nmhh.hu/dokumentum.php?cid=26946 (utolsó letöltés: 2011. július 27.).
313
A tarifaár a reklámiparban a médiumok által ajánlott hirdetési árak listája.
314
Skriba Judit, Sajtóközlemény, Reklámköltési adatok 2009 – MRSZ becslés, MRSZ, http://www.mrsz.hu/download.php?oid=Tc2e6e91975712159f04ab7ebfa36844;aid=Tb2b6699955b1d1799084e2cba9e69bc (utolsó letöltés: 2011. február 15.).
315
Kantar Media, email, 2011. február 17.
316
Juhász Gábor, HVG, személyes interjú, 2011. február 18.
317
Monori 2005, 280. o.
318
Antal Zs. és Kubinyi T., A napilapok és hetilapok hirdetői 1998–2002, avagy a pénz, amely politizál 1, http://www.freeweb.hu/mkdsz1/n31/media030201.html (utolsó letöltés: 2011. július 12.).
319
Hegedűs 2006.
320
Gálik M., „A médiatulajdon hatása a média függetlenségére és pluralizmusára Magyarországon”, Médiakutató, 2004. ősz (V. évf. 3. sz.), 76–77. o.
321
Juhász Gábor, HVG, személyes interjú, 2011. február 18.
322
Dési János, Népszava, személyes interjú, 2011. február 23.
323
2008. évi LXXVIII. törvény a Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetésének végrehajtásáról, melléklet.
324
2009. évi CXXIX. törvény a Magyar Köztársaság 2008. évi költségvetésének végrehajtásáról, melléklet.
325
2010. évi XCVIII. törvény a Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetésének végrehajtásáról, melléklet (a továbbiakban: 2010. évi XCVIII. törvény).
326
2009. évi CXXX. törvény a Magyar Köztársaság 2010. évi költségvetéséről, melléklet.
327
2010. évi CLXIX. törvény a Magyar Köztársaság 2011. évi költségvetéséről, melléklet.
328
2010. évi XCVIII. törvény, 1. melléklet.
329
1996. évi I. törvény, 84. §. 2. pont.
330
1996. évi I. törvény, 75. §. 1. pont.
331
2010. évi CLXXXV. törvény, 108. §. 2. pont.
332
2010. évi CXLVI. törvény a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság, valamint a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság Médiatanácsa 2011. évi költségvetéséről, 3. melléklet.
333
2011. évi CLXXXIII. törvény a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság 2012. évi egységes költségvetéséről, 3. melléklet.
334
„Egy kézben a közmédiák értékesítése”, Index.hu, 2011. március 4., http://index.hu/kultur/media/2011/ 03/04/egy_kezben_a_kozmediak_e rtekesitese/ (utolsó letöltés: 2011. március 4.).
335
ORTT-Beszámoló 2010, 311. o.
336
Juhász Gábor, HVG, személyes interjú, 2011. február 18.
337
„Fogadjon örökbe néhány percet”, Klubradio.hu, http://www.klubradio.hu/fogadjonorokbe/ (utolsó letöltés: 2011. április 13.).
338
Szilvásy Rudolf, a Szabad Sávért Alapítvány kuratóriumi elnöke, telefonos interjú, 2011. augusztus 3.
339
Helyi kereskedelmi rádióadó igazgatója, személyes interjú, 2011. február 28.
340
Szabó György, Sanoma Budapest, személyes interjú, 2011. február 16.
341
Szabó Z., „Magára hagyták a TV2-t”, Index.hu, 2011. szeptember 28., http://index.hu/kultur/media/2011/09/28/magara_hagytak_a_tv2-t/ (utolsó letöltés: 2011. október 26.).
342
„Csak a főműsoridőre van pénze az RTL Klubnak”, Index.hu, 2011. október 19., http://index.hu/kultur/media/2011/1 0/19/csak_a_fomusoridore_van_penze_az_rtl_klubnak/ (utolsó letöltés: 2011. október 26.).
343
„Nem szabad csak az okostelefonokra koncentrálni”, Hvg.hu, 2011. január 27., http://hvg.hu/napi_merites/20110126_okostelefonok_media (utolsó letöltés: 2011. március 18.).
344
Szabó György, Sanoma Budapest, személyes interjú, 2011. február 16.
345
Helyi kereskedelmi rádióadó igazgatója, személyes interjú, 2011. február 28.
346
2011. évi CCI. törvény egyes törvények Alaptörvénnyel összefüggő módosításáról, 303. §. 1. pont. Ez a törvény 2011. december 31-én lépett életbe.
347
2007. évi LXXIV. törvény, 38. §. 1. pont.
348
„Hol tart a DVB-T Magyarországon?”, Antenna Hungária, http://www.ahrt.hu/Digit alis_atallas/Digitalis%20televiziozas/D VB-T%20Ma,-d-,-on.aspx?sc_lang=hu (utolsó letöltés: 2012. január 5.).
349
2007. évi LXXIV. törvény, 38. §. 2. pont.
350
2007. évi LXXIV. törvény, 53. §.
351
1014/2007 (III.13.) Kormányhatározat, melléklet, 175. o.
352
2007. évi LXXIV. törvény, 44. §. 3–4. pont
353
2007. évi LXXIV. törvény, 44. §. 5. pont.
354
Digitális megújulás cselekvési terv 2010–2014. Az infokommunikációs ágazat cselekvési terve a társadalom és a gazdaság megújulásáért, Nemzeti Fejlesztési Minisztérium, 2010. december, 104. o., http://nfm.gov.hu/data/cms20895 29/Digitalis_Megujulas_Cselekvesi_Terv.pdf (utolsó letöltés: 2011. január 31.). (a továbbiakban: Digitális megújulás cselekvési terv 2010–2014).
355
Az NHH megbírságolta az Antenna Hungáriát, és meghallgatást indít a helyi televíziók digitális átállásáról, NHH, 2009. október 22, http://www.nmhh.hu/index.php?id=hir&cid=9152 (utolsó letöltés: 2011. január 31.) (a továbbiakban NHH 2009).
356
2007. évi LXXIV. törvény, 43/M §.
357
Rozgonyi K., „Első oldal”, In: Infokommunikáció és Jog, 27. sz., 2008. október, http://www.infojog.hu/szam/27 (utolsó letöltés: 2011. január 31.).
358
NHH 2009.
359
A Nemzeti Hírközlési Hatóság stratégiája az elektronikus hírközlés szabályozásáról 2006–2010, NHH, 2006. szeptember 7., http://www.nmhh.hu/dokumentum.php?cid=10752&letolt (utolsó letöltés: 2011. július 12.).
360
„Egyes elektronikus hírközlési tárgyú törvények módosításáról”, Mediajogfigyelo.hu, http://mediajogfigyelo.hu/index.php?do=a&id=1691 (utolsó letöltés: 2011. július 12.).
361
A korábbi, elvetett törvényjavaslatok nem szabályozták volna az internetet.
362
Részletekért lásd „Chronology of Events Related to the Hungarian Media Law” (A magyar médiatörvénnyel kapcsolatos események kronológiája), South and East Europe Media Organisation, lásd http://hungarypressfreedom.org/ (utolsó letöltés: 2011. április 13.).
363
A törvényt hivatalosan 2010. december 31-én hirdették ki, és 2011. január 1-étől volt hatályos. Előtte a nyilvánosság és a médiapiac szereplő csak a törvényjavaslatot ismerhették meg, amelyet több mint 200 ponton módosított a parlament (lásd a parlament honlapján: http://www.parlament.hu/int ernet/plsql/ogy_iromany.ir om_lekerd_egysz?P_CKL=39&P_ TIP=NULL&P_FOTIP=null& P_KISZ=CLXXXV&P_KIDA=2010 (utolsó letöltés: 2011. január 31.). Vagyis a végleges törvényt egészen addig nem lehetett teljes egészében megismerni, amíg a Magyar Közlönyben meg nem jelent az év utolsó napján – egy nappal azelőtt, hogy hatályba lépett volna.
364
1949. évi XX. törvény, 61. §. 3. pont.
365
1949. évi XX. törvény, 7/A §. 2. A kormánypárt 2011-ben új alkotmányt fogalmazott meg és fogadott el. Az alaptörvény 2012. január 1-étől van érvényben.
366
A. Brouillette, Hungarian Media Laws in Europe. An Assesment of the Consistency of Hungary's Media Laws with European Practices and Norms (A magyar médiatörvény Európában: a magyar médiatörvény értékelése az európai normákkal és gyakorlattal való összhangja szempontjából), Center for Media & Communication Studies, 2012, https://cmcs.ceu.hu/sites/default/files/field_at tachment/news/node-27293/Hungari an_Media_Laws_in_Europe.pdf (utolsó letöltés: 2012. január 5.).
367
A kritikák közül néhány megtalálható itt: E. Hume, „Caught in the Middle: Central and Eastern European Journalism at a Crossroads. A Report to the Center for International Media Assistance”, 2011. január 20., Center for International Media Assistance, 37–38. o., http://cima.ned.org/sites/default/files/CIMA-Central_and_Eastern_Europe-Report_6.pdf (utolsó letöltés: 2011. július 12.).
368
K. Jakubowicz, „Analysis and Assessment of a Package of Hungarian Legislation and Draft Legislation on Media and Telecommunications”, Warsaw, 2010. szeptember, http://www.osce.org/fom/71218 (utolsó letöltés: 2011. július 12.).
369
Lásd a SEEMO gyűjteményét, OSCE, http://www.seemo.org/hungary/osce.html (utolsó letöltés: 2011. július 12.).
370
„Full text of the press statement delivered by the UN Special Rapporteur on the promotion and protection of the right to freedom of opinion and expression, Frank La Rue, after the conclusion of his visit to Hungary”, 2011. április 5., http://www. google.hu/url?sa=t&source=web &cd=2&ved=0CCQQFjAB&am p;url=http%3A%2F%2Fwww 2.ohchr.org%2Fenglish%2Fissues% 2Fopinion%2Fdocs%2F2011-04-05_ Hungary_Freedex_EndMission.doc&e i=RO-hTdWeI4PVsgbU7rnmAQ&am p;usg=AFQjCNGQGTsWJikh1Z8YA5QOiW_0uYsfIQ (utolsó letöltés: 2011. április 13.).
371
Például „Hungary to create new media watchdog”, BBC, 2010. december 21., http://www.bbc.co.uk/news/world-europe-12051665 (utolsó letöltés: 2011. január 4.); „Hungary passes law boosting government control of media”, Reuters, 2010. december 21., http://www.reuters.com/article/idUSTRE6BK6KF20101221 (utolsó letöltés: 2011. január 4.); „Hungary's new media law puts EU presidency in doubt”, The Telegraph, 2010. december 23., http://www.telegraph.co.uk/news/worl dnews/europe/hungary/8220836/Hun garys-new-media-law-puts-EU-presidency-in-doub t.html (utolsó letöltés: 2011. január 4.).
372
„Az elsöprő erejű médiatörvény a sajtószabadságot fenyegeti Magyarországon”, Amnesty, 2011. január 3., http://www.amnesty.hu/kampanyok/emberi-jo gaink/item/340-az-els%C3%B6pr %C5%91-erej%C5%B1-m%C3%A9diat%C 3%B6rv%C3%A9ny-a-sajt%C3%B3szabads% C3%A1got-fenyegeti-magyarorsz%C3%A1gon-/ -sweeping-new-media-law-threatens-f reedom-of-expression-in-hungary (utolsó letöltés: 2011. július 12.).
373
Kovács B. Á., Hevesi F., „Hungary”, Nations in Transit 2011, Freedom House, p. 238., http://www.freedomhouse.org/images/File/nit/2011/NIT-2011-Hungary.pdf (utolsó letöltés: 2011. július 12.).
374
Simon Éva, előadás, 2011. január 6. A kritikák egy része megtalálható itt: „A médiatörvény elemzése: első rész”, TASZ, 2011. január 3., http://tasz.hu/szolasszabadsag/mediatorveny-elemzese-elso-resz (utolsó letöltés: 2011. január 23.).
375
Simon Éva, előadás, 2011. január 6.
376
Neelie Kroes, Vice-President of the European Commission responsible for the Digital Agenda State of play of Commission's examination of Hungarian Media Law Extraordinary meeting of the European Parliament's Civil Liberties, Justice and Home Affairs Committee, Strasbourg, 17 January 2011, http://europa.eu/rapid/pressReleasesAction.do ?reference=SPEECH/11/22&format=HTML&aged =0&language=EN&guiLanguage=en (utolsó letöltés: 2011. január 23.) (a továbbiakban Neelie Kroes, 2011. január 17.).
377
Neelie Kroes, 2011. január 17.
378
„Módosították a médiatörvényt”, Index.hu, 2011. március 7., http://index.hu/belfold/2011/03/07/modositottak_a_mediatorveny/ (utolsó letöltés: 2011. március 15.).
379
2011. évi CVII. törvény egyes elektronikus hírközlési tárgyú törvények módosításáról.
380
2010. évi CIV. törvény, 1. §. 6 pont (kiemelés tőlünk).
381
„Tanácsnokok és bloggerek”, Mediatanacs.blog.hu, 2011. január 11., http://mediatanacs.blog.hu/2011/01/11/tanacsnokok_es_bloggerek (utolsó letöltés: 2011. január 23.).
382
„Az új magyar médiaszabályozás”, Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság, Budapest, 2011. november, http://www.mediatanacs.hu/uploads/9/12/1321457191az_uj_magyar_mediaszabalyozas_hun_web.pdf (utolsó letöltés: 2011. december 5.).
383
1746/B/2010. AB határozat, 2011. december 19.
384
2010. évi CLXXXV. törvény, 41. §. 4. pont.
385
1746/B/2010. AB határozat, 2011. december 19.
386
2010. évi CIV. törvény, 6. §.
387
A 2010. évi CLXXXV. törvény alapján az alábbi maximális pénzbüntetések szabhatók ki: „jelentős befolyásoló erejű médiaszolgáltató és a médiapiaci koncentráció korlátozására vonatkozó szabály által érintett médiaszolgáltató” 200 millió forintig; országos napilap 25 millió forintig, országos hetilap, folyóirat tízmillió forintig; egyéb napilap, hetilap, folyóirat ötmillió forintig; internetes sajtótermék 25 millió forintig; műsorterjesztő ötmillió forintig; közvetítő szolgáltató hárommillió forintig (2010. évi CLXXXV, 187. §. 3. pont).
388
2010. évi CLXXXV. törvény, 189. §. 4. pont.
389
2010. évi CLXXXV. törvény, 187. §. 3e. pont.
390
2010. évi CLXXXV. törvény, 140. §. 2. pont.
391
1746/B/2010. AB-határozat, 2011. december 19.
392
2010. évi CIV. törvény, 13. §.
393
2010. évi CIV. törvény, 10. §.
394
A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság Médiatanácsának 1153/2011. (IX. 1.) számú határozata.
395
2010. évi CLXXXV. törvény, 189. §. 4. pont.
396
2001. évi CVIII. törvény, 4. §.
397
2001. évi CVIII. törvény, 8a–10a. §.
398
„A közmédiarendszer átalakítása újabb szakaszhoz érkezett – Az MTI Zrt és az MR Zrt közleménye”, Radio.hu, 2011. február 14, http://radio.hu/index.php?option =com_content&task=view&id=546&Itemid=41 (utolsó letöltés: 2011. március 15.).
399
„Egy év alatt teljesen megújul a magyar közmédia”, Hvg.hu, 2010. december 23., http://hvg.hu/itthon/20101223_magya r_kozmedia_megujulas (utolsó letöltés: 2011. március 15.).
400
Bednárik I., „Hírcentrum az MTI-ben”, 2011. január 15., Nol.hu, http://www.nol.hu/lap/mo/20110115-hircentrum_az_mti-ben (utolsó letöltés: 2011. március 15.).
401
Lampé Á., „Kormányfelügyelet a médián: »Most tesszük le a magyar BBC alapjait«”, 168 Óra, 2010. december 13., http://www.168ora.hu/itthon/kovetkezik-a-hirado-kapcsoljuk-az-mti-t-66216.html (utolsó letöltés: 2011. március 15.).
402
Kiemelés tőlünk. 2010. évi CIV. törvény, 17. §. Az eredeti törvény szerint „a médiatartalom nem lehet alkalmas személyek […] nyílt vagy burkolt megsértésére, kirekesztésére”. A „nyílt vagy burkolt” szavak az Európai Bizottság kérésére kerültek ki a törvényből.
403
2010. évi CIV. törvény 14, 16, 18. §.
404
Kiemelés tőlünk. 2010. évi CIV. törvény, 4. §. 3. pont.
405
2003. évi C. törvény 9, 10, 12. §.
406
2003. évi C. törvény 9, 14, 17. §.
407
2010. évi CLXXXV. törvény, 109. §.
408
2010. évi CLXXXV. törvény, 111. §. 2, 3, 5. pont.
409
2010. évi CLXXXV. törvény, 114. §.
410
2010. évi CLXXXV. törvény, 123, 124. §.
411
81/2010 (IX.15.) OGY határozat a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság Médiatanácsa tagjait jelölő eseti bizottság felállításáról.
412
2010. évi CLXXXV. törvény, 216. §. 8.
413
2010. évi CLXXXV. törvény, 125. §. 3.
414
2010. évi CLXXXV. törvény, 134. §. 2, 4. pont.
415
2010. évi CLXXXV. törvény 136. §.
416
Bajomi-Lázár Péter, személyes interjú, 2011. február 7.
417
1996. évi I. törvény, 91, 93, 94, 95. §.
418
1996. évi I. törvény, 98. §.
419
1996. évi I. törvény, 107. §.
420
Bajomi-Lázár 2005, 816. o.
421
2010. évi CLXXXV. törvény, 48. §. 4–5. pont.
422
A 2011. évi CVII. törvény szigorúbb frekvenciakiosztási szabályokat vezetett be.
423
2010. évi CLXXXV. törvény, 49, 50, 52, 56, 57, 59, 60, 62. §.
424
2010. évi CLXXXV. törvény, 60, 61, 62. §.
425
Etikai kódex. Az Etikai Együttműködő Tanács által elfogadott Etikai kódex. 2003, http://muk-press.hu/?page_id=26 (utolsó letöltés: 2011. február 23.).
426
Újságírói etikai kódex, MÚOSZ, http://muosz.hu/kodex.php?page=etikai (utolsó letöltés: 2011. február 2.).
427
P. Bajomi-Lázár & K. Kertész, „Media Self-Regulation Practices and Decriminalization of Defamation in Hungary”, in Freedom of Speech in South East Europe: Media Independence and Self-Regulation, ed. A. Kashumov, pp. 160–190 (Sofia: Media Development Center, 2007).
428
Tartalomszolgáltatási kódex. A Magyarországi Tartalomszolgáltatók Egyesületének a tartalomszolgáltatásra vonatkozó működési, etikai és eljárási szabályzata, 2001, http://www.mte.hu/etikaikodex.html (utolsó letöltés: 2011. február 2.)
429
2010. évi CLXXXV. törvény, 190. §. 1. pont.
430
2010. évi CLXXXV. törvény, 190–202. §.
431
G. Raskó, Co-regulatory agreements between the Hungarian media self-regulatory bodies and the media authority (Társszabályozási megállapodások a magyar önszabályozó testületek és a médiahatóság között), IRIS, 2011–9:1/23, http://merlin.obs.coe.int/iris/2011/9/article23.en.html (utolsó letöltés: 2012. január 5.).
432
M. Nehéz-Posony, „The Hidden Treasures of Hungary's Media Legislation” (A magyar médiaszabályozás rejtett kincsei), Seemo.org, http://www.seemo.org/hungary/publicpersons/publicpersons11.html (utolsó letöltés: 2011. október 23.).
433
T. Bodoky, From Endangered to Extinct (Veszélyeztetettségtől a kihalásig), 2011. január 25, http://www.tol.org/client/article/22117-from-endangered-to-extinct.html (utolsó letöltés: 2011. március 4.).
434
Vásárhelyi M., Foglalkozása: újságíró (Budapest: Magyar Újságírók Országos Szövetsége, 2007), 85. o. (a továbbiakban: Vásárhelyi 2006).
435
Vásárhelyi 2006, 85. o.
436
Matalin D., „Politikailag megosztottak, anyagilag kiszolgáltatottak a magyar újságírók”, Nol.hu, 2010. március 13, http://www.nol.hu/belfold/20100313-a_csavargyar_hamarosan_bezar (utolsó letöltés: 2011. július 12.).
437
Dési János, Népszava, személyes interjú, 2011. február 23.
438
2007. évi LXXIV. törvény, 44. §. 3. pont.
439
2003. évi XXIV. törvény a közpénzek felhasználásával, a köztulajdon használatának nyilvánosságával, átláthatóbbá tételével és ellenőrzésének bővítésével összefüggő egyes törvények módosításáról.

Támogatónk

A Médiakutató folyóirat 2014. évi megjelenését a Coca-Cola HBC Magyarország Kft. támogatja.

Legolvasottabb
Könyvajánló
<>
Média és politika
> könyv rendelés
Megrendelés
<>
2014 nyár
> régebbi lapszámok
Pódiumbeszélgetések

A frankfurti és a birminghami iskola

Császi Lajossal és Istvánffy Andrással Bajomi-Lázár Péter beszélget. A Budapesti Gazdasági Főiskola és a Médiakutató pódiumbeszélgetése, 2009. november 9.

> korábbi pódiumbeszélgetések

Partnereink