Lábjegyzetek

Zöldi László: A glokális sajtó

1	Idegen szavak szótára. Bukarest: Kriterion, 1979.
2	Új alapismereti lexikon. Kisújszállás, 1997.
3	Glokálisnak tekinthető még a Maraton Lapcsoport révén néhány Veszprém megyei hetilap, illetve egy-két Győr megyei hirdetési újság is, ezekről azonban később ejtünk majd szót, a nyomdakoncentráció ürügyén.
4	A Délmagyarország 1999. március 24-i számában megjelent adatsor az 1999-es példányszámokat tükrözi, de azóta lényegesen nem változtak az arányok.
5	Elhangzott a „Sajtószabadság és a helyi társadalom” című budapesti tanácskozáson, 1998. november 4-én. A szakmai összejövetelt a Szabadsajtó Alapítvány, a MÚOSZ és az MTA Konfliktuskutatási Intézete szervezte.
6	Az összehasonlító adatok az I. Hirdetői Szeminárium három kötetéből valók, a kiadványokat a Pannon Lapok Társasága jelentette meg 2001-ben.
7	Homa János fideszes országgyűlési képviselo fejti ki a Heves Megyei Hírlap hasábjain, a „Politika – ellenséges viszonyok között” című interjúban (1999. július 17.): „Mint a már megszűnt másik megyei lap egykori kiadója, nagyon jól tudom, hogy milyen nehéz egy kis megyében két napilapot kiadni. Viszont azt is be kell látni: ott, ahol két megyei lap van, sokkal nagyobb az esélye annak, hogy a demokrácia szabályai szerint működnek a dolgok, mint ahol csak egy újság van.” Itt arról az ellentmondásról van szó, hogy kis megyében a két napilap elszívja egymástól a levegőt, mindkettő garantáltan veszteséges lesz. A külföldi befektetők természetszeruleg fontosabbnak tartják a nyereséget – tehát elobb-utóbb megegyeznek, mint ahogy ez Egerben is történt –, mint a két újság harcából származó politikai hasznot.
8	Tanulságos volna külön-külön dokumentálni a különböző külföldi cégek összesített hirdetési bevételét, erről az üzleti titokról azonban egyelőre nincs ismert adat a szakirodalomban.
9	Görömbölyi Lászlót, az Észak-Magyarország főszerkesztőjét 1998. október 1-én váltották le. Utána másfél évig a miskolci napilap az egyetlen volt az országban, amelynek az impresszumából nem derült ki, hogy ki felel az újságért. Ez sajtótörténeti nevezetesség.
10	Idegen szavak szótára. Bukarest: Kriterion, 1979.
11	Új alapismereti lexikon. Kisújszállás, 1997.
12	Idegen szavak szótára. Bukarest: Kriterion, 1979.
13	Az idézet a Zalai Hírlap 1999. április 20-i számában jelent meg. Egyébként április 11-én hangzott el Budapesten, A Magyar Polgári Együttműködés és a Batthyány Lajos Alapítvány szervezte összejövetelen, „A vidéki sajtó és a rendszerváltás” elnevezésű kerekasztalnál.
14	Kovács János: „A médiatörvény elkésett és alkalmatlan – állítja a hosszú idő után ismét Kubába készülő Horvát János a hazai médiaszabályozás legfontosabb eszközéről”. Heves Megyei Hírlap, 1999. április 10.
15	E dolgozat kereteit szétfeszítené a Springer és Bertelsmann közötti, több évtizedes harc áttekintése. Annyit azonban érdemes legalább lábjegyzetben rögzíteni, hogy miután megharcoltak a németországi piacokért, mindketten hídfőállásokat építettek ki Magyarországon. Vannak, illetve voltak olyan városok – például Eger, Szolnok vagy Békéscsaba –, ahol mindkét németországi cég működtetett (működtet) szerkesztőséget.
16	Hogy ez mennyire reális, arra bizonyság a Délmagyarország Könyv-, Lapkiadó és Nyomdaipari Kft. egyik külföldi ügyvezetőjének a Bánságot és a Bácskát érintő üzleti érdeklődése. A következő, 2000 augusztusáig tevékenykedő ügyvezető, Dlusztus Imre délkelet-európai kapcsolatai is közismertek voltak. S nem lepődnék meg, ha kiderülne, hogy az új, angol ügyvezetéstől sem áll távol a határokon túli terjeszkedés gondolata.